Miskolc, 1880 (5. évfolyam, 1-105. szám)

1880-06-06 / 46. szám

gel kidolgozott s kitűnő szónoki tehetséggel előadott nagyszerű beszédet, melyért megérdemelne, — mint egy szép költői elbeszéléséért már nyert, — ötven aranyat. Beszédét ahoz és a szomorú alkalomhoz illő, — szintén megható imával rekesztette be. — A temetőn Komjáthy Gábor segéd lelkész mondott szintén igen szép síri beszédet, a legélethívebben festvén a néptanítók érdemeit, életüket s jutalmakat; majd Csécsi Pál sárospataki tanító vette át a szót, mint az elhunytnak kor-, tanuló, baj-és hivataltársa s mindig hű barátja, örökbúcsút vévén tőle a maga, hivataltársai, tanítványai, egyháza, jó barátai és ismerősei nevében, — lelkesen buzdítván egyszersmind az élőket a szánandó sorsban maradtcsalád irányában kellő könyözetességre. A gyászos szertartás 3 órakor d. u. kezdődött s hat órakor ért véget. — Áldja meg Isten az ily nemes és hálás érzelmű egyházat s felebarátokat viselje gondját a nemcsak hajlék- de kenyér nélkül is maradt árva családnak; minket pedig tanítson meg úgy élni, hogy oly szeretet, részvét és hálás érzelem kisérjen sírunkba, mint Mester Istvánt kísérte. — Hír szerint valami szép kőemléket is állítanak sírjára. — Legyen áldott az ő szép emléke ! Ugyanezen a napon temettetett el Sárospatakon a korán elhunyt Soós Miklós, volt hamvas lelkész, teljesen árván maradt 17 éves leánya, Soos Ida k. a.; másnap pedig a híres Csorna Mihály, sárospataki professor, neje adatott át az örök nyugalomnak, hol férje már közel három évtől várja. Béke poraikra! Ugyancsak május 23-ikán a sárospataki tűzoltó-egylet testületileg s teljes díszben tett látogatást Újhelyben az ottani tűzoltó-egyletnél, mely nemcsak szíves barátsággal s szeretettel fogadta, hanem kitüntető előkészülettel várta, s eléje a városból saját zenekarával, a Mányi Lajos hegedű szója mellett jó darabon kijött s déli 11—12 óra között gyönyörű rendben s nagy pompával vonultak végig Sátoralja-Ujhely piacutcáján üdvözöltetve s kiérve a templomokból kiözönlött néptengertől. A kölcsönös és szívélyes üdvözlések végeztével programm szerint ebédhez ültek, magyarosan ebédeltek, ebédjöket s barátkozásukat gyönyörű pohárköszöntésekkel fűszerezvén. Azonban két óra táján megfújják a riadót, s mint az a hadsereg, melyre az ellenség észrevétlenül tört, mindkét sereg villámgyorsan sorakozván, nyomúltak vész helyére teljes hadi lábon s összes szerelvényeikkel — Nem volt rettenetes a baj, sem kárt sem vallott senki a városban, a sátoraljai tűzoltó egylet a patakiak tiszteletére díszgyakorlatot tartott, mely szemtanúk állítása szerint a legjobban sikerült. Fájdalom, én kedves tiszttársunk temetése miatt nem lehettem szemtanú ! A díszgyakorlat végeztével ismét teljes rendben vonultak az őrtanyára s még jobb kedvvel folytatták a barátkozást. A vendégek elszállásolásáról legnagyobb figyelemmel és tapintattal gondoskodott a házigazda szerepét vitt újhelyi igen derék ö. tűzoltó-egylet, de a vendégek nem sokat alkalmatlankodtak az őket szívesen látó családoknak; beköszöntek, oda voltak s megköszönték a szíves látást, bocsánatot kérve netalán tett alkalmatlankodásukért. Hétfőn viradóra talán már mindnyájan hazaérkeztek polgári hivatásuk folytatására. Úgyde, mintha valamely gonosz lélek megirigyelte volna szép és illemszabta kirándulásukat s meg akarta volna őket vekszálni, a Hustác végén, a lehető legroszabb helyen rájok nézve, — egy házacskát meggyújtottak, mely, — mire ők, bár a leggyorsabban, oda értek, — szépen leégett, minden nagyobb szerencsétlenség nélkül, s lett élcelés és hahotázás azok részéről, kik a legnemesebb s legszentebb intézményeket is úgy szokták fogadni. Pedig isten ember látta és beláthatja, hogy nem érdemelték. Sőt inkább . . . A vizitet művelt ember vissza is szokta adni annak, kivel a jó viszonyt, ismeretséget s barátságot fel akarja tartani. A derékújhelyi tűzoltóegylet sem késett sokáig a látogatás viszonzásával. De erről beszélnünk majd a következő számban legyen szabad! Felettébb sok semmiből sem jó egyszerre. Varietas delectat, akarom mondani „A változatosság gyönyörködtet!“ Tehát hagyjunk tért másnak is. r. 1. siumi és elemi főiskolák növendékeinek testgyakorlati mutatványaik. Június 23-án reggel a III. és IV. gymnasiumi, délután az I. és II. gymn. osztályokban. Június 26-án délelőtt az elemi leányiskolai III. IV. és V. osztályok, délután az elemi leányiskolai I. és II. osztályok. Június 27-én délelőtt az elemi főiskolai III. és IV. délután az eleitl fiiskolai I. és II-ik osztályokban. A szigorlatok reggel 7 órától 12-ig, délután 2-től befejezésükig tartanak. A közvizsgálatok délelőtt 9 órától és délután 8 órától kezdődnek és a templomban tartatnak; a rajz példányok ugyanott lesznek közszemlére kitéve. Ezen vizsgálatokra a pártfogók, a nevelés és oktatás barátai tisztelettel meghívatnak. Miskolc, 1880. jun. 3. HORVÁTH SÁNDOR. gymn. Igazgató. ki élő nemzet tagja és épen nem klassikai mű-vész, bírálta. És ha Kazincy most él és a sivatag elmélet helyett a műtörténész állását foglalja el, máskép ítél vala költőjéről. (Kisebb prózák.) Utoljára is régi igazság az, mit Göthe gyönyörűen fejez ki eme szavakban: „Grau ist alle Theorie, grün ist nur des Lebens Baum;“ vagy másutt „Wer den Dichter will verstehen, Muss in Dichters Lande gehen.“ Sokszor a legilletékesebbnek hitt elmélet is csalódott némely költő iránt, míg a közérzület megtalálta a helyes utat s midőn Bacsányi föltétlenül Kisfaludy mellé, Fáy az Élet és Literatúrában Csokonai javára nyilatkoztak, ime a közérzületnek voltak szószólói (Erdélyi.) A közérzület pedig kedvelte Kisfaludy dalalakját, részint népies hangjáért, részint azért, hogy a külföldi újabb verseléshez hasonló és elég mesterséges alakot adott, mely messze túlhaladta a francia és népies iskola versnemeit. Maga Toldy is azt mondja, „hogy bizonyos szép arányt s ha a gondolat a formával párhu-zamosan fejlődik, belső összhangot s némi sajátságos kikerekedettséget e szedémától megtagadni nem lehet.“ (A magya kok története Zrínyitől Kisfaludy Sándorig.) A mi nyelvét illeti, igaz, hogy nem tartozott sem a népköltészet, sem a megújított nyelvű műköltészet iskolájához , de a köznapi nyelvet igyekezett költőivé emelni ; így neki magának volt saját nyelve; meg volt nálaa Kölcseytől úgynevezett „nyelvideál, azaz a legnagyobb lépcsőjű és kiterjedésű nyelvismeret, ízlés és velebánás által a tehetségig tisztává, csinossá, hajlékonynyá te öntővé és erőssé tett nyelv, előadás tehetségével piros itva.“ (Kölcsey összes munkái.) Ezért van, hogy ama közönséges és annyiak által megénekelt tárgyat, a boldog vagy boldog- talán szerelmet, nem mindennapi színekben, nem a közember szempontjából fogja fel, állítja elénk, hanem ezen legismertebb tárgy is újjá, szokatlanná és figyelemre méltóvá válik nyelvének s előadásának jelleme által. Van neki érzéke a magyar rythmus iránt, habár nem oly erős is, mint híres kortársának Csokonainak. Ezért mondja Kölcsey, hogy „Himfy a verselés mesterségét nem érti úgy, mint Csokonai. Himfynél a költés maga nem mesterség; ő lángol és teremt , némelykor bámulatra méltóképen, némelykor nem bámulatra méltóképen; mindegy, de ő teremt. Csokonai az érzésnek hangját csak tanulta s a verselésnek minden tudománya mellett sem adja oly szépen, mint Himfy. S bár ez is némelykor darabos és nem elég csinos, mégis egy szebb természetnek hangja az, melyet ő zeng.“ (Kölcsey. Összes Munkák.) Így aztán választékos nyelve sok helyen a legszebb költői szólásmójdokkal van megrakva. Mily szép vegyes képbeszéd például ez is : „A búmorokkal szakgatja Ifjúságom virágit; A mirigy tűz szárasztgatja Szép reményim zöld ágit, Teli arcom elsorvadott Lehulltanak rózsái; Vidám szemem beapadott, Elhúnytanak szikrái. Mennyire hatásos szóalakzat a következő polysynthetonja : A folyamba tekintettünk És alattunk és felettünk És bennünk is a menny volt S szívünkben szent tűz lángolt. Szépen használja, és pedig gyakorta az értelmező alakzatokat Különösen szereti az antithesiseket (szóellentéteket). Ha enyém ő, hát rabságom Belt gyönyörű nyereség, Ha enyém ő, szabadságom Áldott boldog veszteség, stb. Sikerülten használja a paradoxonokat is: Ébren való álmodozás, Foglalatos kábaság, Töredezett sóhajtozás, Sokat mondó némaság. Édes méreg, keserű méz Teremtő és gyilkoló kéz, Mulatságos unalom És mosolygó siralom; vagy Elébb megég tehát a jég Megfagy a tűz, bomlik az ég, stb. Szóillesztései sok helyt páratlanok: jelzői találók, képletei merészek, tárgyszerintisége híven utánzó úgy a zordonabb, mint a szelidebb fogalmak leírásánál. Mars vad dühe bont, dönt, dúl, vág, A merre jár s öldököl, stb. vagy Zúg a zápor, ordít a szél, Csikorog a rengeteg. Dörög az ég, fél a mi él, Iszonyú a fergeteg. Körülírás még talán ma sincs szebb ennél : (beestveledett) A bereknek gyors kaszási Már utolsót vágának, Az árnyékok óriási Hosszúságra nyúlának, stb. A miskolci prot. fő-leánynövelde második félévi vizsgája az 1879—80-dik isk. évben július hó 1—2-dik napjain tartatik, melyre a tisztelt szülőket és nevelésügybarátokat tisztelettel meghívja az intézet elöljárósága nevében Miskolcon, 1880. június hó 1. TÓTH PÁL intézeti igazgató. A miskolci ágostai hitv. evang. algymna- sium és elemi iskolában az 1879-80-ik iskolai évet berekesztő szigorlatok, illetőleg nyári közvizsgálatok következő időben tartatnak: a., SZIGORLATOK: Június 21-én a gymnasiumi III. és IV. osztályokban, 22-én a gymnásiumi I. és II-ik osztályokban. b. KÖZVIZSGÁLATOK. Június 19-én délutáni 6 órakor a gymna6762. BZ./880. A „Miskolc“ tekintetes szerkesztőségének helyben. A Miskolc város első szakaszában és hozzátartózó, Mindszenten lakó III., osztályú keresetadó kötelezettekre vonatkozó adókiszámítási javaslatokat tartalmazó lajstrom — az 1876. évi XV. t. sz. 18. §-a szerinti kitétel végett ma tétetett át a városi főpolgármester úrhoz, és a legközelebbi napokban a városházánál az érdekeltek által megtekinthető lesz. Miskolcon, 1880. junius 5-én. FINGER. Nyilatkozat.*) A magyar országgyűlésnek az orsz. izr. iskola alap illetőleg a rabbiseminárium fölött folytatott vitái a hazai orthodox zsidó lakosság min-' den rétegében mély ingerültséget idéztek elő Eminenter vallási kérdésből erőnek erejével társadalmi és kulturális kérdés csináltatott. A helyzetnek tisztázása helyett újabb bonyodalmak idéztettek elő. A hazai orthodox zsidó főrabbik szintúgy az országos bizottsági tagok gyűlést tartottak tehát a végből, hogy közmegegyezéssel saját védelmükre nyilatkozzanak. Mindenekelőtt is sajnálkozásunkat fejezzük ki a fölött, hogy ellenfeleink részéről provocált vallási confliktus a társadalmi életbe bevonassák. Némely orsz. képviselőnek kedve telt abban, hogy argumentumok helyett invektívákat használjon egy egész hitfelekezettel szemben, melyek a hívek hazafiúi érzelmét mélyen megsértik. *)Közöljük ezen nyilatkozatot, bár az abban előadottakat csak részben osztjuk. Eljárásunk oka az mivel ezen a téren is óhajtanék az eszmék tisztázását! Szerk.