Miskolczi Kath. Egyházi Tudósitó, 1915 (4. évfolyam, 1-3. szám)
1915-10-01 / 1. szám
2 Kath. Egyházi Tudósitó való eleven állandó kontaktustól. S ez a generáció a műveltebb, intelligens körökben épp annyi áldozatot számlál, mint a proletár osztályban. De vegyük fel azt a legkedvezőbb esetet is, hogy valaki minden vasárnap hallgat nemcsak szent misét, hanem szent beszédet is, akkor is hány modern lelkipásztori téma vár megbeszélésre, amelyet templomi szószéken szóvátenni nem lehet vagy bármely okból nem ajánlatos! Mindeme hiányokat legalább részben kitünően pótolhatja a lelkipásztor nyomtatott kis követe, amely az írott és nyomtatott szó szárnyain viszi el az igét, a lelki épülést, az örökkévalóságra intő eszméket az élet gondjaiba elmerült, a hétköznapiságban valósággal elfúló modern embertömegekhez. Van azután még egy ok, amely az Egyházi Tudósítók intézményét nagyon ajánlja s ez egyrészt katholikus sajtónk elterjedésének sajnálatos hiánya, másrészt az az elemi szükséglet, hogy katholikusaink megszokják a sajtó terén érvényesülő publicitást, a nyilvánosságot is szellemi életük egyik fő érvényesülési terének tekinteni. Sajnos, a magyar egyáltalában nem túlságosan könyvolvasó faj. Nálunk még az intelligens, művelt ember is sokkal jobban sajnál néhány koronát egy tartalmas könyvtől, folyóirattól, napilaptól, mint mondjuk, egy busás vacsorától, vagy egy társas kirándulástól. Mindenre inkább telik, mint olvasmányra, főleg katholikus lapokra. A katholikusok annyira félre vannak vezetve, hogy a saját lapjaiktól is ők félnek legjobban. S a fölvilágosítás nagy munkája, melyet főleg a katholikus Sajtó-Hölgybizottságok szorgalmaznak, sajnos, sokkal lassúbb lépésekkel halad előre, mint amennyire azt az égető szükség megkívánná. Milyen szerencsés, bárha csak részleges megoldás már az is, hogy legalább a kis Egyházi Tudósítók révén jut be a katholikus sajtó azokba a családokba, amelyek nagyobb lapjaink járatásától még bármely okból irtóznak, de amelyek az egynéhány fillérbe kerülő, helyi érdekű kis egyházi közlönyt szívesen elolvassák, már csak azért is, mert hiszen csupa közvetlen közelből ismert, helyi aktualitásokat találnak benne. S hihető, hogy akik a kicsit megszokják és megszeretik, lassan-lassan belejutnak a katholikus közélet érdekkörébe s ennek folytán hova hamar szükségletté fog válni rájuk nézve is a nagyobb, tartalmasabb katholikus sajtó s ennek révén a kath. közélet figyelemmel kisérése. Végre harmadszor egy még általánosabb, igen korszerű szűk-