Miskolczi Napló, 1921. május (21. évfolyam, 100-120. szám)
1921-05-08 / 103. szám
Vasárnap, május 8 VASÁRNAP • • • • A CSODAGYERMEK. Valahogyan úgy vagyunk vele, hogy nem hiszünk a csodagyermekekben. Azok a gyermekek, akiket a világ a legtöbbször azonban egy rövid átmérővel mérhet kör csodának kiált ki, hat éves korukban olyan reményeket támasztanak maguk iránt, hogy meg fogják rengetni a világot és az embernek színre kedve lenne rájuk fogadni. Mire azonban odaérnek, hogy igazán tökéletes valamit produkáljanak, akkorra tönkre teszi őket az a benső, emésztő láz, amely még gyermekkorukban szerteáradt idegpályájukon és felperzselte az elkövetkezendő idők komoly eredményeinek lehetőségeit. Most az egyszer azonban, a városi zeneiskola egyik ifjú tanítványáról írván, félre kell dobnunk a csodagyerekről való józan és a tények által majdnem minden esetben igazolt véleményünkek Egy Würfel Kálmán revü tizenhárom éves fiúról van szó, aki rövid és nehéz anyagi viszonyai által előidézett rendszertelenül küzködés teljes tanulás után a zeneiskola holnaputáni vizsgahangversenyén Mozart A dúr versenyművét fogja hegedülni a koncét előkelő közönsége előtt. És ez a fellépés minden bizonnyal a zene komoly szakértői részéről meleg elismerést fog hozni a tizenhárom éves Würfel Kálmánnak, mi azonban nem állhatunk meg ennél. Ismerjük Würfel Kálmán életviszonyait, tudunk azokról a nehéz, ínséges viszonyokról, amelyek között odáig vergődött, hogy növendéke lehetett a a zeneiskolának és elkezdhette a tanulást. Azonban látjuk azt a beláthatatlanul mély perspektívát, amelyet az ifjú hegedűs számára akkor bontana a jövő, ha valaki segítené és hozzájuttatná ehhez, hogy tovább fejlessze a zenére való istenáldotta nagy hivatottságot. Tavaly Tirindelli Serenadeját, az idén Mozart versenyművét játszó Würfel Kálmán és jövőre ki tudja, mire lesz képes, ha hóna alá nyúl az önzetlenség és eszközöket ad neki a fejlődésre. Koller Ferenc, a zeneiskola igazgatója és a tizenhárom éves hegedüs tanára , Rákos Arnold kezdeményezésésére a vármegye közönsége körében mozgalom fog megindulni ennek az ifjú tehetségnek segítésére. Itt azonban Miskolcznak is meg kell mozdulnia. A város közönsége számára is adni kellene egy ötletet, amellyel ez a közönség nemesszivü mecénásként a zeneiskola legtehetségesebb növendéke mögé állhatna és versenyezni kellene abban : ki ad többet, Miskolcz, vagy Borsod vármegye, hogy Würfel Kálmán nagy művész lehessen?! . .. Mert az ilyen csodagyerek, ha egyszer segítik, sokat tanul, ha azonban ketten segítik, duplán sokat tanulhat — egy félrevetett, szegény nemzet javára . . . * MODORTALANOK VAGYUNK. Amerikában egy egyetemi tanár előadásokat tart a kor nagy jelenségéről : a modortalanságról. Kifejti, mennyire elhagyta az embereket az egymással való érintkezésben a kötelező jóizlés és hányszor egymás tyúkszemére lépnek anélkül, hogy utólag bocsánatot kérnének ezért. Kimutatja, hogy valahányszor ilyesmi történik velünk, meg sem szabad mukkannunk, mert gyakran azoknak áll feljebb, akik aktív hősei ezeknek a kis kalandoknak. Még rettentően sok mindenről beszél az egyetemi tanár, ott Amerikában és arra a végeredményre jut, hogy borzasztóan modortalanok vagyunk mi , emberisége a huszadik századnak. Tessék körülnézni s rá kell jönni, hogy elszomorítóan igaza van az előadónak. Eldurvultunk, levetkőztük, valahol az útszélen hagytuk a jómodor köntösét, hogy modortalan meztelenségünket rongyokkal leplezzük. Tessék megfigyelni , mennyire közönségesek vagyunk és még megbotránkozni sem szabad ezen, mert környezetünk azt tartja a legnagyobb modortalanságnak. Eddig még nem történt meg, de ha az az amerikai egyetemi tanár még sokáig fog beszélni az emberek modortalanságáról, egészen bizonyos, hogy őt fogják kikiáltani a világ legneveletlenebb emberének . . . MISKOLCZI NAPLÓ Ahogy Miskolcznak ünnepelni kellene .. . — Még néhány szó a miskolczi helikoni ünnep alkalmából. — Adassék ez az írás Leveles Erzsébet őnagyságának, de olvassák és szívleljék meg más illetékesek is . . . Drága Erzsébet nagyság, engedje meg, hogy miután a szerkesztő nem akarta elárulni az" ön közelebbi címét, itt a nyilvánosság lőtt mondjuk köszönetet a kitüntetésért, hogy figyelemre és válaszra érdemesítette a „Miskolczi Napló“ ban fenti címmel megjelent írásomat. Szívből örünk, hogy a miskolczi helikoni ünnep tervezgetése alkalmából leszűrt megállapításaim visszhangra találtak s mások is meglátták azt a visszásságot, hogy az ünnepség rendezői a kultúra ünnepén a kultúrát főképp az egyébként szintén dicséretes testi sportokkal kívánták dicsőíteni ; a szellemire, irodalomra, művészetre alig gondoltak. A visszhangban én a szebb jövő hírnökét sejtem. Idők jele, hogy immár mások is hangot adnak a kívánságnak, amit már régen, mint valóságot kellett volna ünnepelni ; lássuk Miskolczon az igazi önálló, irodalmi és művészi kultúrát. Ami azonban késik, nem múlik s amikor most drága Erzsébet nagyság, az ön Írásában gyönyörködöm, bocsássa meg, ha azzal kezdem, amivel végezte : gondolkozva szögezem le, igenis megírtam volna cikkemet akkor is, ha az ön történetét ismerem, sőt — ha Erzsébet nagysád nem tudná, tudja meg — éppen azért írtam meg, mert — a hasonló esetek után — ismerem. Miről is van szó ? Leveles Erzsébet, ön azzal állított be a miskolczi Helikoni ünnepség egyik vezéréhez : tegye lehetővé, hogy novelláját a helikoni ünnepen felolvashassa. Életviszonyai nem engedték meg, hogy Budapesten, a fővárosban keressen összeköttetéseket, itt él Miskolczon, innen Miskolczról akar indulni. A vezér úr szépnek, jónak, ragyogónak találta a novelláját, de gúnyosra vált mosollyal megjegyezte : sekisem lehet próféta a saját hazájában. És ön drága nagyság erre — bocsánat — elkotródott. Nem jól tette. Én az ön helyén — tetszik vagy nem tetszik a vezér urnak — szemtől szembe, igazam tudatában ilyenformán feleltem volna : — Uram egyszerűen ajtót mutat nekem. Tiltakozom ellene, mert ez nemcsak igazságtalanság, de — ne essék zokon a mondásom — ostoba is. A közmondások sokszor igazak és találók, de általánosítani azokat mégsem lehet, így lehet igaz az, hogy „fejtől bűzlik a hal“, de viszont „aki korán kel — például Miskolczon — mert az utcát nem éjjel söprik — piszkot és port lel“ ellenben az aranyat inkább a szerencsés börzsánerek zsebelik be, akik pedig tudvalevőleg nem szoktak korán kelni. Ilyen formán vagyunk azzal a „néma próféta“ kezdetű latin közmondással is. Én Leveles Erzsébet, az ismereten író nem lehetek próféta a szülővárosomban, ellenben a vezér úr igenis lehet, mert önnek a sors, születés vagyon, rang, vagy Isten tudja milyen véletlen vezéri szerepet juttatott- kijelentései tehát prófétai rangsorba jutnak, lévén önnek nagy állása, vagy hivatala — így, ismét a közmondás szerint — esze is. Mi következik ebből? Az, hogy akit vezérnek ismer a köztudat, akinek a szava súly és erő, adjon 3 AT •• "a 0 00 0 0 0 A hűvös időjárás rontja a borsodi terméskilátásokat (Saját tudósítónkról.) Amikor az április közepéig tartó szárazság után végre megeredtek az ég csatornái , április 14-én délelőtt hosszú, villamos, mennydörgéses vajúdás után az első tavaszi eső lehullott a szomjas földre, a magyar gazdatársadalom héjas szemekkel nézett a borús égre. Az első állandónak ígérkezett, a budapesti meteorológiai intézett már április végén 10 mm.-nyi csapadékot jelentett és úgyszólván mind a mai napig esett. A tavaszi eső életetadó ereje mélyen átjárta a humuszréteget. Nyomában buján fakadtak, virágoztak a fák, serdülésnek indultak a kalászosok s gyorsan bújtak elő a kapás növények. A gazdasági évben éppen ez időtéjt sohasem árt, sőt kívánatos a gyakori eső. Ha azonban a sűrű áprilisi és májusi esőzéseket hűvös éjszakák, szeles, hideg nappalok szakítják meg, akkor ez ártalmasabb, mint a tartós szárazság. Ezzel a rosszabb lehetőséggel kell most számot vetni a vármegye gazdaközönségének, amikor a legutóbbi napok alacsony hőmérséklete az esőtől átáztatott gazdaságokban, főképen a gyümölcsösökben meglehetős kárt okozott. A gyors fejlődésnek induló tavaszi és őszi kalászosok, a búza, árpa és rozs fokozatos növekedése megálloit, illetőleg a meleg időjárás hiánya következtében visszamaradt. A gabonaneműek egykét héttel ezelőtt még sok reményre jogosító fejlődése ma silánynak mondható. A hőmérséklet, megváltozása azonban a gabonaneműeknél okozott kárt még jóváteheti. Másképen van azonban a gyümölcsneműeknél, főleg pedig a korán érő gyümölcsöknél. A márciusi meleg nap hamar kicsalta a gyümölcsfák virágjait, amelyek helyén rövid néhány hét alatt ott duzzadt a kis zöld gyümölcs. Ezek a sok eső és főképen a hűvös időjárás miatt lehullottak úgy, hogy majdnem bizonyosra vehető, hogy a vármegye gyümölcs termelése az idén gyenge lesz. A következtetés igazolására például hozzák fel az 1910. év időjárását, amely a mostanival teljesen megegyezik. Szakkörök tanúsága szerint 1910-ben nagyon rossz volt a gyümölcstermés, míg ezzel ellentétben a rozs- és búzatermés a legkielégítőbb eredményt produkálta. A takarmányneműeket is elcsigázta a kedvezőtlen időjárás. A széna-, a lucerna és a lóheretermés is megcsappantak, ha csak nem következik be hamarosan fejlődésükre nézve kedvezőbb idő. A takarmányneműekben okozott kár, a piacokon máris érezték a hatását. Innen magyarázzák azt, hogy a hús ára ismét emelkedni kezdett. Legrosszabb azonban az, hogy a sok esőzést követő hűvös, szeles, hideg időjárás nemcsak helyi, hanem országos jelenség is. S általában következménye annak a szeszélyes és kiszámíthatatlan időjárásnak, amely a tudósok véleménye szerint a legutóbb elmúlt évtized óta állandóan uralja Közép-Európát. Tegnap éjszaka a hőmérséklet Miskolczon 6—5 C fokra sülyedt. Póka Sándor főfelügyelő, a vármegyei gazdasági felügyelőség vezetője a következőkben ismertette munkatársunk előtt a hűvös időjárásnak e mezőgazdaságra való hatását: — Csak nagy általánosságban nyilatkozhatom, miután részletes jelentések nincsenek kezeim között. Azonban megállapítható, hogy eddig még nem voltak egyáltalán katasztrófálisak a hűvös időjárás következményei. A többnyire borongós, csöndes, szélnélküli hűvös éjszakák eddig még nem okoztak nagyobb kárt a vetésben és ez a fontos. Ma egész mezőgazdasági termelésünk sikere a búza és rozsterméstől függ, itt pedig a kilátásokat megjavította a tartós esőzés. Csupán akkor lesz káros a hűvös időjárás, ha még sokáig fog tartani, ebben az esetben veszedelem fenyegeti a borsodi termést. Eddig a terméskilátások általában elég jók. Építési munkák hiányában készítek úgy helyben, mint vidéken elsőrendű kivitelben gazdasági és lakóházak építését s tervezését, SPIEIER átalakítását és javítását. Házilag kezelt és anyagnélküli munkálatokat is a KLFÖLDI János építési vállalkozó, Kun József u. 39.