Magyar Jövő, 1928. március-április (10. évfolyam, 50-98. szám)

1928-03-01 / 50. szám

2 London, február 29 ( R mtec-ügynökség ) A.­fyDanaly Telegraphy diplomá­im tudósítója szerint a szentgott­hárdi eset elmérgesítéséhez nagyon hozzájárul­ás, eddig ismeretlen tény. A jugoszláv kormány körül­belül egy hónappal ezelőtt jegyzé­ket kézett a magyar kormányhoz, őz felszólította, hogy ne nyúljon a megtalált fegyverekhez. A magyar kormányt ez a külön szerb demars term­észet­esen bosszantotta és ezért a kormány azt válaszolta, hogy egy, a Népszövetséghez terjesztett ügyben csak a Népszövetséggel tár­gyalhat, egyes államokkal, azon­­been nem. Ez az incidens nagyon jól mutatja a felek hangulatát ez **tvben. A Népszövetség rövidesen a fellegyverzett győztes ha­tok­nak szövetsége lesz Az olasz sajtó még mindig élén­­nyel foglalkozik a szentgotthárdi hggye­l. A „Pospolo D‘Italia* ismét »«ttdkmil éleshangu cikkben fog­lalkozik Cseng­ Lo kinai tanácsel­nöknek a szentgotthárdi ügyben ▼illáit szerepével. A kisantantnak Magyarország ellen indított had­járatát — írja — a gyűlölet szel­­leme itatja át. Ha a Népszövetség segédkezet nyújt, Magyarország el­len folyó kampányhoz, úgy kézen­fekvő az a veszély, hogy a Népszö­vetség rövidesen a felfegyverzett győztes hatalmak szent szövetsége­se lesz a legyőzött és megalázott nemzetekkel szemben. Épen úgy, mint Franciaország magának vin­dikálta azt a jogot, hogy a német kérdésben elsősorban a francia po­litika hivatott dönteni, úgy Olasz­­­ásságnak is minden joga meg­van ahhoz, hogy az osztrák és a magyar kérdésben elsősorban az olasz állás­­pont legyen a döntő. Berei nem adta fel a danai konföderáció megalkotásá­­nak tervét A „Lavoro d‘Italia“-ban Caloro .,Seipel—Bcnes-taláüiozó és a, bé­ csi sajtó titkos finanszírozása“ cím alatt foglalkozik a kisantant-politi­­ka legújabb fejlődési változataival. A cikkíró­­szerint Benes és Seipel találkozóján olyan dolgok történ­hettek, amelyek most éreztetik ha­tásukat. Benes nem adta fel régi tervét, a dunai konföderáció meg­alakítását, vagyis a dunamenti helyzetnek francia—cseh értelem­ben való megoldását. E megoldás­nak két ellensége van: Olaszország és Magyarország és ez bizonyos támpontot ad egyfelől Seipel kan­cellár olaszellenes megnyilatkozá­sának, másfelől a Benes részéről a szentgotthárdi ügyben követett ma­gyarellenes mesterkedések magya­rázatához. — Nem tudjuk, — írja Calero —, vájjon Seipel kancellár magáévá tette-e a dunamenti álla­mok gazdasági konferenciájának­­ gondolatát, a jelek azonban arra mutatnak, hogy a kisantant Ausz­triával akarja kiegészíteni magát, hogy ilyenképen a szorító gyűrűt teljessé tegye. Mindenesetre gyanús, hogy Be­nes Bécsben példátlan összegeket költ egyes lapok korrumpálására. A „Der Tag“ botránya éles fényt vet­ a cseh külügyminiszter mester­kedéseire, hiszen kiderült, hogy a szerződést a cseh kormány két magas funkcionáriusa is aláírta, továbbá, hogy a lap politikáját megjelölték. A lap ismeretes olasz­ellenes rágalmairól és Magyaror­szág állandó gyalázásáról. A cikk­író szerint az olasz—osztrák vi­szony válsága idején Olaszország­nak még éberebb figyelmet kell fordítani a kisantantra. A SZENTGOT­THÁRDI-ÜGY „Magyar kérdésekben elsősorban az olasz álláspontnak kell döntőnek lenni“ ---------------------------o=0=oo0oo=0=o--------------------------­ Az olasz sajtó élesen támadja a Népszövetséget és a kisantantot a szentgotthárdí eset miatt A Magyar Jövő eredeti tárcák» Nanica kérője Irta: Csite Károly Bábi néni, asztalhoz telepedve, hí­rét az eladott süldő árának Megolvasásához fogott. — Jaj, apjok mégis megcsaltak. ’»•«Elünket! Hiányzik öt pöngő a szénzből. — Dehogy hiányzik. Nem tudsz te már pénzt sem olvasni. Add csak ide, hadd olvassam meg!... Mohát egy, kettő, három. . . Ej­­tye, mi fütköz az asztal alatt? Bibi egy kis ijedtséggel ugrott félre s lesett az asztal alá. Ugyan­akkor Gergő sietve dugott, a zse­bébe valamit. — Nem látok semmit sem, ap­— Én sem. Hát folytassuk az olvasást.. . No, öt, hat... ugye, hogy meg van mind a süldő ára? — Különös, nekem sehogy sem jön ki. .. Megpróbálom mégegy­­szer. Bábi ismét sorra rakosgatta jzénnét az asztalra. Szeme szája elált bámulatában, hogy most meg két pengővel ke­vesebbnek mutatkozott. — Nem is rám, mi van velem, most meg még kevesebb a pénz. — Ej, hagyd el azt a hiába va­­ló dolgot... Ugy­e, Vendel?... Isten hozott. . . Nincs haszontala­nabb dolog a pénz­olvasásnál. — Dejszen olvasgatnám én reggeltől estvélig, Gergő testvér! —• húzódott Vendel bámész tekin­tettel az asztalra sorakoztatott papírpénzek felé. — Úgyis éppen »« a bajom, hogy nincs pénzem. Hej, pedig sok mindenre kellene. F­ér­jhezmenő sorba cseperedett Nanica lányom s folyton azért ap­­rehendál, hogy nem veszünk ne­ki szép, új cipőt, uj ruhát. Amiatt nem mehet el a tűzoltó mulatság­ra táncolni, igy oszteg nem akad meg rajta a legény szeme: nem tud férjhez menni. Pedig már igen szeretne. S én sem bánnám, ha túladhatnék rajta. — Ráér még a kis Nanica férj­hez menni, hisz alig­ múlt tizenhét éves. — Hiszen igaz, még nem késett le róla, de mikor már a kitollaso­­dott veréb ki akar szállni a fészek­ből, még a rossz idő sem tartja igen vissza őket. Mondtam az asszonynak is, tegyük meg a ked­vét, parádézzuk ki ruházattal, ha már az Isten is kiparádézta szép ábrázattal. Úgyis hízik eladásra egy jókora süldőnk. Kikerül majd abból mindennek az ára. — Akkor hát csak meg kell neki a szép ruhát szerezni. — M­eg is szerzem. Csak ott a bibi a dologban, hogy a hízót még két hétig gyarapítani akarjuk, hogy minél nagyobb summát kap­junk érte. Azért azt gondoltam, téged kérlek Gerő, légy szíves pár pengőt kölcsönözni. Visszaadom becsülettel, meg oszteg hozok ka­matba két jó zsombolnyi mor­zsolt kukoricát. Hála Istennek, van bőven. — Hát őszen jó-jó... két hétre odaadhatjuk, ugy­e asszony? De akkor okvetlen meg add­ám, Ven­del, mert nálunk száz helye is van a pénznek, tovább nem vár­hatunk vele. — Köszönöm, testvér... Légy­ wmmtBmmmmmmmmmammááAm nyugodt, böcsülettel helyt állok szavamnak: mához két hétre, eb­ben a szent minutában, meg lesz a pénz... Az Istennek ajánlok ben­neteket! — köszöntött el Vendel nagy boldogan a kölcsönpénzzel. Két hét nem hosszú idő, három nap még kevesebb, de még az is elég volt arra, hogy a kis Nanica cipőjét és piros szoknyáját, rekli­­jét megvásárolják és a Hálisten Zsuzskánál m­egvarrassák. Szó, ami szó, a vasárnapi tűzoltó mu­latságon ott virított, mosolygott Nanica a­áncosok között. Hanem a kölcsönpénzt hiába várta Gergő még inkább Bábi néni a kitűzött határnapon. De még a másik, har­madik nap sem jelent meg Ven­del a fizetséggel. — Tyü, asszony, kutya van az ólban, macska a kertben, az az infámis ember még csak a fülét sem billegeti felénk. Irigy­el hoz­zájuk, figyelmeztesd a becsületre. Bábi szorongó szívvel ballagott el hazulról s negyed óra múltán félá­jultan esett be otthon a kü­szöbön. — Jaj, jaj, végünk van!... So­ha sem látjuk többé a mi szép pénzünket, keservetes keresmé­nyünket. Az a hamis ember el­bújt előlem, a felesége meg úgy tett, mint semmit sem tudna ar­ról, hogy az ura elvitte a pénzt tőlünk... Jaj, jaj! én ezt nem élem túl — No, no! azért a pár hitvány kis karikáért s papírdarabkáért nem adod még el a bőrödet... Ne essél kétségbe, te szerencsétlen. Majd csak megveszem valahogy a haszontalan léleken a pénzünket, — vigasztalta Gergő az asszonyt. Szombaton kora reggel eltűnt­­ az öreg hazulról. Késő este érke­ s­zett vissza egy idegen, félrekala-­­­pos, hetyke fiatalemberrel. — No, asszony, olyas kérő for­ma útra megyünk Miska öcsém­mel. Várhatod a pénzedet. Negyedóra múlva Lőcsék rozo­ga ajtaján kopogtattak be. .Együtt volt az egész família. Na­men ép akkor vetett­e le magáról a reklijét. Ijedten menekült a ku­­pás kályha mögé, honnét aztán a piros új rekliben dugta elő mo­solygós fejecskéjét. Nosza lett nagy mozgalom a kis viskóban. Bözse asszony rántottét sütött, Nanica elszaladt borért a kocsmába, de előbb apja fülébe sugdosott valamit, mire Vendel a ládafiába kotorászott. — Nini. Gergő, kapóra jöttél. Én most akartam megvinni hoz­zád köszönettel ezt a kis pénzecs­két. Hál Istennek van bőven pén­zem. Nesze testvér... Bizton szá­míthatsz rá, hogy az ígért kukori­ca kamatot is megkapod. — Jól van, Vendel, hiszen ráér­tél volna még vele... — De minek tartogassam ma­gamnál, mikor nincs szükségem már rá. Van pénzmag a ládafiá­ban annyi, hogy azt se tudom mennyi? Ha kedvemre való fiú veszi el a lányomat, tízezer pön­­gét adok vele. Úgy ám, Gergő test­vér... — Mit szólsz hozzá, Miska öcsém? — biztatta Gergő a pörge kalapos kérőt. Mingyárt szólok valamit, csak kóstoljuk meg előbb, hogy milyen ize van a sült tojásnak és a kém­ei kocsmáros baráttok, — pislo­gott Miska ravaszul. A rántottás tál biz, hamar ki­ürült s az egy pint bor is az,­udlját járta, mikor nagy töppren­­géssel kezdte Miska fejét takar­ni. — Ju-ju-juj! a cimbóliumgyár, de kesérletes az én szüvem. — Miért, öcsém? — Roppantul teceik neke an a szép Nanica, meg az a tízezer pön­gő nyomaték is, de a, cimbólium­­­gyár, nagy kutyaszorítóba kerül­tem. — Ifit?! — csodálkozott Ger­gő. — Csak nem tettél valami ígéretet, öcsém? — Hej, az a baj, hogy tettem! — sóhajtott Miska keserveset. Húzódott fölfelé a székről s az aj­tó felé sandított. — Legény Ígéret semmi, visz­­sza lehet azt szívni! — legyintett Vendel a hosszú, csontos kezével, de a kis Nanica piros, kerek arca elhalványult. — Hej, a búbánatot zöngedett cimbóliumgyár, az a baj, hogy a pap előtt tettem meg az ígéretet , azt nem lehet, olyan könnyen visz­­szaszívni!... — Mi a ménkű?! — ugrott fel Vendel villogós tekintettel. — Házas ember vagy már?!... Ak­kor hát mi a pokolért zavarogtok itt, bolondítjátok az embert! — Hát mondok, ha netán öz­vegységre juttatna a mennybéli nagy Úr Isten, tuggyam, hogy merre nézzek új asszony után... hát csak azért... no meg Gergő bátyám is tudja, hogy miért! — szólt vissza Miska , de már az ajtó küszöbén kivil. Mussolini közölte Chamberlain-nel, hogy a magyar állásponton van az optánsper kérdésében --------------------=0=oOo=0=---—----------­Az angol külügyminiszter rendkívül kényes helyzet elé került Páris, február 29 (Eavm­ngynilecég) A Chicago Tribune londoni jelen­tése szerint Mussolini közölte Cham­berlain külügyminiszterrel, hogy a magyar-román döntőbírósági konflik­tusban a magyar kormány álláspont­ját támogatja. A lap véleménye sze­rint az angol külügyminiszter most ugyancsak kényes helyzetbe került. Olaszország álláspontja éles ellentét­ben áll az angol külügyminiszter ál­láspontjával, amely kifejezetten a ro­mán érdekeket támogatja. A népszö­vetségi tanács márciusi ülésszakán ilyen körülmények között aligha lesz lehetséges ennek a világbékét veszé­lyeztető kérdésnek a megoldása. M­t tárgyal a kisantant Géniben? Pak­s, február 29 (Himat-ügynökség ) A Népszövetség márciusi ülé­sezése fontos határkövet fog je­lenteni a Népszövetség életében. Az ülésszak jelentőségét bizonyít­ja az is, hogy a kisantant is Géni­ben tartja meg konferenciáját. Ezen az ülésen tisztáznia kell Ti­­tulescunak Románia állásfoglalá­sát a szentgotthárdi ügyben, ezenkívül be fog számolni a Mus­solinival, Brianddal és Strese­­mannal folytatott tárgyalásairól, aminthogy Benes is be fog szá­molni a Seypellel folytatott tár­gyalásairól. A jugoszláv­ külügy­­miniszter a francia-szerb barátsá­gi szerződés által teremtett külpo­litikai helyzetről és Belgrád Róma­ közötti tárgyalásokról fog beszámolni. Gan­tortok, 1988 mnsermus 1. BOTRÁNY A SZKUPSTINA ÜLÉSÉN ■ ■ 0=o0n»=^)—-----------------­Radicsot három mert megsértette az Belgrád, február 20 ( Aielo-tiovneUteff ) A skupstina szerdán tartotta a kormányválság óta első ülését. Predavec horvát parasztpárti napirend előtt azt kérdezte, hogy miféle orgánumok fogják az éhín­séget eloszlatni. Talán bizony a ra­dikális demokrata szovjetek? At­tól lehet, tartani, hogy akkor a 150­­ millió dinárt a megyében fogják behajtani. E szavakra Radics István maga- I ból kikelve kiáltozott:­­ — Szégyen! Fosztogató! Most I már nem csendőrök vagytok, ha- I nem rablók. Pribisevics erre azt kiabálta: I­d ők fosztogatnak és mi fizetni fogunk!­­ Az elnök Pribisevicset rendre­­ utasította, majd áttértek Kosano­­jj­vics független demokrata indítván­­­nyára, melyben a belgrádi fogház felülvizsgálására parlamenti vizs­gáló bizottság kiküldését javasolta, mert a fogházban embertelen kín­zások folynak és a foglyokat a leg­képtelenebb eszközökkel kénysze­rítik vallomástételre. Radics István szintén csatlako­zott az indítványhoz. Beszéde köz­ben az uralkodó nevét is emlegette, ami a skupstina kormánypárti tagjai körében nagy megütközést keltett, Korosec belügyminiszter vála­szolt az elhangzottakra. Kijelen­tette, hogy a fogház helyiségei szű­­kek és elavultak, ahol nem volna szabad 70-nél több foglyot elhe­lyezni, holott előfordul, hogy há­romszázat is bezárnak. Ami vi­szont a rendet illeti, lehet, hogy előfordulnak szabálytalanságok. Amikor a miniszter beszédében ideért, Radics hangosan kiáltozni kezdett és úgy látszott, hogy düh­roham vett rajta erőt. Egyáltalán nem­ lehetett kivenni, hogy mit kiabál. A képviselők felugráltak és Bernát volt belügyi államtitkár, valamint a radikálisok Jovanovics és Popovics vezetésével az elnöki emelvény elé tódultak. Egy pilla­nat alatt dulakodás keletkezett, s mire az elnök és a kormány tagjai­­ kivonultak az ülésteremből. A tv­ napra kizárták, uralkodó személyét multus hosszú ideig tartott. Mikor az elnök ismét megnyitot­ta az ülést és Korosec belügymi­niszter folytatta beszédét. Hangoz­tatta, hogy amennyiben szabályta­lanságok történtek, azok elkövetői­re a legszigorúbb büntetéseket fog­ja kiszabni. Az ülés végén Terics elnök beje­lentette, hogy Radics beszédében megsértette az uralkodó személyét és ezért a skupstina 3 ülésnapjá­ról való kizárását indítványozta. A többség az indítványt elfo­gadta, amit az ellenzék viharos el­lentmondásokkal és tüntetésekkel fogadott. IAAAClA‹VSA/VMW‹/IAA›WWWV/W‹W\l\*WVWO Pesthy Pál, Mayer János és Ráday Gedeon kitüntetése Budapest, február 2. (A M. J. tudómtáumt A Kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére Pesthy Pál igaz­ságügyminiszternek kiváló oda­adással és fáradhatatlan ügy­buz­galommal a hazának tett értékes szolgálatai elismeréséül az I. o. magyar érdemkeresztet adomá­nyozta. A kormányzó a minisz­terelnök előterjesztésére Mayer János földmivelésügyi miniszter­nek kiváló odaadással és fáradha­tatlan ügybuzgalommal a hazának tett, különösen a mezőgazdaság terén teljesített értékes szolgálatai elismeréséül ugyancsak az I. o. magyar érdemkeresztet adomá­nyozta. Ráday Gedeon gróf ny. belügyminiszter, országgyűlési képviselőnek, érdemekben gazdag, önzetlen és hazafias tevékenységet elismeréséül ugyancsak az I. o. magyar érdemkeresztet adomá­nyozta. bimmmm­u»*““**»“0***»»** Diaais tábornok meghalt Róma, február 8. (Magyar T. 1./ Armando Dias marsall influen­zát kapott és szerdán este meghalt. Dias kötötte meg 1918 október 31-ikén a monarchia hadseregfő­parancsnokságának képviselőivel, Wéber altábornaggyal és Nyékhe­gyi alezredessel a páduai fegyver­szüneti szerződést.

Next