Miskolczi Napló, 1921. augusztus (21. évfolyam, 173-196. szám)

1921-08-23 / 189. szám

Kedd, 1921 augusztus hó 23. MISKOLCZI NAPLÓ Hejőcsaba a hősök emlékéért (Saját tudósítónktól.) A vár­megyében Hejőcsaba község ke­gyelete elsőnek állított emléket a háborúban elesett hősök tiszte­letére. A szobormű leleplezésé­nek ünnepségeit vasárnap dél­előtt tartották meg fényes kere­tek között. Az ünnepségen a katonaság képviseletében megjelent Ludvig G­yörgy tábornok, katonai körlet­parancsnok, továbbá Filberger Gyula h. kormánybiztos, Szent­­páli István dr. polgármester, dr. Görgey László vármegyei fő­jegyző, Hosszufalussy Lajos főszolgabíró s még számosan­­a vármegye előkelőségei közül. Az ünnepség tábori szent­mi­sével kezdődött. Utána Ludvig tábornok a miskolczi katonai körlet, Görgey főjegyző pedig a vármegye nevében helyezett be­széd kíséretében koszorút az em­lékműre. Majd a vallásfelekeze­tek lelkészei áldották meg a szo­borművet. Az emelkedett hangulatú ha­zafias ünnepélyt a Hymnusz el­­éneklése zárta­ be. A szoborművet harminc hejőcsabai hős kegyele­­tes emlékének készítette Já­­vorszky­ szobrászművész. Véget ért a törvényszék nyári szünete. (Saját tudósítónktól.) A tör­vényszéken a hat hetes nyári szünet után ismét megkezdődött a rendes munka. A bírák nagy­része már visszajött szabadságá­ról. Perjéssy Mihály törvény­­széki elnök már ki is jelölte az egyes tanácsok tárgyaló napjait. A tanácsbeosztás a következő: Hétfőn a VI. sz. bü­ntetőta­­nács tart tárgyalást Tóth Dezső elnökletével. Kedden az I. és III. tanács Vámossy Mihály dr., il­letve Kalocsay Kálmán vezeté­sével. Szerdán a II. polgári ta­nács tart tárgyalást, amelynek elnöke Fodor Béla táblabíró, t­o­­vábbá a IV. büntetőtanács Mau­rer László dr. elnökletével és a VI. büntetőtanács Tóth Dezső vezetésével. Csütörtökön az 1. polgári tanács és az V. büntető tanács (elnöke Soós Béla) tart tárgyalást. Pénteken az I. és III polgári és a­z 1. büntetőtanács, végül szombaton az V. büntető­­tanács működik.­­ A jövő hét elején ugyancsak megkezdi mű­ködését Seress Barna törvény­­széki bíró is, aki mint egyes­emn fog ítélkezni kisebb büntető pe­rökben a tettenkapás eseteiben. Lyka Károly három előadást tart Miskolczon. (Saját tudósítónktól.) A m­ű­­vésztelep első és nagyon jelentő­ségek eredménye: Lyka Károly előadássorozatot tart Miskol­­czon. Ez első előadás, amely a festői stílusról szólt, olyanok ér­deklődését is felkeltette, akiknek eddig semmi kapcsolata nem volt a művészethez s igy kétségtelen hogy máris­­megindult az a folya­mat Miskolczon is, amely­ műér­tővé és műélvezővé tette Nagy­­bánya polgárságát. ■ A Miskolczi Napló értesülése szerint Lyka Károly még három előadást fog tartani Miskolczon a közeljövőiben. A három elő­adás a szobrászat, építészet és az iparművészet stílusairól fog szólni s a szobrászat stílusairól valószíűleg még e hó folyamán tartja meg előadását. A három­ előadást, értesülé­sünk szerint, az Apolló helyiségé­ben fogja­­megtartani Lyka Károly. De várunk mindenkit, akinek fáj megcsonkításunk. Nem gyűlölünk senkit, mert aki gyűlöl, az elveszti tisztán látását , már­pedig nekünk tágult szemek­kel messze kell néznünk. Gyűlö­letünk keserű, bosszút váró gyűlö­letünk csak a mi fegyveres rabló­­gyilkosaink, kőszívű vérbiráink felé lobban : ez oly mély és nagy, hogy házi használatra éppen oly ke­véssé alkalmas, mint a légköri vil­lám pincevilágításra. Patkányokra csak rátaposunk. Utunk nehéz és hosszú, gyen­géknek nem ajánlatos. De aki le­számolt az egyéni élet kényelmé­vel, az otthon gyönyöreivel, s hozzáedzette magát az áldozathoz, mely vár mindnyájunkat, ki­ tud katona lenni s szolgálni mind a halálig engedelmeskedve: az a mienk. Tömegek nem csak embe­rek, férfiak kellenek ! Ez a honvédelmi párt alaptétele- Duszik Lajos A magyarországi angol bi­zottság költsége­ (London.) Az angol alsóház­iam Bufrey Herbert képviselő kérdést intézett a külügyi állam­titkárhoz, hogy hány britt misz­­szió van ez idő­ szerint Magyar­­országom, mely országokat ter­heli ezek költsége. Cesil Harna­­rverd­­ külügyi államtitkár erre azt válaszolta, hogy őfelsége kö­vetségéről nem szólva, tisztán britt misszió jelenleg nincsen. Vannak azonban szövetséges ka­tonai, hajózási és légi ellenőrző bizottságoknak britt osztályai. Ezen bizottságok költségei Ma­gyarország terhére est­ek. Van ezenkívül négy határm­egállapító bizottság, amelyek még nem ténykednek, de rövid időn belül ténykedni fognak. A bizottságok költségei felerészben Magyaror­szágot, felerészben az illető álla­mot terheli. " Bony­olul az ir kérdés. (Paris.) Az Echo de Parisnak jelentik Londonból. Egyre kon­krét kül­ formában jelentkezik az a híresztelés, hogy az angol kor­mány az ir kérdésiben, bár,mi tör­ténjék is, nem hajol meg. És az­­ország népéhez fordul, vagyis új választást ír ki. 3 A honvédelmi párt. Mindent megértünk. Egy nemzet esett mélységes, hosszas ájult­­ségba s öntudatát elveszítvén, tag­jait, izmait nem tudta mozdítani. Tehát reá rohant minden ellen­sége s vágta, gyötörte, tiporta és fosztotta, úgy, ahogy bírta. El­hitették vele, hogy a kapitalista rendszer az eredeti és állandó ellensége­s végeláthatatlan töme­gekben kúszott a vörös zászló árnyékában, vörös tébolyuk káp­rázata után. Mikor idegen katonák szuronyai villámlottak a kárpáti fehérporti hegyszorosokban s elő­gurultak a hódításra kijavított roz­zant ágyuk, ez a szerencsétlen nép belső frontérkokat ásott s magát osztályozta „burzsuj“ és „proli“ (micsoda szörnyszavak !) „ellenforradalmár“ és „forradal­masitott csoportokba. Álltak a bitek s egy, talán a fekete pok­lokból kivetett s oda visszariadt sátáncsapat bűvölte meg népünket : a milliók elveszítették akaratukat, és az egymással együttállás és esés szolidaritását, meggyávultan nézték a vérfagyasztó munkát, mit a „felfegyverzett proletáriátus“ nevében egy pár vörös ördög csinált. Mikor pedig Tokajnál és Szolnoknál, vagy itt, Sajószent­­péteren megdördültek az ágyuk, a komoly, a történelmet csináló, az új országhatárt proklamáló ágyuk, az osztályharcra tüzelt proletáriájuk kényének- kedvének odadobott nem­zet fellélegzett, mert az ellenséges szuronyok legalább a puszta egyéni élet nyugalmát és a nagyon egyen­lőtlen fegyverekkel s gonosz jel­szavakkal, előítéletekkel vívott „osztályharc“ végét jelentették, így özönlötte el a mi szép ha­zánkat ellenséges seregek árja. A mi tragédiánk olyan eredeti, hogy a történetírók és történetbölcsészek a belső, igazi motívumok felett soká fognak elmélkedni. A há­borúba zsibbadt, a békébe ájult nemzet idegen akaratnak lett pó­rázon vezetett rabja. Franche d’Esperay tábornok, Vyx alezre­des, Szobor, vagy Kun Béla úgy rángathatta ezt a népet, mint ahogy a gyermek elgyönyörködik papírmasséból­ vágott, keze lábát rángató pajácájának esetlen, ki­ficamlott mozdulatain. Ki volt itt possibilitá­sban ? Ki­csoda látott itt kibontakozást? Ellenforradalmi megmozdulásaink vérbefojítottak. Értékes politikusaink némaságra kárhoztatva vagy bör­tönökben vagy bujdokolásban. Az ántant azt tehette velünk, amit akart. Ha az egész országot le­törli a térképről, csak a rajtunk összeveszése állította volna meg az országkoncolásban, mi nem. „Burzsuj“ és „proletár“ egyaránt lehengereltetek. Zsidó és keresztény egyaránt de­reste huzatod. Amit mi nem lát­tunk meg egymásban, ők az igazi ellenségeink meglátták bennünk és ölték, vágták, tiporták bennünk a . . . a .. . magyart. Mi csak azt nem láttuk és nem látjuk ... Pedig nincs más út számunkra a haladás, az élet és az európai sakktáblán való szereplés felé, mint ebben az egyben, a magyar gon­dolatban való szoros és megbont­­hatlan egyesülés . . Az élet ezer ellentétet ás közénk. A vallás inkább differenciál, mint conjugál , hiszen a mai „kurzus”,­­nak sem a keresztyén egység az összefogó, egybetartó ereje, hanem a magyar nemzeti gondolat egysé­gesítő, összetartó hatalma. A fele­­kezeteket soha és senki nem tudja egybehangolni, mert azok a meg­győződésen épültek és pedig olyan meggyőződésen, mely befolyásolást nem tűr. .. így megbontottan, egymással szembefordultan nem mutathatunk kifelé olyan erőt s befelé nem biz­tosíthatjuk egy gyümölcsöző, gya­rapodó államélet lehetőségeit. Ke­resnünk kell tehát a szétválasztó erők helyett az egyesítő gondola­tot. Ez ma adva van a magyar irredentában. Tilalmas ez a gondolat, mert elleneinkre káros, reánk éltető, mint a levegő. Ott kell ennek él­nie és égnie, mint szent templomi mécsnek templomi életünkben, ott művészetünkben és tudományunk­ban, ott agrár- és merkantil érde­keltségünk egész hálózatában s annak minden tényezője lelkében. Ez a gondolat hidat épit Debre­czen és Pannonhalma között s ez megszólal szent beszédeinkben s a mi siró imádságainkban. Tilalmas ez a gondolat, de a rabtól is eltiltják a levegőt, a nap­fényt, az energiában bő táplálé­kot, mert hátha kifeszíti, kirúgja bepántolt, bereteszelt börtönajtaját. Ám csinálják a kurzust, akik ma is bent keresik az ellenséget mi kifelé nézünk. Állhatatosan és nyílt szemekkel. Hallgatunk, de mindent figyelünk, mint a virrasztó. Anélkül, hogy beszélnénk róla, e gondolat érvényesüléséért dolgo­zozunk , ki ezt szolgálja, barátunk az, még ha leszúr is, de ki ellene cselekszik, ellenségünk az, mégha a vér, mely ereiben csörgedez, a mi vérünk. Ez a honvédelmi párt alapgon­dolata. Nem hívunk senkit, nem kérünk senkit, mert­­ erősek vagyunk. „ELIDA fogkrém hasz­nálatá­val őriz­hetjük meg fehér és erős fo­gainkat s óvhatjuk meg a legveszélyesebb ellenségüktől, a szájsavtó.

Next