Miskolczi Napló, 1913. július (13. évfolyam, 149-175. szám)
1913-07-10 / 157. szám
XIII. évfolyam. Miskolci, 1918 julius 10. Csütörtök 157. (3524.) szám POLITIKA IMPILHP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Vidékre: Egész évre 20 kor. Fél évre 10 „ Negyed évre 5 egyéb szám ára 6 fillér. — Kapható minden hírlapelárusitónál. Helyben Egész évre 16 kor. Fél évre 8 „ Negyed évre 4 Felelős szerkesztő: HUBERTH JÁNOS. Szerkesztőség: Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 315. Kiadóhivatal: Hunyadi-utca 2-ik szám. Telefon 114. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez ; előfizetések hirdetések és felszólalások a kiadóhivatalhoz Intézendők. Szomorú aratás. Miskolcz, július 9. ve. és elmondhatják, hogy ilyen időjárásra még ők sem emlékeznek. A múlt héten egész vármegyék termését öntötte el az árvíz. Falvak pusztultak el, emberek százai jutottak koldusbotra. Tegnap a főváros fölött vonult el egy pusztító vihar, amely nemcsak a városban, hanem a kertekben, szőlőkben is óriási kárt tett. Erre mifelénk napirenden vannak a zivatarok. Minden tönkremegy. Aratni nem lehet. Szőlősgazdák keservesen panaszkodnak, hogy már a szőlőfürtöket is ellepi a peranoszpóra. A szüretet is tehát veszély fenyegeti. A takarmány teljesen tönkreázott már. Elérkeztünk a tizenkettedik óra legutolsó negyedéhez. Ha hamarosan véget nem ér ez az abnormis időjárás és hogyha hamarosan nem lehet hozzáfogni az araAz „Élet“ még kint van a mezőn. Elmúlt Páter-Pál, csaknem elmúlt július első fele, de aratásról még nem is lehet beszélni. Minden nap zuhogó, hideg esők verik a termést, amely nem bírva már a nehéz terhet, megdőlt, lefeküdt az anyaföldre és áldást azó érés helyett elpusztulással, megsemmisüléssel, elrothadással fenyeget. Az abnormis időjárás kezd már katasztrófa, mégpedig országos katasztrófa jellegével bírni. A mezei munkák szünetelnek és a helyzet napról-napra rosszabbodik. Az átalános gazdasági pangás mellett, amely ma az összes termelési ágakat, az ipart, a kereskedelmet gyökerében támad- táj munkájához, úgy a legborzasztóbtól, ja meg, egyedüli reménységünk az volt, a legnagyobb nyomorúságtól és ínségtől sehogy egy bőséges gazdag termés minden ihét tartani. Mindig máskor is féltő aggály veszteséget kipótol, minden kárt kiegyenlít és biztató remény között vergődik a gazda és rendbe hozza az ország gazdasági mér- lelke, mikor „az élet még kint van a mezőn.“ Egy fekete felleg, amely az égboltozaton jelentkezik, az ő homlokára mély baidőre, amikor legnagyobb szükség lennerázdákat szánt, hátha jégverést hoz az a meleg, napos, az érést elősegítő normális fekete jelleg? Vagy máskor, amikor szánják időjárásra, olyan abnormis időjárásigazság, aszály fenyegeti a termést és a visonyok következtek be, hogy bátran jó gazda védtelenül nézi, mint szárad,senyvedhetnek azok a bizonyos legöregebb emberrel a vetés. Most megfordítva történik „most leget. Ez a reménység most a szó szoros értelmében a vízbe esett. Éppen arra az „tartós szárazságért esd a gazda“, most az eső, a víz teszi tönkre a reményeket. Hogy nálunk mit jelent egy rossz aratás, azt, azt hiszem mindenki tudja. De nem csupán a gazdára jelent esetleg pusztulást, hanem megérzi ezt mindenki ebben az országban, legyen az ügyvéd, legyen orvos, kereskedő vagy iparos, mérnök, vagy hivatalnok, gyáros vagy munkás, cseléd vagy gazda, mindenki ebben az országban megérzi egy rossz termésnek a hatását. Egész teljes gazdasági életünk a mezőgazdasági eredmények körül mozog, forr, mint az égi testek a ragyogó, mindent bearanyozó hatalmas nap körül. Senki sem mondja, hogy ez így jól van, senki sem mondja, hogy helyes az, ha egy elmaradt eső vagy túl sok eső tönkreteheti, egy egész ország gazdasági életét. Az iparilag előhaladt államokban is mindenesetre fontos a mezőgazdaság fejlődése, de nem döntő. De nálunk, ahol iparról még beszélni sem lehet, ahol az ipari termelés az ország gazdasági mérlegében alig játszik szerepet, ahol a kereskedelem is primitív, nálunk minden az aratástól függ. Ez ingataggá, bizonytalanná teszi egész gazdasági életünk alapjait és szegénységben tartja az országot. Ilyenkor látszik, hogy mennyire általános gazdasági és országos érdek az, hogy virágzó, erős iparunk legyen. Az A megtorolhatatlan bűntény. — A „Miskolczi Napló“ tárcája. — A hosszú téli napokon által ott ült a kemence előtt Antoine Pelletier, ahol piros lánggá lobogott a rozsé és száraz venyige, nyárnak idején a küszöbre tette a rongyos, szuette szalmaszéket és annak mélyébe roskadva, mozdulatlanul sütkérezett a napon. A nap leszálltával, ahogy fokozatosan, könyörtelenül sötétedni kezdett, s az árnyak meghosszabbodtak és minden sarokban titokzatos homály uralkodott, az öreg parasztnak félelem lopózott lelkébe. Az öreg Pelletier bácsi félt, gyerekesen félt, rémülettel látta az est, az éjszaka közeledtét. Szélütött lábai arra kényszerítették, hogy megvárja Claude fiát, vagy Colettet, a menyét, vagy, egy cselédet, hogy azoknak segítségével a tanya mögötti magányos szobácskájába vonulhassa. Sebtében hozták a levesét, levetkőztették és összetört nagy teste ott hempergett tehetetlenül az ágyban és a sötétség titokzatossága nyitva tartotta szemeit; jeges leheletként érintette és megbénítota merev izmait a hirtelen megjelenések félő várakozása, valamely nesz, amely, úgy képzelte, esetleg halálát okozhatja. öt éve, hogy Antoine Pelletier öreg és béna, ugyanannyi ideje annak, hogy vagyonát fiára íratta. Falusi szokás szerint odaköltözködött és az ajándékozási okmányban is bent állt: életfogytiglan a hátsó házban levő hosszú szobában lakik és fia ötszáz frank évi járadékot fizet neki, fél méter mása zabot, egy méter mázsa búzát, húsz liter babot, négy zsák krumplit és egy akó jó bort a szőlőjéből. Egy este, ahogy Colette, a menye, a hamis Colette, ahogy egész Villencienben nevezték, elmesélte az öregnek lefekvés közben, hogy a Lavauxék házában a Yonne partján kisértetek garázdálkodnak, kopogtatnak az ablakon, üvöltenek, sírnak a padláson s kiürítik a pincében a hordókat. — Ahogy mindezt elmesélte, apósa remegni kezdett s csak úgy vacogtak a fogai. — Elég volt Colette, elég volt leányom! — könyörgött szegény. És ahogy az ágyba került, szemére húzta a paplant, hogy ne lásson semmit a fiatal asszony elbeszélése által előidézett rémlátományból. Colette pár pillanatig elgondolkozott a nagy rémület láttára .. . Pelletier papa menyét kardos menyecskének ismerte mindenki. — Piros pozsgás, szemrevaló teremtés, akinek a szemei az érett szőlőre emlékeztettek és csak keskeny ajkai szögletébe és száraz metszésű orrában volt valami a jó gazdaasszonyok kapzsiságából, akiknek egyedüli gondjuk az, hogy minél több ércpénz gyűljék a siffonérban, a lepedők alatt, hogy idővel fénylő arany vagy kékhasú bankó legyen belőlük. Becsvágyó álmai által indíttatva, szigorúan tartotta a házát, az ura fölött ural- 12 fillér 2 órai munkáért Valóban nagyon kevés! Miért vonakodik tehát attól, hogy egy 12 filléres csomag „Asszonydicséret“ mosóport vásároljon? Ha ennek oldatában fehérneműjét éjjen át áztatja, ezzel néhány órai munkát takarít meg, mert ha a szenyet az „Asszonydicséret“ mosóporral készült oldalt teljesen feloldotta, meleg víz és Schicht-szappan használatánál azután magától meg ki a fehérneműből. 55