Magyar Jövő, 1924. szeptember-október (6. évfolyam, 200-250. szám)
1924-09-02 / 200. szám
2 MAGTAB JÖVÖ Kedd, «September 2 A gazdasági talpraállást nem biztosítja az államháztartás és a pénz szanálása Korányi pénzügyminiszter beszéde A Nemzetek Szövetsége ülésén jelentettük vasárnapra, hogy a Nemzetek Szövetségének úgynevezett magyar bizottsága szombat délelőtt a magyar újjáépítési programm ügyében zárt ülést tartott, amelyen Korányi Frigyes báró miniszter ismertette a magyarság helyzetét A beszédet sikerült megszereznünk s itt közöljük azt egész terjedelmében. Elnök Úr! Uram és Hölgyeim! Engedjék meg, hogy becses türelmüket igénybe vegyem és az előadó úr kitűnő s azt hiszem, úgy a Nemzetek Szövetsége, mint a magyar nemzet szempontjából igen értékes jelentéséhez a magyar nemzet kormánya nevében néhány kijelentést és felvilágosító megjegyzést fűzzek. Nemcsak annak a kötelezettségnek kívánok eleget tenni, hogy a magyar kormány nevében köszönetemet fejezzem ki a Nemzetek Szövetsége tanácsának s pénzügyi bizottságának kitűnő szakértelemmel és ügyszeretettel végzett munkájáért, valamint a Szövetség tisztviselőinek odaadó támogatásáért. Köszönő szavaim teljes meggyőződésből fakadtak és egyéni okokból lelkesedéssel mondom azokat, mert állítani merem, hogy a Nemzetek Szövetsége hivatásába vetett szilárd hittel egyike voltam az elsőknek, kik a magyar miniszterelnök úrnak azt a bölcs törekvését munkájukkal támogatták, hogy a magyar nemzet kálváriaútján, amely a pusztulással fenyeget, bizalommal nyújtja kezét nemzetközi társaságunk felé, amely a nemzetek az emberiség szolidaritása eszményébe vetett hittel barátilag volt hajlandó egy pusztuló ezeréves nemzet kezét megfogni. Nemcsak köszönetet kívánok kifejezni, nemcsak azt az elégtételt élvezni, hogy hitem ma már olyan sokaknak hite, tényekben találja jutalmát. Örömmel jelenthetem ki itt Önök előtt, hogy a Nemzetek Szövetségének cselekedete meggyőzte a magyar nemzetet, hogy ez a szövetség nem egyes boldogabb, hatalmas nemzetek befolyását érvényesíti azok saját érdekében, hanem magas eszményt szolgál. Ez az esemény mindnyájunk lelkében derengett, akik az igazsághoz, aszabadsághoz s az emberi méltósághoz való jogát elismerjük minden embernek, bármely nemzet vagy faj fia legyen is, de a Nemzetek Szövetsége az, amely ennek az eszmének gyakorlati érvényesítését kezdi meghozni a fáradt, konvulzióktól gyötört világ számára. A magyar nemzet ma már osztja ezt a hitet, ezt a reményt és amit érte a Nemzetek Szövetsége tett, azt azzal kívánja meghálálni, hogy a szövetség eszményét egyesíti saját nemzete eszményeivel. Mit köszönhet a magyar nemzet a Nemzetek Szövetségének? Csak azt, hogy kiváló szakemberei támogatták egy kölcsön felvételének lehetővé tételében, amelynek segítségével pár év alatt reméli, hogy költségvetését egyensúlyba hozhatja ? A szakemberek tudják, hogy ez is megbecsülhetetlen támogatás volt, mert bármily szerény volt is a kölcsön összege, nem ez a lényeges, hanem az, hogy segélyével megállapítható volt a magyar pénz csúszása nevegzetes lejtőn a megszilárdult ismét a gazdasági élet talapzata, alkalmassá vált ismét szilárd gazdasági organizáció újjáépítésére De legalább ilyen értékes hatása a szövetsége közbelépésének, hogy megóvta a magyar nemzetet a végső kétségbeeséstől, amely ellen magára hagyatva férfiasan küzdött hosszú, rettenetes éveken át, de amely elmaradhatatlan lett volna, mert a nemzetek lelki ereje is véges, mint az egyes, bármely bátor emberé. Visszaadta reményünk munkakedvét és bizalmát abban, hogy az emberiségben megmaradt az emberi érzés ez iránt a nemzet iránt is, amelyet, sajnos, vérbeli kötelék nem fűz a hatalmas nemzetekhez, csak a közös kultúra és közös eszmények. Ez a pszichológiai momentum nem kicsinyelhető s ezt tudják talán főként azok az államférfiak, akiknek hivatása elsősorban a gazdasági élet anyagi tényezőivel és száraz számaival foglalkozni. Nem mulaszthatom el, hogy itt e helyen ne mondjak köszönetet főként az Önök megbízottjának Smith Jeremiás úrnak és munkatársainak. Pénzügyminiszteri működésemben a szó teljes értelmében naponta volt szerencsém velük együtt dolgozni közös célunkon, egy veszélyben forgó nemzet gazdasági életének orvoslásán. A főellenőr úr bölcsessége rövid idő alatt meghódította egész népünk teljes bizalmát, mondhatom: már szeretetét is és az ő bölcsessége győzte meg ezt leginkább a Nemzetek Szövetsége valóságos céljairól és rendszerének gyakorlati helyességéről. A nemzetek Szövetségének műve rövid pár hónap alatt nagy, üdvös változást idézett elő. A magyar pénz stabilitása biztosítva van. Kitűnően működő új jegybankja garantálja a valutapolitika helyes és biztos vezetését. A rothadással járó élesdiség, a pénz rosszabbodására alapított, demoralizáló spekuláció megszűnt. A viszonyok biztos megítélését akadályozó ködös bizonytalanság, amely minden reális számítást és tervet lehetetlenné tett az állam, a magángazdálkozás számára, eloszlott. Ma tisztán látunk. Látjuk a romokat, de látjuk a serkedő, új, egészséges csirákat is, látjuk a prosperitás helyreállításának materiális lehetőségeit is. A magyar nép megtette, amit tehetett. Nagy anyagi és erkölcsi erőfeszítéssel távoltartotta magától a hónapokon át fenyegető végső öszszeomlást, ami technikai okokból a reméltnél jóval később, megérkezett a segítség. Fegyelmezetten követte a Nemzetek Szövetsége útbaigazítását annyira, hogy még a szkeptikusok, a kétségbeesettek is elhallgattak, hogy ne zavarják a bizakodók munkáját. Küzdenünk kellett azzal a hiánnyal is, hogy a kölcsön kibocsájtása s az egész akció megkezdése éppen abba az időszakba esett, amelyben minden agrárállam leginkább érez pénzhiányt, amit még súlyosabbá tett az európai gazdasági depresszió, rövid óraláncon, vagy karperecén ? Ismét utána nyúlt , elővette zsebkését és most már azzal próbálta felfeszíteni az akaratoskodó, dacos aranyfedelecskét, de egyszer lecsúszott a kés hegye a vágásról, máskor meg nagy izgatottságában nem tudta pontosan a vágásba illeszteni. Vagy a penge volt vastag, nem volt elég finom a finom kiállítású ékszerhez? Már le akart szaladni egy műszerészhez, amikor váratlanul felpattant. Jóleső melegség száguldott arcába, az arcából a többi testrészébe, szinte az az érzése volt, hogy lázadozó vére áttörni készül pórusain, mint sebkötéseken : egy végtelenül bájos, babaarcú fiatal lány volt az, aki rája nevetett az intim aranykeretecskéből. Nem volt színes a fénykép, de látszott, hogy ez az arc egészségesen piros, mint nemesen oltott almák, hamvas, mint mérsékeltövi őszi gyümölcs a fán. De ki lehet? — rohanta meg most az újabb kiváncsiság. Nem emlékezett ez arcra. Három éve lakott már a házban, azonban még nem látta. Uj, erősebb, akaratosabb vágy ömlött el éjén: megismerni a fénykép eredetijét. Festette magában: nem kimél időt és fáradságot a felkutatására. Mint nagy zsibbasztó csoda zuhant lelkére az ismernivágyás ; kábította, de egyszersmind tettre is korbá-De a magyar nép szilárd akarata, hogy az újjáépítés sikerüljön és akarata, hogy a Nemzetek Szövetségének tervét valósította meg, lehetővé se fogja tenni ezentúl is, hogy a terv végrehajtása fenn ne akadjon, amint eddig lehetővé tette nehezebb akadályok leküzdését. Nincs semmi kétségem, hogy a népesség további erőkifejtése biztosítani fogja mindazokat az állambevételeket, amelyek a terv végrehajtásához szükségesek és azt az önfegyelmezettséget és önfeláldozást fogja tanúsítani, amelynek példaszerű esetét mutatja a kellő fizetésben nem részesíthető tisztviselői kar hosszú, szenvedésteljes évek óta. A tervet végrehajtjuk, jóllehet még egy tényező nehezíti meg e gazdasági talpraállást, amely nemcsak nemzeti, hanem európai érdekünk, még nem biztosítja egyedül az államháztartás és a pénz szanálása. Az egész gazdasági életnek le kell vetnie bágyadtságát. A nagyon megcsappant termelésnek emelkednie kell. Az ország népessége nem fogja tétlenül várni amíg a tőke nemzetközi áramlása ismét normális lesz. Elő fog készülni arra az időre s addig türelmesen fog, tovább dolgozni, hogy hitelképességét és a tőke bizalmára való érdemességét bebizonyítsa a tőkeerős nemzetnek Ha ez az alig ismert nemzet képes lesz megvalósítani aemzetek Szövetsége tervét, pedig én, aki hivatalos állásomnál fogva áttekintést szerezhettem az ország összes viszonyairól, teljes meggyőződéssel mondom . Képes lesz rá minden előre számba nem vett nehézség ellenére is, akkor megműtésének műve dicsőségére fog válni a Nemzetek Szövetsége bölcsességnek, igazolni fogja az Önök eszményeinek megvalósíthatóságát, tanultani fogja a kételkedőkkel szemben hogy a Nemzetek Szövetségének hasznossága a világ számára néve nemcsak ábránd és nagyban elő fogja mozdítani azt, ami után az egész mai emberiség vágyódik.Azt a békékét, amelyben az gazsághoz, szabadsághoz és ember méltósághoz való jog meg fog telni minden embert, tartozzék bármely nemzethez, bármely fajha. A Magyar Jövő eredeti tárcája. Medálion Írta: Sikorazky Gyula Zombori egy filigrán medáliont lelt vasárnap délelőtt a földszint és az első emelet között a tizennegyedk lépcsőfokon. Elgondolkozva, leszegzett tekintettel haladt felfelé, amikor megpillantotta a kőfokon csillogó jószágot, reflekszszerűen nyúlt le érte s dugta zsebre és el is felejtette, hogy talált valamit, mire felért a harmadik emeleti hónapos szobába. Fenni aztán eszébe jutott a talált értéktárgy, előkaparászta hát és nézegetni kezdte, vizsgálgatta, becsülgette, közben azon töprengett, hogy mit csináljon vele? A medálion csinos kis f ékszermű volt, azt lehetne mondani : remekmű. Egészen kicsi volt, de nagyon ízléses fazonú, gyémántdíszítéssel. Az első gondolata az volt, hogy felkutatja tulajdonosát és visszaszolgáltatja. Bármily szegény volt Zombori , becsületes volt. Amint forgatta, mustrálgatta az ujjai között kényeskedő aranytárgyacskát, hirtelen ellenállhatatlan vágyaébredt, hogy megtudja, mit rejt magában, mert lehetett látni: bármilyen miniatűr kiállítású is, lehet benne — sőt meg volt győződve róla — van benne fénykép. Most már ideges izgalom kígyózott végig gerincén s kezeinek átlátszó kék ereit kidagasztó erőkifejtéssel vájta, nyomta, véste, feszítette be körmeit a medálion vágásába, hogy feltárja. De hasztalan. Ujjai már valósággal reszkettek az egészen kis helyre irányított erőkifejtéstől, vágya, kíváncsisága azonban, amelyeket csak fokozott e meddőség, újabb és újabb kísérletre kényszerítették. Hiába. Hiába. A medálion nem mutatta meg titkát. A fáradság végül teljesen elernyesztette, a kis ékszermű kihullott kezéből. Felemelte a földről s az asztalra tette maga elé. Kis pihenőt tartott. Nézte.. Mi van benne? Mi van benne? A zakatokt forró homloka megett a kiváncsiság. A sikertelenség már ilyen fogalmazást is adott kíváncsiságának: van-e benne egyáltalán valami ? Istenem, ha egy ... egy csinos, ördögien huncut, kéket sejtető szemű, bájos bakfisfej mosolyogna felé, ha feltárulna kis fedele ? ! És valósággal elszomorodott, majdnem könny szökött ábrándos szemébe arra a gondolatra, hogy egy ráncos arcú — bár lehet kedves — öregasszony fényképét is rejtegetheti a titkolózó medálion. A kis ékszertárgyról nem lehetett megállapítani, hogy láncon nyakban hordták-e, vagy pedig zsuzsa volt ...... .........................jagos csolta. Az az érzése volt,hogy hosszú időre lenne boldogtati, ha nem tudna megismerkedni 2 lánnyal. Leszaladt a házfelüyelőhöz, hogy elkérje a bejelentést itt. Neki esett a tanulmnyozásának. Megtudta, hogy tizenegy körülbelül olyankorú lány án a házban, amennyit a fénykép rejtet. Tizenegyet — részben szeélyesen is — ismert. Három marsi volna tehát, akik azonban nem lettek a fénykép eredetije: egy- szobás lakásokat bérlő munkássülők gyermekei, maguk is munkalányok voltak. Megmutatta a mintai arcképet a házfelügyelőnek. Sise látta ezt az arcot. Nem itt lakik hát. Valamelyik lakó rokona, ismerje s akkor veszítette el a kis mediánt, mikor látogatóba jött ? Án az is lehet, hogy egy férfi, egy ama, nagymama, nagynéni, testvér hordta, aki itt is lakhatik a házba nem is. Hátha már nem is élz arckép eredeti mása... sok ezer kedves halottjának fényképét hordozza magával. Nem ez ellemzésben van az optimizmusával. Legkegyetlenebb játék lett volna sorstól, hogy egy halottba szerette volna bele. Meg kell meg fogja tudni mindenáron a val- Előkapta jegyzőfüzetét, kitépő belőle egy lapot és a következők írta rá: ,Február