Magyar Jövő, 1921. augusztus-december (3. évfolyam, 174-298. szám)
1921-08-23 / 189. szám
Kedd, a ngusitus 23 »MAGYAR JOVO« A kegyelet ünnepe Felavatták a hejőcsabai Hősök Emlékoszlopát A háború elesett hőseinek emlékoszlopát leplezték le vasárnap délelőtt díszes, szép ünnepségek közt Hejőcsabán. A névtelen hősök nem névtelenek többé: nevüket arannyal véste kőbe a kötelességtudó emlékezés, a kegyelet. Benodvérmegye első ilyen emlékoszlopa, melyre Hejős Csaba népe büszke lehet méltán, a maga fenségében, diszességében hirdetni fogja mindörökké a magyar becsületet, magyar dicsőséget. A hejőcsabai ünnepségről itt következő tudósításunk számol be: A falu szélén, ott ahol az országút kettészakad Hejőcsaba és a görömbölyi Tapolca felé, éikívták fel a község volt bírájának, Soyka Tivadarnak a kezdeményezésére a hejőcsabai elesett hősök emlékoszlopát. A fölfelé karcsú ívben keskenyedő könypzal tetején szomorú női alak áll s összetört síremlékre támaszkodik. A szobornak Miskócz felé forduló előrészén az Írás : „A hejöcsabai elesett hősök emlékére állíttatta Rejöcsaba közlsége három másik oldalán pedig a hősi halottak nevei. Tíz órára volt kitűzve az ünnepség kezdete, de 9 óra előtt is zsu futva már a környék. A téglagyár előtt két parasztlegény lóháton, a megtelt villamosok egyre másra szállítják ki a miskolciakat. Az ünnepség megkezdése előtt ott van már egész Hejőcsaba, a környékbeli községek közül Diósgyőr, Mezőnyék, Lédháza, Mályi, Görömböly, Bőcs, Szirma és Ónod küldöttsége, azonkívül a mirkoczi gyalogezred egy disz-százsda és a katonazenekar. Pár perccel 10 óra előtt érkeznek meg Ludvig György tábornok, körletparancsnok és kísérete, Borsodvármegye képviseletében Filberger Gyula dr. b. kormánybiztos és Görgey László dr. vármegyei főjegyző, a miskolczi járás képviseletében Hosszufalussy Lajos kir. kamarás és Nyilas Ferenc főszolgabirák, Miskolcz város képviseletében Szentorfi István dr. polgármester, a rendőrség képviseletében Bakó Rudolf a miskolczi rendőrkerület főkapitánya, Lám Dezső rendőrfőtanácsos, Tódor Ápád dr. vezető rendőrtanácsos és mások. Pontban 10 órakor lehűlt a lepel a szoborról, a katonazene játszik s megkezdődik a tábori mise, melyet Kertész és Páva százados lelkészek segédletével Gulyás őrnagy lelkész pontifikált. Mse és a görömbölyi görög. kath. dalárda éneke után Görgey László dr. vármegyei főjegyző lépett az emlékmű lépcsőjére s a vármegye közönségének nevében mondta többek közt a következőket : — Lombhullató fa a magyarok őei nemzete. Az ezeréves magyar tölgyet pusztító viharok tépték éveken át. Ágak töredeztek, lombok pusztultak, hullott a levél a magyarság fájáról — s mi most az avart járjuk, összegyüjtjük a lehullt leveleket s kegyeletes emlékezésünk imakönyvébe helyezzük el őket. — A serajevói gyilkos merénylet után megindultak a magyar föld fiai a virágnak minden tája felé. Virágos zászlóval, kezükben fegyverrel, ajkukon magyar nótával, szivükben magyar elszántsággal. — Hajtotta őket valami csodálatos erő, melynek parancsszavára tűrni kellett ez embertelen szenvedést, a melyet golyózáporban, ágyútűzben, hóban és fagyban harcolni kellett, mely lüktető aggyal, végsőkig feszülő izmokkal rendítette a katonát halálos rohamra. — Ez az erő — tiszteit ünneplő közönség — a Hazaszeretet, mely — ha nem tudta megmenteni a hazát, — megmentette a magyar becsületet. — Ember, ki erre jársz, ez emlékoszlop előtt, fedetlen fővel állj meg előtte ! A hazaszeretet vértanúinak emléke ez. — Ha pedig majd élj? az idő, a várvavárt, — ebből a véráztatta magyar földből kinőnek uj busszu szomjas magyar légiók s a hazáért halt hősök szellemei a hazaszeretet szárnyán vezetnek bennünket előre, keresztül az entente határain, a régi, szent magyar határokra. — Addig pihenjetek és álmodjatok, csabai hősök, álmodjatok, hogy itt e jötjön, melyért meghaltatok, él még és tettekre készül a magyar. — A hasáért halt hősök emlékének Borsod vármegyében elsőnek emelt emlékoszlopa, mely Hejőcsaba község közönségének áldozatkészségéből jött létre, kegyeletes emlékezésül helyezem el Berecdvármegye közönségének koszorúját. — Fény nevükre, áldás emlékükre ! Görgey főjegyzőnek mély hatást keltett beszéde után Ludvig György tábornok, a miskolczi katonai körletparancsnoka mondotta a nemzeti hadsereg nevében a következő nagy hatású beszédet: — Ez ez emlékoszlop, melyet Hejíciaba áldozatos népe emelt a rabat hősi halottak emlékére, eszünkbe juttatja ádáz küzdelmeinket, mikor az egész világ ellett harcolnunk kellett s harcoltunk is becsülettel, tisztességgel, mig jött a borzasztó összeroppanás, melynél szomorúbb befejezést elképzelnünk sem lehetett . Ti, csabai hősi hatoltak, akik győzelmes csatákban haltatok hősi halált, nem látjátok csonkaságunkat, koldussorsunkat s ez az, amiért irigyelni tudunk beneteket. Emléke (a Magyar Jövő kiküldött munkatársától)és jöttek, kiket az anyaföld zár méhébe és ad vissza naponként és a testvérek, fekete várbojtos, kettős kalapácsos jelvényü ruhákban, bársonysipkában : Escola, Pereces, Disznóshorvát, Királd, Kazincz, Szutakálló, Rudolftelep, Máriatárna, Szentpéter, Berente, Rudabányáról stb a diósgyőri vasgyári munkások küldöttsége és jöttek, kik nemcsak laknak, de a föld szintjén is dolgoznak, a föld népe a környékről — mint valami bucsajárás — kis harang felszentelésének nagy ünnepire, és megálltak egy harangláb tövében. És jön négy pap, a négy keresztény felekezet papjai, a legvallásosabb munkásnép, a bányászok, ormospusztai félcserjéhez siólni, kiknek még nem volt hangjuk, és elhangzott egy pusztán, Ormos pusztán, de nem kiállószóként a pusztában, egy nagy szó: — Négy pip — négy felekezet — is összeölelkezünk, mint ahogy a minap a pápai nuncus és református püspök Szegeden emerrel kezeli — mert nem ellenkezik az evangélium elvével, hogy együtt munkáljunk a hazafiság jegyében... hogy az a más felekezetü idegen faj moccanni se merjen szövetségünk erejétől elrémülten, tek tanítson, példátok példát mutasson az utánatok jövőknek. — Hejőcsaba ifjúsága szorgalmasan járjon erre a helyre. Tanuljon tőletek kötelességtudást s elmenjen, harcoljon, mint ti, olyan dicsőséggel, de több szerencsével. A magyar nemzeti hadsereg nevében köszönöm Hejőcsaba kegyeletes áldozatkészelgét , elhelyezem az emlékszobron a rargyai nemzeti hadsereg koszorúját. Zugó éljenzés fogadta a tábornok lelkesítő szavait, majd Beregszássy karnagy vezetésével a máv. műhely dalára énekelt hazafias dalokat, Siliga Mihály görömbölyi róm. kath. Orosz Zoltán görömbölyi g. kath. lelkészek pedig az emlékszobrot áldották meg. Szabó Dániel ref. segédlelkész beszéde után Szoyka Tivadar volt, heőcsabai községi bíró, a roborbizottság elnöke intézett sebesitő szavakat Hejőcsaba közönségéhez, Sebők József pedig, egy 11—12 éves árva kisfiú, a hejőcsabai hadiárvákhoz beszélt megható, kedves szavakban. — Ne panaszkodjatok — mondóba — panasz nem való a hősök fiaihoz. Minden magyar gyermek tudja, hogy Magyarország határa a Kárpátoktól az Adriáig terjed s fogadjátok meg Ш, hős édesapátok emlékszobra alatt: nem haltok meg amig meg nem boszuljátok, az elrablót magyar földet vissza nem szerzitek. Meglett, komoly emberek szemébe csalt könnyet a kis árva beszéde, aki a hadiárvák koszorúját helyezte el a hősök oszlopin. A dalárda éneke után Demkó István máv műhely munkás beszélt még a munkásság nevében, majd a Himnusz zárta be a szép ünnepséget. Az ünnepség után a keőcsabai 35 főből álló lovasbandérium vonult el az emlékszobor előtt. A lovasbandérium nevében Dojcsák János mondott beszédet. És a bátor tekintetű, csontos, sápadtarcú bányászok sírve összedobbant, mint a négy papé ez ünnepélyen, a keresztény magyar eszme fogadalmában. A felemelő, gondosan előkészített harangfelszentelő ünnepség részletei egyébként a következők: Megérkeznek a vendégek... A vendégek különvonata fél tízkor gördült be az ormospusztai állomásra. Hoszlják Albert, a bánya üzemvezetője tisztviselőkarának élén jelent meg a fogadtatásra. Mikor megáll a vonat, éles „Jobbra nézz Г vezényszó hangzik : a bányász díszszakasz tiszteleg A dombokon üdvrobbantások dörögnek. A felvonulás Megkezdődik a felvonulás az ünnepség színhelyére. Elől a lovasbandérium. Aztán a Diósgyőr-vasgyári zenekar hangjai mellett a magyarruhás lányok, a bányász díszszakasz, majd a vidéki küldöttségek következnek hosszú sorban. A raenet mihamar betermük a főtéren már elhelyezkedett tömegbe. Négyezernél több ember ünnepel ma itt. Hosztrák főfelügyelő, leánytürem vezető a harangláb előtt szemben a fenyő tölgyfalombos s virágdíszes tábori oltárral beszélni kezd. Üdvözli a megjelenteket, majd a harang történetét mondja el. Az eszme 1917 karácsonya előtt született meg. Szívszorongva várják vissza a harctereken küzdő bajtársakat. Békét sóvárognak a lelkek — Íme a „Békeharang" eszméje. A gyűjtés eredményes volt. De aztán jött 1918 októbere, 1919. Éljen a keresztény Magyarország 1920 ban azonban már kijelentik a bányamunkások, hogy „várják, kérik és óhajják" a „Békeharang“ felállítását és az a kívánságuk, kereszt legyen felette. Majd kijelenti, hogy a bánya munkássága teljesen ment minden internacionalizmustól és hazafiatlanságtól. A munkások a lelkes beszéd után „Éljek a keresztény Magyarország !“ kiáltásban törtek ki. A tábori misét Ratinyi Bertalan róm. kath. lelkész celebrálta, mely alatt a vasgyári zenekar, a telepi iskolai énnekkar és pereczesi „Bányamécs“ dalárda működött közre s a hívek orgona kísérettel egyházi dalokat énekeltek. Az ünnepi beszédet Ligethy Ede sajókazai evangélikus lelkész mondotta : — Testvéreim ! Magyar Véreim ! Rettenetes időknek, tatárjárás, törökdulás, 5 éves világháborúnak kellett elkövetkeznie, hogy a nemzeti össztudatban egybeforrjon, együtt dolgozzon, egy oltárnál áldozzon a nemzet — mint mi mostan. — Szent István a kereszténységet Koppány lázadások után is diádalra vitte. Nekünk is voltak 1919 ben Koppányaink. Porba lökték a keresztet. De elmúlt. Győztünk. És most keresztes harangokat állíthatunk. Harangot . . . mely közel van a szívhez és észhez egyaránt, a magyar eszményi eszköze, benne van a dalában, vigasztalja bánatában. A harangot szereti a magyar nép. Hogy könnyezte, búcsúztatta a háborúban elvitt harangokat. . . — És most harangot állitnak. Felavatása határkő a keresztény magyar eszme haladásában. A kiváló szónoki készségű lelkész-szónok ezután a haranghoz intézte szózatát. Könny szökött a szemekbe. — Te harangj a te hingod eggyé teszi a szivek dobbanását, imára hívsz majd, munkára szólítasz majd, osztozni fogsz a bánatban, gyászban. Nem vagy te rideg érc. Szrvvel fogsz szólni, első szavad a messze idegenben porladó hős halottainkat sirassa, miszodik szavad legyen azoké, kik Szibériában sínylődnek. Hívd őket, most már együtt vagyunk, egy oltárnál. Harmadik hangod pedig szóljon a csonkarészeken szenvedőknek, az onnan idemenekülteknek, mondd nekik, hogy eljön az idő. És csak azután légy a miénk. Egészen. Te hívsz imára, munkára ezután. És amikor itt tesz a nagy óra , Petőfit szavaljuk: „Sebonnai bitang ember . . .“ és egy emberként szöktünk talpra, a te szavad, minden egyes szavad, egy egy új vármegye vinzahóditása lesz. És jönni fog, mert jönni kell ennek az időnek. Ekkor pap áriái felé fordult: — Gyertek testvéreim, menjünk négyen együtt. És elindultak a haranglábhoz vezető szőnyegen. Mert a négy pap — elől a minisztráns gyerekek — mentek egy szívvel, lélekkel... Mikor odaértek, a róm. kath. lel- Négyezer magyar munkás fogadalma a keresztény Magyarország mellett — Az ormonpusztai Békeharang-szentelő — кяявяявшввямяямагн URSRian Kinsai BiBia 3