Magyar Jövő, 1929. január-március (11. évfolyam, 4-73. szám)

1929-01-25 / 21. szám

2 A kommunisták bomba és gépfegyverharca egy kínai városért --------------------p===o-------------------­ A bolsevik­ bandát végül is szétagrasztották Bonghat, január 24 Kínai lapok közül, hogy a múlt hétfőn kétszáz jól szervezett, pus­kával és pisztollyal felfegyverzett kommunista megtámadta Hwang­­ging városát a hangcsani öböl kö­­zelében. Hatalmukba kerítették a rendőri őrségeket, majd kifosztot­ták és felgyújtották a várost. Har­minc bennszülöttet megöltek, egy öregasszonyt elevenen megégettek és hetven embert megsebesítettek. A városnak végül hetven kínai ön­kéntesből álló osztag jött segítsé­gére. Bomba- és géppuskaharc tá­­madt, amelyben húsz kommunis­tát megöltek, majd szétugrasztot­ták az egész bandát. A kommunis­ták mindenütt plakátokat ragasz­tottak ki, amelyek a lakosságot fel­szólítják, hogy adósságait, adóit s házbéreit ne fizesse meg és támo­gassa a szovjet kormányt. Támadás hivatalos cseh segédlettel a védtelen magyar hatósági közegek ellen Egy szenvedő határváros legújabb szenzációja ■ ■ " e=0=ao0oe=0rr "i — Sátoraljaújhely, január 24 (A M. J. tudósítása.) A sátoraljaújhelyi kis állomá­son ismét felháborító megtámadta­­tásban részesült a csodálatos ma­­magyar tündém. Egy Goldbach ne­vű bankigazgató a legtrágárabb szavakkal inzultálta a szolgálatot teljesítő magyar rendőröket és pénzügyőröket, akik befelé síró lé­tekkel, nemzeti érzésükben vérig­­értve, de kénytelenek voltak a sértéseket megtorlatlan hagyni, mert a parancs még mindig e­tdirni. Goldbach úr a tátrai bank tőke­­terebesi fiókjának igazgatója, szerdán estefelé autón a cseh já­romban nyögő sátoraljaújhelyi gyártelepi állomásra érkezett, ahol mint határállomáson a magyar és cseh útlevél s vámhatósági közegek közösen teljesítenek szolgálatot. Az igazgató az érkezését ki sem vette észre, csupán akkor, amikor a magyar útlevélellenőrzés szobá­jából rikácsolt ki hangja. Határ­átlépési engedélyt kért. A szolgá­latos rendőr a csehekhez irányí­totta, hogy majd magyar részről azok engedélyét fogja láttamozni, ára a kiirendeltség vezetője kiérke­zik. Az igazgató Ur­ne.ru tetszése­inek adott kifejezést és morogva távozott az utas- és csomagvizsgá­ló helyiségbe. Itt először tótul kezd beszélni, de a cseh finánco­kon kívül más nem igen értette. Ekkor ropogós magyarra fordítot­ta a beszédet: — Majd meglátjátok büdös ma­gyarok stb----— s folytatta úgy, hogy az már újságba nem való. Ezután, — tudatában annak, hogy nemzetközileg védett terüle­ten van, igy kiabált: —­ Hozzál nekem ezért a 10 fil­léréért cigarettát! Na, miért ne, — te büdös magyar! A fegyelmet és törvényt tiszte­lő szegény magyar pénzügyőr bá­­mulatraméltó önfegyelemmel­­ nem hallotta meg a sértést, ne­hogy elégtételt kelljen vennie és ezzel nemzetközi bonyodalom fab­­rikálására adjon alkalmat. A csehek, akik mindezt végig­hallgatták és akiknek módjukban lett­ volna saját „állampolgáru­kat“ rendreutasítani, úgy tettek, mintha semmi sem történt volna. Goldbach úr végül is, miután ki­tombolta magát, autójába szállt és elrobogott határátlépési engedély nélkül. Borbás Géza dr. rendőrkapi­tány, a kis állomási kirendeltség vezetője azonnal megkezdte a ki­hallgatásokat és jelentést, tett fe­lettes hatóságának. A cseh rend­őrinspektor sajnálkozásának adott kifejezést és szintén „nyomozni*” kezdett. Amint hírlik már is egy sereg rágalmat nyomozott össze­­­ a magyar közegek ellen. Városszerte nagy érdeklődéssel várják a fejleményeket, de az eset­tel kapcsolatban egyet már­is biz­tosra vesznek. Goldbach úr nem fog többé megszállatlan magyar A Magyar Jövő eredeti tárcája Nőtlen-sors Irta: Miskolc*? Kálmán Kenderessy István segédjegy­­e, ahogy elérkezett a délutáni öt óra, letette kezéből a vastag toll­szárat, felhúzta a bőrkabátját, an­nak gallérját felgyűrte a feje te­tejéig, fejére nyomta a vastag fekete báránybőr-sapkát és kilé­pett az irodából. Kinn tombolt a vihar. A fák torlott ágait dühösen rázta a csí­pős északi szél. Úgy gondolta­­először, hogy szokott sétáját megteszi a kovács­műhelyig, amely a falu déli oldalán fekszik, de mert lefelé még könnyen el­juthatott volna, csak visszafelé a széllel szemben — már nehe­zebben : eh! menjünk haza — gondolta. Szapora lépésekkel sie­tett a csonttászikkadt falusi után, hogy minél előbb haza érve kellemesen sütött, meleg szobá­ban találhassa magát. Józsi, az öreg irodaszolga, dél­után azért kapta azt a bizonyos egypengőst a jegyző úrtól, hogy mikorra hazamegy, hát a szoba meleg legyen. Csakhogy Józsi, az öreg irodaszolga, úgy volt vele csudálatos képen, ha néminemű pénzt érzett a lajbizsebben, csak egyfelé vezethetett útja, a Jej­­járt Samuhoz, kinek korcsmahe­lyisége megáldatott oly sok ezer­jóval. így történhetett meg aztán csak, hogy Kenderessy Pista, mi­dőn belépett kis legénylakásába csak ámult-bámult, hogy szobá­jának éghajlata körülbelől egye­zik a farkasorditóéval. Eleinte bosszankodott és fejét csóválta. De csakhamar tudatára ébredt, hogy itt nincs mást tenni, mint­ cselekedni. Kezébe vette harctér­ről hozott szuronyát és aprította a fát. Aztán szenet is tört csak úgy a szoba padlóján egy fejsze fokával és olyan élvezettel hall­gatta, ha egy hatalmasabb sujtás után a vizespohár, falitükör, lámpaüveg, ablaktábla meg-meg­­csendült a hozzájuk vágódó szén­darabok miatt. Egy jó negyedóra telhetett el, mikorra feléledt a tűz. Akkor az­tán égett. Csak úgy ropogott a rátett fadarab. A hegedűje ott feküdt a szek­rény tetején, most nem nyúlt hozzá. A félig kiolvasott regény is úgy volt az asztalon, ahogy délben hagyta. Hadd maradjon az is. Odahúzott egy széket a mele­get árasztó kályha mellé és mást nem tehetett, mint nézte a lobo­gó lángot s hallgatta a kályha halk duruzsolását. Aki úgy néha­napján sötét szo­bában, csendben és egyedül hall­gatni szokta a kályha duruzsolá­sát, az tudja, milyen kellemes do­log ez. Mintha beszélne a kályha. Mintha kérdéseket tenne fel és feleleteket adna. Csak meg kell érteni. Kenderessyhez így szólt: — De szamár is vagy te, Ken­deressy Pista. — Miért? — Azért. Hát mondd csak, élet ez? Élet ez a tied? Maholnap elhagyod a három ikszet. Hajad között tegnap már egész erdő ezüstszálat fedeztél fel. — A háború okozta. — Tudom. De élet ez? Így, ahogy te vagy? Hej, hej, Ken­deressy! De vissza is fogod te még áhitani ezeket az éveket. Lá­tod, ma is fát vágtál és­ szenet törtél. Igaz, hogy nem esik le a gyűrű az ujjadról — amint mon­dani szokták és nagyobb urak is megteszik. És az is igaz, hogy a irodás­ embernek jól is esik egy kis testgyakorlat. De hát élet ez? Haza­jönni és hideg szoba, négy fal vár csak, semmi más. Hát élet ez? Ékszerésznek lenni, aki­nek megvan a boltja, a boltban mindene, pultja, üvegszekrénye stb. csak az ékszer hiányzik. — A fizetés... — Ne mondd! A fizetés nem kevés. Hát akinek még annyi sincs. És egész biztos amennyit magadra elköltesz egy hónap alatt, ketten pompásan megéltek belőle. Látod, ott van a tanító. Száznegyvennégy pengőt kap. Száz kosztra, a többi ruhára. És boldogok, megelégedettek. Pa­naszkodtak valamikor? Emlékez­zél csak az öreg Szabó Gáspár mit mondott? — Tekintetes ar, ha egy kraj­cárom van, nem kívánok magam­nak forintot. Mert ki kevéssel meg nem éri, annak a sok is ke­vés. — A fizetés nem kevés. Kenderessy újra megrakta a kályhát. S az tovább duruzsolt: — Nem volt még elég az a sok mindenféle koszt ? Egyszer itt enni, másszor ott. Ha városi em­ber lennél, talán könnyebb volna. Van étkező, vendéglő. De falusi ember vagy­ örülnöd kell, ha a biróné-asszonyom, vagy kurátor­­né-asszonyom megkönyörül raj­tad. Ha pedig valamelyik értelmi helyre hívtak meg ebédre, dicsér­ned kell a ház úrnőjének főztjét, hogy ez a leves fenomenál, ez a főzelék, ez a csuppász kolosszális, ez a metélke pedig... aranyozza meg az Isten azt a kezet, amelyik ezt gyúrta, mert ha nem teszed, utoljára hívtak. Kenderessy szivarkára gyúj­tott. A kályha duruzsolt tovább: — Hát élet ez, mondjad csak. Kenderessy Pista? De légy őszin­te és úgy felelj. No, ugye, hogy nem élet. Látod. Mennyivel má­­sabb lenne, ha egy fiatal fele­ség... Olyan húszesztendős, gyé­­mántszemü, rubinajku asszony­ka... Érted te ezt, te, Kenderessy? Azt gondolod, úgy lenne a szek­rényben a ruhád, olyan egymásra hányva? Azt gondolod, kellene annyit csatangolnod kivert eb módjára, mert nem birod már szobád irtóztató csendjét? Nem! Lenne aki felverje azt az irtózta­­tó csendet vidám kacajával. Len­ne tartalma az üres életednek. Te, Kenderessy, érted te ezt?... Egy fiatal feleség... Aki midőn reggel mennél az irodába, már kávét készítene, puha kenyeret hozzá. Vagy mikor megjönnél délben úgy fogadna: — Elfá­radt, édesem? No, jöjjön csak ide, hadd simogassa meg a maga kis felesége azokat az őszülő für­töket! Aztán jönne a tavasz, a május, sétálnátok a vadvirágom réten és kacagnátok, dalolnátok. Piroska — vagy nem is tudom én ki — dalolna csengő szopránjá­val, te meg tereelnél hozzá. Ér­ted, Kenderessy? De más is len­ne az élet, ha egy kis feleség itt volna melletted! A duruzsolás megszűnt. Parázs izzott tovább. Kopogtattak az ajtón. — Szabad. Falusi suhanó lépett be, a va­csorát hozta. Kenderessy odalé­pett az asztalhoz és kibontotta a csomagot. Egy darabig nézte a fagyos szalonnát, meg a melléje tett jakaréj kenyeret. Más alka­lommal rögtön hozzáfogott vol­na. De most... most... csak nézte. Majd megszólalt: — Jancsi, vidd vissza, fiam és mondd meg a biróné­ asszonynak, hogy a tekintetes ur gyengélke­dő, azért nem vacsorázott. De ha éhes vagy — szólt utána a távo­zó fiúnak — akkor edd meg és ne mondj otthon semmit. Egy félóra múlva pedig lefe­küdt. Csak úgy vacsora nélkül. tfMnORJOVO Péntek, ISS6 január 25 földre lépni. Másrészt az eset után egyet lehetetlennek tartanak, azt tudniillik, hogy a magyar útlevél­­ellenőrző és vámszaki közegek to­vábbra is fegyver nélkül teljesít­senek szolgálatot, azzal a cseh hor­dával együtt, amely nemzetközi kötelességét felrúgva elnézi az ilyen aljasságot A Magyar Párt is áldoza­tul esett a szerb diktatúrának Belgrád, január 24 (Magyar T. 1.) A zom­bori főzsupán elrendelte az Országos Magyar Párt feloszla­­tását. A német pártról egyelőre még nincs szó. A belügyminiszter csütörtökön feloszlatottnak jelentette ki a­ ra­dikális néppártot, a független de­mokrata pártot, a jugoszláv föld­­mívespártot, a szocialista pártot, a nők pártját és a balkáni paraszt­pártot. Délután a rendőrség kiküldöttei megjelentek a pártok helyiségei­­ben, a pártok irattárát és pénz­készletét lefoglalták, helyiségeiket pedig lezárták.. A lapok szerint, a belügyminisz­tériumban törvénytervezetet ké­szítenek, amely szerint az SHS ki­rályság férfi polgárai vezeték- és keresztnevük mellett atyjuk ke­resztnevét, a nők férjük kereszt­nevét is használni kötelesek. Trockij n megszSkSU Szibériából Moszkva, január 24 (Wolff-iroda.) A kommunista szakszervezetek hivatalos közlönye, a Trad nagy tudósítást, közöl a Trockij-párt mozgalmáról. A Trockij-párt em­berei állandó izgatást folytatnak a különböző gyárakban. Röpira­­tokat osztogatnak és ezekben többek között ilyen felhívások vannak: — Munkások, követeljétek a sztrájkjogot. Ne fogadjátok el a nektek felkínált munkaszerződé­seket, mert ezeket az új kapita­listák készítették, akik keresked­ni akarnak a munkaerőtökkel. A Daily Mailnak a szovjet kor­mány és a Trockij hívei közötti harccal kapcsolatban Rigából je­lentik, hogy Trockij megszökött szibériai száműzetési helyéről és már meglehetősen nagy ,tábort gyűjtött maga köré. Mm pMtckaa premier SkA dlA Telefon 1#—85 Szerelem a hó alatt Vígjáték 10 felvonásban. H ■'WRY LI’DTKE Chiles Tardy Héthavi fog a Kormányzó !n Budapest, január 9 (A M. J. tudósítása., A múlt­ év december 17-én lo­pás történt a Szervita-téri tem­plomban. A Kormányzó felesége végezte ott ájtatosságát és mire távozni akart, retiküljét, amely­ben egy értékes arany-cigaretta­tárca és hatvan pengő volt, vala­ki ellopta,­ ­házra ítélték feségének tolvaját ! A bizonyító eljárás befejezése és Kovács Béla ügyészségi alel­­nök vádbeszéde után a törvény­szék bűnösnek mondta ki Vasdi­­nyei Dezsőnét lopás bűntettében és ezért 7 hónapi börtönre ítélte. Vámos Jeromos Frigyest orgaz­daság vétségében mondták ki bű­nösnek és ezért három hónapi fogházra ítélték. Magyarországon nyílt meg a világ első parlamenti múzeuma Budapest, január 24 Hatnapos szünet után csütörtö­kön délelőtt fél 11 órakor nyitotta meg újból a Ház ülését Zsitvay Tibor elnök, akinek jelentése után Pass József népjóléti miniszter a fürdőügyi javaslatot, Gáspárdy Elemér a közlekedési és közigaz­gatási bizottság jelentését a bod­rogközi vasútról és Marschall Fe­renc a földmivelésügyi bizottság jelentését terjesztette elő a borke­zelési javaslat ügyében. A par­lmenti műem­ ügy. Majd a parlamenti múzeum tör­ténetét ismertette Maday Gyula hosszasabban. A jelentéshez elsőnek Pekár Gyula szólt hozzá. Ez a parlamenti múzeum is élő bizonysága, hogy mi szeretjük a nagy magyar múl­tat. — A múzeumok rendszerint a lezárt múltból veszik anyagukat, mi azonban a magyar alkotmány élő múzeumává tettük a parla­menti múzeumot. Szinnyey Mer­se Jenő felszólalá­sa után a Ház a bizottság jelenté­sét egyhangúlag elfogadta. „A atagyar parlament u eleS“ Ezután Zsitvay Tibor elnök szó­lalt fel: „ A világ összes parlamentjei között a magyar az első, amely parla­menti múzeumot alapított. Nem magunknak csináltuk, hanem hazánk ezeréves alkotmányos tör­ténetének. Ez a parlamenti mú­zeum a magyar alkotmányosság­nak az élő szimbóluma. Az elnök ezután felfüggesztet­te az ülést és a képviselőkkel együtt átvonult a parlamenti mú­zeum megnyitására. Másfél órás szünet után nyitot­ta meg újból az elnök a Ház ülé­sét. Wekerle Sándor pénzügymi­niszter beterjesztette a trianoni szerződés alá eső belga­ követelé­sekkel kapcsolatban Belgiummal kötött egyezmény becikkelyezé­séről szóló javaslatot, valamint az öt- és tízpengős ezüstérmék veréséről, végül a biztosítási dí­jak fizetéséről szóló törvényja­vaslatot. Zsitvay Tibor elnök napirendi javaslatot tett, mely szerint a Ház legközelebbi ülését szomba­ton délelőtt 10 órakor tartja. A Ház ehez hozzájárult. A ■«M­m megnyitása A parlamenti múzeumot dél­ben fél 12 órakor nyitották meg. Először Palmer Gyula képviselő, házi­ elnöki főtanácsos ismertette a múzeum létesítését, majd Zsit­vay Tibor mondott nagyhatású beszédet, Hóman Bálint a Nem­zeti Múzeum, Végh Gyula a Gyűjteményegyetem üdvözletét tolmácsolta, majd a kormány tagjai és a képviselők megtekin­tették a múzeumot, amelyben kü­­lön-külön szoba gyűjti a Kos­suth, a Deák, a Tisza Kálmán és a Tisza István gróf relikviákat és egy nagyterem az Erdélyre és a soproni népszavazásra vonatkozó emlékeket.

Next