Magyar Jövő, 1927. március-április (9. évfolyam, 48-97. szám)

1927-03-16 / 61. szám

Szerda, 1927 március 16. egyet énekelték el a dalkörök, majd a társadalmi egyesületek nevében Barátossy-Balogh Benedek, a ke­­resztényszocialista munkásság ne­vében Tobler János országgyűlési képviselő mondott beszédet. A Szózat és a Rákóczi-induló elének­­lésével ért véget ez a márciusi ün­nep, amely után a hatalmas tömeg a legkisebb rendzavarás nélkül osz­lott szét. Az egyetemi ifjúság ünnepe Ezalatt már az egyetemi ifjúság is összegyülekezett a szabadság téri irredenta szobrok előtt, amely első állomása volt az ifjúsági egyesületek ünnepségeinek. Mint minden év március 15-én, az egyetemi ifjúság ezidén is ha­talmas tömegben vonult fel a sza­badságtéri irredenta szobrok elé. Az Egyetem­ téren már reggel 9 óra után a Turul Bajtárs Szövetség és a MEFHOSz. tagjainak nagy tömege gyűlt össze, hogy a szabadságtéri szobrok elé vonuljon. Korporációk szerint csoportosulva vonultak vé­gig az egyetemi ifjak a Belváros u­tcáin, majd a Szabadság­ térre ér­kezve, az egyes szobrok előtt he­lyezkedtek el. A menet élén a Turul bajtársi szövetség vezérei haladtak fekete díszmagyarban. A szabadságtéri ünnepség fél 11 óra tájban kezdődött, a Himnusz el­­éneklésével. Majd az egyes szobrok előtt tartottak az ifjúság vezérei beszédeket. Dél szobra előtt Barna Fidél dr. és Kálmán Károly a DEFE elnökei, Kelet szobra előtt Nagy Béla dr., Észak szobra előtt Komlóssy István dr. és Nyugat szobra előtt Ságh Béla szólott az ifjúsághoz. A szó­nokok beszédükben az ifjúság ama többször hangoztatott óhajának ad­tak kifejezést, hogy a magyar tör­vényhozás iktassa törvénybe már­cius 15-ike ünnepét. A főiskolai ifjúság ezután elvonult a szobrok előtt, ahol zászlói lehajtásával tisz­telgett a szobrok előtt. Az egyetemi ifjúság innen a Vigadóba vonult. Szabadság-ünnep a Vigadóban A Vigadó zsúfolásig megtelt ter­­meiben, amelynek ajtajait az egyre növekvő tömeg előtt erőszakosan kellett elzárni, ahol Bakó László szavalata és Balázs Árpád magyar nótái után dr. Domanovszky Sán­dor bölcsészeti dékán, a Turul Baj­társ Szövetség patrónusa tartotta meg ünnepi beszédét. Domanovszky dékán a márciusi szabadság-ünnep nemzeti jelentősé­géről beszélt és összehasonlította a 48-as időket a mai korszakkal. Dobrovszky Sándor dékán után Kiss Mihály az Árpád bajtársi egye­sület nevében mondott záróbeszé­det. Az egyetemi énekkarok Hiszek­egye után az emlékünnep véget ért. A vigadói ünnepséggel jelentő­­ségteljesebb délelőtti szabadságün­nepek véget­ is értek és az egye­temi ifjúság délután 3 órakor a Múzeum-kertben tartott gyülekezést, ahonnan 4 órára a Petőfi-szobor elé vonultak és annak talpazatán elhelyezték a magyar ifjúság ko­szorúját. A vidék A vidék is méltó módon vette ki részét március idusának meg­ünnepléséből. Minden faluban fel­vonulások, hazafias ünnepségek vol­tak, melyekről eddig a következő jelentések érkeztek be hozzánk : A hidasnémeti­ állomás lelkes magyar személyzete lélekemelő, szép ünnepély ke­retében ünnepelte március 15-ét. Az ünnepélyt az állomás egyik mellék­épületében tartották a határszélen nehéz szolgálatot teljesítő derék, magyar vasutasok. A műsort a vasutasok dalár­dája a Himnuszt énekelve nyitotta meg. Utána Dienes Lajos ismertette lelkesítő szavakkal a nap jelentőségét. Fehér Já­nos tüzes szavalatát Neogrády Emilné saját zongorajátékával kísért, kedves csengésű éneke követte. Bálint Bözsike levesen szavalt. Mijd Süss Gyuláné ma­gyar jelenete könnyeztette meg a nagy számú közönséget. Ronkay István meleg bariton hangján irredenta dalokat éne­kelt. Károlyi Lilike hazafias szavalata sok tapsot váltott ki. Majd a vasutas gyermekek játszottak gondos betanulás­sal alkalmi darabot Laczkó Ferenc tanító vezetésével. Az ünnepélyt a dalárda zár­ta be a Hiszekeg­­gyel. Az ünnepély elő­készítése Kmetti Gyula állomásfőnök ér­­deme. A dalárdát Laczkó Ferenc tanító vezényelte. A rendezésért Hubert Sándor érdemel dicséretet. A trianoni határ mellett fekvő Szín község ifjúsága is gyönyörű ünnepél­lyel áldozott március 15-e emlékének. A gazdag műsorból különösen kiemelke­dett A kis honvéd című jelenet, a Hun­­gária-monológ, amelyet a bájos Paruczki Juliska adott ügyesen elő, azonkívül a Lesz hazádnak szabadsága című dialog, amelyet Gyurák Jolán és Puruczki Julis­ka interpretáltak bájos közvetlenséggel. A sikerült ünnepélyt Nehéz Endre ref. tanító rendezte, aki fáradságot nem isme­rő munkával tanította kis szereplőit. Bőcs község hazafias közönsége szép ünnepséggel hódolt az ősök emlékezeté­nek. Reggel 8 órakor ünnepi isteni tiszte­let volt. Este 6 órakor hatalmas gyüleke­zet töltötte meg a templomot. Az esti ünnepély a Himnusszal kezdődött, majd Hegyaljai Kiss Géza dr. lelkész tartott bibliamagyarázatot. Cselényi Eszter sza­valata, Szilágyi Benő ének- és Mezei Já­nos szavalatszáma élénkítették ezután a műsort. Majd Mi történt március 15-én? címen H. Kiss Géza dr. tartott előadást. Mezei Erzsébet szavalata s­ima és áldás után a Szózat zárta be a felemelő ünne­pélyt. - 3 Statáriális bíróság­ elé kerülnek a letartóztatott kommunisták Budapest, március 15 A kommunista ügy ügyészi refe­rense, Miskolczy Ágost dr., az ügyészség alelnöke napokig tanul­mányozta az iratokat, míg végül ma délben úgy döntött, hogy az ügyészség lázadás bűntette cí­mén emel vádat Szántó Zoltán és társai ellen és minthogy ez a bűncselekmény statárium elé tartozik, az ügyészség statáriá­­lis bíróság elé utalja a letartóz­tatott kommunistákat. Egy lányt sörösüveggel vertek meg a mezőcsáti éjjeli mulatóban — Újabb súlyos tanúvallomások a mezőcsáti leány­­kereskedők ellen — A főtárgyalón negyedik napja — Miskolc, március 15 A mezőcsáti leánykereskedők bűnpe­­rének főtárgyalása kedden a már meg­szokott nagy érdeklődés mellett érte el negyedik napját. Érdekesebb fordulat nélkül, filmszerű gyorsasággal peregtek le a tanúvallomások, melyekből egyre világosabban bontakozik ki a példátla­nul álló bűnügy anyaga. A keddi tár­gyalásról egyébként következő­ tudósí­tásunkban számolunk be. A keddi tárgyalás A tárgyalást reggel 9 órakor nyi­totta meg Tóth Dezső dr. tanácsel­nök. Miután a bíróság Demeczky Jenő tanút tegnapi vallomására megeskette, Pongor Lászlót, a hadi­­rokkantak nemzeti szövetségének titkárát szólították a terembe. Elnök: Beszélgetett-e a mező­csáti éjjeli mulatóhellyel kapcsolat­ban Szikszayval? Tanú: Kétszer beszélgettem. Első ízben a munkaközvetítőben tör­tént a beszélgetés, ahová, hogy rok­kantainknak állást szerezzek, több­ször bejártam. Ilyenkor mindig fel­tűnt, mennyi leány van az előszobá­ban. A beszélgetés napján azonban leányok kevesen voltak benn s mi­kor ezt Szikszaynak említettem, azt mondta, hogy a salakját sikerült ki­küldeni Csátra pincérleányoknak. A második esetben az anyakönyvveze­tő hivatal előtt beszéltem Szikszay­val. Lennt a rendőrség előtt leányok voltak, akikre rámutatva, kérdez­tem­ Szikszayt: _ Mit keresnek lenn a madárkái ? Erre Szikszay azt mondta: — Most sült ki, hogy minket Groszmannék becsaptak, mert nem pincérlányoknak, hanem kéjnőknek alkalmazták az általunk kiküldött leányokat. A tanút vallomására megeskették. Kiss Gyula görög katholikus hittanár, tanú elmondotta, hogy mint az Anna-otthon igazgatója, ér­tesült hallomás utján arról, hogy a munkaközvetítőben leánykereskede­lem folyik. Ennek azonban hitelt nem adott. „Pardon, rögtön jövök .. A következő tanú L­évay Julia, jelenleg tokaji mindenesleány volt. Mint mondotta­m, letartóztatása napján ismertem meg Groszmannt. 6 havi folyószámla-hitelt nyújtok budapesti kirakati készpénzárak mellett. Legszebb divatújdonságok, angol szövetek, kabátok stb. HAVAS LÁSZLÓ budapesti divatáruház miskolci fiókja Kossuth-utca 1. szám (Verba-iroda) Budapesttel egy időben 1­­2 Zorom. Haim A két szoknyavadász Csütörtöktől az Apollóban MAGYAR JÖVŐ aki vendéglőjébe hivott. Később azonban megmondta, hogy az állí­tólagos vendéglő éjjeli mulatóhely. — Pardon! — rögtön jövök! — szóltam erre s elmentem Gödry nyo­mozóhoz, akinek mindent bejelen­tettem. Elnök (Groszmannhoz): Emlék­szik erre az esetre? Groszmann: Ezt a leányt so­hasem láttam. A tanút megeskették. Szíves vendégség — sörös­palackokkal Ezután Pint­ácsi Piros takarí­tónő tett vallomást, amelyben el­mondotta, hogy Gr­oszmánnál, aki pincérlányokat keresett, a munka­közvetítőben találkozott, amikor el is szegődött hozzá. Mikor azonban összecsomagolt s az állomásra in­dult, Pekó Margittal találkozott, aki felvilágosította. Erre bement a munkaközvetítőbe, hogy Weiszber­­ger, akinek mindent elmondott, kér­je vissza Groszmanntól a munka­könyvét. — Hogy gondol olyat? Hatósági hivatal csak nem közvetít leányokat éjjeli mulatóba? — nyugtatott meg akkor Weiszberger s én igy Grosz­­mannal kimentem Csátra. Ott azon­ban az a hitem, hogy pincérlánynak szegődtem, nyomban megingott, mi­kor egy belécezett ablaku házba mentünk, ahol elsőnek Sütő Erzsé­betet pillantottam meg. Mikor ettől érdeklődtem, azt mondta, hogy majd meglátom, hol vagyok. Este meg is láttam, amikor vendégek ér­keztek s a nagy orgia közben egy bolgár kertész, akivel szemben ellen­keztem, sörös üveggel fültövön vá­gott. Elnök: Járt még ezután a mun­kaközvetítőben? Tanú: Jártam, amikor Csátról visszajöttem. Ekkor elmondottam Mészárosnak, hogy mi történt ve­lem, aki azt felelte: ne nekem mondja, hanem menjen a rendőrség­re. Egyébként Mészáros még azt is megjegyezte, hogy ha ez így van, Groszmannt nem fogja fogadni. Elnök: Tud arról, hogy Grosz­mann Weiszbergernek pénzt adott? Tanú: Láttam. Mikor én a mun­kaközvetítőből Groszmannal Csátra mentem, Weiszberger Groszmann után jött, aki pénzt, dugott a ke­zébe. „Ne hazudjon a szemembe !... “ Elnök: Hallja ezt, Groszmann ? Groszmann: Igen, de nem fe­lel meg a valóságnak. A leányt előt­tem már Mészáros és Weiszberger felvilágosította, akik még megkér­dezték, hogy van-e kedve kimenni ? Tanú: Ne hazudjon a szemembe, erre tanúm van. Mészáros: Az egészből annyit tudok, hogy mikor láttam Grosz­­mannt a leánnyal tárgyalni s meg­kérdeztem, hogy megegyeztek-e, azt a választ kaptam, hogy nem, mert a leánynak nincs kabátja. Grosz­mann is megérkezett, kihez, mint gazdasszony havi 400 ezer koronáért elszegődött. Csátra érve a Pete-féle vendéglőben vacsoráztak és ittak, úgy, hogy valamennyien megmámo­­rosodtak. Velük volt Pékó Margit is. Elnök: Nem látta, hogy Pékó kacérkodott ? Tanú: Nem! Elnök: Hány órakor értek Groszmannékhoz? Tanú: Éjjel 11 órakor értünk a házba, ahol nekem nem tűnt fel semmi sem. Mint gazdasszony .. . Elnök: Mikor mondta meg Groszmann, hogy hol vannak?

Next