Magyar Jövő, 1934. július-szeptember (16. évfolyam, 146-221. szám)

1934-08-18 / 186. szám

1 -TV i­ szik. (Ez a konstrukció biztosítja a birodalomnak kifelé is létérdekei­nek méltó­­képviseletét. ) Két tényt kell a német népnek tudnia: A ném­et birodalom soha­sem fogja feláldozni becsületét és ■egyenjogúságát. A másik tény pe­dig az, hogy a német kormányt éppúgy, mint a német népet az a feltétlen óhajtás tölti el, hogy­ a vil­­­ági békének megvédéséhez a lehető legnagyobb mértékben hozzájárul­jon. A német hadseregnek nincs szüksége arra, hogy hadi dicsőséget­­bárki előtt is rehabilitálja. Augusz­tus 19-ike a világ előtt ismét bizo­nyítékát fogjuk adni a birodalom ■szilárdságának. •Hitller hangoztatta azután, hogy a ném­et forradalom ideje lezárult.­­ Mindannyian­­gondoskodni kivá­rnunk arról, hogy úgy közéletünk­ben, mint a magánéletben a hűség és lojalitás a­lapel­vei érvényesülje­­nek. A ránk váró nagy gazdasági­­feladatok szívós munkára késztet­nek miniket. Továbbra is intézkedé­seiket fogunk tenni a munkanélkü­liség leküzdésére. Bármilyen gazd­­d­asági ínséggel kerüljünk szembe, erő­teljesen és határozottam fogunk vele szembeszállni. Ahhoz a meg­kezdett feladathoz, hogy Németor­szág is­mét szabad, egészséges és­­boldog legyen, nincs más erő a mö­göttem álló 15 esztendőn kívül, ezért terj­es­z­t­jük a német nép elé az aug. 3-ifei törvényit . Engedélyezzék nekem saját működésük 15 esztendejét és látni fognák Németország felemelkedé­seit. Sohasem tettem valamit ama meggyőződés nélkül, hogy az a­ né­met nép javát szolgálja. Mióta po­litikai harcban állok, porán csíkért — úgy segélyem engem Isten —csak egy gondolat állt előttem: Német­­­ország. Beszéde után a hallgatóság­ban- Lévay József emlékezete Miskolci szobra leleplezése alkalmából elmondta: Mikszáth Kálmán (Folytatás.) így kapcsolódott Lévay költészete , környezetéhez. Nézzük, hogy állott korához. Lé­­vay ugyanakkor bontogatta szár­nyait, amikor a teremtő magyar lé­lek az óriások országát varázsolta ide. Kossuth, Széchenyi, Deák csi­­,­máltak politikát, Petőfi, Arany, Jó­kai irodalmat. És mellettük állott hosszú sora a ragyogó epigonok­­nak, akik csak azért maradtak ki­sebbek, mert a titánok koronája összeborult fejek felett. Azon a ma­gyar szellemi Akropolison, amelyet akkor ezek felépítették, Lévay köl­tészete csak kisebb pillér lehetett, de ugyanazt a stílust hozta kifeje­zésre. Élete és költészete olyan szo­r­­osan fonódik össze egy termé­keny nagy korszak történetével, hogy vele együtt és vele összefüg­gésben vonja be a dicsőség glóriája.­­ Ez a korszak nem maradt hatás nélkül Lévayra sem. De ez a hatás nem szenvedélyes kirobbanásokban, nem az érzések deliriumában, ha­nem egy alapjában derűs, vidám, bár sokszor melankolikus szemlélet útján, hogy úgy mondjuk egy visz­­szatelentő emlékezésben jut kifeje­zésre. Az a korszak, amelyben élt, egyike volt a­z egy ih­ar­os aiblbak­nak, a szabadságharc, az aesz­­­tizmaus, a kiegyezés, a teremtő munka és a ■világháború határolták; nagy Világ- t­örténelmi események remegtették­­meg, távolról és közelről villámok cikkáztak, az óriások lába alatt dü­börgött a talaj... Ebből a robajból csak kevés jutott bele a Lévay sirá­­jóiba. Lírájában csak kevés visszhangra talált a külvilág, mert lelke inkább befelé fordult: a szép, harmonikus élet költője volt, annak a tökéletes egyensúlynak kifejezője, amely az élet poézisét jelenti. Nem a szüle­tés, a robbanó és robbantó teremte.“A forrongása feszítette meg lantján a húrt, hanem az emlékezés, a leszű­­rődés, az érzések lekristályosodása nyert hangot keze alatt. Nem a vil­lám gyújtotta fel géniuszát, nem a mennydörgés intonálta hangszerét. Az állandó napfény csalta ki lelké­ből a dallamot, amely magától haj­tott ki szinte öntudatlanul. Nem fenség és erő jellemzik verselését, hanem a tisztaság és összhang, amellyel gondolat, érzés, alak és ki­fejezés összeforrott. Voltak neki is fájdalmai és csalódásai, de ezek alapjában egy derűs, kiegyensúly­o­­zott lelken át­szűrődve, csak akkor öltöttek költői formát , amikor már a kiengesztelődés szivárványa borult feléjük, amikor a szenvedés sajgása engedett s helyet adott egy mélabús panasznak Az ilyen össze­tételű léleknek nincs érzéke a rend­kívüli iránt, de megérti és dallá sim­mítja a nyugodt, csendes nagy­ság melódiáját. Költői ideáljait nem ragadta magával az­­érzelmek viharos tengerére, hanem egy-egy kosár virágot szórt elébü­k. És eze­ket az ideálokat sem kereste soha­sem a rendkívüli jelenségekben, ha­nem megtalálta a hétköznapi élet esztétikai egyensúlyában. Soha em­ber és költő nem forrott még így egybe: élete és költészete két egy­mást kiegészítő hemis­zférián. Ez az igénytelenség azonban nem vor le semmit költői nagyságából. Emlegetik, mint a természet sajátos játékát, hogy nagy csatatereken, me­lyet gránátok szaggattak fel, lovak patái túrtak, emberek Vére öntözött, már hetekkel a dúló csaták után ki­nőnek a virágok. Ez csak optikailag visszás. Ha nagy erők ütköztek meg a harcokban, nem kevésbé nagy erők léptek munkába, hogy az élet­erők egyensúlyát helyreállítsák. Ugyanaz az Erő, amely villámokat fakaszt a fellegekből s égigkorbá­csolja a vizek szintjét, ismét sima tükörré csiszolja a sötét vizeket s le­­hellet-szivárványt épít feléje. Az igazi költői géniuszok, akár a szen­vedélyek forgószelében űzik végig érzelmeiket, akár derült mélységek csendjéből tükrözik vissza a végte­lent, ikertestvérek, csak hatásukban különböznek, de nem eredetükben. Alkalom, vérmérséklet, lelkiösszeté­­­el kérdés" a különbség". Lévay költészete is arról a tőről fak­adt, ahonnan a Petőfié, Aranyé, Tompáé. Lírájának­­tisztasága és népi alapja közel állítja Petőfihez,­­d­e hiányzik belől­e a nagy szenve­délyek szilaj loborgása,­­magyaros ínyel­vkészs­ége és fornyaérzéke ro­kon az Aranyéval, de alatta marad Budapest, augusztus 17. Az új városháza közgyűlési ter­mében hetedszer gyűltek össze a magyar anyák, hogy átvegyék a magyar társadalom elismerő kitün­tetését és jutalmait. Az egész ország területén 6 ezer anya részesült ki­tüntetésben, élő gyermekeik száma megközelíti a 80 ezeret zenéjének erőtel­jenségéb­en. Tompa ,természetszeretete és dalérzéke (kö­zel párhuzamba állítják a kit köl­tőt, de Lévay lelkűjébe merő ellen­tétben állt e forrongó lelika, ember­­­gyűlölő, soktere­intetben meghason­­lo­tt­­költőétől. Más vérmérséklet, más lelki összetétel, az érzelmi vi­lágok eltérő éghajlata más-más al­kalmaikat keres a költészethez Pe­tőfinél, Aranynál, Tompánál és Lé­­v­aynál. Lévay természetében rejlett, hogy­­költészetét változatlan frisseségben magat ártotta késő öreg koráiig. Sőt, ekkor érte el fejlődésének tetőpont­ját. Az a nagy leszámolás egy szép és harmonikus élettel, melynek alapel­vét,­­hogy: Szívedet, mely fennen hevül, emeld önmagadon felül, csalódástól akkor ne félj, mindig szeress, mindig­­remélj, gondosan és híven megőrizte, utol­só éveinek költészetét az egészséges öregség bölcs aranyozásában a tö­kéletes líra páratlan magasságára emelte. Ol­yann életre tekinthetett vissza, mint kevés halandó, mert élete mun­káját jól végezte mint költő és mint ember. Megelége­dett érzés tölti el a nagy sereg­­i szemlén a gyermekkoron,­­ifjúságon, férfikor­on át minden felett, ami életének egy darabja volt. Csodá­latos perspektívák nyúlnak meg előtte. A tiszta alkony varázslatos színeiben a közeli dolgok elmosód­nak, a tá­voliak túl világi tűzben ra­gyognak. A gyermekik­or, az ifjú­kor benyomásai új életre látszanak kelni az öreg költő lantján, mély fI AGYÁR JÖVŐ Szombat, 1934 augusztus 18. gosan kiáltotta: — Hitler Németországért, egész Németország Hitlerért! A tömeg­­viharos lelkesedéssel is­A birodalmi kormány augusztus 14-én a saarvidéki kormányzóbi­­zottsághoz a következő szóbeli jegy­zéket intézte: "A Saarvidéken megjelenő egyes lapok Hindenburg tábornagy, biro­dalmi elnök elhunytai alkalmul használták fel arra, hogy Németor­szágot és annak vezetőembereit a képzelhető legalávalóbb módon gya­­lázzák és rágalmazzák. A kormány­­mételte meg e szavakat és lelkes ünneplés közben a Deutschland, Deutschland és a Hortwessel el­­éneklése után a gyűlés véget ért.­zóbizottságnak ez a magatartása ellentétben áll mind a népek érint­kezésében általában követett alap­elvekkel, mind pedig a Saarvidék különleges helyzetével, mert ez a vidék a versaillesi szerződés értel­mében német terület és lakosai né­met állampolgárok. A német kor­mány ezért a leghatározottabban tiltakozik a kormányzóbizottság magatartása ellen. Németország tiltakozása a saarvidéki gyaláz­­kodás ellen Halált kért az ügyész a RAVAG-per vádlottaira (Tudósítás eleje a 3-ik oldalon) Bécs, augusztus 17. (MTI jelentése.) A délutáni tárgyaláson az ügyész mondotta el vádbeszédét. Mind a ti­zenhárom vádlottal szemben beiga­zolva látja a hazaárulás vádját és ezért indítványozza, hogy a bíróság mondja ki, ők­et bűnösnek. Tudvale­vő, hogy a hazaárulást a statárium halállal bünteti. Eckhardt Tibor vasárnap és hétfőn tartja kerületében beszámolóját Miskolc, augusztus 17.­­Eckhardt Tibor, a m­ezőcsáti kerü­let orsizággy­űllési­ képviselője, a Független Kisgazdapárt vezére Va­sárnap és hétfőn tartja beszámoló­ját. A pártvezér már szombaton­­es­te kerületébe érkezik és a két na­pon át bejárja kerületének minden­­községét. A beszámoló körút iránt nemcsak a kerületben, hanem az országos politikában is nagy ér­deklődés nyilvánul meg. Augusztus 21-én Firenzében lesz a Mussolini—Schuschnigg találkozó Róma, augusztus 17. Megerősítik Mussolini és Schu­schnigg osztrák kancellár találko­zásának hírét. A találkozás a most folyó hadgyakorlatokkal kapcsolat­iban, valószínűleg augusztus 21-én van, augusztus 21-én történik meg Firenzében. A találkozáson szó lesz a osztrák hadsereg megerősíté­séről, amelyhez az olasz kormány már hozzájárult. Beavatott helyek úgy tudják, hogy Ausztria hadsere­gét egy hadtesttel erősítik meg. Ró­ma az osztrák hadsereg megerősítés Szász László könyvkereskedése, zenemű, papír, iró- és irodaszerek üz­lete, 15000 kötetes kölcsön- könyvtára Az összes iskolák tankönyvei használ­ és új állapota kaphatók HUNYADI­ UTCA I. SZ. Telefon 463 sínek kérelmét Londonban és Paris­ban is támogatja. Az angol lapok föltűn­ést keltő ró­mai tudósításokat közölnek Musso­lini és Starheanberg­ herceg legutób­bi tanácskozásairól. Az angol lapok római tudósítói azt állítják, hogy a tanácskozások előterében az ausz­triai Habsburg-restauráció kérdése állott. Néhány la­p azt az állítást is megkockáztatja, hogy­ Olaszország a­ Holdsbu­rg-res­tau­r­ác­i­ó­t óh­a­j­t­j­a. *ta¥»WW»W*ft*********Wft 6 ezer anya, 80 ezer gyermek

Next