Miskolc, 1880 (5. évfolyam, 1-105. szám)
1880-04-08 / 29. szám
MISKOLC, 1880. április 8. 445.-29. szám ÖTÖDIK ÉVI FOLYAM .; «r*** *nir-* * tv -|? Előfizetési díj: ^Negyedévre l.SOkr.t ^Félévre . . . 3 ft. pEgész évre 6 „ Megjelentminden csötört || és vasárnapon. Hfilji MeMet képviselő, Ipar, teesketómi, pziászati és ismeretterjeszti tízióul. Szerkesztőségi iroda: Urak utcája 1122. szám. Eg137-23 szám ala V Inr. _____—« _ ISS!5=dio=65=g^6^5^Li Hirdetési dij: 1! jNégyhasábos petiti l |fsor 5 kr. Többször M ^^-hirdetésnél olcsóbb. Bélyegdij 30 kr. hÉvés hirdetés 70 frt.c _____|_______ Kiadói .iroda: Széchenyi-utca 746. szám Möesz-féle ház. A selyem termelés. Alig van év, melynek elején a minisztérium a selyembogár tenyésztését illetőleg ne intézkednék. — De intézkedése többnyire csak a buzdításig terjed s buzdítása épen azokhoz nem hat el, a kik e tekintetben valamit tehetnének. Mi az eddigi eljárás sikertelenségét egyenesen annak tulajdonítjuk, hogy az intézkedés nem teljes. Jutalmak kiosztása, utasítás a selyembogár tenyésztésére magában itt nem igen használ. Más utat kell tehát keresni. Alig van olyan szülő, aki ne tapasztalta volna, hogy már 7—8 éves fia örömest bajlódik 10—20 selyembogár ápolásával. A kis gyermek alig várja, hogy hernyócskái bekössék magukat, s mégis, midőn ez megtörténik, vége az érdekeltségnek, mert a kis munkás fáradozásának gyümölcsét nem élvezheti. Pedig nem kevéssé fontos dolog az, hogy a ki fáradozik, az munkájának eredményét is lássa, s legalább térüljön viszsza az a pár krajcárja, melyeket a tojásokért vagy hernyókért kiadott. Fölösleges tehát szerintünk minden biztatás, minden utasítás addig, míg legalább az olyan városokban, melyekben középiskolák vannak, arról nem intézkedhetnek, hogy a gyermekek a selyemgubáikat eladhassák. — E tekintetben óhajtanék én valami intézkedést. Mihelyt látnák a gyermekek, hogy fáradságukért munkájuk tisztességes díjazására számíthatnak, azonnal gondoskodnának ők arról, hogy jövőre ne 10—20, hanem száz—kétszáz gubót adhassanak el, s néhány év múlva egyes iskolák növendékei több ezer gubót vinnének a vásárlóhoz s a szülők gondoskodnának, hogy eperfajuk legyen. — A gyermekek útján kedveljenék meg ezen foglalkozást az öregek és a nehezebb munkára képtelenek. .Az iskolás gyermekek után selyembogár tenyésztőkké lennének az egyes városok kebelében levő s közös költségen tartott szegények, míg később kedvet kapnának ahoz a vagyonosabbak is. Ezen eljárásnak szerintem nemcsak az a haszna lenne, hogy hazánkban a selyemhernyók tenyésztése lendületet venne, hanem az is, hogy a gyermekek megszoknák azt, hogy idejöket olyan munkával töltsék, melyet megbíznak és a mely nekik némi jövedelmet biztosít. — És ez nevelés tekintetében nagyon fontos. — A gyermek ilyen módon megtanulhatja, hogy az, a ki gondos, szorgalmas és takarékos, kereshet valamit; ellenben az, a ki kezeit összeteszi s idejét elfecsérli,nem számíthat jövedelemre. Ezen intézkedést meg lehetne tenni már e tavaszszal. — Ki lehetne hirdetni előre, hogy p. o. Miskolc városában ki és mennyiért fogja beváltani a gubókat. Természetes dolog, hogy a beváltás annak idejében a kihirdetett feltételek mellett valóban történjék meg, mert az, akit egyszer elutasítanak gubóival, másszor nem igen lesz hajlandó hasztalanul fáradni, s példája ismét egy két évre vagy több időre riaszthatja vissza a többieket is a selyembogár tenyésztésétől. Bizonyosan van városunkban is valaki, aki e tekintetben némi kis haszon mellett a beváltásra vállalkoznék. Eleinte nem igen lenne megjutalmazva fáradsága, de ha tekintetbe veszszük azt, hogy a gubók beváltásának ideje mindössze egy pár hetet venne igénybe, s az első évi kevés eredményű fáradozásért két—három év múlva bizonyosan tisztességes kárpótlást nyerhetne az illető vállalkozó; — bátranmondhatjuk, hogy ezen vállalat nem válnék a vállalkozó kárára sem; nemzetgazdasági és nevelési szempontból pedig hálára kötelezné az illető polgártársait. Ami az ezen üzletre fordítandó öszszeget illeti, azt hiszem, hogy az első évben alig néhány forintot kellene erre igénybe venni; később azonban, midőn a gyermekek az első évi sikert látnák, már több kellene, de a befektetett összeg alig egy pár hétig heverne és addig sem gyümölcsözés nélkül. Azt hiszem, hogy e tekintetben a minisztérium szívesen szolgálna felvilágosítással. Igaz, hogy ez kezdetnek is nagyon kicsinyesnek tűnik fel, de, aki azzal akarja V isz!# Teleki Sándor és Elemér a Sas.*) (Üdvözlet Almásy Pálnak.) TELEKI SÁNDORTÓL. Gondolkodtam, nem volna-e jobb így címeznem : Elemér a Sas, és Teleki Sándor. De van okom rá, hogy az előbbinél maradjak. Olvasóm fog felette ítélni. S most lássuk a medvét. * Hír * Komáromy György nekem igen jó barátom volt, s valamivel több volt barátomnál; olyan volt ő nekem, mint a regruta huszárnak a veterán huszár, édes nevelő apám. A rend, csend és béke helyreállítása után, én kimenekültem, ő benn maradt az országban; én bújdokoltam künt, ő bújdikolt idehaza; én élveztem a határtalan szabadságot, ő bekerült Pestingsarestbe. Ennek a szónak nagy értelme van; annyit tesz: ember-barom szívtelen gazda alatt. A paciens neve helyett numerust kap; akaratját cauterizálják, gondolkodni csak titokban szabad; cselekvése a profosz akaratra, tápszere ki van mérve az éhezés bizonyos fokáig, ágya az álmatlanságra vetve, érzelmeit kiszapulják, vágyaival csak is önmagába zártan conspirálhat, mert minden kétes szemhunyorításért felette lebeg a Damokles botja m a deresen; a számvonás 25-nél kezdődik s 100-nál végződik; idő töltése a kloakok tisztítása s pecsenyeforgatás a Festungs-komendánt konyhájában. Ilyen Árkádiából szabadult ki György barátom, jött a száműzetésbe, ahol minket, a proscriptió véneit, már harcedzetten talált. Genfben telepedett meg. Az időben lakott ott a magyar emigratiónak éremje, úgy szólva, a magyar forradalom aristocratiája. Ez olyan Paubourg-Saint-Germain-féle’volt a földönfutásban. E körnek éltető lelke, Stella matutina-ja, gróf Károlyi Györgyné volt, egy rendkívüli nő, tele észszel, nagy szívvel és teljes jósággal, megáldva mind azon nagy tulajdonokkal, melyek az asszonyt teremtik, s melynél a földön az én felfogásom szerint magasztosabb nem létezik.A szeretet, hazafiasság, kitartás, jótékonyság voltak főbb jellemvonásai. Nem is volt tándenki, kit az emigrációban annyira szerettünk és tiszteltünk volna, mint a grófnőt. Ő minden párton felülállott, s mindenkit iparkodott a maga magaslatára felemelni, soha tőle senki vígasztalás nélkül nem távozott, a nyomornak elejébe ment, a csüggedőket bátorította, a túlzókat mérsékelte; soha a szent igaznál egyebet nem mondott; soha nem ismertem férfit, ki titoktartóbb tudott volna lenni, mint ő. Volt a grófné jellemében egy nagyszerű vonás: mindnyájunk gyengeségei iránt gyöngéden elnéző volt, mentett hibáinkért, mindenkinek megmondta hibáit szemébe. De ha valaki vallott elve ellen vétett, vagy megtagadta múltját, fényképes albumában megfordította arcképét fejével lefelé, s az el volt örökre temetve. A hontalanság egyik legsajgóbb fájdalma az, hogy az egyén, úgy szólva, családon kívül kénytelen élni, minden, ami környezi, idegen, idegen föld, idegen nyelv, idegen szokások, minden, de minden idegen. Károlyi grófné házának küszöbén átlépve, a magyar ember otthon volt, érezte a családi élet melegét s majdnem a haza napja sütött rá. De sokszor melegedett fel szívem nála! Szebb családot az övénél nem ismertem. Négy virágszál serdülő fiú és egy angyal leány, a míveltség legmagasabb fokán. Az általános és különösen a magyar történelemben annyira jártas, hogy vitás kérdéseinkbenPálma grófnő véleménye döntött, nagy örömére , tanítójának, Horváth Mihály püspöknek." A grófné majdnem minden estre fogadott, s szalonja az összes emigrátór gyűlhője volt. Nem utazott Genfen keresztül nevezetesebb menekült, hogy tiszteletét ne tette volna. Teleki László, Horváth Mihály, Puky Miklós, Almásy Pál, Komáromy György, Bethlen Gergely és Ferenc, Klapka György, Weisz József mindennapos vendégei voltak. Ezeken kívül Vogt Károly, Comnelli, Gens Fazy, Hertsen Sándor, s ki tudná még hányan, gyakran töltötték az estét a grófnőnél. Én abban az időben gyakran megfordultam * * * *) Ezen érdekes tárcának lapunk részére átengedését Xantus Doleschall Gabriella úrhölgy volt szíves kieszközölni. — Fogadja érte mind ő mind az irányunkban nagy szívességet tanúsító szerző szíves köszönésünket. Szerk.