Magyar Jövő, 1924. január-április (6. évfolyam, 8-99. szám)
1924-04-17 / 90. szám
Hatodik* évfolyam, 90. szám. Ára IOOO korona csütörtök, im évi április hó 17 MAGYARJOVO Előfizetési ár egy hónapra 20000 korona __ Szerkesztőség és kiadóhivatal | Miskolc Fixfizetéses alkalmazottak 20 százalék JULISIKAI NAilLAr Kossuth-u. 5. szám. Telefon : Felelős szer* kedvezményt kapnak. Egyes számára úgy Felelb* £7srkn*7tn pncgAc írun keeztő s 865, szerkesztőségén kiadóhivatal helyben mint vidéken mindennap IOOO K. rieiBS .ZerKeSZtO. rUbtVAo JENI) 184. — Nyomda « Deák u. 9. sz., telefon 88*. Arrogante (sz.) Kevesen tudják, vagy ha tudták, már elfelejtették, hogy ezt a büszke nevet egy óceánjáró francia gőzhajó viselte, mely 1879. év tavaszán nyilt tengeren elsülyedt, elsülyedt nagyszámú utazó közönségével és személyzetével együtt. A katasztrófa következtében családok maradtak kenyérkereső nélkül, gyermekek vesztették el szüleiket s az áldozatokkal szemben Európaszerte megindult a részvét. A magyar nemzet az elsők között sietett segítségül azzal a tekintélyes adománynyal, mely a fővárosi Margitszigeten rendezett fényes és előkelő Arrogante jótékony ünnepélyen befolyt. Amidőn pedig ugyancsak 1879. évben legszebb és legnagyobb alföldi városunkat , Szegedet a dühöngő árvíz elpusztította, London, Berlin és Páris lakossága sietett pénzbeli segítséggel a szegedi árvízkárosultak részére, aminek el nem múló emlékét Szeged város közönsége azzal örökítette meg, hogy a romjaiból felépült város legszebb utcáit londoni, berlini és párisi körútnak nevezte el. Azóta nagyot fordult a világ ! Ma egész hajóhadak, japán tartományok sülyedhetnek el, százezrek, milliók veszthették életüket háborúkban, forradalmakban, trónok dőlhetnek össze részvét nélkül és aligalig jut eszébe még gondolni is valakinek a segítségnyújtásra az áldozatokkal szemben. Az a részvét, mely villanyszikraként önkéntelenül kigyűri a műveit Európában negyvenöt évvel ezelőtt annak a hírnek hallatára, hogy egyik szép alföldi városunkat tönkre tette az árvíz, a ma megdermedt, és egész Európa részvét nélkül nézi és tűri, hogy ezeréves hazánkat miként irtja és rombolja az a Balkán, amelynek vad martalócai ellen ezer éven át vérünkkel védtük a „műveit” nyugatot. Ha keressük és kutatjuk, meg is találjuk ennek a nagy változásnak okait. Negyvenöt évvel ezelőtt a keresztény vallásosság erős alapokon állott és a keresztény összetartozásból fakadó jótékonyság erős internacionális kapcsolatot létesített a müveit nemzetek között. Az elmúlt negyvenöt év alatt megkezdődöt — és a legutóbbi világháború és forradalmak alatt diadalmasan betetőződött az alattomos irtó hadjárat a keresztény eszmék és intézmények ellen — a keresztény önmegtagadás, önzetlenség és jótékonyság helyett a mindenekben anyagias merkantil szellem lett úrrá a világon, ami kézzelfoghatóan a zsidóság minden téren való előnyomulásának lett következménye. Egységes fajú és egységes vallású nagy államokban, mint Anglia, Francia- és Németország, a zsidóságnak előnyomulása kevésbé veszélyes, mert szembetalálkozik a fajilag összeforrt nemzet egyéniségével, nálunk azonban az utóbbi évtizedek vezető politikusai az ország vegyes fajú lakosságának egyesítése helyett, az úgynevezett liberális politika hamis cégére alatt szabad utat engednek a legveszedelmesebb idegen faj : a zsidóság korlátnélküli bevándorlásának és érvényesülésének, egyedül azt az ellenszolgáltatást kötvén ki, hogy a zsidóság a liberális pártot pénzzel és szavazatával támogassa s igy a zsidóság valóságos iparengedélyt kapott a minden téren való érvényesüléshez. Minthogy pedig az ezer év alatt számban és vagyonban megerősödött magyar katholicizmusban a zsidóság lényegesen erős akadályt látott és lát érvényesülése útjában, a liberális kormányok alatt elért pozícióját használja fel arra, hogy a néhány száz évvel fiatalabb és donációkban nem részesedett magyar protestantizmust saját érdekében a katholikusság ellen kijátsza s ez által a zsidóság megmenekül attól az erőtől és súlytól, mely a magyar faj összetartása esetén a zsidó előretörést már csirájában agyonnyomhatta volna. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az egységes magyar nemzet és magyar faj összetartásának meghiúsítása céljából a liberális köpenybe bújt zsidó hírlapok voltak azok, melyek az egyházpolitikai és felekezeti harcot hirdették és trombitálták már akkor, amikor a színtiszta katholikus vagy kálvinista magyarok milliói azt sem tudták, hogy mi fán terem az egyházpolitika és hírből sem ismerték a keresztény felekezetek közti harcot a nem szabad elfelejtenünk, hogy a zsidó sajtónak és pénznek évtizedes kitartó munkája eredméményezte azt, hogy a nyomtatot papírt igazmondásnak hivő jóhiszemű magyarságnál végre is mutatkozik a romboló eredmény abban, hogy ma már fogait csikorgatja és kezét ökölbe szorítja a magyar, de nem azért, hogy összetartással védje faját a betolakodott közös ellenséggel szemben, hanem mert zsidó újságok traktálják a keresztény felekezetek közt dúló harcokról. Ebben a büntetlenül űzhető faj- és nemzetellenes sajtópropagandában ma már nincsen megállás, sorban termeli átkozott gyümölcsét. Például mi történne Angliában vagy Franciaországban, ha ott egy zsidószabadkaműves újság népbutitásnak merészelné nevezni azt, hogy iskolákban a nemzeti himnusz éneklését tanítják, — amint merészelte nálunk egy fővárosi zsidólap ! Ez a büntetlenség eredményezi azt, hogy amikor a zsidóújságok és élclapok csak jezsuitának nevezik és jezsuita ruhába öltözötten rajzolják nemzetünk büszkeségét, a mély vallásosságú Apponyi Albert grófot, ugyanezek az újságok hasábos dicshimnuszokat zengenek arról a theatrálisan rendezett jelenetről, amikor Vázsonyi Vilmos mint igazságügyminiszter hosszú napon megjelent a dohányutcai zsinagógában. Ez a büntetlenség adott támasztékot a szomorú emlékű időkben igazságügyminiszterré feltornáztatott, bevándorolt zsidó Vázsonyinak ahhoz, hogy a magyar bíróságot a mentelmi jog védelme alatt, ugyancsak büntetlenül megazemberezni merészelte. A külföld ezen a rosszakaratú sajtón keresztül ismeri Magyarországot, aminthogy a magyar fővárosba vetődő idegen az autókon száguldozó, költekező, dőzsölő zsidóságban látja élni a magyar nemzet előkelőségeit. Csoda-e, ha a művelt külföld egy szikrányi részvétet sem érez a megbénított Csonkamagyarország iránt, amikor a „magyar“ főváros tombol és dőzsöl, mintha diadalmasan fejeztük volna be a háborút és soha nem látott jólétbe kerültünk volna ezeréves határaink elvesztével. Ha tehát azt akarjuk, hogy őseink révén megszerzett, elődeink révén megtartott hazánkon úr legyen a magyar, ha akarjuk, hogy a külföld ismét süvegelje meg a magyart, mint régen — hogy tudomást vegyen a világsérelmeinkről, mártíromságainkról —, akkor egy táborba kell egyesülnie minden fajmagyarnak, ki kell dobnunk sorainkból azt az éket, amit fajunk ellenségei vertek magyar és magyar közé, — felekezeti különbség nélkül nemcsak hinnünk, hanem egyszer már dolgoznunk is kell Magyarország feltámadásában ! Ahogy a Megváltó sírja elöl el kellett hengeríteni a kősziklát a Megváltó feltámadása előtt, úgy nekünk is el kell távolítani utunkból az akadályköveket, miket magyar és magyar közé rakott a rosszakarat és akkor feltámadhatunk, akkor a keresztény külföld ismét kezet fog szorítani a kereszténnyé ébredő Magyarországgal ! Május 4-én lesz a KANSZ országos gyűlése Budapest, április 16 (Saját tudósítónktól.) A Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége ma délután országos elnöki konferenciát tartott, amelyen a budapesti és a vidéki képviselők nagy számban jelentek meg. Jávorniczky Jenő vezértitkár számolt be arról a nyomasztó hangulatról, mely a tisztviselők körében általában uralkodik s bejelentette, hogy a vidéki csoportok egyre jobban sürgetik az országos nagygyűlés összehívását. Élénk színekkel ecsetelte azt a lehetetlen helyzetet, amely miatt a tisztviselőkérdés gyors és gyökeres megoldását most már nem lehet tovább elodázni. A vidéki és fővárosi képviselők felszólalása után a konferencia úgy határozott, hogy az országos nagygyűlést mielőbb, legkésőbb azonban május 4-ére összehívja, hogy a márciusi fizetéspótlék és a húsvéti segélyek elmaradását megvitassák s e kérdésekben a kormánytól orvoslást követeljenek. Befejezték a szanálás általános vitáját — Kállay Tibor és Korányi Frigyes felszólalása az általános vita után — Szombaton már harmadszori olvasásra kerülnek a javaslatok — A miniszterelnök ma szólal fel a nemzetgyűlésen — Budapest, március 16 (Saját tudósítónktól.) A nemzetgyűlés mai ülésén befejezték a szanálási javaslatok általános vitáját. A vita után Kállay Tibor, a javaslatok előadója és Korányi Frigyes pénzügyminiszter refektáltak a vita során elhangzott felszólalásokra, míg a miniszterelnök ma, csütörtökön mondja el nagy beszédét Ezután kezdi meg a Ház a részletes vitát. Ha a vita ma be nem fejeződne, akkor a Ház pénteken is ülésezni fog, úgy, hogy szombaton a javaslatok föltétlenül harmadszori olvasásra kerülnek. A mai üléssel itt következik tudósításunk . Az ülés A nemzetgyűlés mai ülését reggel 7 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Felszólítja Propper Sándor és Nagy Ernő képviselőket, hogy a mentelmi bizottság határozata értelmében kövessék meg a Házat, ami meg is történik. A szanálási javaslat első szónoka Szeder Ferenc, aki először Erdélyi Aladár fejtegetőjeire reflektál. Több határozati javaslatot nyújt be. Követeli, hogy a kormány terjesszen a nemzetgyűlés elé törvényjavaslatot a betegség és a balesetre való kötelező biztosításról, a mezőgazdasági munkabérmegállapító bizottságról és a munkanélküliség kérdéséről. Egy újabb határozati javaslatában kéri, hogy a nemzetgyűlés utasítsa a kormányt arra, hogy a munkanélküliségek megakadályozása céljából kezdje meg az utak és a vasúti hálózatok kiépítését. Végül utasítsa a nemzetgyűlés a belügyminisztert, hogy az egyesülési és a gyülekezési jog biztosítására nyújtson be törvényjavaslatot. A javaslatot nem fogadja el. Szilágyi Lajos beszéde A következő szónok Szilágyi Lajos, aki beszéde elején visszautasítja a személyét ért támadásokat. Az első számú jegyzőkönyvvel foglalkozva, megjegyzi, hogy ez a jegyzőkönyv az általános béke érdekében állónak mondja azokat az intézkedéseket, amelyeket a kölcsönnel kapcsolatban kilátásba helyeztek. Ezzel szemben kifejti, hogy inkább a béke érdekében állana az, ha visszaadnák határainkat és betartanák a Millerand-féle kisérő levelet. A miniszterelnöknek a kölcsön tekintetében először belföldi ellenfeleivel kellett volna megegyezni. A miniszterelnöknek pártközi konferencia elé kellett volna terjeszteni az egész tervezetet. Az ellenzéknek csak az volt célja a javaslat tárgyalásánál, hogy felvilágosítja a közvéleményt. Az ellenzék eleinte az volt az álláspontja, hogy saját erejéből k is helyre tudjuk az országot állítani és a külföld segtségére csak a végső szükségben szoruljunk. "