Magyar Jövő, 1924. január-április (6. évfolyam, 8-99. szám)

1924-04-17 / 90. szám

Hatodik* évfolyam, 90. szám. Ára IOOO korona csütörtök, im évi április hó 17 MAGYARJOVO Előfizetési ár egy hónapra 20000 korona __ Szerkesztőség és kiadóhivatal | Miskolc Fixfizetéses alkalmazottak 20 százalék JULISIKAI NAilLAr Kossuth-u. 5. szám. Telefon : Felelős szer* kedvezményt kapnak. Egyes szám­ára úgy Felelb* £7srkn*7tn­ pncgAc írun keeztő s 865, szerkesztőség­én kiadóhivatal­­ helyben mint vidéken mindennap IOOO K. r­ieiBS .ZerKeSZtO. rUbtVAo JENI) 184. — Nyomda « Deák­ u. 9. sz., telefon 88*. Arrogante (sz.) Kevesen tudják, vagy ha tudták, már elfelejtették, hogy ezt a büszke nevet egy óceánjáró fran­cia gőzhajó viselte, mely 1879. év tavaszán nyilt tengeren elsülyedt, elsülyedt nagyszámú utazó közönsé­gével és személyzetével együtt. A katasztrófa következtében családok maradtak kenyérkereső nélkül, gyer­mekek vesztették el szüleiket s az áldozatokkal szemben Európaszerte megindult a részvét. A magyar nemzet az elsők között sietett segít­ségül azzal a tekintélyes adomány­nyal, mely a fővárosi Margitszigeten rendezett fényes és előkelő Arro­gante jótékony ünnepélyen befolyt. Amidőn pedig ugyancsak 1879. évben legszebb és legnagyobb al­földi városunkat , Szegedet a dü­höngő árvíz elpusztította, London, Berlin és Páris lakossága sietett pénzbeli segítséggel a szegedi ár­vízkárosultak részére, aminek el nem múló emlékét Szeged város közön­sége azzal örökítette meg, hogy a romjaiból felépült város legszebb utcáit londoni, berlini és párisi kör­útnak nevezte el. Azóta nagyot fordult a világ ! Ma egész hajóhadak, japán tar­tományok sülyedhetnek el, százezrek, milliók veszthették életüket háborúk­ban, forradalmakban, trónok dőlhet­nek össze részvét nélkü­l és alig­­alig jut eszébe még gondolni is valakinek a segítségnyújtásra az áldozatokkal szemben. Az a részvét, mely villanyszikra­ként önkéntelenül kigyűri a műveit Európában negyvenöt évvel ezelőtt annak a hírnek hallatára, hogy egyik szép alföldi városunkat tönkre tette az árvíz, a ma megdermedt, és egész Európa részvét nélkül nézi és tűri, hogy ezeréves hazánkat miként irtja és rombolja az a Balkán, amelynek vad martalócai ellen ezer éven át vérünkkel védtük a „műveit” nyugatot. Ha keressük és kutatjuk, meg is találjuk ennek a nagy változásnak okait. Negyvenöt évvel ezelőtt a keresz­tény vallásosság erős alapokon állott és a keresztény összetartozásból fa­kadó jótékonyság erős internacionális kapcsolatot létesített a müveit nem­zetek között. Az elmúlt negyvenöt év alatt megkezdődö­t — és a legutóbbi világháború és forradalmak alatt diadalmasan betetőződött az alatto­mos irtó hadjárat a keresztény esz­mék és intézmények ellen — a keresztény önmegtagadás, önzetlen­ség és jótékonyság helyett a min­denekben anyagias merkantil szel­lem lett úrrá a világon, ami kézzel­­foghatóan a zsidóság minden téren való előnyomulásának lett követ­kezménye. Egységes fajú és egységes vallású nagy államokban, mint Anglia, Francia- és Németország, a zsidó­ságnak előnyomulása kevésbé ve­szélyes, mert szembetalálkozik a fajilag összeforrt nemzet egyénisé­gével, nálunk azonban az utóbbi évtizedek vezető politikusai az or­szág vegyes fajú lakosságának egye­sítése helyett, az úgynevezett libe­rális politika hamis cégére alatt szabad utat engednek a legvesze­delmesebb idegen faj : a zsidóság korlátnélküli bevándorlásának és ér­vényesülésének, egyedül azt az ellen­szolgáltatást kötvén ki, hogy a zsidóság a liberális pártot pénzzel és szavazatával támogassa s igy a zsidóság valóságos iparengedélyt kapott a minden téren való érvénye­süléshez. Minthogy pedig az ezer év alatt számban és vagyonban megerősö­dött magyar katholicizmusban a zsidóság lényegesen erős akadályt látott és lát érvényesülése útjában, a liberális kormányok alatt elért pozícióját használja fel arra, hogy a néhány száz évvel fiatalabb és donációkban nem részesedett ma­gyar protestantizmust saját érdeké­ben a katholikusság ellen kijátsza s ez által a zsidóság megmenekül attól az erőtől és súlytól, mely a magyar faj összetartása esetén a zsidó előretörést már csirájában agyonnyomhatta volna. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az egységes magyar nemzet és ma­gyar faj összetartásának meghiúsí­tása céljából a liberális köpenybe bújt zsidó hírlapok voltak azok, me­lyek az egyházpolitikai és felekezeti harcot hirdették és trombitálták már akkor, amikor a színtiszta katholikus vagy kálvinista magyarok milliói azt sem tudták, hogy mi fán terem az egyházpolitika és hírből sem ismer­ték a keresztény felekezetek közti harcot a nem szabad elfelejtenünk, hogy a zsidó sajtónak és pénznek évtizedes kitartó munkája eredmé­­ményezte azt, hogy a nyomtatot papírt igazmondásnak hivő jóhiszemű magyarságnál végre is mutatkozik a romboló eredmény abban, hogy ma már fogait csikorgatja és kezét ökölbe szorítja a magyar, de nem azért, hogy összetartással védje fa­ját a betolakodott közös ellenség­gel szemben, hanem mert zsidó újsá­gok traktálják a keresztény felekeze­tek közt dúló harcokról. Ebben a büntetlenül űzhető faj- és nemzetellenes sajtópropagandá­­ban ma már nincsen megállás, sor­ban termeli átkozott gyümölcsét. Például mi történne Angliában vagy Franciaországban, ha ott egy zsidó­­szabadkaműves újság népbutitásnak merészelné nevezni azt, hogy isko­lákban a nemzeti himnusz éneklését tanítják, — amint merészelte nálunk egy­ fővárosi zsidólap ! Ez a bün­tetlenség eredményezi azt, hogy amikor a zsidóújságok és élclapok csak jezsuitának nevezik és jezsuita ruhába öltözötten rajzolják nemze­tünk büszkeségét, a mély vallásos­­ságú Apponyi Albert grófot, ugyan­ezek az újságok hasábos dicshim­nuszokat zengenek arról a theatrá­­lisan rendezett jelenetről, amikor Vázsonyi Vilmos mint igazságügy­­miniszter hosszú napon megjelent a dohányutcai zsinagógában. Ez a büntetlenség adott támasztékot a szomorú emlékű időkben igazság­ügyminiszterré feltornáztatott, beván­dorolt zsidó Vázsonyinak ahhoz, hogy a magyar bíróságot a mentelmi jog védelme alatt, ugyancsak bün­tetlenül megazemberezni merészelte. A külföld ezen a rosszakaratú sajtón keresztül ismeri Magyaror­szágot, aminthogy a magyar fővá­rosba vetődő idegen az autókon száguldozó, költekező, dőzsölő zsi­dóságban látja élni a magyar nem­zet előkelőségeit. Csoda-e, ha a művelt külföld egy szikrányi rész­vétet sem érez a megbénított Cson­­kamagyarország iránt, amikor a „magyar“ főváros tombol és dőzsöl, mintha diadalmasan fejeztük volna be a háborút és soha nem látott jólétbe kerültünk volna ezeréves határaink elvesztével. Ha tehát azt akarjuk, hogy őseink révén megszerzett, elődeink révén megtartott hazánkon úr legyen a magyar, ha akarjuk, hogy a külföld ismét süvegelje meg a magyart, mint régen — hogy tudomást ve­gyen a világ­sérelmeinkről, már­­tíromságainkról —, akkor egy tá­borba kell egyesülnie minden faj­magyarnak, ki kell dobnunk soraink­ból azt az éket, amit fajunk ellen­ségei vertek magyar és magyar közé, — felekezeti különbség nél­kül nemcsak hinnünk, hanem egy­szer már dolgoznunk is kell Ma­gyarország feltámadásában ! Ahogy a Megváltó sírja elöl el kellett hen­­geríteni a kősziklát a Megváltó fel­támadása előtt, úgy nekünk is el kell távolítani utunkból az akadály­köveket, miket magyar és magyar közé rakott a rosszakarat és akkor feltámadhatunk, akkor a keresztény külföld ismét kezet fog szorítani a kereszténnyé ébredő Magyar­­országgal ! Május 4-én le­sz a K­AN­SZ országos gyűlése Budapest, április 16 (Saját tudósítónktól.) A Közszol­gálati Alkalmazottak Nemzeti Szö­vetsége ma délután országos elnöki konferenciát tartott, amelyen a bu­dapesti és a vidéki képviselők nagy számban jelentek meg. Jávorniczky Jenő vezértitkár számolt be arról a nyomasztó hangulatról, mely a tiszt­viselők körében általában uralkodik s bejelentette, hogy a vidéki cso­portok egyre jobban sürgetik az országos nagygyűlés összehívását. Élénk színekkel ecsetelte azt a lehetetlen helyzetet, amely miatt a tisztviselőkérdés gyors és gyökeres megoldását most már nem lehet tovább elodázni. A vidéki és fővá­rosi képviselők felszólalása után a konferencia úgy határozott, hogy az országos nagygyűlést mielőbb, leg­később azonban május 4-ére össze­hívja, hogy a márciusi fizetéspótlék és a húsvéti segélyek elmaradását megvitassák s e kérdésekben a kor­mánytól orvoslást követeljenek. Befejezték a szanálás általános vitáját — Kállay Tibor és Korányi Frigyes felszólalása az általános vita után — Szombaton már harmadszori olvasásra kerül­­nek a javaslatok — A miniszterelnök ma szólal fel a nemzet­gyűlésen — Budapest, március 16 (Saját tudósítónktól.) A nemzetgyűlés mai ülésén befejezték a szanálási javas­latok általános vitáját. A vita után Kállay Tibor, a javaslatok előadója és Korányi Frigyes pénzügyminiszter refektáltak a vita során elhangzott felszólalásokra, míg a miniszterelnök ma, csütörtökön mondja el nagy beszédét Ezután kezdi meg a Ház a részletes vitát. Ha a vita ma be nem fejeződne, akkor a Ház pénteken is ülésezni fog, úgy, hogy szombaton a javaslatok föltétlenül harmadszori olvasásra kerülnek. A mai üléssel itt következik tudósításunk . Az ülés A nemzetgyűlés mai ülését reggel 7 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Felszólítja Propper Sán­dor és Nagy Ernő képviselőket, hogy a mentelmi bizottság határo­zata értelmében kövessék meg a Házat, ami meg is történik. A szanálási javaslat első szónoka Szeder Ferenc, aki először Erdélyi Aladár fejtegetőj­eire reflektál. Több határozati javaslatot nyújt be. Köve­teli, hogy a kormány terjesszen a nemzetgyűlés elé törvényjavaslatot a betegség és a balesetre való köte­lező biztosításról, a mezőgazdasági munkabérmegállapító bizottságról és a munkanélküliség kérdéséről. Egy újabb határozati javaslatában kéri, hogy a nemzetgyűlés utasítsa a kor­mányt arra, hogy a munkanélküli­ségek megakadályozása céljából kezdje meg az utak és a vasúti hálózatok kiépítését. Végül utasítsa a nemzetgyűlés a belügyminisztert, hogy az egyesülési és a gyülekezési jog biztosítására nyújtson be tör­vényjavaslatot. A javaslatot nem fo­gadja el. Szilágyi Lajos beszéde A következő szónok Szilágyi La­jos, aki beszéde elején visszautasítja a személyét ért támadásokat. Az első számú jegyzőkönyvvel foglal­kozva, megjegyzi, hogy ez a jegyző­könyv az általános béke érdekében állónak mondja azokat az intéz­kedéseket, amelyeket a kölcsönnel kapcsolatban kilátásba helyeztek. Ez­zel szemben kifejti, hogy inkább a béke érdekében állana az, ha visszaadnák határainkat és betar­tanák a Millerand-féle kisérő leve­let. A miniszterelnöknek a kölcsön tekintetében először belföldi ellen­feleivel kellett volna megegyezni. A miniszterelnöknek pártközi konferen­cia elé kellett volna terjeszteni az egész tervezetet. Az ellenzéknek csak az volt célja a javaslat tárgyalásá­nál, hogy felvilágosítja a közvéle­ményt. Az ellenzék eleinte az volt az álláspontja, hogy saját erejéből k is helyre tudjuk az országot állítani és a külföld segtségére csak a végső szükségben szoruljunk. "

Next