Magyar Jövő, 1944. január-április (26. évfolyam, 1-85. szám)

1944-03-12 / 59. szám

to 'Len mind a ketten külön utakon ■keresik a boldogságot. rá nem ,jönnek rá, hogy m­i az, ami hiányzik, ami összekötné őket. Az üreslelkű nők nem is jöhet­nek rá arra, hogy mit jelent ^ a g., ennek. Nekik nincs idejük foglalkozni velük. Őket lefoglal­ja a rengeteg tennivaló.A barát­nők telefonálgatása, fodrásznő s főleg a pletyka. Ha véletlenül látnak egy szép gyermeket, ha ugyan nagy elfoglaltságukban észr­eveszik, akkor megsimogat­­­­­ák a kis fejet, de azzal már be­­is fejezték. Ha azonban csak egy tus egyszerű gyermek megy el mellettük, vigyáznak, hogy a ru­hájuk se érjen hozzá. Pedig az a kis ártatlan ,ránézett csillogó­­­s Ecxnével és tetszett neki a szép néni. Ő nem tudja még azt, hogy az csak külső­ szépség volt és be­lül üres, kietlen minden. Csak egyszer, egyetlen egyszer eresz­kedne - e­l abból a magasságból ezekhez a kis emberpalántákhoz, akkor megtudná, mit jelent' a 2 vermek. , ' Sokan vannak ilyenek, azon­ban azt hiszem, többen vannak, akik .szívesen feláldoznának min­dent, csak, legalább egyszer ha­­, éhr.inának egy kis parányi test •eyu­skája fölé. Szívesen fel­hagyná­nak hivatalukkal, ^ Coak ennek' a é^szentebb hivat­­vnal: eleget tehetnének. S hiába ,par­ti*;) Tuak, a vége mindig az, mi­­ért? Érdemes? Nincs az a kinc., v ami fölérne egy piciny kéz si­­luogátás­ával. Milyen jó a kis ka­rok ölelésében mindenről megfe­ledkezni és azon igyekezni, hogy» minél később ismerjék meg ott ez a csúnya világot. Belátjuk azt is, hogy most na­ivon nehéz a gyermekek e látn­ia, de még­sem s ok arra, hogy go­ ilyen könnyelmű kijelentés e­lh­angozt­asson egy magyar nő a­ karól. Mert bizony vannak sokkal nagyobb gondokkal­ küz­­dő emberek, mint a hölgy golt és mégsem félnek az Isten a­da­­laiéi. Sokszor szégyenkezve lát­ja s., hogy szívesebben büszkéi­­k élnek egy kutyával és a sok ízeletét rápazarolják egy ok* talani állatra. Hiszen kedvesek ezek a kiskutyák és szívü­nkn­öz a nő­ek, de a gyermeket, aki a mi füjünk,ből és vérünkből rám mégsem pótolhatják. Igaz, azéta nem kr­ lemondanunk egy új ruháról, de ha gyermek van, ak­kor re ha-néha egy-egy rutival kevesebb jut. He egy igazi anya szívesen lemond róla, mert m­­­’ vnta jól esik hallani, mikor c­­­cséláli a csöppséget. A gyereken meglátszik az anya go­ndos keze.­­ nem hiszem, hogy van édes­anya, aki nem akarja magáénak "­tudni a legszebb gyermeket, mert mindig az a legszebb és legjobb, aki a mienk. • Remélni merjük, hogy a­­leg­jobb nő így gondolkozik. Mert hogy akarunk mi, magyar nőn segíteni hazánkon, ha éppen ott rém álljuk meg helyünket, ak­i a legnagyobb szükség lenne rá, é ’pa félünk legfőbb hivatásunktól, ahogy nemzetünk minél több Egészséges gyermekkel gyarapod-j «hassop.­ ­Zflám­pi Klára ! M­a n­ X A 1­ .1­0 V 0 Vasárnap, 19­44 március 12. HÖLGYFUTÁR A fürdés A fürdés, a mosakodás a­ leg­régibb időkre vezethető­ vis­sza. A legtöbb vallásalapító a tisztálko­dást a vallási gyakorlatok közé vette fel, így terjedt el a fürdés szokása az indusoknál, egyipto­miaknál, perzsáknál. A görögök is szent dolognak tekintették a fürdést; a templomba járás a für­déssel volt egybekötve, a kedves vendéget meleg fürdővel fogad­ták. A régi rómaiaknál nagy sze­repet játszottak a fürdők, ame­lyek fényűzéssel berendezett, pompás palotákban voltak elhe­lyezve. A 111. és IV. században az egy­ház nem nézte jó szemmel a für­dők használatát. Szent Hierony­x­más egyenesen megtiltotta a fel­nőttek fürdését. De amikor az arabok Spanyolországot meg­szállták, az arab orvostudomány hatása alatt megint divatba jött a fürdés, különösen Spanyolor­szágban, később Németország­ban is. Nagy Károly idejében a kórházakban, zárdákban ingyen fürdőket rendeztek be a­­szegé­nyek számára. A keresztes had­járatok után még általánosabb lett a fürdőzés. Nyilvános für­dőházakban férfiak, nők akár egész nap a kádban ülhettek, odavitették az ebédjüket, vendé­geket fogadhattak. A* mindin­kább terjedő erkölcsi romlottság folytán rossz hírbe jöttek a für­­dőházak, ehhez járult még a jár­ványoktól való félelem, a fürdők használata lassanként teljesen feledésbe ment és a tisztálkodá­sai többé nem sokat törődtek az emberek. Medici Katalin híres udvara történeté­ ban egyáltalában nem­­mosdot­tak. Hat év alatt az udvartartás kilencvenszer változtatta lakó­helyét, hogy a bűzös, elférgese­­dett épületeket az udvar elköltö­zése után ismét ""lakhatóvá te­gyék. A spanyol királyok vári­ban, az Escoriolban 3000 szoba volt, d­e egyetlenegy fürdőszoba sem. Krisztina svéd királynő hí­res szép kezéről így nyilatkozott egy gavallér, aki egy ebéden szomszédja volt az asztalnál: ,,Nem tudtam meglátni a kéz szépségét a­ piszok miatt“. XIV. Lajos versaillesi palotájában csak egy kis fafürdőkád búsla­kodott, de nem használta senki, ezért szökőkutat csináltak belő­le. De, még mosdófelszerelés sem akadt a híres palotában. De mi­nek is? Mikor az uralkodó fel­kelt nagy ceremónia közben,­egy kis kendőt parfümbe mártottak és ezzel letörölte az arcát és' egy udvari nemes úr néhány csepp rózsa vagy narancsvizet öntött az ujjai hegyére. Pfalz! Lisolet­­te őszintén megírja egy levél­ben: „Sohasem fürdök. Nem tu­dom megérteni, hogy telhetik eb­ben valakinek kedve“­­Waldeck gróf azt írja a napló­jában a német asszonyokról a XVI. században, hogy évente csak egyszer, legfeljebb kétszer mossák le a testüket. Az ember csodálkozik, hogy a test tisztára­­tartását még a legmagasabb kö­rökben is teljesen fölöslegesnek tartották. A kellemetlen szagot, vagy inkább bűzt, ami természe­tes következménye a tisztálko­dás hiányának, erős illatszerek­kel ellensúlyozták: mosusz, amo- Délutáni ruha ­ Arcbörének szárazságai: egy csapléra megszünteti az IKARO zsíros krém • Kapható Szenesné iHatszertárában, Széchenyi-n. 30 fj,. ra, bizam, levendula, benzoe. A­XVII. század végén egy szép­­ségápolási könyvecske azt ajánl­ja, hogy naponként egyszer matt dulakorpával kell a kezet és az arcát megtisztítani. A XVII. század második felé­ben azonban már kezdik használ­ni a mosdótálat, ami nem volt n­agyobb egy mai leveses tányér­nál. Magyarigenben (Alsó-Fehér megye) a Küblöscsalád kegye­lettel őriz egy ezüst mosdótálat — ez már akkora, mint egy m­a: főzelékes tál —, am­elyben Mária Terézia mosdott erdélyi utazása alkalmával­ Most­­ keresztelő edénynek használják. De a für­dést még mindig felesleges d­o­lognak­ tartották és aki fürdeni merészkedett, azt már gyanús személynek tekintették. Még Goethét és fejedelmi barátját is nagyon elítélték, amiért szeret­tek a folyóvízben a szabadban fürdeni. A strandolás még 30 — 40 évvel ezelőtt fölháborító me­rész dolog volt, a nyaktól bokáig terjedő zárt fürdőruhák dacára. Zsír- és piszokoldó szereket, vagy éppen szappant a régi időkben nem ismertek. A régi kultúrnépek körülményes izzasz­­tással és­ vizes homokkal tisztál­kodtak. A szappant rendszeresen csak háromszáz­ éve használják. Bár Nagy Károly már SOÖ-be­n kiadott egy rendeletet a császá­ri jószágigazgatóknak, hogy go­n dulakodjanak néhány szappanfő­zőről, neh­ogy hiány legyen a szappanban. De ez a rendelet nem jelenti azt, hogy a biroda­lom népe is ismerte volna a szappant. Az eszkimó anya víz és szappan helyett ma is nyelvé­vel mossd, tisztára gyermekét. És az oláh parasztok ősszel ad-­­dig dörzsölik a testüket sűrű grt­­­óval, amíg egy kemény, meleg réreg takarja be a­ bőrüket és ezt a tavaszig se víz, se szappan nem­ érinti. Kicsit különös szokás, de­ ők jónak találják. A szappan feltalálása előtt a ruhaneműt pusztán mechanikai­ módon ikzntották, dörzsöléssel sulykolással. Ez az" eljárás sok" országban még most is szokás­ban van. Természetesen árt * fehérneműnek. -­­ Az ember nagyon lassan és na­gyon nehezen jutott el a mai kor­­szerű tisztálkodásig. Ma mán­­nem szégyen, nem bűn a mosdás* a fürdés, már nem is kötelessége hanem öröm és élvezet. De még I‘■'63-ban élcelődtek a test ápolá­sán. Láttam egy karrikatúrát, ebből az évből ilyen címmel:! Még a Nap is követi a divatot! Egy karcsú férfi nadrágban* i­.gujjban a tükör előtt, a feji egy lángoktól körülvett jókorás nap. A padlón fürdőkád, szap­pan­ szűzies és a Nap vigyorog* va, fogkefével*mossa a fogát. *. !

Next