Magyar Jövő, 1931. január-március (13. évfolyam, 1-73. szám)
1931-01-01 / 1. szám
áttörtök, jövi január hó 1. trmmm toetit? Ajánl újévre: Fényképezőgép mér 7.50 P.-től Szemüveg, látcső, lorgnon, fényképalbum. Kaphatók az Olkuláriumban Miskolc, Széchenyi u. 12. Tel.: 3-43. Optikai és fotócikkek legmegbízhatóbb beszerzési forrása. IBMWWBWMWIltWIIIIWWIIIIii IWlllMWWHBWHKWB A Magyar Jövő eredeti tárcája Sínek mentén Írta: Kígyóssy Sándor A ginek nekifutottak a végtelennek. Szikrázóan égett a nap. A ginek mentén olajos íűcsomók aszalódtak a nyárözönben. Messze a láthatár alján ködös hegyek nyújtóztak el, mint a feltornyosuló felhők. A krampácsolók hosszú sorban álltak. A lábuk nekifeszült a talpfáknak. — Egy-kettő, egy-kettő! — A tompa végű csákány beleszaladt a kavicsba. Begyömöszölődtek a talpfák alá. — Egy-kettő, egy-kettő! — Tóth Gergely felegyenesedett. Bütykös ujjait végighúzta a homlokán. — Kutya meleg van — mondotta. A verejték szakadt róla, mintha öntöznék. A szóra megálltak körül. Nehezen gördült a szó, de a monotonságban jól esett. — Kisül minden! — mondta egy öreg paraszt. A földre gondolt mindig, arra a földre, ami nem volt neki, mert nem adott a sors. De ős, ösztönös vágyak égtek benne az elérhetetlen föld után, amely végül is egy volt vele. A testével a lelkével. Bólintottak. Valahonnan a sor végiről fiatal legényes hang nyerített fel. — Nem neked sül ki, hát osztán! Süljön ki, akinek van! — Most egy percre megálltak a kezek. Hiszen majdnem mindegy volt.. Sehol egy árnyék, csak fény és fény. A partiführer ott állt a töltés alján. Kis mogyoróvesszőcske volt nála, csak úgy megszokásból. — Könnyebb volt, mint a csákány. — Ne pofázzatok — mondta. Nem volt dühös, de hát mit mondhat egy partiführer. — Máma az ötszázas szelvényig be kell fejezni, nyomjátok meg az isten fáját! — De soká gyön a fafront — mondta az előbbi legényke. — Ma már hamarább is gyűletne, szombat van! __Majd megmongja a mérnök úr — mondta a führer. Neki kémlelt a láthatárnak, ott, ahol a sínek belefutottak a horizontba. — Dresmán jön a pénzzel, mi? kérdezte valamelyik. Az öreg felförmedt: — No, majd gyalog hozza. El se bírná azt a sok pénzt! —— Nevettek. — Aztár igaz. Mintha olyan sok vóna! Vertek a csákányok egymásután , Gergely bátyám visszaveheti a fődet belőle — mondta a legény csufondárosan. Egy faluból voltak vagy húszan. Mindnyájan tudták a Gergely esetét. Vagy két héttel árverezték azt a négy holdat. Az embert szivén ütötte a szó. Négy hold jó föld volt. Le egész a Tiszáig. Most, hogy munkába szegődött a vasúthoz, elzsongítódott a fájdalom. De a szóra úgy tört fel belőle, mint az áradás. Nem is az ő bűne volt. Az apjáé, aki elherdálta. Most oszt ráment, ami maradt, az adósságra. Szent Úristen, micsoda jó földek voltak. Mint az olvasztott zsír. Puha, selymes tapintású ! Hogy az Isten verje meg az olyan szülőt, aki nem gondol a gyerekire. Dolgoztak. Itt-ott röppent csak egy-egy szó. Pér óra múlva előkerültek az olcsó nikkel órák. — Dél vóna — mondta a parti- jj führer. — Hagyjátok abba! Vagy száz lépésre volt egy fé- fból összetákolt fészer. Abban tartották a szerszámot, meg a töviben lehetett aludni. Ott volt vagy egy lépés árnyék is. Az avas szagú tarisznyák méjéből előkerült a szalonna, meg a hagyma. Egy fiatal legényke tüzet penderített. A nyelves legény Gergely mellé került. — Mikor megyünk? — kérdezte. Vasárnap haza akartak menni. Kéne. Az asszony meg a gyerek. Gergely neki engedte a pengét a szalonnának. — Minek? — kérdezte inkább magától. Arra gondolt, hogy úgyse jön vissza a föld. Egy kicsit távolabb voltak a többitől, mert azok a tűzhöz kuporodtak. A legény most halkan beszélt. — Ma nem gyön ki a felvigyázó. A mérnök jön. A nem kiabál úgy — kanyarított a hagymából. Friss tejes lé csörgött le a késén. — Sok pénz lesz nála! Gergely alig figyelt oda. A szíve tele volt nagy-nagy vágyakozással. De most megütötte a fülét a szó. — Sok. Az egész vonalat ő fizeti ! — Jó vóna! •— mondta a legény. Hallgattak. Ijedten, összehúzódva. A szájuk csámcsogása is megállott. A gondolat úgy vágott beléjük, paint az éles kés. Aztán újra a legény szólalt meg. — A híd alatt meg lehetne várni. Ideadná! — Eridj— mondta Gergely. A legény szeme bosszúsan villant. — No néccsak — mondta. — De nagyra vagyunk. Hiszen csak mondtam. Szó, szót húz. Gergely behajtogatta a bicskát. Egynéhányan már leheveredtek az árnyékba. Hiszen nehéz nem volna. A híd előtt kanyar van. Onnan csak úgy szalad a hajtány, mint a fergeteg. Egy dorong kéne a sínre csak. — Az is marha, aki dógozik — duruzsolta a legény. — A fene tudná meg. Még van egy jó félóra. A híd meg csak tíz perc. Nekifészkelődtek a heverésnek. Távolabb voltak a többitől, mert ez rosszabb hely volt. Alig volt két tenyérnyi árnyék,éppen hogy a fejüknek. — Hát erdj! — mondta Gergely. Megijedt a szótól, mert csak úgy kiszaladt belőle. De tüzes vasként marta őt is belül a gondolat. — Jutott kettőnek is — mormolt a fiú. — Ketten mégis csak más! — Hiszen nem is kell neki meghalni — gondolta Gergely. Kiröpül a dreszmából, oszt elnyekken A pénz meg ott van. A fejül majdnem összeért. — Mintha szükségre mennénk Tíz perc ide a híd — suttogott legény. — Nemsokára ide kell érnie. A tizenhetes előtt. — Megmozdult. Lomhán nyujtózkodvi *r*^v»i* ,?ÖVÖ Boldog új esztendőt! 3 i város elbocsátja a szolgálatból azokat a tisztviselőket, akik fizetésüken kívül még nyugdíjat is élveznek ------------------- ■ —-—-------------------- polgármester újévi nyilatkozatában már bejelentette az elbocsátásokat Miskolc, december 31 (A M. J. tudósítása.) A miskolci városházán a szokásos újévi üdvözlés szerdán történt meg, amikor a város tisztviselői k is tanácsteremben gyűltek össze a plgármester üdvözlésére. Hodony Sándor dr. polgármester hivatalából délben ment át a kis tanácsterembe, ahol az ügyosztályok és üzemek vezetőin kívül valamennyi városi tisztviselő megjelent. A h. polgármester beszéde A tisztikar nevében Halmay Béla dr. h. polgármester köszöntötte a polgármestert. — Méltóságos Polgármester úr! — Miskolc város tisztikara évszázados hagyományok nemes szokását követve, az ősi székház falai között újból táborba szállt, hogy annak aprajalagyja testvéri szeretetben egybeforrva a kollegiális tisztelet, megbecsülés és hűség lélekemelő érzelmeivel köszöntse egymást a letűnő esztendő végén s a reánk virradó új év küszöbén. — Pályafutásunknak nehéz, rögös útján újabb határkőhöz érkeztünk el, amelyet rózsáival gazdagon borít a szeretet folyondárja; a megpróbáltatások, az emberi gyarlóságok sivatagjában oázishoz jutottunk, amelynek éltet adó enyhe és üdítő forrása elfeledteti velünk utunk fáradalmait s erőt ad a jövő nagy terheinek elviseléséhez. A hétköznapi élet profán zaja egy pillanatra elnémul, hogy ünnepi áhitat töltse be keblünket s szíveinkben oltárt emeljünk annak a szeretetnek, amely bennünket, e nagy család tagjait elválaszthatatlanul egybe fűz. — Mai ünnepnapunknak ebben a lélekemelő hangulatában,amelyre ragyogó fényt vetnek kollegiális együttérzésünk igaz gyöngyei, őszinte szeretettel, megbecsüléssel, hálával és ragaszkodással fordulunk Feléd, családunk fejéhez, a mi vezérünkhöz, a mi körünkből kiemelkedett Mesterünkhöz, aki mindenkor példát mutattál nekünk a szeretetben, megértésben és mindazon erények ápolásában, amelyeka jó magyar embert, a kötelességtudót becsületes tisztviselőt ékesítik, s amely erényeknek ápolása nemcsak forrón szeretett városunk fejlődését, épülését szolgálja, hanem imádott hazánk jobb jövőjének útjait is egyengeti. — Te a mi sorsunknak hűséges, uegértő osztagosa vagy, aki mindannyiunk között legerősebben érzed, hogy a régi boldog idők tisztviselői fölött ma megnehezült az idők viharos járása s vállárakon nagyon súlyos gondok, törődések és felelősség fokozott terheit hordozzuk. Mi, mindezek dacára,szilárdan állunk őrhelyünnkön. A Te szereteted, megértésed, példaadásod lelkesít bennünket minden kötelesség becsületes, odaadó teljesítésére, melyet a mi forrón szeretett városunk fejlődésének, boldogulásának, anyagi és erkölcsi felvirágoztatásának naggyá tételének érdeke parancsol. — Aki századokra szól alkotáad dicsőségének fényéből bennünket gazdagon megajándékoztál, akinek állott szíve mindannyiunk felé sugározza melegét, legyél meggyőződve arról, hogy Téged ennek a városi tisztikarnak osztatlan, őszinte, igaz tisztelete, szeretete, nagyrabecsülése és hálá ragaszkodása övez. ■•Ki iem, Arany, ezüst, ércszer, óra vásárlásánál fontos a bizalom! Tekintse meg Abramovics ékszerész impozáns kirakatait és győződjön meg vétel kényszer nélkül olcsó árairól. Ellemerico szolid, olcsó, megbízható ! i ni »i i i ii iinn ii in un w—wp—un j — hegyen a reánk virradó új esz- 3 tendő áldott a mi imádott hazánkra. * városunkra, áldott legyen. Reád és a J Te drága, nagyrabecsült család minden tagjára. Kísérjen mindenütt, áldjon meg mindenkor közjóra irányuló kiadásos munkádban a Gondviselő Isten bőséges kegyelme! A polgármester válasza A beszéd alatt a tisztviselők többször lelkesen megéljenezték a polgármestert, aki az üdvözlésre válaszolva elsősorban a tisztviselők ragaszkodását köszönte meg, amit a maga jókívánságaival viszonozott, majd több érdekes kijelentést tett, melyek nemcsak a város tisztviselőit, de a város lakosságát is érintik. Köszönetet mondott a polgármester azért a lelkes, odaadó, emberfeletti és becsületes munkáért, amivel a város tisztviselői igyekszenek előbbre vinni Miskolcot és segítségére vannak a jogkereső közönségnek. Ez a tisztikar ma már erkölcsi értéket is jelent s ezt minden tisztviselő munkájával szerezte meg. Takarékosságot! Ezek után a polgármester kifejtette, hogy az új esztendő küszöbén vérmes reményekkel nemigen tekinthetnek a jövő elé, minden háztartásra, így a városok háztartására is nagy megpróbáltatások várnak, ezért elsősorban takarékosságot, minden vonalon megnyilvánuló takarékosságot kér tisztviselőitől. Még két esztendővel ezelőtt kijelentette, hogy a város életében a hé bő esztendő után bekövetkezik a két szűk esztendő. Ebből két év már letelt s a jövőben még fokozottabb takarékoskodás szükséges, hogy a város életében pénzügyi zavarok ne jelentkezzenek. A takarékoskodást a legcsekélyebb dolgoknál is be kell vezetni, hogy a viszonyok kötelező parancsának eleget tegyenek. A felekkel való bánásmód Másik kérése: Minden tisztviselő őrizze meg nyugalmát, amikor a jogkereső közönséggel kerül szembe. Talán a súlyos viszonyok hatásaként jelentkezett az a jelenség, hogy a tisztviselőket izgalom fűti át, sokszor elveszítik önuralmukat s ezért különösen a legutolsó napokban, több panasz érkezett hozzá, hogy a tisztviselők más hangot használnak a felekkel szemben, mint eddig. Arra kérte tisztviselőit, vegyenek példát tőle, mert nálakilenc évi polgámestersége alatt egyetlen egy esetben sem fordult elő, hogy olyan hangot használt volna a hozzáfordulókkal szemben, melyet azok kifogásolhattak volna. Amikor a jogkereső közönség ügyeit intézi, érezze minden tisztviselő, hogy nemcsak hivatali esküjének tesz eleget, hanem olyan embertársával áll szemben, aki a mai nehéz időkben szintén roskadozik az élettel járó küzdelmek súlya alatt. Ezért minden tisztviselő legyen a felekkel szemben udvarias, előzékeny és minden körülmények között őrizze meg nyugalmát. A nyugdíjasok elbocsátása Bejelentette ezután a polgármester, hogy 1931-ben meg kell kezdeni a takarékossági törvény végrehajtását és érvényesíteni kell a törvényhatósági bizottságnak a nyugdíjas alkalmazottak elbocsátására vonatkozó kívánságát. A takarékosság érdekében szükség lesz arra, hogy az adminisztrációt Jbctio IM illlUmm Hl «IMBWIIMIBMW— bizonyos mértékben átszervezzék. Ez azonban nagyobb eltolódást nem fog jelenteni. Részére fájdalmas, hogy a nyugdíjas tisztviselőket el kell bocsátani, azonban be kell látnia mindenkinek, hogy milyen nagy a szellemi munkanélküliek száma, akiknek 60—80 pengős kereset is jelent valami alapot a megélhetéshez. Az elbocsátandó nyugdíjas tisztviselők helyének betöltésével néhány ilyen tengődő szellemi munkanélkülit fog keresethez juttatni. A polgármester ezzel a beszéddel körvonalazta jövő évi programját. Értesülésünk szerint a polgármester már kimutatást is kért arról, hogy hány nyugdíjas alkalmazottja van a városnak és hogy milyen nyugdíjat kapnak ezek. Négy nagyobb nyugdíjat élvező tisztviselő a közeli napokban már meg is kapja felmondását. A polgármester csak azokat a nyugdíjas tisztviselőket fogja megtartani a város szolgálatában, akiknek nyugdíja nem több száz pengőnél. ess síss■'» Mégis a Félix-féle gyermekkocsik a legjobbak és legolcsóbbak. Főpostával szemben