Magyar Jövő, 1926. április-június (8. évfolyam, 74-144. szám)

1926-06-20 / 137. szám

4 Mohács Az év amelyben vagyunk. Mo­hácsnak esztendeje. Szomoru és megrendítő évforduló, mikor meg kell gyújtanunk az emlékezés fák­lyáját és meg kell állanunk egy pil­lanatra, hogy emlékezzünk ... A krónikák feljegyzik, hogy 1526 esős és borús nyár volt. Junius épp úgy, mint most telve volt viharok­kal, felhőszakadással. Még az idő is hasonlatos volt az évforduló esz­tendejéhez. S a nemzet belső élete most vájjon nem ha tflkre-e annak a korszaknak, amelyben először bu­kott el a történelmi nagy Magyar­­ország gondolata a mohácsi síkon és megnyíltak határaink egy idegen hódító előtt? Soha generáció nem tudja jobban átérezni annak a nagy katasztrófá­nak súlyát, ami rászakadt nemze­tünkre 400 évvel ezelőtt, mint mi, akik hasonló körülmények és viszo­nyok között vergődünk. Ezért az egész nemzet figyelme Mohács felé fordul, ahol a magyar­ság színe-java egy másfél órás két­ségbeesett küzdelemben, az ország kapujának védelmében elveszett. Most ne keressük az okokat, ame­lyek a katasztrófát előidézték. Ne­künk nem lehet jogunk a vádra. Mert azok, akik akkor elestek, leg­alább megkísérelték a végzetet fel­tartóztatni és karddal álltak ellen. Mi ellenben eldobtuk a kardot és tétlen néztük, hogyan özönli el az éhes szomszéd az ország leggazda­gabb és legtermékenyebb vidékeit egy olyan hadjárat után, amelyben diadalmasan álltuk ki a próbát , a vitézségnek soha nem lankadó ba­bérjaival öveztük homlokunkat. Mi nem emelhetünk vádat őseink ellen, csak kegyelettel állhatunk meg emlékük előtt. És meg kell állanunk. Az első generáció vagyunk, amely, fa a csonkán is, fájdalmas sebekkel borítva bár, de megemlékezhetik Mohácsról és meghajtja zászlóját előttük. Négy évszázad múlt el és egy generáció sem találkozott, amelynek ideje jutott volna elzarándokolni Mohács mezejére. Négy évszázad kellett, hogy Mohács jelentősége a magyar történelemben teljesen ki­domborodjék. Négy évszázad, hogy ráeszméljünk: Mohácsnak tartozunk valamivel és akik ott elestek, meg­érdemlik legalább azt, hogy néha­napján megemlékezzünk róluk. A forduló augusztus 29 ike még messze van. De valahol messze már kürtszó rivalgott 400 évvel ezelőtt. Szolimán szultán hadai már gyülekeztek Kon­stantinápoly falai alatt, hogy meg­induljanak Nándorfehérváron át Ma­gyarország felé. Most is úgy érezzük, valahol messze, Mohács mezején, már ria­­doz az elhagyott sírok felett egy kürtnek szava. Hív minden magyart innen és túl a demarkációkon. Szív­nek szól és lélekbe markol. Várjon megérti e minden magyar? Mert benne, szavában Mohács beszél. 20000 magyar vitéz lelke szárnyal, akik az édes anyaföldben pihennek, de fel-fel tu­dnak álmukból csen­des éjszakákon. És engesztelő áldo­zatokra hívnak mindenkit, mikor 400 év múltán felbug a gyászszer szava. Mohács hív. A 20000 magyar vitéz várja csendes sírjában minden magyar zarándok énekét. Várja, hogy végláthatlan menetben jöjjön mindenki Mohács mezejére. Augusztus 29 - él még több, mint két hónap választ el bennün­ket. De legyen ez a két hónap a nemzet vigiliája. Lassú előkészület Budapest, június 19 A nyugdíjvalorizációs javaslat általános vitája ma váratlanul befejeződött. Ennek részben az volt az oka, hogy a baloldal nem tudott szónokot állítani tovább, mint­hogy az egyes pártok között semmi össz­hang nincsen, másrészt pedig az volt, hogy Bud pénzügyminiszter felszólalásában több olyan lényeges módosítást jelentett be, amely a képviselők egy részét egyelőre a részletes vita előtt kielégíthette. A keresz­tény pártok és fajvédők a részletes vita során fognak felszólalni, remélve, hogy számos módosítást ki fognak tudni vívni. Érdekessége volt egyébként az ülésnek, hogy Szilágyi Károly, Benedek János de­mokrata képviselő mandátumának utódja, beszédében nem kisebb dolgot követelt Bethlentől, mint azt, hogy a nemzeti mun­kamegoszlást, a fascizmus egyik vívmányát valósítsa meg Magyarországon. Az ülésről egyébkén a következőkben számolunk be : A nemzetgyűlés mai ülését három­negyed 11 kor nyitotta meg Szes­­tovszky Béla elnök és azonnal foly­tatták a magántisztviselők nyugdíjá­nak valorizációjáról szóló törvény­javaslat tárgyalását. Első felszólaló Szilágyi Károly volt. A javaslatot a tisztviselők sze­mével nézi. Hiba volna a magán­tisztviselők mozgalmait szocialista mozgalomnak tekinteni. A törvényjavaslat ebben a formá­ban nem old meg semmit, csak a tisztviselők elkeseredését fokozza. De ellene mond a javaslat az egyenlő teherviselés elvének is. Sokkal töb­bet tett volna a kormány, ha a ja­vaslat helyett megteremtette volna a magántisztviselők nyugdíjbiztosítá­sát. Meg kell szervezni a nemzeti munkát Mussolini példájára, de vér és forradalom nélkül. Rokonszenvvel nézi a magyar miniszterelnök műkö­dését, elvárja tőle, hogy a nemzeti munkának nagy összefüggő megszer­vezését feladatának ismerje. Végül határozati javaslatot terjeszt elő a javaslat visszaadására a kormánynak. Malasits Géza szintén a javaslat visszavonását kéri. A pénzügyminiszter fel­szólalása Bod János pénzügyminiszter szó­lal fel ezután. Rámutatott arra, hogy a kérdés megoldásánál gazdaságpo­litikai szempontokat kell figyelembe venni. A szónokok nagy része a kér­dés gazdasági politikai oldalát tel­jesen elhanyagolta. Visszautasítja azt, mintha a vállalatok nyomása alatt született volna meg a javaslat. Ha volt nyomás, az éppen a vállalatok felé irányult. Ezt a szociáldemokrata képviselők is igazolhatják, akik az ankéten jelen voltak. Nincs különb­ség közte és a szónokok közt abban a tekintetben, hogy a magántisztvi­selői kar igen értékes társadalmi réteg. A vita érdekes benyomást tett rá. A túloldal akkor, amikor a pénz­ügyi politika kritikájáról van szó, a gazdasági élet válságáról nem tud eléggé sötét képet festeni. Ha azon­ban olyan követelésekről van szó, amelyet az ellenzék politikája részé­ről szimpatikusan tud beállítani, akkor nem ismeri a válságot és nem tartózkodnak olyan terhet rá­­zúdítani a gazdasági életre, amelyet az elviselni nem tud. A tőke moz­­gása egyik országból a másikba világszerte megnehezült. Ugyancsak jelentős oka a válságnak a világ­gazdasági egység megszűnése. Ki­sebb mértékekben látjuk ezt Ma­gyarország esetében is, amely ugyan­csak a legtökéletesebb gazdasági egység volt és a helyén alakult új államok csaknem mind életképtele­nek. Még szerencsénk, hogy Csonka- Magyarország agrárállam és így aránylag jobb helyzetben van a kör­nyező államoknál. A megváltozott viszonyok miatt teljesen át kell szer­vezni egész gazdasági életünket. Nem állják meg a helyüket azok az érvek sem, amelyek a minimum kérdésében a túloldalról elhangzot­tak. A 30 százalékos minimum nem az erős, hanem a gyenge vállala­tokra vonatkozik, olyan nagy intézetet nem is tud, ahol 50 százaléknál kevesebb nyugdíjat adnának. Ellenben van olyan vállalat is, ahol 80, sőt 100 százalékot fizetnek. Sokan kárhoztatták a titkos tartalé­kokat, akik ezt tették, nincsenek tudatában annek fontosságáról. Tit­kos tartalékokra szükség van a válságok idejére és ez a név tulaj­donképen csak megjelölési forma. Megnyugtathat mindenkit, hogy a bíróság meg fogja találni a módját a nyugdíjasok érdekeinek megvédé­sére, de különben sem kell tartani a nyugdíjkérdés kapcsán a hamis mérlegektől és vagyoneltitkolástól, mert ha a bíróság arra jön rá, hogy valamely vállalat kisebb nyugdíjfi­zetési kötelezettség céljából énekelte alá mérlegét, akkor felemelheti a vállalat arányszámát. Okosan vezetett vállalat nem fogja magát ennek ki­tenni. Bejelentette, hogy a maximumot módosítani fogja, még­pedig úgy, hogy a mai helyzeten lényegesen változtat A javaslatot megváltoztatja olyan értelemben is, hogy az arányszám a szerződéses tisztviselőkre vonatkoz­zék. Hozzájárul ahoz is, hogy a már meglévő bírói ítéletek érvény­ben maradjanak. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Általánosságban elfogadják a javaslatot Ezután Gyürki Imre szólalt fel. Nacionális gazdasági politika ér­dekében koncentrációra van szükség. Ha minél előbb keresztülvisszük ezt, annál könnyebb. A nyugdíjteher­­viselés is csak addig nehéz, amíg a gazdasági életet nem veszélyezteti. Ezután hosszasan védi a banko­kat a pénzügyminiszter. Majd így folytatja : Módosításokba belemegy a miniszter Tudja, hogy ez a javaslat nép­szerűtlenséggel hat, de szükség van, hogy a szociális és gazdasági szem­pontból így nyilatkozzék. Különben is megnyugtathat mindenkit, hogy ha a gazdasági viszonyok kedvezővé válnak, egyetlen kormány sem fog elzárkózni attól, hogy e törvény rendelkezéseit novellás intézkedés­sel kedvezőbbé tegye a tisztviselőire nézve. Hajlandó a 65 százalékos maximumot még kedvezőbben mó­dosítani a tegnapi felszólalások alapján. (Helyeslés.) Százszázalékos valorizációt azonban keresztülvinni lehetetlen, mert az egész gazdasági életet végzetes helyzetbe sodorná. Még a javaslat intézkedéseinek kap­­csán is aggodalmai vannak, vájjon nem terheli-e meg a vállalatok üzem­vezetését végzetesen. Ez a kérdés nagyon nehéz kérdés és a leomlott valutájú országok hozzá sem mer­nek nyúlni a valorizáció gondola­tához. Elismeri, hogy a pénzügyminiszter felszólalása megkönnyíti azoknak a helyzetét, akik ezután szólalnak fel. Jogi szempontból bírálja a javasla­tot. Azt kéri, hogy a régi sérelmes, nem valorizált bírói ítéletekben per­újítást, vagy újrafelvételt kérhesse­nek a nyugdíjasok. Határozati javas­latot nyújt be, hogy a munkásbiz­­tosító pénztár továbbfizető tagjai ugyanolyan összegben kaphassák nyugdíjukat, mint a többiek. A ja­vaslatot nem fogadta el. Minthogy több felszólaló nem volt, az elnök a vitát bezárta. A nemzetgyűlés többsége a javaslatot általánosságban és részletes tárgyalás alapjául el­­­­fogadta. A beterjesztett határozati javasla­tok közül csak Frühwitt Mátyás javaslatát fogadta el a Ház, amely a magánalkalmazottak jogviszonyai szociális helyzetét rendező törvény­­javaslat benyújtásáról szól. Ezután napirendi javaslatot tett az elnök. A legközelebbi ülés hét­főn délelőtt 10-kor lesz, annak napi­rendjére a valorizációs javaslat részletes tárgyalását tűzik ki. Az Interpellációk Ezután áttérnek az interpellációkra. Várnai Dániel az újságíróknak a rendőrségről való kitiltása ügyében interpellál. Fábián Béla azt kérdi a pénzügy­minisztertől, hogy van-e tudomása arról, hogy Vázsonyi támadóját, Mol­nár Ferencet forgalmi adó ellenőrré nevezték ki ? Az interpellációt kiadták a pénz­ügyminiszternek. Az ülés 3 órakor ért véget. Általánosságban elfogadta a Ház a nyugdíjvalorizációs javaslatot Szilágyi Károly a demokrata pótlistáról bekerült képviselő, fascizmust követelt a miniszterelnöktől A meglévő bírói ítéletek érvényben maradnak MAGYAR 20V0 Vasárnap, junius 20 a nagy tragédia évfordulójára, hogy mindenki, aki személyesen nem is tud elzarándokolni a vértől meg­szentelt mohácsi mezőre, lélekben ott lehessen. Ekkor nem hiába estek el és megnyugodva fognak ismeretlen sír­jukban pihenni a mohácsi csata áldozatai, a magyar nagyság és dicsőség vértanúi. Tíz napig tartó rend­kívül leszál­lított árak Pásztor Jenő divatkelmék és vá­szonáruházában. Sötétkapu mellett

Next