Miskolczi Napló, 1903. február (3. évfolyam, 26-48. szám)
1903-02-01 / 26. szám
III. évfolyam Miskolcz, 1903. február 1. Vasárnap. 26. (426.) szám. MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉS! vaSvscan ■ Egész évre 12 kor. Fél évre . . 6 kor. Negyedévre 3 kor. Vidékre Egész évre 16 kor. Fél évre . . 8 kor. Negyedévre 4 kor. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. KOVÁCS JÓZSEF SZERKESZTŐ : HUBERTH JÁNOS Igyu szén ára 4 fill. Kapható minden hirlapelárusítónál. SZERKESZTŐSÉGI KIADÓHIVATAL ■ Széchenyi-utcza 34. szám Széchenyi-utcza 34. szám Szelényi és Társa könyvnyomdája, Szelényi és Társa könyvnyomdája, hová a lap szellemi részét illető mindenhová az előfizetések, hirdetések és fél közlemény intézendő. Telefon 62 szólalások intézendők. A nyilvánosság érdeke. Miskolcz, január 31. Talán nem először érintjük ezt a kérdést, de aligha utoljára. Nem lehetünk veszteg mindaddig, amíg a nyilvánosság érdekeit az egész vonalon nem biztosítjuk. Nem nekünk — sajtó munkásainak van erre szükségünk . Bennünket egyénileg nem tesznek kiváncsiakká a különböző bizottságok tárgyalás alá kerülő ügyei és határozatai. De külön elismerés sem jár ki érte, akár közöljük az ügyeket és határozatokat— akár nem. De azt már igazán nem értjük, miként történhetik meg, hogy egyik-másik bizottság „zárt“ jelleget ad tanácskozásainak. — Nagy fontoskodással zárt körben, zárt ajtók mellett tanácskozik és azután nagy kegyességgel és a bizottság egyik-másik tagjának jóindulatából „szivárogtat" ki magából és bölcs tanácskozásaiból néhány „közérdekű“ részletet. Nem tudjuk ki inaugurálta ezt a rendszert pld. a városnál, de hogy kicsinyes, szűklátókörű és főleg nem az igazságos közszellemhez méltó intézkedés volt , e fölött — azt hisszük — vitázni sem kell. A vármegyénél ez a felfogás tért soha sem hódított. Minden bizottsági üléséről külön meghívó útján értesíti a nyilvánosság orgánumait, jeléül annak, hogy azokon a bizottsági üléseken tárgyalás és vita tárgyát képező ügyek közérdekűek, amelyekről tájékoztatni és felvilágosítani kell a nagyközönséget. Ám — végtelenül sajnos — a városnál még mindig nem találkozunk ezzel a felfogással. Pedig ennek az általunk itt hangoztatott nyilvánosságnak sem a törvény, sem a szervezeti szabályzat nem mond ellent. S ahol a szervezeti szabályzat elmulasztja kimondani, hogy az összes bizottságok ülései nyilvános jellegűek, ott úgyszólván jogszokássá fejlődött ki, hogy a nyilvánosság érdekeit respektálják. Nálunk, a visszafelé fejlődés e nagy stílű városában, az a szokás jegeczesedett ki, hogy a nyilvánosság érdekeit a bizottsági tárgyalásokról kizárták. Bizonyára tudták akkor is a város vezető elemei, hogy mi a nyilvánosság alatt nem a nagy hallgató közönség befogadását értettük, (bár ez sem volna égbekiáltó bűn) mert hisz' nálunk bizottsági üléstermek sincsenek és mindig valamelyik hivatali szobában szorong a bizottság megjelent 5—6 tagja. Jó szerencse, hogy az üléseken a bizottság minden tagja meg nem jelenik, mert különben nem lehetne tárgyalni egyáltalán. A bizottságok tárgyaló helyiségei 10 embernél többet nem képesek befogadni. Márpedig minden fontos, közérdekű ügynek előkészítő, javasló fóruma a bizottság, ahol rendszerint sokkal alaposabban vitatják és ismertetik az ügyeket, mint igen sok esetben a közgyűlésen. A pénzügyi, jogügyi, rendőri, építészeti, közegészségügyi, iskolaszéki, villamosvasút, közvilágítási, közvágóhídi, laktanyafelügyelő, avas-rendező és a zenedei szakbizottságok a város anyagi és szellemi fejlődésének letéteményesei úgyszólván, mert a közgyűlésnek javaslataival, felfogásával irányt szabnak és úgyszólván álláspontot adnak. A bizottságoknak módjuk és alkalmuk van a kérdést alaposan áttanulmányozni, a legapróbb részletekbe behatolni. A nyilvánosságot ezen kimerítő tárgyalásoktól elzárni nem szabad, mert ettől kapja meg a polgárság és a közgyűlés minden tagja a szükséges felvilágosításokat, az ügy állását ezekből ismeri meg. Ha azonban ez nem történik meg, a bizottsági tagok „nagy fölényben“ vannak a többi tagokkal szemben, mert ők az ügyet már a bizottságban áttanulmányozták, letárgyalták. És saját, talán nem helyes felfogásuk szerint irányíthatják a képviselő testület tagjait. A bizottsági elnök urak — ha a polgártársaik arra a szép állásra emelték őket — értesit Tragédia. (Az Aranka-dalokból.) Hazug az ajkad, A szavad csábs, Lidércztűzként csalsz Az éjszakába. Tétova szemmel, Megragyogó térddel Egyre követlek, Bárhova térsze 1. Követlek némán, Busan, örökre, — Hívj bár a fénybe, Csalj bár a ködbe. . . Hazug az ajkad, A szavad csába, Ez az én szivem Tragédiája . . . Kaszab ficza. Krónika. A „Miskolczi Napló” eredeti tárczája. Ha aktuális akarok maradni, nem kezdhetem a krónikámat mással, mint a ma esteli fillér-bállal. Mert mulatság van városunkban minden újévben sok. De fillér-bál csak egy van, s aki azon volt, utána már elengedhet minden egyébb tánczmulatságot. Mert ez a mi szezonunk koronája, ez a mi legelőkelőbb, legfényesebb tánczestélyünk, ez minden szép aszszony, minden szép leány vágyainak álma — a fillér bál. De az uraké is. Mert erre négy vármegye úri közönsége eljön, s a ki mulatni akar, az itt mulathat igazán. Sőt házasodni is lehet. A mi szépség és vagyon a messze földön terem, az mind képviselve van a ma esteli bálon ; s akiben csak egy kis érzék van a házasság iránt, az foglyul esik ott, ha száz szíve van is. Ezért olyan híres a mi fillér bálunk. No meg még azért is, hogy ez minden évben három napig tart. Az első nap van az ösmerkedés, a másodikon az igazi mulatság, a harmadik nap pedig a morzsa bált tartják. A bál első napja a legkedvesebb, a második a legfényesebb, a harmadik pedig a legkedélyesebb, így van ez ma is. S azért jönnek erre a mulatságra négy megyéből is, mert mulatni sok helyen lehet, de a mi fillér-bálunk mégis fillér-bál marad. Kívánjuk, hogy legyen olyan, sőt legyen ez a mulatság még szebb az elődjeinél s találja meg benne mindenki azt, amit ettől a mulatságtól remélt, s legyen köztünk szívesen fogadva az, ki vendég gyanánt, idegenből látogatott hozzánk ma estére. Azok pedig jöttek, öt megyéből, szép számmal. Itt vannak az abaújiak, a gömöriek, a hevesiek és szabolcsiak ; legnagyobb számban Zemplénből jöttek. Ragyogó szépségű asszonyok, lányok, déli fiatalemberek seregestől keresték fel városunkat. Hisszük, hogy rózsás emlékekkel fognak körünkből távozni. * Szenzácziónk is van tegnap óta. Megszólalt végre egyszer az új direktor is, s küldött nekünk egy olyan levelet, hogy arról beszél ma mindenki, aki csak valaha érdeklődött a színház iránt. Mert eddig izgatottak voltunk szörnyű módon mind, de csupán azért voltunk olyan izgatottak, mert attól tartottunk, hogy az új direktor talán el sem jön. Hogy esetleg meggondolja a színház bérletügyét s megmarad majd utoljára is a Népszínháznál tagnak. Most azonban nyugodtak vagyunk, Németh Jóska jön, hozzánk jön, és színtársulattal jön, színigazgatónak. S fog csinálni bizonyára olyan színidényt, ami után olyan régen vártunk, de hiába vártunk egész a mai napig. Csak jöjjön mentél előbb. Semmi pletykabeszéd, semmi bolond mese el ne riassza tőlünk ; jöjjön, mi igaz szívvel várjuk s őszinte szeretettel fogadjuk minden perezben. S ha nagy tervei kivitelében csak egy szemernyit is segíthetünk neki, készek vagyunk mindent elkövetni, hogy támogatására legyünk. Mellette leszünk mindég, hogy nemes czéljait elérhesse s legteljesebb boldogságunk az lesz, ha városunk színművészeti ügyét előbbre fogja vinni. * Hanem Németh Jóska levelében egy dolgot találunk, ami nagy nyugtalansággal tölti el keblünket a jövendő iránt, amikor ő lesz a direktor. Ez az egy dolog pedig a következő : „Helyet akarok adni a műsorban oly eredeti magyar színpadi termékeknek is, amelyek legelőször ott kerülnek majd színre, írjanak darabokat, akik hivatottságot éreznek ehhez és nyújtsák azt be a miskolczi színházhoz.“ Uram Istenem, mi lesz ebből ? ! ! írjanak darabokat, akik hivatottságot éreznek ehhez ! Kedves direktor, mit tett ön ? Hát van-e ember, aki ne érezne magában hivatottságot a színdarab íráshoz ? A titkos drámaírók tegnap óta — az ön levele megjelenésének napja óta — lázasan „buzognak“. Mindenek előtt egy fáklyás szerenádot akarnak az ön tiszteletére rendezni, ezután feliratot terveznek stb. stb. Annyi szent, hogy a papíripar fejlesztése terén kiváló érdemek szerzésére biztos kilátása lehet." A „MISKOLCZI NAPLÓ“ mai száma 8 oldalra terjed.