Magyar Jövő, 1924. január-április (6. évfolyam, 8-99. szám)
1924-03-28 / 73. szám
2 MAGYAR JÖVŐ il tábla hét év fegyházra emelte fel Gencsy Elemér gyilkosának büntetését Debrecen, március 27 (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A múlt év tavaszán történt, hogy Gencsy Elemér miskolci földbirtokost szóváltás közben Kovács Joachim gazdálkodó fejszével agyonütötte. A miskolci kir. törvényszék erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntette címén három évi börtönre ítélte Kovács Joachimot, akinek az ügyét ma tárgyalta fellebbezés folytán a debreceni kir. Ítélőtábla. A tábla a törvényszék ítéletét megváltoztatta s Kovács Joachimot szándékos emberölés miatt hét évi fegyházra emelte fel. Az ítéletben a kir. ügyész megnyugodott, Kovács Joachim pedig a kir. Kúriához fellebbezett. A lakáshivatal államrendőrségi kezelése ellen foglalt állást a városi közgyűlés — Felirattal fordulnak a népjóléti miniszterhez — Hét tisztviselője lesz az új lakáshivatalnak — Miskolc, március 27 Amint az várható volt, a népjóléti miniszter azon rendelkezése, mellyel a lakóhivatalt az államrendőrség kezelésébe utalta, nagy vitákat, szenvedélyes felszólalásokat váltott ki a törvényhatósági bizottság közgyűlésében. Önmagát tagadta volna meg ez a mandátumnélküli, önmagát régen kiélt törvényhatósági bizottság, melyet más időkben választottak, mikor a keresztény és nemzeti gondolat csak el eltagadott, legfeljebb csak a jobbak lelkének mélyén szunnyadó, árva programm volt, mikor a nemzet önmaga lelkét tagadta meg a recepciós liberalizmus szerencsétlen ápolgatásával. Azóta az a mandátum lejárt. Miskolc város közönségének szíves képviselete, mert az, amelyik annak nevezi magát a megprolongált jog alapján, a mai állásfoglalásával is megmutatta, hogy nem képviseli, legalább is nem képviseli azt a túlnyomó többséget, melynek érdekében épz az intézkedés is történt s amely csak örömmel üdvözli úgy a népjóléti miniszter rendelkezését, valamint mindazokat, akik ezen intézkedés megtételéért közreműködtek. A mi közönségünk, a kisemmizett, a lakáshivatal kálváriáját a kétségbeesésig megjárt közönség, a szégyenletesen hivatalszobákban, lakás céljaira egyáltalában alkalmatlan mosókonyhákban, kamarákban, sőt még évek múltán is vagyonokban lakó közönség örömmel üdvözli az új intézkedést s az a felirat, ami holmi municipális jogvédelemből készül, csak egy törpe minoritás érdekében állhat. Különben még ennek a megöregedett törvényhatósági bizottságnak sem volt egyetlen szava sem amellett a lakáshivatal mellett, amely most végre kimúlik s amelynek egyik előadóját, sok szegény ember lakásügyének intézőjét az egyik bizottsági tag úgy aposztrofált, mint akinek lakásigénye örökösen be van jelentve. Egy pillanatra sem várjuk a törvényhatósági bizottság nagy többségétől, hogy üdvözölje az államrendőrségi kezelést. Viszont annál jobban esett látnunk és hallanunk azt a nyílt, őszinte és határozott fellépést, azokat a súlyos érveket, amikkel a város új, nyitott szemű és nyilt szívü főispánja, Soldos Béla dr. tanúsított az ügyben. Mi is sajnáljuk, hogy nem állt a főispán rendelkezésére az a statisztika, melyet a lakáshivataltól bekért, amelynek elkészítése talán ép azért késett, mert a főispán nemcsak a kiutalt lakások számát kérte be, hanem a boldog lakáshoz jutottak nevét és foglalkozását is. Néma maradt akkor is a törvényhatósági bizottság, mikor utalva a vagonokban tett látogatására, felhívta a főispán az államrendőrségi kezelés ellenzőit, hogy menjenek oda ki s nézzék meg közelről azt a nyomort, amiben azok a vagonlakók a lakáshivatal jóvoltából jutottak. A város pedig, amely most anynyira át akarja szervezni a lakáshivatalt, miért nem tette meg eddig ? Nem osztjuk azt az érvet sem, hogy a lakásügy közigazgatási ügy és nem közrendészeti ügy. Egyik sem ! Mert ma a lakásügy az egyik legfontosabb szociális ügy s azon túlmenőig is ép az eddigi lakáshivatal miatt itt nemzeti ügy, melyet külön rendeletek, törvények alapján kell intézni s melyre mindenesetre alkalmasabb lesz az államrendőrség, mely a törvények, rendeletek hivatott őre. A város törvényhatósági bizottsága felterjesztheti feliratát, azonban bizonyos, hogy a népjóléti minisztérium nem változtatja meg állásfoglalását s a lakáshivatal mégis csak az államrendőrség kezelésébe megy át. A közgyűlés a lakáshivatalról A csütörtök délután tartott közgyűlés a polgármesteri javaslat kapcsán foglalkozott a lakáshivatal átadásával. A jelentés a leérkezett népjóléti miniszteri rendeletet ismertette, mely a városi lakáshivatalt április 1-ével megszüntette s azt az államrendőrség kezelésébe utalta át. Forgács Dezső dr. szerint a rendelet a polgárság minden rétegében megdöbbenést váltott ki s azt mondotta, hogy a törvényhatósági bizottságnak, mely a közhangulat kifejezője, állást kell foglalni ez ügyben. Fölöslegesnek tartja azon érvek fölsorakoztatását, melyek amellett szólnak, hogy veszedelmes az új rendszer. Nem kutatja, hogy ki vagy, kik követték el a hibát, melynek következményekép így történt, de a leiratot szó nélkül nem fogadhatja el, mert a rendelet a municipális jogokat megnyirbálja. Szerinte végzetes konzekvenciákkal járhat, hogy ezt a közigazgatási kérdést közrendészeti kérdéssé minősítették! Azt indítványozza, hogy felíratra forduljanak a minisztériumhoz, melyet a legsürgősebben küldöttség útján juttassanak el a miniszterhez. Azt hiszi, hogy ha a küldöttség kifejti az aggodalmakat s azt, hogy a rendeletet milyen megdöbbenés fogadta, mert a lakosság bizonytalanságban látja otthonát, azzal lopta be magát a parasztok szívébe, hogy a parasztminisztert lépten-nyomon per Pista bátyám emlegetve, édes testvérnek, szólitgatott minden subás magyart. Aztán kisgazda képviselő lett gróf Balekfalvy Kezdetben döngette a mellét, ma már börzezsidókkal egyvonalban szidja a parasztot és a börze tájékán ízesíti száját börzevédő szónoklatokra. A nemzetközi valutacsempészek, sikerek lapjainak szerkesztőjéhez dörgölődzik, várván annak kegyes vállveregetését és egy-egy elejtett kétértelmű „dicsérő“ szónak — amely sokszor a leggyilkosabb gúnyt rejti magában — kiszerkesztését. Ezt mind látta Gyömrőy. De a legutóbbi napok titokzatos mozgolódása csak most kezdett felderengeni elméjében. A kilenc zsidó birtokos bankot akar nyitni a faluban. Ezzel két irányban akarják a magyarságot legázolni. A község virágzó hitelszövetkezet, ezzel persze a parasztság függetlenségét, azután a bankban egy munkanélküli állást szánnak gróf Balokfalvynak, így az ébredő programmal megválasztott gróf teljesen odadobja magát, inkább nevét és mandátumát akár a cionista elveknek is, de még így biztosítják hóttig való kenyerét : könnyen megvállik a még meglevő kétszáz hold birtokától is, amit a „paraszt“ bérel a Dubi javára, lakását, nyugodt helyzetét. A miniszter módosítani fogja a rendelkezést. Horányi Kornél dr. nem sajnálja a lezüllesztett lakáshivatalt, de tiltakozik az ellen, hogy a lakásügyet olyan testület intézze, melynek kebelében a legtöbb lakásigénylő van. A jelenlegi hivatalnál is az volt a legnagyobb baj, hogy az egyik előadó, Kecskés József állandó lakásigénylő volt, aki e minőségében eljárt, tárgyalt s egyezkedett. Csatlakozott Forgács dr. indítványához. Vidais János hozzájárul a felirati indítványhoz, csak az indokolást nem fogadja el. Elismeri, hogy a lakáshivatalt az államrendőrség a legkorrektebbül vezetné s igy tisztán csak az autonómia szempontjából kívánja a feliratot. Az indítványt kiegészíti azzal, hogy kérjék a rendelet végrehajtásának felfüggesztését addig, amíg a felirat ügye el nem dől. Hodobay Sándor dr. polgármester kijelenti, hogy autonomie sérelmet nem szenvedett, mert az alaprendelet szerint, ahol államrendőrség van, ez hivatott a lakásügyeit intézésére. A miskolci eset csak kivétel volt s a városi lakáshivatalt Lichtenstein László akkori főispán előterjesztésére engedélyezte a minisztérium. Volt idő, hogy kijelentette ő maga is, hogy a hivatal a mai szervezettel neki nem kell. Puky Endre dr. megállapította, hogy hibák vannak a lakáshivatalnál, melyek változtatást igényelnek. A helyettes miniszteri biztos, Bakó Lajos memorandumot dolgozott ki, melyben példákkal, statisztikával azt igazolta, hogy a mai lakáshivatal megszüntetendő s a lakásügy intézésének az államrendőrség kezelésébe való átadása lenne kívánatos Az előterjesztést Puky Endre dr. főispán magáévá tette s mikor távozott a főispáni székből, akkor is kijelentette, hogy megmarad előbbi állásfoglalása mellett. Tudomást szerezvén arról, hogy a főispán ezt javasolta, a miniszterhez fordult s kérte a lakáshivatal további városi kezelésben hagyását s ígéretet tett arra, hogy ez esetben gyökeresen átszervezi. Az indítványt magáévá teszi, mert Itt felorditott Gyömrőy : — Ó ti bitangok ! Ti istentelenek!... Most már bebizonyosodott borzasztó sejtésem : Dubi, Dubiné, a bank, a gróf átnyergelése, a gyanús csatangolásuk a határban ! Jól van grófi kisgazdatestvér-honatyánk ! Nem adtál el, sem a népnek , de még nekem sem, aki túrtam, aki fizettem volna többet mint a zsidó !.. Jól van !. . Tehát a Dubié lesz ! .. Dubinénak már kész a selyemruhája a földbirtokossághoz . . . Megtorpant. Észre sem vette, hogy ott áll a drága földön , amelyet húsz év óta művel, ápol. Keményen belevágta a sarkát és dacosan lenézett a faluba. — Mozdítsatok el róla, ha tudtok ! — Csikorgatta a szót fogai között. — Majd meglássuk !.. . A gróf este megérkezett a gyorssal. Az állomáson az ujbirtokosok várták és melegen üdvözölték. A küstökzacskó már nem fityegett a dohányzsebéből ; makra-pipát se szorongatott aranyfogai között. Derékba szabott prémes bunda volt rajta. Hányivetin ült be a Braun autójába Gelbék és Weiszék tisztes távolságról követték autóikkal a grófot, akinek kastélyán becsurgott az eső , istálójában két kehes gebe tengette még mihaszna életét. A munkába siető magyarok, akik a A Magyar JSzó eredeti tárcája. Főd is, asszony is írta: Székely László II. A kis harang délre csendült. Galambok széjjel röppentek a toronyereszről. Asszonyok pergő lábbal és pergő nyelvvel vitték a párolgó ételt a mezők felé. Az áldott meleg nap az utcára csalta a falu apró emberkéit. Kis csoportokban hancúroztak a jó dunyhás porban. Némelyik alig látszott ki a rögök közül, de éles, csicsergő hangjuk átverte a harangzúgást is. Az élet felgyuladt színei kacagtak, ragyogtak a legkisebb porszemeken is. Gyömrőy komoran haladt végig az utcán. Haragosan szemébe kapta a kalapot. Izzott. Az embereket köszönés nélkül mellőzte el. A gyermekek a kerítések tövéhez lapultak s tisztelettudóan billentették meg viharvert süvegeiket. A falu végén, mikor eléje tárult a mosolygó vidék, a lilafátyol alatt ébredező mező , könny buggyant a szemébe s a hatalmas, kemény magyart megrázta egy nagyon mélyről felszakadt zokogás. Felnézett a haboskék égre, teleszivta tüdejét a pezsdülő fa harmatos illataival, könnyeit szabadon engedte folydogálni. Rettenetes erőt érzett lábaiban és két karjában. Csillogó szemével mohón itta a mezők felett reszkető fényt s az égi tenger tiszta végtelenjét. Percek alatt átrobogott agyán az utolsó húsz esztendő minden küzdelme, minden gyalázata ; a sok embertelenség, a sok aljas cselszövés, az eltiportatások, a fojtogatások, a kisemmizések, a hazugságok a sok, sok szörnyű bűnök. Maga előtt látta a grófot, aki negyvenezer hold birtokát tíz bérlőnek adta ki. Kilenc zsidónak és egy magyarnak. Ez 6 volt. Kétszáz holdat kapott, de milyen élethalálharc után! Más a faluban nem kapott. Harminckilencezernyolcszáz hold a Weisz, Schwarz, Braun, Gelb, Grünöké lett. Először bérletben , ma már örökáron. Gróf Balokfalvynak már csak a kétszáz holdja van, amit ő bérel. Neki nem adott el egy talpalatnyit sem , pedig meg tudta volna venni. Könyörgött érte igen sokszor, de a gróf hajthatatlan maradt. „Parasztnak nemi“ Látta a grófot a kommün idején, mikor ő adott neki menedéket, s otthont és élelmezést. Mikor a kilenc uj földbirtokosnál a vörös pántlikás, pesti cionista gárda autói sürögtek és gróf Balekfalvy őnála mentette hitvány életét. És látta a grófot a kommün után, mikor kisgazda csizmában, küstökzacskóval zsebében, makrapipával szájában szidta a zsidókat, vörösre parolázta tenyerét a parasztokkal és Péntek, március 28