Felvidéki Népszava, 1945. április-december (1. évfolyam, 1-209. szám)

1945-04-17 / 1. szám

• • ■■ :— ■ •»-‘"‘’t *­­ •" W* -V' I , i ‘ I • ' mitin, mm *prin tr. «Mm &rhtf('f , _ i. n«m­w stoxixekk Hppf 7 XU/k W lam ^jktiMiJb, ftS ZOCfXTO CMOKRATA P A«¥#t A P f SI A P J A ..................................................................................... i­i ~ «■ ....... Ára: Nagymiskolc területén 1 pengő, vidéken 1 pengő 10 fillér . /­ lm itt az írás Irta: RÓNAI SÁNDOR r t\T n <ro HM) SZnrlT JCWEeOTrP?, hála és szeretet a szabadságsze­rető népek nagy vezérének, Sztá­lin marsallnak és a dicső Vörös Hadseregnek. Köszönet és hála, mert mérhetetlen munkával, harccal és szenvedéssel lehetővé tették, hogy a magyar nép szaba­don élhessen. Felszabadítottak minket az átkos fasiszta reakció nyomása alól s most a szabadság fri­ss levegőjétől megizmosodva építhetjük a mi országunkat, a­­szabad demokratikus Magyar­­országot. A hála és szeretet második sza­va feled száll, te megalázott, m­eg­­gyalázott, megkínzott magyar proletár. Az elmúlt 25 év borzal­mai próbára tettek. Megkínoztak, megaláztak! üldözött vadként él­tél ebben az országban. Földet, szabadságot kértél, — puskatust és börtönt kaptál. Kenyeret kér­tél, sztrájkolni mertél — kínzó­kamrába kerültél. És te ilyen kö­rülmények között is vállaltad a harcot a reakció ellen. Hevített a szocializmus! Az 1030-as évek­ben hangos volt az ország erőtel­jes követeléseidtől. Földet, szabadságod! A reakció megvadul. Csendőrök puskatusa alatt re­csegett az oldalbordád és repedt a koponyád. Te mégis h­ű maradtál az esz­méhez, a zászlódhoz, a Népszavá­hoz! A legvadabb elnyomatás ideje alatt, az akasztófa árnyéká­ban, a börtön dohos levegőjében, a toloncház hideg betonján, az internálótábor villanyárammal telített drótkerítése mögött is élt benned a remény, hogy lesz még szabadság Magyarországon. És lett! Ezért érzünk mi olyan mélységes hálát a felszabadító Vörös Hadsereggel szemben, mert annyi szenvedés, üldöztetés és megalázás után mi tudjuk, mit jelent számunkra a szabadság. Mindenekelőtt kötelességet. Fo­kozott munkával és fegyverrel a kézben harcolni kell a fasizmus ellen,­­hogy a szabadságszerető népekkel együtt küzdve kiirtsuk a fasiszta veszélyt. Felépíteni az országot romjai­ból. Megtisztítani a közéletet a fifstezth reszefe mhite marad­ványától. A népi demokrácia el­lenségeivel szemben nincs izga­lom, de osztályunkon belül ki kell gyomlálni az emberek lelké­ből a gyűlölet dudváját és helyé­be kell ültetni a közösségi érzés, a szolidaritás, a Szocializmus nemes magját. Szilárd alapra épí­teni a népi demokráciát. A népi demokrácia ne csak a politika síkján, hanem gazdasági téren is éreztesse jótékony hatását a nép javára. Az első kapavágás máig megtör­tént. A kormány kiadta a föld­reform rendeletet. Annak végre­hajtása befejezéséhez közeledik. A feudális nagybirtok-rendszer megdöntésével halálos sebet ka­pott a reakció. Ez jelentős első lépés. Ezt követnie kell a második­nak. Radikális intézkedést a kapi­talizmus ellen! A bányák, gyárak, üzemek, műhelyek proletárjai ne csak a termelésben vegyenek részt, hanem a termelt javakból, is kapják meg az őket megillető részt. Az eddig kapott szociális olajcseppek helyett jöjjön az in­tézményes szociálpolitika! Szo­ciálpolitika, mely elkíséri az em­bert születésétől haláláig. Ma még dúl a háború. A dicső Vörös Hadsereg és Szövetségesei az utolsó csapásokat mérik a fa­siszta reakcióra. Nekünk, magyar dolgozóknak is, minden erőnket megfeszítve dolgoznunk és har­colnunk kell, hogy mielőbb és örökre elpusztuljon a fasizmus. De közben őrködnünk kell a bel­ső fronton is. Gyorsabb tempót az igazoltatásoknál! Működjenek végre a népbíróságok! Mondjuk meg nyíltan, hogy lassú a tempó. Hát itt nincsenek háborús bűnö­sök? A fasiszták mind elmenekül­tek? A rémhírek nem jutnak el a hatóságok fillér­e? Nincs fekete­piac? Nincs lelkiismeretlen, bű­nös spekuláció? Nem látunk a közigazgatás egyes területein sza­­botálást és tehetetlen egyhelyben topogást? De igen! Mindezt látjuk, s azért mondjuk, hogy lassú a tempó. Nyúljunk bele ezekbe a kérdések­be határozottan, céltudatosan, ra­ada­fcnml X Nemzeti Bizottság — mint a népi demokrácia szerve — vegye sorra a kérdéseket. Ne áll­junk meg a megállapításoknál. Nem elég például megállapítani, hogy a vasúti munkásság nem kapja meg a fizetését. Meg kell vizsgálni, hogy kit, vagy kiket ter­hel a felelősség. Miért nem tör­tént meg idejében az intézkedés? Azután jöjjön azonnal a felelő­s­­ségrevonás és ez legyen kemény, elrettentő! Legyen vége annak az állapotnak, hogy a hivatalfőnök az első, aztán nem fontos, hogy a munkás eszik-e vagy sem? Szűn­jem meg az öncélú bürokrácia. Ha van adóbevétel az adminisz­tráció részére, akkor legyen a termelő munkás fizetésére is. Sőt, elsősorban erre legyéül Alá ezt nem érti meg, aki tehetségtelen vagy bűnös szándékkal akadályo­kat gördít az útba, az tűnjön el! Bizalommal viseltetünk az Ide­iglenes Nemzeti­ Kormány iránt­ Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne éljünk a kritika jogával. Sőt! Ha azt látjuk, hogy hiányos vagy késedelmes a kormány intézke­dése, éljünk a kritika jogával. Le­gyünk kezdeményezők is. Igen. Készülnünk kell a remélhetőleg rövidesen bekövetkező békére is. Át kell szervezni önkormány­zati adórendszerünket! Megszün­tetni az antiszociális a­dókat s he­lyükbe új, a progresszivitás elvén épülő adónemeket kell bevezet­nünk. Ijesztően mered elénk a lakás­kérdés. A fasiszta rombolás kö­vetkeztében tönkrement épülete­ket lakhatóvá kell tenni. De ne­künk is rombolnunk kell. Lerom­bolni az egészségtelen, vizes, tü­dő­vészt terjesztő házakat. Helyet­tük egészséges, napos, kertes há­zakat kell építenünk! Gondoskod­ni­ kell arról, hogy akik a föld­reform kapcsán házhelyhez jut­nak, azok fel is építhessék családi házukat. Lehet, hogy ez állami feladat lesz. De bizonyos vonat­kozásban önkormányzati feladat is. Mindenesetre érvényesülni kell annak az elhatározásnak, hogy a lakástermelés nem lehet a kapi­talizmus szabad garázdálkodási területe úgy, mint a múltban volt. Nem 9 profilért kell lakást épí­teni. A szükségletet kell szem előtt tartani. Szociálpolitikai berendezkedé­sünk — különösen a falvakban —­ egyenlő a semmivel. Kórházunk kevés, egészségvédelmünk nagyon hilányos. Anya , csecsemő­ és gyermek véd?Í­met mindenekelőtt ! Igen, mindent az anyának és gyermeknek! Csak aztán jönnek a felnőttek. A fasiszta reakció az ifjúság lelkében végezte a legnagyobb rombolást. A legsürgősebben át kell szervezni S£ oktatást, s er­­leszt A nemzet legnagyobb kin­csei, az ifjúságot ki kell emelni abból a szennyes áradatból, amelybe a fasiszta nevelés vitte. Sok a tennivaló. A '-siszta mé­telyt kiirtani, a­z országot felép{' Nekünk azt itt születe­lünk nek *, akik itt ha­­országban, pari munkás­ságán ,agának és értel­miségén .mlnunk kell es vál­laljuk is a újjáépítés munkáját. Persze az újjáépítés nem lehet csak egy párt feladata. A Szociál­demokrata Párt tehát együtt akar dolgozni a többi demokratikus pártokkal. Mindenekelőtt szoro­san együtt akarunk működni a Magyar Kommunista Párttal, mint testvérpárttal. Tisztán látjuk, hogy a demokrácia sorsa és a szocializmus megvalósítása is nagyrészt attól függ, hogy a két testvérpárt tud-e harmonikusan együttműködni. Népi demokráciát akartak. Mindent a népért, mindent a nép­pel! A Népszava a szó valódi értel­mében is a nép szava akar lenni és az is lesz! A Szocializmus har­cosai és zászlóhordozói leszünk! Minden tisztamultú, becsületes, jószándékú munkást parasztot és értelmiségit hívunk és várunk zászlónk alá, hogy velünk együtt harcoljanak a tiszta demokráciá­ért, a Szocializmusért. A becstelenek, a korruptok, a törtetők pedig maradjanak távol, mert ellenük megsemmisítő har­cot hirdet a Felvidéki Népszavá­­ral".

Next