Magyar Élet, 1942. június (4. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-17 / 135. szám

Szerda, 1942. június hó 17. MART­AK ALIS­wmmmmammbmmmtfpsaaomm** A DiMÁVAG közgyűlése Egységben az erő­k igazságát mi sem bizonyítja jobban, mint a DiMÁVAG példája. A vasgyári egyesületeket magába olvasztó DiMÁVAG SC ma országos vi­­szonylatban is olyan hatalmas erőt­­képvisel, melynek minden lé­pésére felfigyel az ország és egyik legerősebb pillére a magyar sportnak. Ha visszaemlékezünk az elődök, a DVTK és DAC kö­zött dúló áldatlan viszonyra, örö­kös torzsalkodásra,­­el kell ismer­­nünk, hogy az illetékesek nagyon egészséges megoldást választot­tak, mikor egyesítették a két nagy testületet. Ma Észak, de ta­lán az egész vidéki sport vezér­egyesülete a DiMÁVAG SC, mely tekintélyes, 70.000 pengős költ­ségelőirányzattal és­­ 15.000 pengős deficittel dolgozik. Ez utóbbit szomorúan hallot­tuk, mert legjobb tudásunk sze­rint a vasgyári sporttes­tület anyagilag is jól megalapozott. Meglepett, mikor Némethy Imre ügyvezető elnök feltárta a köz­gyűlés előtt a való helyzetet. A tény az, hogy egyedül a futball vonzza a közönségét s a­­ pen­gőt, a többi szakosztály működé­se ráfizetéssel jár. Diósgyőr és Miskolc tömegeit még nem vonz­za, nem izgatja az atlétika, úszás, asztali­tenisz szépségei, így a fut­­ballszakosztálynak kell eltartani a többit is. A vezetőség, a MÁVAG igazga­tóság segítségét kérte, hogy ne kelljen­ a, szépen nekilendült és értékes eredményeket produkáló sportot visszafej­leszíteni. Az igaz­gatóság a deficit rendezését nem vállalta s mindössze 5000 pengő segélyt ultal ki a DiMÁVAG ré­szére s így annak 10.000 pengőt saját erejéből kell előteremtenie, lefaragnia. Ezt meg is teszi a Di­MÁVAG — mondotta. Némethy elnök — és mindent elkövet, hogy év végére hiány ne mutatkozzék, anélkül, hogy a sportnivó ezt megérezze és az előirányzott munkán változás történhessen. Mindezt a költségelőirányzat során adta elő az ügyvezető el­nök, melyet a közgyűlés tudomá­­sul is vett. A közgyűlés különben — mint azt már jeleztük — hétfőn este 7 órakor vette kezdetét a Hiszek­egy elmondásával. A Stadion tor­nacsarnokaiban­­tekintélyes szám­mal jelentek meg a tagok, de a régi közgyűlési csaták most elma­radtak, minden simán egyhangú­lag ment keresztül. Némethy Imre megnyitó beszé­de után Krupánszky Lajos főtit­kár jelentését olvasta föl. A je­lentés részletesen és statisztikai adatokkal alátámasztva számolt be az egyes — összesen kilenc — szakosztály működéséről és adott áttekinthető képet arról a hatal­mas és eredményes működésről, mely immár országszerte elismert. A főtitkárnak jegyzőkönyvi elis­merést szavaztak meg. A pénztári jelentés után a számvizsgáló bizottság jelentése következett, majd a közgyűlés úgy ezeknek, mint a lelépő tisztikar­nak jegyzőkönyvi köszönet mel­lett — felmentvényt adott. Bohus Sándor korelnök, ter­jesztette elő azután az új tisztikar névsorát, melyet egyhangúlag és l­l­kesedéssel elfogadtak. Az új tisztikar: Díszelnökök: Bornemissza Béla, Ábel Kálmán, Hibbey Hosztyák Albert, Hüke Kálmán, Anczenber­­ger Mihály. Elnök: Bezler Károly. Társelnök: Weigl Ernő. ügyvezető­ elnök: Némethy Imre Ügyvezető elnökhelyettes: Lu­­csánszky Géza. Alelnökök: Baán Zoltán, vitéz Bakács Kálmán, dr. Csehil Ist­ván, Fragner Ede, Grieger Lász­ló, Hennel Ferenc, Ibos Árpád, Izsa Tibor, Iványi József, Jászai Ferenc, vitéz Kocsárdi Dezső, vi­téz Kovács Dezső, dr. Mikulecz Antal, Nagy Sándor, Pazár Béla, d­r. Ligethy Zoltán, Zádor Tibor, Vrbata Ferenc, Teleki Ferenc, Leiterek Andor, Berta József, Mi­­kula Lajos, Bánki József. Főtitkár: Krupánszky Lajos. Titkárok: Nemes Péter, Pinczés Tivadar. Főpénztáros: Benczkó Béla. Jegyző: Szentidai Imre, Flei­scher Sándor, Bálint Jenő, Kőhal­mi Dezső. Főellenőr: Kolestik István. Ellenőrök: Mágori József, Tők László. Háznagy: Rosmann Henrik. Ügyészek: dr. Bukovszky Vil­mos, dr. Dienes István, dr. Nagy Dezső. Számvizsgáló bizottság: dr. Damjanovics Győző, Molnár Je­nő, Tasnádi Kálmán. Orvosok: dr. Szoboszlai Ferenc, dr. Katona Sándor, dr. Latesz István, dr. Schumacher Károly, dr. Kardos Kálmán, dr. Kecske­méti Nándor, dr. Feldmann Jó­­zsef, dr. Almási Antal. Pályagondnok: Rusz Károly. Megválasztottak még 60 tagú választmányt. Némethy Imre ügyvezető elnök köszönte meg az új tisztikar ne­­vében a bizalmat. Családi és hiva­talos dolgai s a mai nehéz élettel való küzdelem annyira lekötik, hogy föltett szándéka az volt, hogy megválik tisztétől. Azonban a DiMÁVAG annyira szívéhez nőtt, annyira érzi az emberek ra­gaszkodását, hogy ezentúl is minden akarásával és legjobb el­gondolásával a kitűnően megala­pozott vasgyári sport tovább épí­tésén fog munkálkodni. Ehhez kérte a tagok őszinte támogatá­sát is. A végén a sajtó önzetlen támo­gatását köszönte meg keresetlen szavakkal és a közgyűlés ezzel vé­get ért. SPORTHÍREK Levente célövő verseny a sajó­­parti kispuska célövőtéren. Jú­nius 21-én, vasárnap reggel 8 órai kezdettel a Magyar Lövész­szövetség szabályai szerint, leven­te kispuska cél­lövő versenyt ren­deznek a sajóparti pályán. Ver­senyelnök: Szentkuthy Antal al­ezredes, alelnök: Csighy Sándor alezredes, titkár: Eckensberger István százados versenyintéző, v. Horváth Kálmán főhadnagy, lö­vészvezető: Ihász Sándor főhad­nagy és Tescér Zoltán zászlós. Résztvesznek a miskolci hadtest kötelékébe tartozó levente egyesü­letek. A legjobb céllövők vetélke­dése az elsőségen kívül a hadtest által alapított és a Budapest— Salgótarjáni Gépgyár Rt. által adományozott vándordíjért és ér­­mekért — nagy és szép küzdelmet helyez kilátásba. A színhelyen 11—13 óráig a miskolci levente zenekar térzenét ad. A verseny iránt érdeklődő közönséget ezúton hívja meg a verseny rendezősége. A nevezéseket 18-ig lehet bejelen­teni. Zörgő, a DiMÁVAG jeles csa­tára érelmeszesedésből eredő gó­cát most operáltatta ki a lábából és a kupa mérkőzésekre már any­­nyira rendbejön, hogy azon való szerepeltetésére a szövetséghez fordult engedélyért a vezetőség. Klimek, a Kassai Vasutas csa­pat nagyképességű csatára július 1-én már átköltözik a vasgyárba és itt fog edzeni az eljövendő őszi küzdelmekre. Horváth Vilmos, a vasgyáriak válogatott atlétáját ismét behív­ták katonai szolgálatra. Vele együtt immár 18 élvonalbeli atlé­táját kénytelen nélkülözni az agi­lis szakosztály. Ezzel szemben Máthé, a magasugróbajnok fel­­mentvényt kapott, de teljesen le­romlott, rossz kondícióban. Sokat SENKI LEÁNYA ■ — (36) Írta: BALÁZS GYŐZŐ A lépések közelednek. Valaki jön. Már egészen közel van ... mellé áll... Teremtő Isten! Hát már ennyire beteg? Ennyire képzelősködik ? Mi lesz? Mi lesz ennek a vége? Menekülni akar önmagától. Fölugrik. S mint mikor egyetlen fölcsuklásban jut kifeje­zésre érkezésekor az erdők vadgalambjának öröme, úgy buggyan elő ajkán a hangot alig találó kiáltás: Aladár! S csak az égben van talán annyi szépség, mint amilyen mindennél édesebb visszhangként remeg imád­sággá Kétly Aladár ajakán a jóízű, drága szó: Kis fe­­­leség! A nefelejtsvirágok kék szemében is üde, harmatos mosoly támad. Oh, édes, kicsi kékszemű virágok! Nem hallucináció, nem vízió tehát semmi! A leg­gyönyörűbb ébren álmodás ez. A legigazabb valóság! Szívére szorítja a feléje nyújtott friss csokrot, a hajnali megváltás égszínű virágleánykást... Átöleli szerelmesen, Isten elé boruló igaz boldogsággal a haj­nali nagy vendéget s ajkuk forró, tiszta csókban forr eggyé. Majd leülnek szépen a kis ágyacska szélére... Micsoda szent pihenő! Micsoda isteni méltósághely! És mily fölséges lélektáborozás együtt ülni kicsi gyermek kis ágyacskájának szélén s együtt elgondolni, milyen mosolyogva is aludhatnak valahol messze, mesz­­sze a mennyei ágyacskákban az angyalkák! Kéky Aladár lassan mindent megtudott. Megtudta ezen a csodálatos hajnalon, mit jelentett a hosszú szó. S­ bizony meg-megremegett a lelke, ahogy végighall­gatta a „Senki leánya” történetét. Közben az alvó kicsi leányka hangosan fölkacag. — Mit kacaghat egy ilyen piciny gyermek? — Kora hajnaltól ,első pittymallattól egyebet sem tesz ez a két kicsi alvó, minthogy mindketten moso­lyognak. Kacagással beszélgetnek. Talán egyet álmod­nak? — Bizonyára engem­ láttak hazajönni... •— Isten hozott hát, drága kis Uram! — Igen. Az az Isten, aki a Te szemedből most úgy rám mosolyog! Olyan vagy, mint a szűzi Hajnal, édes, kicsi asszonyom! Csupa fény! Csupa ragyogás! Mondd, édes Rózát meg tudsz-e bocsátani nekem, amúgy szívből, igazán?... — Nagyon szeretlek, Aladár. Vége. ! — —w—■■ 1 Fejetlenül menekültek Bir­­ Hacheimből az angolok Berlin, június 16 Az angol propaganda megint­­sikeres visszavonulásról közölt jelentést. A Bir Hacheimből tör­tént sikeres visszavonulás után most bekövetkezett a 8. hadsereg győzelmes visszavonulása Ari­el Gazalából és az angol hírszolgá­lat az angol kötelékek menekülő maradványait harcképes erőnek tette meg. Fejletlen menekülés, mint tervszerű harcbavetés jel­lemzője, ez valóban nagyszerűen jellemzi az angol hadvezetést. ­FERENC JÓZSEF KESERÜVIZ kell dolgoznia, hogy ismét, elérje tavalyi kitűnő formáját.­­­ Amatőr bajnoki eredmények: MVSC II.—Farkaslyuki OTE 2:1. A FOTE ezzel a vereségével el­esik a bajnoki címtől. BTK—A. MÁVAG 3:1, PTK II—MOVE OVTK II. 6:2. Vívás: Sályi Anna, Miskolc te­hetséges KISOK vívója, a Magyar Pamutipar Budapesten rendezett II. o.­­hölgytőrversenyét megnyer­te, s ezzel I. osztályú vívóvá avan­zsált. A sikerből részt érdemel­­Niederkirchner zászlósi, katonai­­­vívómester jelölt is, ki a verseny­­re Sályi Annát előkészítette. Mi a Bajtársi Szolgálat? címmel Nagy Gábor hírlapíró szerkesztésében m­egjelent a „Bajtársi Szolgálat“ kézikönyve, amely mindenről tájékoztat, amit a ,,Bajtársi Szolgálat“-ról tudni kell. Megtörtént esetek alapján szem­lélteti a könyv, hogy mi a „Bajtársi Szolgálat“ a gyakorlati életben. fl Könyv ára: 2 pengő (A jövedelem a „Hadiárvák­ért“ alap céljait szolgálja.) Kapható. fl „Magyar Élet“ kiadóhivatalában és Ludvig István könyvnyomdájában

Next