Magyar Jövő, 1922. május-szeptember (4. évfolyam, 99-210. szám)

1922-05-16 / 110. szám

/ Kedd, május 16 . MAGYAR JÖVŐ r . Szentpáli István dr. A három programmbeszéd között, amelyet vasárnap Miskolczon hallottunk, kétségtelenül a Szentpáli István programmbeszéde volt az, amely nemcsak beszédet, de programmot is adott. Egyszerű, közvetlen, magvas és mindenek felett őszinte volt ez a programmbeszéd és mentes mindenféle gyűlölködő rekriminációtól. Gyakorlati, gazdasági politika, — ebben állapította meg Szentpáli István a legfontosabb tennivalót. A Korona nagyterme 4 órára teljesen megtelt, a karzaton a hölgyközönség helyezkedett el igen nagy számban. A népes hallgatóság figyelemmel és tisztelettel hallgatta Szentpáli István fejtegetéseit és lelkesen tüntetett jelöltje mellett. A hallgatóság soraiban ott volt Révész Kálmán dr. püspök,Zsóry György alispán, Bulyovszky Gusztáv, Koós Samu, Kun Bertalan, Görgey László dr., Halmos Géza dr., Filberger Gyula dr., Weidlich Pál, Szepessy Orbán dr., Hesz Mátyás, Magasházy Béla dr., Tury József, Vidais János, Teleszky Béla dr., Hodobay Sándor dr., Schweitzer Albert, Dadányi Sándor, Ferenczi Károly, Komjáthy Andor, Csorba József, Árva Pál, Majoros József, Róbert Emil, Pollák Lajos, Mikler Károly dr., Győri Ödön, László János, Fischer Mór, Wittich Andor, Nehéz János, Papp Kázmér stb. stb. Négy óra után néhány perccel nyitotta meg a népgyűlést Haller József gróf dr. — Tisztelt választóközönség ! Legszentebb állampolgári jogaink gyakorlásának élőestélyén Miskolcz város belső kerületének polgárságát azért hívtuk egybe, hogy Szentpáli István dr., szeretett képviselőjelöltünk programm beszédét meghallgassuk. Mi, akik Szentpálival együtt a magyar szabadelvűség katonáinak érezzük magunkat, nagy vezérünk, Tisza István táborának szolgálatában a nemzet iránt teljesítjük kötelességeinket. Ne keressük mi azt, hogy ki melyik párthoz, melyik felekezethez tartozik, hanem nézzük azt, hogy felejtve a múlt félreértéseit, egymást megértve dolgozzunk. Ezektől a gondolatoktól eltelve tisztelettel üdvözlöm az itt megjelent választóközönséget és felkérem Szentpáli István képviselőjelölt urat, méltóztassék programmbeszédét megtartani. (Éljenzés.) Lelkes éljenzés tört ki, mikor Szentpáli István dr. felállt, hogy ismertesse programmját. -г- Szeretett választópolgártársaim ! Az a nagy háború, amelyet az egész világ folytatott ellenünk és amely a trösztök és a nagy gyáraknak a háborúja volt, az tulajdonképen a harcmezőn már végetért, de látjuk, hogy az egész világ, ma is gyűlölségtől lángol. Amikor látjuk, hogy ezt a gyűlölséget megérzik mindenütt, akkor a győzők nem látják meg, hogy csak úgy lehet segíteni, ha a győzök a legyőzötteken segíteni sietnek. És tisztelt Uraim, amikor ellenséges államok gyűrűjétől vagyunk körülvéve, mi akkor semértjük meg egymást. Az én programmom az, hogy becsüljük meg egymást. Nagyobb erőt, hatalmasabb ellenállást, a régi nagy Magyarország visszaállítását (éljenzés), egy felekezetekre, osztályokra bontott országgal nem lehet visszaszerezni. — Tisztelt választópolgárság ! Óriásiak azok a feladatok, melyek programmbeszéde az összeülő nemzetgyűlésre várnak. Elkezdvea királykérdéssel, fontos alkotmányjogi, közigazgatási és közgazdasági kérdéseknek a megoldása van napirendre tűzve. Ne méltóztassanak tőlem ezeknek a kérdéseknek a megoldásánál nagyhangú szép frázisokat várni. Gyakorlati politikát akarok adni, olyan politikát, amelylyel ezek a szép és nagy célok az én szerény nézetem szerint megvalósíthatók. Itt van a királykérdés. Félre ezzel ! Előbb teremtsük meg az országot, azután majd megegyezzünk egymás között a királyság kérdésében. Itt a másik kérdés, a nemzetgyűlés és a választójog kérdése. Az egész ország közvéleménye megegyezik abban, hogy a választójogot ki kell terjeszteni. De azoknak adni választójogot, akik azzal élni nem is tudnak, talán mégsem lehet. De igenis kívánom azt, hogy a kérdést többé rendeletileg ne szabályozzák, hanem csakis törvényhozási úton. Itt van a felsőház kérdése. A szenátus megalkotásánál a legszélesebb demokratikus alapon kell állani. — Itt van a külügyi kérdéseknek egy talánya. Nagyon józan, okos és mérsékelt külügyi politikát kell követnünk. De viszont nem szabad a jó barátunkat, akivel együtt véreztünk a harcmezőn, Németországot sem magunkra haragítani. (Úgy van, úgy van.' Éljenzés és taps) — Itt vannak azután a mi nagy közigazgatási feladataink. Régen kisért az, hogy a vármegyei tisztviselőket az állam fogja kinevezni. Régen kisért egy nagy reform a városoknál is. Régen foglalkoznak azzal a gondolattal is, hogy a virilizmust eltöröljék. Szerintem helyénvaló dolog, hogy a virilizmust fenntartjuk, de olyan módon, hogy a virilistákat a választóközönség válassza. De legnagyobb feladatunk, hogy az autonómiát teljes mértékben adjuk vissza a vármegyének és a városnak. — Tisztelt uraim ! De itt van még a közigazgatásban egy nagy kérdés, a tisztviselő kérdés. Az állam nem bocsáthatja el azokat a tisztviselőket, akik eddig az államot híven szolgálták, de azokat a vagyonos tisztviselőket, akiknek már hosszú szolgálati idejük van, azokat nyugdíjazzák. Ily módon megteremtjük azt a tisztviselői kart, amely nem nagy létszámú lesz. — Tisztelt uraim ! A legnagyobb és a legfontosabb kérdés szerintem a közigazgatási konszolidáció. Egyformán érdeke ez tulajdonképen a világ összes államainak, valutakérdésben összejátszik a közigazgatási és kereskedelmi politika a vasúti tarifapolitika, a többtermelés és a mezőgazdasági politika. Méltóztassanak megengedni, hogy én azzal egy kissé behatóbban foglalkozzam. — Tulajdonképen nekünk valutánk nincsen. Valuta csak ércpénz lehet, arany vagy ezüst. A papírpénz tulajdonképen egy váltó,amit be kell váltani s miután pénzünk nincsen, áruval váltjuk be. Már most természetes dolog, hogy ha kevés az áru, nem tudjuk úgy beváltani, mintha sok árunk volna. Ha sok a papírpénz, és az állam hitele nem olyan, hogy abban teljesen megbízni lehet,akkor természetesei esik a valuta. — Már most mi történik ? Az államnak sokkal nagyobbak a kiadásai, mint amennyi a bevétele. Ezt a kiadást másképen nem tudja törleszteni, mint hogy papírpénzt nyomat. A papírpénz mennyisége ennélfogva szaporodik, ami megint csak visszahat a mi papírpénzünk árfolyamának csökkenésére. Az első tényező a papírpénz kibocsátásának megszüntetése. Azután itt vannak a kereskedelem-politikai intézkedések. Itt is elsősorban Németországgal keresem az orientációt. Németország valutája olyan, hogy kereskedelmi szerződést vele a legkedvezőbb mértékben lehet kötni. És ez megerősítené a mi politikai barátságunkat is. — Itt van azután a vasúti tarifa kérdése. A vasútnak igen nagy közgazdasági fontossága van. A vasutat elsősorban ebből a szempontból kell elbírálni -és nem abból a szempontból, hogy az államnak minél több jövedelmet szerezzenek. — Magyarországot szerintem egy nagy tranzitó kereskedelmi központtá lehet tenni. Itt érintkezik a Nyugat a Kelettel. Nekünk arra kell törekedni, hogy itt legyenek azok a nagy külföldi áruraktárak, amelyekből szükségleteiket a szomszédos és a balkáni államok fedezhetik. — Tisztelt Uraim ! Itt van még a többtermelés kérdése. A valutapolitikának a bázisa abban van, hogy többet termeljünk, többet vigyünk ki és kevesebbet hozzunk be. Szerintem a mezőgazdasági termelésre kell fektetni a fősúlyt. Én e tekintetben hivatkozom a statisztikai adatokra is. 1915-el szemben, amikor már háború volt, 1913-ban, békében ezek az adatok kétségkívül sokkal nagyobbak voltak. Sertésből kivittünk 218 millió jó koronát, disznózsírból 32, szalonnából 30, szalámiból 10, összesen 290 millió korona értékű árut. Tisztelt Uraim ! Ha mi ezt a sertést, nem mint sertést visszük ki, hanem feldolgozzuk hústermékké, mi oly óriási kivitelre teszünk szert, hogy a kereskedelmi mérlegben kivitelünk nagyobb lesz, mint behozatalunk. Tehát nekünk arra kell a fősúlyt helyezni, hogy ezeket a mezőgazdasági termékeket feldolgozzuk. Ha a mi kereskedelmi mérlegünk aktív, akkor jönnek az adó- és pénzügyi technikai kérdések. Magyarország most egy láztól elgyötört, beteg ember benyomását kelti, beteg, vért kell, erőt kell adni neki. De ezt nem tehetjük másként, mintha gazdasági életünket konszolidáljuk. Azon fordul meg Magyarország régi határainak visszaszerzése is, ha kivívjuk azt, hogy adósságtól teljesen elborított nélkülöző országunkhoz visszajöjjenek elszakított részei. Ennél fontosabb kérdése az országnak nincs és természetes nézeteltérés ebben nem lehet, (Élénk éljenzés és taps.) tartozzék valaki bármely párthoz is. Tisztelt Uraim ! Én a képviselőházban a múltban is a városi érdekeknek, a városi lakosság képviselője voltam. Én az új nemzetgyűlésben is a városi érdekeknek, a városi lakosságnak a képviselője leszek, értve ezalatt a kis-, köz- és magántisztviselőket, a kisiparosokat, a kiskereskedőket, a menekült tisztviselőket, munkásokat és még a városokban lakó kisgazdákat is. Itt vannak a köztisztviselők és a menekült tisztviselők és itt vannak pl. a kisiparosok is. Mindnyájan tudjuk, hogy az építkezés éppen a valuta rosszasága miatt teljesen szünetel. Szerintem az építkezéseket mindenáron meg kell, még áldozatok árán is indítani. Ily módon számtalan iparág kap kenyeret, a menekültek lakáshoz jutnak. Mindenesetre erős lépés a közgazdasági konszolidáció felé a lakásépítkezés megindítása. (Úgy van, úgy van. Éljenzés és taps.) A kereskedelem terén arra kell törekednünk, hogy a szabadforgalmat minél előbb helyreállítsuk. Ez előmozdítja az áruk olcsóbbodását, mert lehetővé teszi a versenyt, amely le fogja nyomni az árakat. Mikor én a mezőgazdaságot és kisipart hangsúlyoztam, természetesen nem gondoltam arra, hogy az ipar egyéb ágait is elhanyagoltassák. Nagyon természetes, hogy különösen azok az iparágak, amelyekben eddig is jelentékeny termelésünk volt azokat még fokozottabb mértékben kell előmozdítanunk s ha önök bizalmukkal megtisztelnek, legfőbb kötelességemnek fogom tartani. (Élénk helyeslés és éljenzés.) — Tisztelt Uraim ! 30 vagy 32 évi múlt áll a hátam mögött. Nem vágytam erre a megtiszteltetésre, de hogyha a nemzetgyűlésbe méltóztatnak küldeni, akkor én ehez a programaihoz amelyet minden kertelés minden politika nélkül adtam itt elő, ragaszkodom. (Éljenzés és taps.) Ezt óhajtom képviselni. Nem vágyom semmire, csak arra, hogy a nagy Magyarország felépítéséhez én magam is járulhassak hozzá s akkor az én küldetésem be lesz fejezve és akkor visszaadom önöknek a mandátumot. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Szentpáli István dr. beszéde után Tolnay Kornél államtitkár, a Máv. v. elnöke beszélt. — Igen tisztelt hölgyeim és uraim ! Rámutatott Szentpáli István arra a két fájó sebre, amelyből máma Magyarország vérzik. A megcsonkítottságra és a világgazdaság egyensúlyának felfordulásából származó számtalan bajokra. Az előbbi a mi legsajátabb bajunk. Az utóbbi, ha vigasztalhat bennünket ez a latin közmondás : solamen habuisse malőrem. Vigasztalhat az a tudat, hogy az egész világon lényegesen jobb helyzet nincs. Hosszú az a programm, amelyet Szentpáli barátom az imént elmondott és fájdalom el kell készülni arra, hogy az az idő sem lesz rövid, amely Magyarország újra feléledéséig eltelik, de ez a hosszú idő, ezek a nehézségek nem szabad, hogy csüggedésre indítsanak, fokozni kell a gyorsaságot az erőt és munkát, mellyel e felé haladunk. — Olyan embereket kellene a parlamentbe küldeni, akik tisztán látják azt a kettős vezércsillagot, (éljen Szentpáli) amely felé haladni kell. Ehhez világos fő, nagy sunkaerő, mindenek felett pedig áldozatkészség, minden önző, méltó mentes ember kell. (Éljenzés, úgy van.:) Igen tisztet választópolgárok ! Egy jó néhány évtizede annak, hogy szerencsém van Szentpáli Istvánt ismerni és az együttmunkálkodásból megszületett elsőbb a tisztelet, utóbb a meleg barátság. ■ Annak a tiszteletnek a nevében, ettől a meleg barátságtól indíttatva kérem önöket, tiszteljék meg önmagukat avval, hogy válasszák meg Szentpáli Istvánt képviselőnek. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps. Felkiáltások ! éljen Tolnay.) Csorba József A miskolczi mezőgazdák nevében a mezőgazdák egyesületének elnöke, Csorba József jelentette be, hogy minden erejükkel támogatják Szentpáli István dr. jelöltségét. % Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország menyország.