Miskolczi Kath. Egyházi Tudósitó, 1916 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1916-01-01 / 1. szám
V. évfolyam. 1. (39.) szám. Miskolcz, 1916 január 1. MISKOLCZI BATH. EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Egyes számára A miskolczi és diósgyők-vasgyári kath. egyházak Megjelenik a m I megbízásából s 10 fillért szerkeszti: RÉTAY KÁLMÁN, esp.plébános minden hó 1-én KIADJA AZ ALSÓ- ÉS FELSŐVÁROSI RÓM. KATH. PLÉBÁNIA HIVATAL. S Új esztendő — új élet. Irta: BANGHA BÉLA S. S. okan megállapították, hogy a háború, legalább sokakban, felújította a vallásosságot. És olyan sokan megállapították azt is, hogy viszont ugyancsak a háború sok uj bűnnek lett forrása s hogy általában az istenhit és vallásosság, de főleg az erkölcs nem csak nem nyert, hanem egyenesen veszített a háborúban. Lehet, hogy mindkettőnek igaza van. A háborúban sok minden megfokozódott, kiéleződött, megerősödött a rossz és megerősödött a jó. A jók java jobb, a rosszak túlnyomó része rosszabb lett ebben a nagy világfelfordulásban. Téves is volna abból valami nagy optimizmust meríteni, hogy sokakat a félelem megtanutott imádkozni. Mert a félelem lehet hogy elmúlik s lehet, hogy akkor vele együtt elmúlik a megkomolyodás is. Bár viszont bizonyos, hogy a modern ember vallástalanságának fő oka vajmi sokszor épen: a komolyság hiánya, az élet kellemességeibe való olyfokú elmerülés, mely a komoly aggódásra az örök jövőért nem enged teret. S e tekintetben a háború s a vele járó szenvedések — drágaság, nyomor, gyász, aggódás — épen nem értéktelen, sőt gondviselésszerű, erkölcsileg megbecsülhetetlen momentumok a könnyelmű emberiségre nézve. És az életre ébredt, öntudatos katholikus társadalomnak nem lehet sürgetőbb feladata, mint ezeknek az erkölcsi értékeknek fokozott felhasználása a vallásosság s a komoly életfelfogás szilárdítására, terjesztésére. Most, hogy új esztendőre nyílik az idő, különösen időszerű e gondolat: mi katholikusok levontuk-e a kellő tanulságokat a háború eddigi folyásából? A vérzivatar nyomán