Miskolczi Napló, 1903. július (3. évfolyam, 146-172. szám)

1903-07-05 / 150. szám

Miskolcz, 1903. Julius I. MISKOLCZI NAPLÓ­ ban a szabadszéken való elárusitást nem­ akadályozzák meg) 9 darab, szarvasmarha gümőkór miatt 11, egyéb bántalmak miatt 5 darab; 1899-ben sertés 94 drb, marha 16 drb; 1900-ban szarvasmarha 15 drb, sertés 70 drb; 1901-ben sertés 64 drb, szarvasmarha 17 drb; 1902-ben sertés 54 drb, szarvasmarha 10 drb. Ha már most nézzük, hogy hány kilogramm hús megy ily módon ve­szendőbe meglepő számokat nye­rünk, vegyük pl. az 1899-ik évet, ebben az évben hozzávetőleges szá­mítás szerint is 8—9000 kg. olyan húst kellett elvonni a közfogyasz­tás czéljaitól, mely tökéletesen meg­felelt volna, ha a hatóság előzetesen megpárolja. A sertéshús kilóját 1 korona átlagárra­ számítva 1899 ben 10,000 korona értékű húst adtak a szappanosnak kilónként 5 fillérjével! És ez csak a sertéshúsnál, az ugyan­azon évben elkobzott 16 drb vágó­marha pedig szintén elég tekintélyes summát képvisel. Kiviláglik ezekből a számokból, hogy igenis nemcsak szükséges, ha­nem érdemes is Miskolczon szabad­széket létesíteni. Az alábbiakban azon módozatok­ról óhajtunk szólani, melyek mellett legczélszerűbben véljük a létesíthe­­tést. Diósgyőrben és Miskolcz munkás­lakta negyedében egy helyiség volna nyitandó, ahol az állatorvos által oda utalt hús decla­ratió mellett és egész olcsó, pl. fele árban ki­mérendő. Declaratióra azért van szükség, hogy a közönség mindig tudja mit vásárolt. A hiselárusítás hatósági ellenőrzés mellett végzendő, amikor is rendeleti úton határozható meg, hogy mennyi az a legnagyobb mennyiség melyet valaki egyszerre vásárolhat. Szükség van erre azért, mert számos eset igazolja, hogy ven­déglő, korcsmatulajdonosok ilyen helyről igyekeznek olcsóbb árban húst szerezni. Ami a húsnak párolását illeti, an­nak közvetlenül a vágóhídon kell végbemennie. E czélból egy húspá­­roló készülékre volna szükség. A közvágóhídon már van egy helyiség, hol a sertések forrázása történik. Itt igen csekély költséggel volna felállítható és üzembehozható a pá­roló, a­melyre szolgáló készülékek közül a Rohrbeck-félét igen al­kalmasnak véljük. Ez a készülék aránylag olcsó is 600—1200 márka közt váltakozik az ára. Hozzávető­leges számítás szerint az egész költség nem rúgna többre, 1000— 1200 koronánál, ez az összeg pedig elég kicsiny ahhoz, hogy elenyész­­szen ama előnyök mellett, melyet a szabad szék a szegényebb sorsú nép­nek és az iparosoknak nyújt. Ezek mellett természetes, alkal­mazottakra is van szükség, kik a hús elárusításával és a párolással foglalkoznak, de ezen alkalmazottak fizetése megtérül az elárusított hús árából, mert a tulajdonos csak azt kapja vissza az elkobzott állat ér­tékéből, a­mi a kezelés költségeinek levonása után felmarad. Azonban magánválalkozónak is ki volna adható, természetesen szor­gos ellenőrzés mellett és nagyon valószínű, hogy akad ember, nem egy, aki szívesen eszközli a szük­séges tőkebefektetést és árusítja megszabott fix árban a húst bizonyos százalék fejében. Nagy örömünkre szolgálna, ha si­került volna czikkünkkel felkelteni az illetékes körök érdeklődését e kérdés iránt, mely praktikus voltá­nál fogva arra sokszorosan rászol­gált. Miskolcz város azonkívül hogy egy életrevaló intézménynyel lenne gazda­gabb, ahhoz a dicsérethez jutna, hogy Szabadságon. Dr. Küstner Ká­roly, az Erzsébet-kórház igazgató főorvosa 4 heti szabadságra Olasz­országba utazott. Ez idő alatt az igazgatói teendőket D­r. Singer Henrik tb. igazgató főorvos végzi. Szerkesztőségünkből. Lapunk szer­kesztője, Huberth János, három heti fürdőtartózkodásra P­a­­­i­c­s­r­a utazott. Hadbírók kerestetnek. A félhiva­talos Bud. Tud. jelenti. A­mint ér­tesülünk, a katonai bűnvádi perrend­tartás reformjának munkálatát már befejezték és valószínű, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslatok még ez év őszén parlamenti tárgyalás alá kerülnek. E reform a hadbírák létszámának tekintélyes szaporítását fogja maga után vonni és a had­sereg-igazgatás, a­mint a hadsereg rendeleti lapjának ez évi ápr. 25-ei melléklapjában közölt pályázati fel­hívásban olvasható, a hadbírói tiszti­kar megfelelő pótlására nagyobb számú, évi 1600 korona járulékkal javadalmazott állást tervez a jövő évre. A hadbírói gyakorlatra oly tartalékos tiszteket, katonai hivatal­nokokat, hadapródokat és hadapród­­jelölteket bocsátanak, a­kik jogi ta­nulmányaikat befejezték és a jogi államvizsgálat letételét bizonyítvány­­nyal igazolni tudják. A kérvény alakjára és felszerelésére nézve a részletes adatok a hadbiróság tervi határozmányaiban találhatók. Pá­lyázók, a­kik a magyar, horvát, vagy román nyelvet birják, figye­lemben részesülnek. A közművelődési egyletből. A bor­­sod-miskolczi közművelődési egye­sület választmánya, ma d. u. 4 óra­kor dr. T­a­r­n­a­y Gyula elnöklete alatt ülést tartott, a­melyen a köz­gyűlés tárgyainak előkészítésével foglalkoztak. Szabók országos gyűlése. A sza­bómunkások országos gyűlést tar­tottak Budapesten. A vidéki városok közül a gyűlésen képviseltették ma­gukat: Pécs, Makó, Temesvár, Győr, Újvidék, Nagyvárad, Debreczen, Ko­márom, Sopron, Szombathely, Szeged, Miskolcz, Székesfejérvár, Po­zsony, Kaposvár, Arad, Kassa, Kecs­kemét, Fiume, Nagykanizsa és Ko­lozsvár, összesen több mint négyezer munkás megbízásából. Elhatározták a gyűlésen, hogy országos szerveze­tet alakítanak, amelynek Budapesten lesz a középpontja. A szervezetnek munkátalanokat és vándorokat segítő alapja lesz, amelyből naponta egy koronát kapnak a rászorult szaktár­sak. Kimondotta a gyűlés, hogy két­­hetenkint megjelenő szaklapot in­dítanak. Végül hét tagú országos szervező bizottságot választottak. Az éj lovagjai. A nyári időszak beállta az éjjeli élet nagyobb len­dületét nagyban segíti elő. Egyre­­másra érkeznek a panaszok a pol­gárság köréből. Az éjjeli „kóborló ritterek“ üzelmeik területéül állan­dóan úgy látszik a Kossuth-utczát választották ki. Vájjon micsoda éjjeli felügyeletet teljesít a tisztelt rend­őri kar, ha mindez a város legélén­kebb forgalmú részén megtörténhe­tik ? Ideje, hogy már egyszer a gye­rekes, ostoba tréfáknak vége sza­kadjon ! Tessék a dolognak alaposan utána járni, figyelmesen, éberen őr­ködni, nehogy ez továbbra is elő­fordulhasson. Öngyikosság a városháza udvarán. Két notórius betörőt fogott el teg­nap a miskolczi rendőrség Fényes Lajos és Krojecz Pál lakatos­segédek személyében, a­kiknek ne­véhez egész sora fűződik az utóbbi időkben elkövetett csalások, lopá­sok és betöréseknek. A két jómada­rat Horvát alkapitány elé vezették, ahonnan kihallgatás után a rend­őrség börtönébe akarták őket ki­sérni. Alig értek ki azonban a bűn­ügyi osztály ajtaján, Krojecz Pál kabátja zsebéből revolvert rán­tott elő s azt hirtelen mellének sze­gezve elsütötte, mire eszméletlenül összeesett. A mentők az Erzsébet­­kórházba szállították. Sebe nem élet­­veszélyes s rövid idő múlva alkal­masint kóterrel cseréli fel a kór­termet az öngyilkosjelölt betörő. Véres szerelem. Részleteiben szinte páratlanul kegyetlen szerelmi tragé­dia játszódott le — mint nekünk írják — szombaton Mezőberényben. Dombi Lajos odavaló legény szerelmi viszonyt folytatott Elek Jánosné nevű asszonynyal. Fél évvel ezelőtt a fiatal asszony megundorodott a bűnös sze­relemtől s ettől kezdve kerülte Dom­bit. A legény mindamellett megra­gadott minden alkalmat, hogy Elek­­nével találkozhassék, de hiába volt minden kísérlet, az asszony kitért előle. Dombi erre öngyilkosságra szánta el magát, de elhatározta, hogy megöli a hűtlen asszonyt is. A múlt szombaton megtudta, hogy Elekné gyermekágyban fekszik és egyedül van otthon. Dombi elment délután az asszonyhoz. Egy ideig beszélgettek, majd mikor Elekné fel­szólította, hogy távozzon a házból, a legény revolvert rántott elő s az­zal az ágyban fekvő asszonyra lőtt. A golyó a nyakát horzsolta az asz­­szonynak, aki rémületében kiugrott az ágyból és átmenekült a szomszé­dokhoz. Közben még kétszer rásü­tötte Dombi a fegyvert az asszonyra. A szenvedélytől elvakult ember agyon­lőtte Elekné újszülött gyermekét, s ezzel elrohant. Az esetről értesítet­ték a csendőrséget, amely fölkereste a gyilkos legényt, de az a gyilkos­ság elkövetése után szüleinek házá­ban a padláson felakasztotta magát. Mikor megtalálták, már halott volt. Elekné a halállal vívódik, Csongori Mariska drámájához. Vé­csey Ervin huszárhadnagy, aki öt hét előtt a megboldogult Csongori Mariska szerecsen­ utczai lakásán főbelőtte magát, már túl van minden veszedelmen. Kötését is eltávolítot­ták s felkelt ágyából. Naponkint sé­tákat tesz a XVI-os kórház kertjé­ben, ahonnan teljesen felgyógyulva a még e héten távozik. Hangverseny. A helybeli 65-ik gya­logezred zenekara ma este a Hor­­váth-szálloda kerthelyiségében válo­gatott műsorral hangversenyt tart. Egy automobil-szerencsétlenség. Hatvanból írják: Péter és Pál napján d. u. 5 és 6 óra között vitte a postakocsi a leveleket (először) a vasúti állomásra. Azonban ez alkalommal valamivel a Zagyva hid­­ján túl a czukorgyár előtt egy auto­mobil közeledett felé, melytől a pos­talovak megijedtek és hirtelen visz­­szafordultak, de a kocsis megfé­kezte őket. Az automobilban ülők is észrevették a veszedelmet s azon­nal megálltak és lassan csak ak­kor indultak el ismét, midőn a lo­vak nyugodtan álltak. A zajra azon­ban a lovak visszanéztek és meg­riadva, ismét az árok felé ragadták a kocsit. Ez oly hirtelen történt, hogy a kocsis kezéből a gyeplő ki­esett, a kocsi első kereke az árok lejtőjére gurult, a kocsis lebukott és a nehéz postakocsi rádőlvén, a lábát összezúzta. A szerencsétlen kocsis számára az automobilozó úr a postafőnöknél 100 koronát tett le oly kikötéssel, hogy hetenkint rész­letekben adja át a családnak, ne­hogy szükséget szenvedjenek s meg­ígérte egyúttal azt is, hogy ha a beteg munkaképtelenné válnék, sa­ját birtokán nyer valami alkalma­zást, amely után családjával meg­élhet. Az automobilozó úr gróf An­­drássy Géza volt. A magyar. Toprongyos, szánalmas kis emberke került a k*-i rendőrség folyosójára. Valami útlevél-ügyben járt a főkapitány előtt és könyör­­gött, hogy szállítsák haza valahogyan a fatornyos hazájába. — Hogy hívják? —kérdezte szi­gorú osztogatója az igazságnak. — Adolf Weber, krem szép! . . . — Honnan jött? — Horvátországból, instálok . . . — Hát miért nem maradt ott, ha olyan szegény ember, hogy még vas­úti jegyre sem telik ? A szürke ember úgy behúzta a fejét erre a szóra, hogy majd legu­rult a válláról. — Könyörgök, krém szépn, kutya horvatok nem engetek ekszisztálni, mer matyar vágyom, teczczik tudni. A vadházasok. H. Kovács István régóta él vadházasságban Zubreczky Viktor korcsmárosnővel. Nem igen bizott az asszony hűségében, foly­ton gyanakodott, hogy másokkal ka­­czérkodik. Péntek reggel azzal ment el az asszonytól, hogy munkába megy. Valójában felment a padlásra és ott lesbe állott. Midőn azt látta, hogy az asszony az udvari folyosón incselkedik Balogh vasúti kalauzzal, revolverrel közzéjük lőtt, de nem talált. Az esetet följelentették és az ügyészség megindította H. Kovács István ellen szándékos emberölés kísérlete miatt a bünfenyitő eljárást. Öngyilkos tiszti szolga. Kassáról Írják: Korhut József 34. gyalog­ezredbeli közlegény, Perkovics Ja­kab kapitány tiszti szolgája tegnap délben szolgálati fegyverével torkon lőtte magát. Beszállították a katonai kórházba, ahol a halállal vivődik. Életben maradását kizártnak tartják első volt azok közt, akik a mo­dern dolgok iránti érzéküknek fé­nyes tanujelét adták. Dróth Mihály. NAPI HÍRÉÜL A hámori tónál. Haragos pírba fül az este, És mint egy bűnös asszony teste Megvonaglik a nagy fák orma Valami titkos fájdalomba. Csend van. Az égnek nincsen kékje. Olyan, minthogyha lázban égne, — S lassan borul az est homálya A csendes, bánatos magányra. Lassan reámborul az este,­­ én szertenézek révedezve . . . Keresem, hová tűnt az álom? De mindhiába! Nem találom . . . Mese veti csak, hogy réges-régen Egy tündérleány járt erre éppen. Mikor az ábrándos királyfi Elindult ideáit találni . . . Csak álom volt, hogy most négy éve Itt jártam boldog lázban égve, És elmeséltem fűnek-fának, Hogy a világon nincsen bánat­­ . . . ... És lassan, vánszorogva lépek . . . Előttem fakult, ósdi képek, Tündérmesék foszló világa Belevész az estéli árnyba . . . Kaszab Géza. 3

Next