Magyar Jövő, 1929. január-március (11. évfolyam, 4-73. szám)

1929-01-25 / 21. szám

2 A kommunisták bomba és gépfegyverharca egy kínai városért --------------------p===o------------------- A bolsevik bandát végül is szétagrasztották Bonghat, január 24 Kínai lapok közül, hogy a múlt hétfőn kétszáz jól szervezett, puskával és pisztollyal felfegyverzett kommunista megtámadta Hwangging városát a hangcsani öböl közelében. Hatalmukba kerítették a rendőri őrségeket, majd kifosztották és felgyújtották a várost. Harminc bennszülöttet megöltek, egy öregasszonyt elevenen megégettek és hetven embert megsebesítettek. A városnak végül hetven kínai önkéntesből álló osztag jött segítségére. Bomba- és géppuskaharc támadt, amelyben húsz kommunistát megöltek, majd szétugrasztották az egész bandát. A kommunisták mindenütt plakátokat ragasztottak ki, amelyek a lakosságot felszólítják, hogy adósságait, adóit s házbéreit ne fizesse meg és támogassa a szovjet kormányt. Támadás hivatalos cseh segédlettel a védtelen magyar hatósági közegek ellen Egy szenvedő határváros legújabb szenzációja ■ ■ " e=0=ao0oe=0rr "i — Sátoraljaújhely, január 24 (A M. J. tudósítása.) A sátoraljaújhelyi kis állomáson ismét felháborító megtámadtatásban részesült a csodálatos mamagyar tündém. Egy Goldbach nevű bankigazgató a legtrágárabb szavakkal inzultálta a szolgálatot teljesítő magyar rendőröket és pénzügyőröket, akik befelé síró létekkel, nemzeti érzésükben vérigértve, de kénytelenek voltak a sértéseket megtorlatlan hagyni, mert a parancs még mindig etdirni. Goldbach úr a tátrai bank tőketerebesi fiókjának igazgatója, szerdán estefelé autón a cseh járomban nyögő sátoraljaújhelyi gyártelepi állomásra érkezett, ahol mint határállomáson a magyar és cseh útlevél s vámhatósági közegek közösen teljesítenek szolgálatot. Az igazgató az érkezését ki sem vette észre, csupán akkor, amikor a magyar útlevélellenőrzés szobájából rikácsolt ki hangja. Határátlépési engedélyt kért. A szolgálatos rendőr a csehekhez irányította, hogy majd magyar részről azok engedélyét fogja láttamozni, ára a kiirendeltség vezetője kiérkezik. Az igazgató Urne.ru tetszéseinek adott kifejezést és morogva távozott az utas- és csomagvizsgáló helyiségbe. Itt először tótul kezd beszélni, de a cseh fináncokon kívül más nem igen értette. Ekkor ropogós magyarra fordította a beszédet: — Majd meglátjátok büdös magyarok stb----— s folytatta úgy, hogy az már újságba nem való. Ezután, — tudatában annak, hogy nemzetközileg védett területen van, igy kiabált: — Hozzál nekem ezért a 10 filléréért cigarettát! Na, miért ne, — te büdös magyar! A fegyelmet és törvényt tisztelő szegény magyar pénzügyőr bámulatraméltó önfegyelemmel nem hallotta meg a sértést, nehogy elégtételt kelljen vennie és ezzel nemzetközi bonyodalom fabrikálására adjon alkalmat. A csehek, akik mindezt végighallgatták és akiknek módjukban lett volna saját „állampolgárukat“ rendreutasítani, úgy tettek, mintha semmi sem történt volna. Goldbach úr végül is, miután kitombolta magát, autójába szállt és elrobogott határátlépési engedély nélkül. Borbás Géza dr. rendőrkapitány, a kis állomási kirendeltség vezetője azonnal megkezdte a kihallgatásokat és jelentést, tett felettes hatóságának. A cseh rendőrinspektor sajnálkozásának adott kifejezést és szintén „nyomozni*” kezdett. Amint hírlik már is egy sereg rágalmat nyomozott össze a magyar közegek ellen. Városszerte nagy érdeklődéssel várják a fejleményeket, de az esettel kapcsolatban egyet máris biztosra vesznek. Goldbach úr nem fog többé megszállatlan magyar A Magyar Jövő eredeti tárcája Nőtlen-sors Irta: Miskolc*? Kálmán Kenderessy István segédjegye, ahogy elérkezett a délutáni öt óra, letette kezéből a vastag tollszárat, felhúzta a bőrkabátját, annak gallérját felgyűrte a feje tetejéig, fejére nyomta a vastag fekete báránybőr-sapkát és kilépett az irodából. Kinn tombolt a vihar. A fák torlott ágait dühösen rázta a csípős északi szél. Úgy gondoltaelőször, hogy szokott sétáját megteszi a kovácsműhelyig, amely a falu déli oldalán fekszik, de mert lefelé még könnyen eljuthatott volna, csak visszafelé a széllel szemben — már nehezebben : eh! menjünk haza — gondolta. Szapora lépésekkel sietett a csonttászikkadt falusi után, hogy minél előbb haza érve kellemesen sütött, meleg szobában találhassa magát. Józsi, az öreg irodaszolga, délután azért kapta azt a bizonyos egypengőst a jegyző úrtól, hogy mikorra hazamegy, hát a szoba meleg legyen. Csakhogy Józsi, az öreg irodaszolga, úgy volt vele csudálatos képen, ha néminemű pénzt érzett a lajbizsebben, csak egyfelé vezethetett útja, a Jejjárt Samuhoz, kinek korcsmahelyisége megáldatott oly sok ezerjóval. így történhetett meg aztán csak, hogy Kenderessy Pista, midőn belépett kis legénylakásába csak ámult-bámult, hogy szobájának éghajlata körülbelől egyezik a farkasorditóéval. Eleinte bosszankodott és fejét csóválta. De csakhamar tudatára ébredt, hogy itt nincs mást tenni, mint cselekedni. Kezébe vette harctérről hozott szuronyát és aprította a fát. Aztán szenet is tört csak úgy a szoba padlóján egy fejsze fokával és olyan élvezettel hallgatta, ha egy hatalmasabb sujtás után a vizespohár, falitükör, lámpaüveg, ablaktábla meg-megcsendült a hozzájuk vágódó széndarabok miatt. Egy jó negyedóra telhetett el, mikorra feléledt a tűz. Akkor aztán égett. Csak úgy ropogott a rátett fadarab. A hegedűje ott feküdt a szekrény tetején, most nem nyúlt hozzá. A félig kiolvasott regény is úgy volt az asztalon, ahogy délben hagyta. Hadd maradjon az is. Odahúzott egy széket a meleget árasztó kályha mellé és mást nem tehetett, mint nézte a lobogó lángot s hallgatta a kályha halk duruzsolását. Aki úgy néhanapján sötét szobában, csendben és egyedül hallgatni szokta a kályha duruzsolását, az tudja, milyen kellemes dolog ez. Mintha beszélne a kályha. Mintha kérdéseket tenne fel és feleleteket adna. Csak meg kell érteni. Kenderessyhez így szólt: — De szamár is vagy te, Kenderessy Pista. — Miért? — Azért. Hát mondd csak, élet ez? Élet ez a tied? Maholnap elhagyod a három ikszet. Hajad között tegnap már egész erdő ezüstszálat fedeztél fel. — A háború okozta. — Tudom. De élet ez? Így, ahogy te vagy? Hej, hej, Kenderessy! De vissza is fogod te még áhitani ezeket az éveket. Látod, ma is fát vágtál és szenet törtél. Igaz, hogy nem esik le a gyűrű az ujjadról — amint mondani szokták és nagyobb urak is megteszik. És az is igaz, hogy a irodás embernek jól is esik egy kis testgyakorlat. De hát élet ez? Hazajönni és hideg szoba, négy fal vár csak, semmi más. Hát élet ez? Ékszerésznek lenni, akinek megvan a boltja, a boltban mindene, pultja, üvegszekrénye stb. csak az ékszer hiányzik. — A fizetés... — Ne mondd! A fizetés nem kevés. Hát akinek még annyi sincs. És egész biztos amennyit magadra elköltesz egy hónap alatt, ketten pompásan megéltek belőle. Látod, ott van a tanító. Száznegyvennégy pengőt kap. Száz kosztra, a többi ruhára. És boldogok, megelégedettek. Panaszkodtak valamikor? Emlékezzél csak az öreg Szabó Gáspár mit mondott? — Tekintetes ar, ha egy krajcárom van, nem kívánok magamnak forintot. Mert ki kevéssel meg nem éri, annak a sok is kevés. — A fizetés nem kevés. Kenderessy újra megrakta a kályhát. S az tovább duruzsolt: — Nem volt még elég az a sok mindenféle koszt ? Egyszer itt enni, másszor ott. Ha városi ember lennél, talán könnyebb volna. Van étkező, vendéglő. De falusi ember vagy örülnöd kell, ha a biróné-asszonyom, vagy kurátorné-asszonyom megkönyörül rajtad. Ha pedig valamelyik értelmi helyre hívtak meg ebédre, dicsérned kell a ház úrnőjének főztjét, hogy ez a leves fenomenál, ez a főzelék, ez a csuppász kolosszális, ez a metélke pedig... aranyozza meg az Isten azt a kezet, amelyik ezt gyúrta, mert ha nem teszed, utoljára hívtak. Kenderessy szivarkára gyújtott. A kályha duruzsolt tovább: — Hát élet ez, mondjad csak. Kenderessy Pista? De légy őszinte és úgy felelj. No, ugye, hogy nem élet. Látod. Mennyivel másabb lenne, ha egy fiatal feleség... Olyan húszesztendős, gyémántszemü, rubinajku asszonyka... Érted te ezt, te, Kenderessy? Azt gondolod, úgy lenne a szekrényben a ruhád, olyan egymásra hányva? Azt gondolod, kellene annyit csatangolnod kivert eb módjára, mert nem birod már szobád irtóztató csendjét? Nem! Lenne aki felverje azt az irtóztató csendet vidám kacajával. Lenne tartalma az üres életednek. Te, Kenderessy, érted te ezt?... Egy fiatal feleség... Aki midőn reggel mennél az irodába, már kávét készítene, puha kenyeret hozzá. Vagy mikor megjönnél délben úgy fogadna: — Elfáradt, édesem? No, jöjjön csak ide, hadd simogassa meg a maga kis felesége azokat az őszülő fürtöket! Aztán jönne a tavasz, a május, sétálnátok a vadvirágom réten és kacagnátok, dalolnátok. Piroska — vagy nem is tudom én ki — dalolna csengő szopránjával, te meg tereelnél hozzá. Érted, Kenderessy? De más is lenne az élet, ha egy kis feleség itt volna melletted! A duruzsolás megszűnt. Parázs izzott tovább. Kopogtattak az ajtón. — Szabad. Falusi suhanó lépett be, a vacsorát hozta. Kenderessy odalépett az asztalhoz és kibontotta a csomagot. Egy darabig nézte a fagyos szalonnát, meg a melléje tett jakaréj kenyeret. Más alkalommal rögtön hozzáfogott volna. De most... most... csak nézte. Majd megszólalt: — Jancsi, vidd vissza, fiam és mondd meg a biróné asszonynak, hogy a tekintetes ur gyengélkedő, azért nem vacsorázott. De ha éhes vagy — szólt utána a távozó fiúnak — akkor edd meg és ne mondj otthon semmit. Egy félóra múlva pedig lefeküdt. Csak úgy vacsora nélkül. tfMnORJOVO Péntek, ISS6 január 25 földre lépni. Másrészt az eset után egyet lehetetlennek tartanak, azt tudniillik, hogy a magyar útlevélellenőrző és vámszaki közegek továbbra is fegyver nélkül teljesítsenek szolgálatot, azzal a cseh hordával együtt, amely nemzetközi kötelességét felrúgva elnézi az ilyen aljasságot A Magyar Párt is áldozatul esett a szerb diktatúrának Belgrád, január 24 (Magyar T. 1.) A zombori főzsupán elrendelte az Országos Magyar Párt feloszlatását. A német pártról egyelőre még nincs szó. A belügyminiszter csütörtökön feloszlatottnak jelentette ki a radikális néppártot, a független demokrata pártot, a jugoszláv földmívespártot, a szocialista pártot, a nők pártját és a balkáni parasztpártot. Délután a rendőrség kiküldöttei megjelentek a pártok helyiségeiben, a pártok irattárát és pénzkészletét lefoglalták, helyiségeiket pedig lezárták.. A lapok szerint, a belügyminisztériumban törvénytervezetet készítenek, amely szerint az SHS királyság férfi polgárai vezeték- és keresztnevük mellett atyjuk keresztnevét, a nők férjük keresztnevét is használni kötelesek. Trockij n megszSkSU Szibériából Moszkva, január 24 (Wolff-iroda.) A kommunista szakszervezetek hivatalos közlönye, a Trad nagy tudósítást, közöl a Trockij-párt mozgalmáról. A Trockij-párt emberei állandó izgatást folytatnak a különböző gyárakban. Röpiratokat osztogatnak és ezekben többek között ilyen felhívások vannak: — Munkások, követeljétek a sztrájkjogot. Ne fogadjátok el a nektek felkínált munkaszerződéseket, mert ezeket az új kapitalisták készítették, akik kereskedni akarnak a munkaerőtökkel. A Daily Mailnak a szovjet kormány és a Trockij hívei közötti harccal kapcsolatban Rigából jelentik, hogy Trockij megszökött szibériai száműzetési helyéről és már meglehetősen nagy ,tábort gyűjtött maga köré. Mm pMtckaa premier SkA dlA Telefon 1#—85 Szerelem a hó alatt Vígjáték 10 felvonásban. H ■'WRY LI’DTKE Chiles Tardy Héthavi fog a Kormányzó !n Budapest, január 9 (A M. J. tudósítása., A múlt év december 17-én lopás történt a Szervita-téri templomban. A Kormányzó felesége végezte ott ájtatosságát és mire távozni akart, retiküljét, amelyben egy értékes arany-cigarettatárca és hatvan pengő volt, valaki ellopta, házra ítélték feségének tolvaját ! A bizonyító eljárás befejezése és Kovács Béla ügyészségi alelnök vádbeszéde után a törvényszék bűnösnek mondta ki Vasdinyei Dezsőnét lopás bűntettében és ezért 7 hónapi börtönre ítélte. Vámos Jeromos Frigyest orgazdaság vétségében mondták ki bűnösnek és ezért három hónapi fogházra ítélték. Magyarországon nyílt meg a világ első parlamenti múzeuma Budapest, január 24 Hatnapos szünet után csütörtökön délelőtt fél 11 órakor nyitotta meg újból a Ház ülését Zsitvay Tibor elnök, akinek jelentése után Pass József népjóléti miniszter a fürdőügyi javaslatot, Gáspárdy Elemér a közlekedési és közigazgatási bizottság jelentését a bodrogközi vasútról és Marschall Ferenc a földmivelésügyi bizottság jelentését terjesztette elő a borkezelési javaslat ügyében. A parlmenti műem ügy. Majd a parlamenti múzeum történetét ismertette Maday Gyula hosszasabban. A jelentéshez elsőnek Pekár Gyula szólt hozzá. Ez a parlamenti múzeum is élő bizonysága, hogy mi szeretjük a nagy magyar múltat. — A múzeumok rendszerint a lezárt múltból veszik anyagukat, mi azonban a magyar alkotmány élő múzeumává tettük a parlamenti múzeumot. Szinnyey Merse Jenő felszólalása után a Ház a bizottság jelentését egyhangúlag elfogadta. „A atagyar parlament u eleS“ Ezután Zsitvay Tibor elnök szólalt fel: „ A világ összes parlamentjei között a magyar az első, amely parlamenti múzeumot alapított. Nem magunknak csináltuk, hanem hazánk ezeréves alkotmányos történetének. Ez a parlamenti múzeum a magyar alkotmányosságnak az élő szimbóluma. Az elnök ezután felfüggesztette az ülést és a képviselőkkel együtt átvonult a parlamenti múzeum megnyitására. Másfél órás szünet után nyitotta meg újból az elnök a Ház ülését. Wekerle Sándor pénzügyminiszter beterjesztette a trianoni szerződés alá eső belga követelésekkel kapcsolatban Belgiummal kötött egyezmény becikkelyezéséről szóló javaslatot, valamint az öt- és tízpengős ezüstérmék veréséről, végül a biztosítási díjak fizetéséről szóló törvényjavaslatot. Zsitvay Tibor elnök napirendi javaslatot tett, mely szerint a Ház legközelebbi ülését szombaton délelőtt 10 órakor tartja. A Ház ehez hozzájárult. A ■«Mm megnyitása A parlamenti múzeumot délben fél 12 órakor nyitották meg. Először Palmer Gyula képviselő, házi elnöki főtanácsos ismertette a múzeum létesítését, majd Zsitvay Tibor mondott nagyhatású beszédet, Hóman Bálint a Nemzeti Múzeum, Végh Gyula a Gyűjteményegyetem üdvözletét tolmácsolta, majd a kormány tagjai és a képviselők megtekintették a múzeumot, amelyben külön-külön szoba gyűjti a Kossuth, a Deák, a Tisza Kálmán és a Tisza István gróf relikviákat és egy nagyterem az Erdélyre és a soproni népszavazásra vonatkozó emlékeket.