Miskolczi Napló, 1921. május (21. évfolyam, 100-120. szám)

1921-05-08 / 103. szám

Vasárnap, május 8 VASÁRNAP • • • • A CSODAGYERMEK.­­ Vala­hogyan úgy vagyunk vele, hogy nem hiszünk a csodagyermekek­ben. Azok a gyermekek, akiket a világ a legtöbbször azonban egy rö­vid átmérővel mérhe­t kör csodá­nak kiált ki, hat éves korukban olyan reményeket támasztanak ma­guk iránt, hogy meg fogják ren­getni a világot és az embernek színre kedve lenne rájuk fogadni. Mire azonban odaérnek, hogy igazán tökéletes valamit produkál­janak, akkorra tönkre teszi őket az a benső, emésztő láz, amely még gyermekkorukban szerteáradt idegpályájukon és felperzselte az el­következendő idők komoly ered­ményeinek lehetőségeit. Most az egyszer azonban, a vá­rosi zeneiskola egyik ifjú tanítvá­nyáról írván, félre kell dobnunk a csodagye­rekről való józan és a tények által majdnem minden eset­ben igazolt véle­ményünkek Egy Würfel Kálmán revü tizenhárom éves fiúról van szó, aki rövid és nehéz anyagi viszonyai által elő­­idézett rendszertelenül küzködés teljes tanulás után a zeneiskola holnaputáni vizsgahangversenyén Mozart A dúr versenyművét fogja hegedülni a koncé­t előkelő közön­sége előtt. És ez a fellépés min­den bizonnyal a zene komoly szak­értői részéről meleg elismerést fog hozni a tizenhárom éves Würfel Kálmánnak, mi azonban nem áll­hatunk meg ennél. Ismerjük Wür­fel Kálmán életviszonyait, tudunk azokról a nehéz, ínséges viszo­nyokról, amelyek között odáig ver­gődött, hogy növendéke lehetett a a zeneiskolának és elkezdhette a tanulást. Azonban látjuk azt a be­láthatatlanul mély perspektívát, amelyet az ifjú hegedűs számára akkor bontana a jövő, ha valaki segítené és hozzájuttatná ehhez, hogy tovább fejlessze a zenére való istenáldotta nagy hivatott­ságot. Tavaly Tirindelli Serenade­ját, az idén Mozart versenyművét játszó Würfel Kálmán és jövőre ki tudja, mire lesz képes, ha hóna alá nyúl az önzetlenség és eszkö­zöket ad neki a fejlődésre. Koller Ferenc, a zeneiskola igaz­gatója és a tizenhárom éves hege­düs tanára , Rákos Arnold kezde­­ményezésésére a vármegye közön­sége körében mozgalom fog meg­indulni ennek az ifjú tehetségnek segítésére. Itt azonban Miskolcz­­nak is meg kell mozdulnia. A vá­ros közönsége számára is adni kellene egy ötletet, amellyel ez a közönség nemesszivü mecénás­ként a zeneiskola legtehetségesebb növendéke mögé állhatna és ver­senyezni kellene abban : ki ad többet, Miskolcz, vagy Borsod vármegye, hogy Würfel Kálmán nagy művész lehessen?! . .. Mert az ilyen csodagyerek, ha egyszer segítik, sokat tanul, ha azonban ketten segítik, duplán sokat ta­nulhat — egy félrevetett, sze­gény nemzet javára . . . * MODORTALANOK VAGYUNK. Amerikában egy egyetemi tanár előadásokat tart a kor nagy jelen­ségéről : a modortalanságról. Ki­fejti, mennyire elhagyta az embe­reket az egymással való érintke­zésben a kötelező jóizlés és hány­szor egymás tyúkszemére lépnek anélkül, hogy utólag bocsánatot kérnének ezért. Kimutatja, hogy valahányszor ilyesmi történik ve­lünk, meg sem szabad mukkan­nunk, mert gyakran azoknak áll feljebb, akik aktív hősei ezeknek a kis kalandoknak. Még rettentően sok mindenről beszél az egyetemi tanár, ott Amerikában és arra a végeredményre jut, hogy borzasz­tóan modortalanok vagyunk mi , emberisége a huszadik századnak. Tessék körülnézni s rá kell jönni, hogy elszomorítóan igaza van az előadónak. Eldurvultunk, levetkőz­tük, valahol az útszélen hagytuk a jómodor köntösét, hogy modor­­talan meztelenségünket rongyokkal leplezzük. Tessék megfigyelni , mennyire közönségesek vagyunk és még megbotránkozni sem sza­bad ezen, mert környezetünk azt tartja a legnagyobb modortalan­­ságnak. Eddig még nem történt meg, de ha az az amerikai egyetemi tanár még sokáig fog beszélni az embe­rek modortalanságáról, egészen bizonyos, hogy őt fogják kikiáltani a világ legneveletlenebb em­berének­­ . . . MISKOLCZI NAPLÓ Ahogy Miskolcznak ünnepelni kellene .. . — Még néhány szó a miskolczi helikoni ünnep alkalmából. — Adassék ez az írás Leveles Erzsébet őnagyságának, de olvassák és szívleljék meg más illetékesek is . . . Drága Erzsébet nagyság, engedje meg, hogy miután a szer­kesztő nem akarta elárulni az" ön közelebbi címét, itt a nyilvánosság lőtt mondjuk köszönetet a kitün­tetésért, hogy figyelemre és vá­laszra érdemesítette a „Miskolczi Napló“ ban fenti címmel megjelent írásomat. Szívből örü­nk, hogy a miskolczi helikoni ünnep tervezge­tése alkalmából leszűrt megállapí­tásaim visszhangra találtak s má­sok is meglátták azt a visszássá­got, hogy az ünnepség rendezői a kultúra ünnepén a kultúrát főképp az egyébként szintén dicséretes testi sportokkal kívánták dicsőí­teni ; a szellemire, irodalomra, művészetre alig gondoltak. A vissz­hangban én a szebb jövő hírnökét sejtem. Idők jele, hogy immár mások is hangot adnak a kíván­ságnak, amit már régen, mint valóságot kellett volna ünnepelni ; lássuk Miskolczon az igazi önálló, irodalmi és művészi kultúrát. Ami azonban késik, nem múlik s ami­kor most drága Erzsébet nagyság, az ön Írásában gyönyörködöm, bocsássa meg, ha azzal kezdem, amivel végezte : gondolkozva szö­gezem le, igenis megírtam volna cikkemet akkor is, ha az ön törté­netét ismerem, sőt — ha Erzsébet nagysád nem tudná, tudja meg — éppen azért írtam meg, mert — a hasonló esetek után — ismerem. Miről is van szó ? Leveles Er­zsébet, ön azzal állított be a mis­­kolczi Helikoni ünnepség egyik vezéréhez : tegye lehetővé, hogy novelláját a helikoni ünnepen fel­olvashassa. Életviszonyai nem en­gedték meg, hogy Budapesten, a fővárosban keressen összekötteté­seket, itt él Miskolczon, innen Miskolczról akar indulni. A vezér úr szépnek, jónak, ragyogónak ta­lálta a novelláját, de gúnyosra vált mosollyal megjegyezte : sekisem lehet próféta a saját hazájában. És ön drága nagyság erre — bo­csánat — elkotródott. Nem jól tette. Én az ön helyén — tetszik vagy nem tetszik a vezér urnak — szemtől szembe, igazam tudatában ilyenformán feleltem volna : — Uram egyszerűen ajtót mutat nekem. Tiltakozom ellene, mert ez nemcsak igazságtalanság, de — ne essék zokon a mondásom — ostoba is. A közmondások sokszor igazak és találók, de általánosítani azokat mégsem lehet, így lehet igaz az, hogy „fejtől bűzlik a hal“, de viszont „aki korán kel — pél­dául Miskolczon — mert az utcát nem éjjel söprik — piszkot és port lel“ ellenben az aranyat inkább a szerencsés börzsánerek zsebelik be, akik pedig tudvalevőleg nem szoktak korán kelni. Ilyen formán vagyunk azzal a „néma próféta“ kezdetű latin közmondással is. Én Leveles Erzsébet, az ismereten író nem lehetek próféta a szülőváro­somban, ellenben a vezér úr igenis lehet, mert önnek a sors, születés vagyon, rang, vagy Isten tudja milyen véletlen vezéri szerepet juttatott- kijelentései tehát prófétai rangsorba jutnak, lévén önnek nagy állása, vagy hivatala — így, ismét a közmondás szerint — esze is. Mi következik ebből? Az, hogy akit vezérnek ismer a köztudat, akinek a szava súly és erő, adjon 3 A­T •• "a 0 00 0 0 0 A hűvös időjárás rontja a borsodi terméskilátásokat (Saját tudósítónkról.) Amikor az április közepéig tartó szárazság után végre megeredtek az ég csa­tornái , április 14-én délelőtt hosszú, villamos, mennydörgéses vajúdás után az első tavaszi eső lehullott a szomjas földre, a ma­gyar gazdatársadalom héjas sze­mekkel nézett a borús égre. Az első állandónak ígérkezett, a buda­pesti meteorológiai intézett már április végén 10 mm.-nyi csapadé­kot jelentett és úgyszólván mind a mai napig esett. A tavaszi eső életetadó ereje mélyen átjárta a humuszréteget. Nyomában buján fakadtak, virá­goztak a fák, serdülésnek indultak a kalászosok s gyorsan bújtak elő a kapás növények. A gazdasági évben éppen ez időtéjt sohasem árt, sőt kívánatos a gyakori eső. Ha azonban a sűrű áprilisi és májusi esőzéseket hűvös éjszakák, szeles, hideg nappalok szakítják meg, akkor ez ártalma­sabb, mint a tartós szárazság. Ezzel a rosszabb lehetőséggel kell most számot vetni a vármegye gazdaközönségének, amikor a leg­utóbbi napok alacsony hőmérsék­lete az esőtől átáztatott gazda­ságokban, főképen a gyümölcsö­sökben meglehetős kárt okozott. A gyors fejlődésnek induló ta­vaszi és őszi kalászosok, a búza, árpa és rozs fokozatos növekedése megálloit, illetőleg a meleg időjá­rás hiánya következtében vissza­maradt. A gabonaneműek egy­két héttel ezelőtt még sok re­ményre jogosító fejlődése ma si­lánynak mondható. A hőmérséklet, megváltozása azonban a gabona­­neműeknél okozott kárt még jóvá­­teheti. Másképen van azonban a gyümölcsneműeknél, főleg pedig a korán érő gyümölcsöknél. A márciusi meleg nap hamar kicsalta a gyümölcsfák virágjait, amelyek helyén rövid néhány hét alatt ott duzzadt a kis zöld gyümölcs. Ezek a sok eső és főképen a hűvös időjárás miatt lehullottak úgy, hogy majdnem bizonyosra vehető, hogy a vármegye gyümölcs termelése az idén gyenge lesz. A következtetés igazolására például hozzák fel az 1910. év időjárá­sát, amely a mostanival teljesen megegyezik. Szakkörök tanúsága szerint 1910-ben nagyon rossz volt a gyümölcstermés, míg ezzel ellentétben a rozs- és búzatermés a legkielégítőbb eredményt pro­dukálta. A takarmányneműeket is elcsi­gázta a kedvezőtlen időjárás. A széna-, a lucerna és a lóhereter­més is megcsappantak, ha csak nem következik be hamarosan fejlődésükre nézve kedvezőbb idő. A takarmányneműekben okozott kár, a piacokon már­is érezték­ a hatását. Innen magyarázzák azt, hogy a hús ára ismét emelkedni kezdett. Legrosszabb azonban az, hogy a sok esőzést követő hűvös, szeles, hideg időjárás nemcsak helyi, hanem országos jelenség is. S általában következménye annak a szeszélyes és kiszámíthatatlan időjárásnak, amely a tudósok vé­leménye szerint a legutóbb elmúlt évtized óta állandóan uralja Kö­zép-Európát. Tegnap éjszaka a hőmérséklet Miskolczon 6—5 C fokra sülyedt. Póka Sándor főfelügyelő, a vár­megyei gazdasági felügyelőség ve­zetője a következőkben ismertette munkatársunk előtt a hűvös idő­járásnak e mezőgazdaságra való hatását: — Csak nagy általánosságban nyilatkozhatom, miután részletes jelentések nincsenek kezeim kö­zött. Azonban megállapítható, hogy eddig még nem voltak egyáltalán katasztrófálisak a hűvös időjárás következményei. A többnyire bo­­rongós, csöndes, szélnélküli hűvös éjszakák eddig még nem okoztak nagyobb kárt a vetésben és ez a fontos. Ma egész mezőgazdasági termelésünk sikere a búza és rozs­terméstől függ, itt pedig a kilátá­sokat megjavította a tartós esőzés. Csupán akkor lesz káros a hűvös időjárás, ha még sokáig fog tar­tani, ebben az esetben veszede­lem fenyegeti a borsodi termést. Eddig a terméskilátások általában elég jók. Építési munkák hiányában készí­tek úgy hely­ben, mint vi­déken első­rendű kivitel­ben gazdasági és lakóházak építé­sét s tervezését, SPIEIER átalakítását és javítását. Házilag kezelt és anyag­­nélküli munkálatokat is a K­LFÖLDI János építési vállalkozó, Kun József u. 39.

Next