Miskolczi Napló, 1921. július (21. évfolyam, 146-172. szám)

1921-07-24 / 166. szám

XI. évfolyam, 166 (5849.) számára 2 korona Vasárnap, 1021 juliu» £4 tapható mladan illapáruelténéll POLITIKAI NAPILAP [lófizetési árak a«a bolyban, mint vidékre ■ Egész étre 440 korona FoleUIs szerkesztő« .subfigota «adóhivatali IMsfcolóz, Hunyadi«. ff# Telefon Ni szerkesztőség ■ Erzsébát tér Igaz* Telefon MN Fél évre 220 korona FEHÉR ÖDÖH A lap szellemi közleményei a szorfceeztocégheap előfizetések és hirdetések a kiadóba Intézesd* lt utakat keressünk. Nyíltan nézzünk a szemébe a fróságnak, amely ma nem mutat izsás képet. Számoljunk magunkis szemben való kegyetlen őszintéiggel, azzal a körülménnyel, hogy trianoni szerződés, amelyet békéik csúfolnak, minden lehetetlenige mellett is életbelép és a somszédok vasgyűrűjébe és a félreetetett világ gyűlöletébe szorítva. Vetetlenül kell néznünk, ahogy a cgányok osztozkodnak az ezeréves zent örökségen. Fájdalmas az őszinteség, de kézesség önmagunkkal szemben, mert helyzet tiszta felismerése bírhat csupán bennünket, hogy azokat kötelességeket is felismerjük, melyek reánk várnak és amelyek élkül a trianoni gazságot jóvátenni em lehet. Soha talán még egy állam diplmáciájára nem hárult annyi s olyan nehéz feladat, mint most a kiénkre. Védekezni sok ellenségünk a lytonos aknamunkája ellen kivül határokon és belül azokon. Aülső ellenségek munkája azt akarja hogy a világ előtt újabb és újabb ágalmakkal ne engedjenek tisztán átni bennünket és elhitessék a táékozatlan külfölddel, hogy itt nincs amoly törekvés a konszolidációra, barbár kulturgyilkos munka akadályozza a szellemi és fizikai termelés megindítását. Ezt a rágalmazó munkát kell lehetetlenné tennie diplomáciánknak, ami természetesen másképen nem is járhat eredménylyel, mint akkor, ha a diplomácia mögött egy komolyankonszolidált ország végzi a maga nyugodt, következetes termelő munkáját. Nagyon fontos munka vár a diplomáciára az ország külpolitikai elhelyezkedésénél is. Az orientáció kérdése ma életkérdés ránk, mert egy vigyázatlan lépés egy esetleg kínálkozó alkalmat szalajthat el előlünk évtizedekre a jóvátétel minden újabb reménye nélkül. A helyzet úgy mutatja, hogy a mi kis csolnakunk a nagy germán hajónál érzi magát legbiztosabbnak, a legyőzetése nélkül letiport Németországtól várhatják új feltámadásukat azok a népek, amely a kötelességek dicsőséges és becsületes teljesítéséért raboltattak meg a tobzódó és észszerűtlenül zsákmányoló túlerőtől. Azt a vasgyűrűt, amelyet körülöttünk az ellenséges szomszédság fűz, csupán az az erő szakíthatja fel, ha maga mellett találja küzdelmében azokat a fegyvertársakat, akik vele együtt szenvedik az igaztalan bűnhődés tragikus mártirumát. Belső ellenségeink szintén nem kevesen vannak. És főkép azok a veszedelmesek, akik szélsőségek hirdetésével akadályozzák és késleltetik azt hogy a gyűlölködés megszűnésével a megbékélt lelkek találják meg egymást és polgár és munkás egyformán élvezve a jogok előnyeit, egyforma kedvvel és lelkesedéssel vegyék ki részüket az alkotás munkájából. Azok a legnagyobb belső ellenségek, akik a maguk érvényesülésének biztosítására a demagógia, fegyveréhez nyúlnak és önző érdekből rombolnak a lelkekben, széttépik a társadalmat, egymásra uszítják a felkezeteket, kiélezik az osztálykülönbséget. Ha az nem tesz jó szolgálatot az országnak, aki nyilvánosságra hozza a visszaéléseket, mennyivel rosszabbat tesz az országnak az, aki tápot ad a rombolás ilyen törekvéseinek. Tiszta és becsületes szándékával a munkának és komoly akarásával a megértésnek kell a jövő útjainkon haladni. Fel kell ismerni a veszedelmet, meg kell látni a sötét helyzetet, melybe balsorsunk sodort és egyetlen célnak szabad előttünk lebegni, hogy minden alkotásra hajlandó és alkalmas erő egyesítésével és kihasználásával menjünk a cél felé, jóvátenni a megtörtént szerencsétlenséget. Meg kell találnunk azokat a barátokat kint, akik velünk együtt vállalják a jövő súlyos feladatait, de akikre számíthatunk majd akkor is, ha a történelem órája ütni fog és az igazi jóvátétel pillanata elérkezett. Amikor a rablás szankciója, de az elkövetett bűnök és igazságtalanságok jóvátétele kínálkozik. A külső fegyvertársak hűsége és a belső rend és megértés azok a pillérek, amelyekre nekünk jövő reményeinket építeni kell. Itthon keresni kell a módokat, hogy elmúljanak a társadalmi és felekezeti ellentétek, meg kell szorítani a tisztességes, komoly és józan munkásság kezét, melynek erejében az ország alkotókészségének lényege van. Abban az órában, mely a trianoni írást valóságnak mondja, meg kell indulni itt a magunkba térésnek, az önmagunkkal való teljes őszinteségnek és ezzel anak a politikának, mely tud gondolkozni és tenni , gyűlölködés és előítéletek nélkül. Régi gyászjelentések. A múzeum levéltárából mutatok be az alábbiakban egy pár régi gyászjelentést. A legrégebbi 1762. évből való és kézzel van írva, a többi nyomtatott csak a belső oldaon látható megszólítást (Bizodalmas Drága Uram Eözsém ! Tekintetes Ur ! Drága Kedves Uram Bátyám ! stb.) és az aláírást írták tollal. Mindezek a gyászjelentések eltérők a maiaktól. Egész ív papirosra, hivatalos levél formájában írták és pedig körülményesen és bő terjedelemben, ami a mai tömör, szabatosan fogalmazott, olykor egészen rövid szövegű gyászjelentésekkel szemben ma már különösen ósdinak, a nyelvezet pedig furcsának tetszik. Ez volt akkor a divat és ha ismét lepereg a nagy idő homokóráján egy utóbbi száz esztendő, az érdeklődő utódok a mi szomorú jelentéseinket fogják majd eltűnődve, talán meg is mosolyogva olvasgatni. A fentebb említett 1762. évi jelentés írva van ugyan, de alakja, beosztása és szövege nagyobb gyakorlatra és általános szokásra utalnak. „Árva Wass Anna, a címzettnek valójában megkeseredett szivü nagy betsülettel való szolgálója' tudatja (Alsó Zsolca), hogy „mely változhatatlanok és erősek legyenek az Úr Istennek ő Szent felségének minden őrendelési és tanácsi, bizonyítja ezt az én drága emlékezetű kedves férjem néhai Tekintetes Nemzetes és Vitézlő Vajai Vay Ábrahám Uram ő kegyelme esete, ki is egy esztendő és hetek alatt tartott keserves szenvedései és súlyos nyavalyái után is ama változhatatlan Decretumnak: Por vagy és porrá kell lenned ; eleget tenni ugyan csak, kéntelenittetett stb. és Istenhez nyújtott sok fohászkodási és buzgó könyörgési után lelkét teremtő Istenének megadta és ez árnyék világból kiköltözött, stb. stb. Az első nyomtatott gyászjelentést az 1770 ik évből őrzi a muzeum. Vajai Vay Juditnak, Wass Dániel kegyes özvegyének halálát hirdeti e lap, ki „kedves férjével Nemes Erdélyországban jeles időkig tsendesen élt s jó vénséggel megelégedvén Született földére ki kívánkozott, holott is már régtől fogva sorvadozó sárházából való kiköltözése iránt, az Urnák tetszését várván várta. A rendkívüli bőbeszédűséggel megirt gyászjelentés cimzése“. Bizodalmas Nagy jó Uram Özsém ! végezetül ezek olvashatók: „Tisztelje meg az Ur Isten nagy jó Uramat mind azzal a tisztességgel, mellyet ígért az őtet igazán illőknek és tisztelőknek“. Fejérváry Károly halálát egy 1794. évi gyászjelentés a következőképen adja tudtára a rokonságnak és ismerősöknek : .Világnak kezdetével az első attyáink szomorú esete miatt megmérhetetlen titkaiból rendelte a Mindenható Embernek születésével, keserves halállal az örökkévalóságba való általtételét, méltán fáj igazán szerető házasoknak egymástól a mostoha halál által való megválások. Teczet a Teremtőnek engemet is hasonló súlyos fájdalommal meglátogatni miden néhai Tekéntetes Nemes Nemzetes és Vitézbő komlós keresztesi Fejérvári Károly Ur több tekintetes Nemes Vármegyék törv. tábla hites bírája kedves Uram és férjem valóban súlyos száraz betegsége után — jaj keserves időnek még csak szempillantása is, — békességes keresztyéni tűréssel tartó szüntelen áhitatos fohászkodási között nekem és négy árva neveletlen gyermekeim elfelejthetetlen és tsak életem határjával elenyészhető keserűségeinkre ez árnyékvilágból kiszólittatott s az örökkévaló ditsőségére által költözött“. A gyászeset s a temetés részletes leírása után igy fejezi be az özvegy gyászlevelét: „kinek meghidegült tetemeitöbb Úri véreink s más Úri rendeknek jelenlétében stb. stb. eltaklittatott. Szomorú szívvel való attyafi szolgálója árva Semsey Polixéna“. Ez is jó példája annak, milyen körülményesen s ma már szinte különösen hangzó, mesterkélt stilusban készültek e gyászjelentések. Az 1805. évben elhunyt Radvánszky Miklósról azt mondja a gyászlap, hogy „hat napos tüdőgyulladással kezdődött s mely béli vizibetegséggel végződött halálos IV. Károly és a bécsi tőzsde. (Budapest.) IV. Károly király Magyarországra való utazása körül a külföldi sajtóban szétbocsájtott hírekre nézve ma teljesen beavatott forrásból a következő nagyértékű információt adják : Azok, akinek érdekében áll, hogy az egész országot és vele együtt az egész újabb rendszert diszkreditálják, különféle módszerrel dolgoznak, különös előszeretettel térnek azonban mindig vissza a jól bevált Habsburg-kérdésre. A híresztelések egyik rugója politika. Van azonban egy másik momentum is. Ilyen például az, a körülmény is, hogy tegnap már a bécsi tőzsde helyiségében táblát függesztettek ki arról, hogy ,a király már Budapestre érkezett.“ Természetes ennél fogva, hogy a magyar korona jegyzésében hanyatlás állott be, úgy, hogy számítani kell arra, hogy az ilyen tartalmú híresztelések terjesztésében gazdasági célzat is közrejátszik. A magyar kormány ezekkel a híresztelésekkel szemben nem tehet egyebet, minthogy ismételten rámutat arra, hogy a királykérdést ez idő szerint annak minden vonatkozásában kikapcsolta Magyaroszág. Az olyan hírekkel szemben pedig, amelyek a királykérdést személyi vonatkozásban tüntetik fel, a legnagyobb óvatossággal kell eljárni és mindig alaposan meg kell vizsgálni, hogy mely oldalról, kinek érdekében vetődtek felszínre a híresztelések.