Magyar Jövő, 1927. november-december (9. évfolyam, 248-297. szám)

1927-12-25 / 293. szám

V&eámap, 1927 december 26. MlfiY»RJÖV6 Bizonyosra vehető vitéz Görgey László dr. győzelme az alispánválasztásoo­n . Az ózdi, mezőkövesdi, mezőesáti és miskolci járások takyema többségben sorakoznak fel Borsod vármegye főjegyzője -----------—. X XX- ------------. Bék­i Aladár mellé csipál a pataki járás, továbbá az edelélyi te­rjétzeitpéteri járás egy része csatlakozott ---------------------sa, о­­. О ----------------------­Erős harc várható a vármegyében a megkresedett alispán­ székért Miskolc, december 24. A borsodi alispánságért folyó küzdelem, amely — ma már előre látható — a leg­közelebbi közgyűlésig meg fogja bolygat­­ni a vármegye nyugalmát, mindmáig csendben, nagyobb hullámok nélkül, erő­sebb szenvedélyek kitörésétől mentesen, de a kulisszák mögött annál szívósabban folyt, úgy látszik, — ami egészen termé­szetes is — hogy a pártok nem akartak mindaddig élesen szembehelyezkedni egy­mással, amíg Zsóry György az alispáni székben ül, a szerdai közgyűlés után viszont az ünnep előtti hangulat akadályozta meg a pártokat erejük teljes kifejtésében. Ün­nep után azonban bizonyosra vehető, hogy a harc teljes intenzitással megindul és ál­lam fog mindaddig, mig a törvényhatósági bizottság tagjai le nem adják szavazatukat a közgyűlési teremben. A virmessys vezetői vi­i-K Cergey Lá­sló dr. melett Zsóry György alispánt és vele egyetem­ben a vármegye vezető férfiait a tárgyi igazság keresése vezette akkor, amidőn szinte kivitel nélkül vitéz Görgey László dr. vármegyei főjegyző személye mellett foglaltak állást. Nem szólva arról, hogy vitéz Görgey László dr. közism­ert úri fel­lépésével, feddhetetlen gondolkozásával valóban méltó arra, hogy reprezentálja Borsod vármegyét, mindenki tudja róla, hogy egyike a legkitűnőbb tisztviselőknek, aki széles látókörével, tapasztalataival, pá­ratlan közigazgatási tudásával, nagy tehet­ségével föltétlenül és mindenben utódja tud lenni nagynevű alispán elődjeinek. Ha ezekhez hozzávesszük, hogy tíz év óta he­lyettesíti az alispánt, érthető, hogy a vár­megye vezető emberei valóban a tárgyi igazságot keresték akkor, amidőn az ő sze­mélye mellett exponálták magukat és az ő jelölésével meg akarták menteni a várme­gyét az alispánválasztás izgalmaitól. Harc lesz.» Ez azonban nem sikerült.A jelöltek kö­zül csak Zsóry Lajos mezőkövesdi főszol­gabíró és Szepessy Orbán tiszti főügyész voltak azok, akik, bár tudták, hogy az al­ispánválasztásnál igen erős pártjuk, igen nagy táboruk és igen jó kilátásaik lettek volna, honorálták vitéz Görgey László dr. érdemeit és elálltak a jelöltségtől. A visz­­szalépésük mindenesetre hozzájárult a helyzet tisztázásához, de a nyugalmat nem hozta meg. Ketten küzdenek az alispán­ságért s ez már eléggé bizonyítja, hogy harc lesz. Nagy harc. A járások átván legalánta Az eredmény már most sem kétséges, bár nyilvánvaló, hogy a küzdelem erős lesz. A helyzet ugyanis az, hogy a várme­gye hét járása közül két középnagyságú járás —­ az edelényi és a putnoki — túl­nyomó többségben, a sajószentpéteri pedig amely a hét járás közül a legkisebb, két­harmad többségben csatlakozott Bónis Aladár edelényi főszolgabíróhoz. Ezzel szemben viszont a mezőkövesdi járás, amely egymagában olyan nagy, mint az edelényi és a sajószentpéteri együttvéve, továbbá a miskolci és az ózdi járás ugyancsak túl­nyomó többségben, míg a mezőcsáti járás igen jelentős többségével vitéz Görgey László dr. főjegyző mellett foglalt állást. Am­é­di Mária dönt . Ezt a küzdelmet tulajdonképpen az ózdi járás állásfoglalása döntötte el, mert a mezőkövesdi, miskolci és mezőcsáti járás állásfoglalása már eddig is ismert volt s hangulata már rég vitéz Görgey László dr. mellett nyilatkozott meg. A múltban ez a három járás mindenkor vezetett a fel­sőborsodi járásokkal szemben, most azon­ban Csonka­ Gömör idecsatolása kiegyen­súlyozta azt az arányt, amely az alsóbor­sodi járások javára mutatkozott. Viszont azonban az ózdi járásnak az alvidékhez való csatlakozása által a régi arányok még fokozottabb mértékben érvényesülnek s el­mondhatjuk, hogy az ózdiak egységes ál­lásfoglalása minden küzdelemből és min­den iparkodástól függetlenül eldöntötte az alispánválasztás sorsát ugyannyira, hogy vitéz Görgey László dr. megválasztása im­már bizonyosra vehető. telté ШУ1П.1Г1АА^и'W»iiAl »X Hí Ч1ПГГ1 |"Г|“Г A nemzeti tudomány és művészet éo A művészet nemzetköziségéről szóló ostoba dogmát ma már csendesen a temetőbe kísérik, de a tudomány nemzetköziségének a kényszer hitét ma még tele torokkal kiabálják a világ manden egyetemének a katedrájáról. De egy tekintet Kínára talán elegendő, hogy megcá­folja ennek az állításnak teljesen hazug vol­tát, mert amit például mi tudománynak ne­vezünk, az az európai szellem és akarat mara­dék nélküli eredménye, amelynek semmi ha­sonlósága sincs a távoli Kelet évezredes böl­­cseségeihez. A tudományra ugyanis nem a technikai eredmény, vagy­ a formális-logikus gondolatmenet a jellemző, hanem a kutatónak a kérdése, amellyel az univerzum elé lép. A kínai a helyes utat a megmagyarázhatat­lan természeti törvények előtt való alázatban találja meg; a zsidó ennek a világnak egyedüli realitását állapítja meg, az árja népek a filo­zófiai gondolkodásban és a vallásos érzésben keresték a megnyugtató megoldást. Az európai szellem világhódító. Kutató aka­rata a földgömb körül hajszolja az embert, felfedezteti vele a messzelátót és a mikrosz­kópot és végül elszabadítja a földtől. Különös teremtő erő egyesült különös erős akarattal és ezért keresztezik ma óriási hajók az óceánt és óriási repülőgépek a levegőt. Ha az egész világra élvezik is ezeket a találmányokat, so­ha se valósultak volna meg ebben a formá­ban, ha nem az európai ember lett volna a ki­induló pont. Azonban ma a legjobban kifejlődött kapi­­talisztikus tudomány korában élünk. Óriás trösztök, világbankok, világbörzék hálózzák be az egész földgömböt láthatatlan összeköt­tetéseikkel. Egy pontosan funkcionáló játék valóságos és látszólagos értékeivel kihasznál­ja a technikát határozott kapitalisztikus cél­jaira. A professzorok ezrei ma világgazdasá­got tanítanak. És mégis, hogy mennyire fik­tív a nemzetközi ideológia, azt legjobban bizo­nyítja, hogy a mai nagy internacionalista ka­pitalizmus politikája éppen ugye, mint az in­ternacionalista antikapitalizmus, legmélyebb lényegében nem nemzetközi, hanem naciona­lista tudomány, a zsidó nép tudománya. A ka­pitalista tudománynak az alapelveit fokról­­fokra átvettük, de még mindig nem tudjuk olyan mértékben és olyan természetes magá­tól értetődéssel alkalmazni, mint az izraeliták. Az volt a tragikum, hogy mikor az árja faj nagy felfedező útjai megindultak, nem ez a faj használta ki azonnal a felfedések gazda­sági eredményeit, hanem a mögötte masírozó zsidó. Amint az európai feltalálta a gőzhajót és a motort és uralkodik fölötte, hasonló ter­mészeti szükségszerűséggel vezeti a zsidó a saját domíniumát — a fináncpolitikát. A faji kora már most ezzel az idegen, ellenséges té­mával szemben egy faji gazdasági rendszert akar szembe állítani. A nemzetközi tudomány jelszava megenged­te a zsidónak, hogy belopózzék a tudomány és művészet minden ágába és meghamisítsa azokat. Egy olyan korszaknak és olyan népnek, amelyiknek nincs határozott, egységes világ­nézete, nem lehet művészete se. Egyes művé­szek élhetnek ugyan, de a stílus mindig olyan valami, ami az általános lelki irányzattal egy­be esik. Azért van ma a művészet terén is káosz. Ma a művészet és a művészek atomizálva vannak. Ezt ezrek érzik minden táborban. Ezért keresnek mind egy új kapcsolatot, új stílust, egy új szépség ideált. Művészeink a régit elvetették, de az újat, az igazit még nem találták meg. Egy későbbi kor meg fogja mu­tatni, hogy a faji erő elég erős lesz a káosz­ból szintézist teremteni. Művészeti pszichológia tekintetében ma úgy vagyunk, ahogy voltak a művészek a rene­szánsz bukása, után, amikor a régi mértéket eldobták, Michelangelo irgalmatlanul áttörte a görög sémát, Rembrandt oly­an műveket al­kotott, amelyek el­őtt a görög értelmetlenül állott vona, Shakespeare olyan drámákat irt, amelytől Szofoklész megborzadt volna. Ma az építőművészet az első a művészetek között, amely azon az uton halad, hogy ismét igaz és becsületes legyen. A mai élet új dina­ A műemlékek védelméről szóló szabályrendeletet imaárban kön­völés elé terjesztik. Megalakítják a műemléki­k bizonságát a engedélybe­ kötik a nácmekké nyilvád­­­tott épületek melletti építkezéet Miskolc, 1927 december 24. Miskolc tiszti főügyésze Silbieger Bertalan dr. a tél folyamán kidolgozta a műemlékek­­védelméről szóló szabályrendeletet, amelyet még januárban közgyűlés elé fog terjeszteni a város tanácsa. A szabályrendelet tervezete szerint megalakítanák a miskolci műemléke­ket védő bizottságot, amely az évszázados építészeti emlékeket műemlékké fogja nyilvá­nítani s gondoskodik azok védelméről. A bi­­zottság elnöke a polgármester, tagjai hivatal­ból a város építési ügyeinek előadója­, a mér­nöki hivatal vezetője, a Múzeum elnöke s őre, választott tagjai pedig a törvényhatósági bizottság által delegált tagok lesznek. A Borsod Miskolci Múzeum őre, Leszih An­dor főtitkár már régebben lajstromot készí­tett azokról az épületekről, épületrészekről, amelyek évszázadok óta fennállanak s a régi Miskolc történetének egy-egy részét hordoz­zák magukban. A tervezet elfoadása után eze­ket műemlékekké fogják nyilvánítani e lebon­tásukat, elszállításukat, vagy a környékükön való építkezést csak a műemlékek bizottságá­nak engedélye alapján lehet majd végrehaj­tani. Képviseli : Kellner Sándor gyógyszerész Miskolc. IGAZOLVÁNY, amelynek felmutatása mellett bárki a MAGYAR JÖVŐ apróhirdetései ro­vatában 1927 december 26-tól 1927 december 31-ig a hét bármely napján egyszeri hirdetést 34 százalék engedménnyel hirdethet. Tízezeres apróhirdetés 44 fillér helyet 44 fillér. „LINOLEUM“ SZÉCHENYT-U. 6. MISKOLC TELEFONSZ.: 11­87 Szőnyeg, ágy­­ás asztalterítők, viaszkosvászon Elis: legnagyobb választék! Legolcsóbb szabott gyári árak! 46 fiókn­ait a lsá- és büt­dte ! mikájának megfelelő formát akar és tud te­remteni, gondoljunk csak a helsingforsi pálya­udvarra, a Tauernbahn hídjaira, a bajor elek­tromos művek épületeire. Eljön az idő, amikor ebből az igazságkeresésből színházak, város­házak és­­ templomok is épülnek majd. A művészetek többi ágaiban a veszekedés tovább tombol ; úgy látszik, hogy még nem ér­ték el a legmélyebb pontot, kivéve a szímüvé­­szetet. Ez már ott van a mélyben. Mióta az európai színházak zsidó kézbe ke­rültek, a színházból ipari üzem lett. A „sztá­rok“ után vadásznak és a művészetet giccsel pótolják. Mivel a művészetről lemondtak, a kvalitás helyett a kvantitással akarják a ha­tást elérni. A színház tömeggyülekezéssé, a művészet tömeghipnózissá és szenzuális izga­lommá vált. Annak a körülménynek, hogy az üzleti szellem betört a színházi életbe, az lett a következménye, hogy nincs többé magyar, német, francia színház, hanem valami tipi­kus korcs színpad. Csak egy út van a menekülésre : kiszorítani a színpadról a színpadiast, legyőzni a techni­kai anyagit és figyelni a múlt és jelen faji lé­nyegére. De ez csak akkor lehetséges, ha az idegent, megint idegennek fogjuk érezni és akkor az lesz a legfőbb feladat, hogy igazi, nemzeti színpadi stílust teremtsünk. Ha az eljövendő művészetről beszélünk, nem szabály­ok­, parancsokra gondolunk, ha­nem kizárólag egy új lelki irányzatra. A faji világnézet ösztönszerűen s tudatosan ki fogja irtani a művészetből az idegent és az ellensé­get, egy régi új, szépségideáit fog magával hozni. Régit abban a faji értékelésben, ahogy Beethoven alkotásai szólanak. Uj abban az értelemben, mert a jelennek az erői öntik mai formába. A múlt törekvéseinek mérlegelésével a je­len feladata a művészetben: a faji kapcsolat megteremtése. Ha»gye rseny«,fe­ás felolvasások céljába adják bérbe a zeneiskola nagytermét Miskolc, december 24. A város vezetősége Koller Ferenc igaz­gató előterjesztésére megállapította a ze­neiskola 500 férőhelyes nagytermének bér­leti díját, minthogy ezt hangversenyek és felolvasások céljaira a város egyes alkal­makkor bérbe fogja adni. Elhatározták, hogy csak oly hangverse­nyekre és felolvasásokra adják bérbe a ter­met, amelyeken rendes belépődíjat szed­nek. A műsormegváltást nem tekintik be­­­lépődíjnak. Társas összejövetelek, politikai gyűlések, egyesületek gyűléseinek céljaira a nagytermet bérbe nem adják. A bérleti díjakat zongora használattal, fűtéssel és világítással a következőkben állapították meg: Idegen hangversenyek­nél és felolvasásoknál 150, miskolci kultu­rális intézmények és miskolci művészek részére 120, a városi zeneiskola tanárai részére 60 pengő.­ ­* kifnfla a sa61 a beaéS, ha b$n vo* res, éïdms, dim használjon ház és arcfinomiiói Kapható minden szaküzletben Főraktár, Oroszlán gyógyszertár Miskolc.

Next