Reggeli Hirlap, 1918. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1918-04-03 / 78. szám

, Henrik Barancs, Tóth István B fiai Doroghia, Mát­ray Józsi Gyöngy­össolymos, Burai Károl Mezőnagymihály, Csaba Józsi Gyöngyös, Kornoczki Andrt Legenyemihály, Stefán Mikss Zólyom, Szigeczky Mihály Nyi­egyháza, Lukács Demeter Tisza vörösmart. Ma érkeztek Miskolczm: György József Szalonna, Aj­­Írás József Egerbakta, Kaozdins­ki József Szárák, Lázár Gáspá Mezőkövesd, Lescsinecz Illés Ig­nécz, Dunyák Mihály Rudabá­nyácska, Horváth László Vámos györk, Csomós Ílászló Gyöngyös Papp György Kapnyikbánya,­­ Kiss József Gyöngyös, Soltés Péter Pély, Szálkai József Eger hakta, Keresztesi Ferenc Sze­rencs, Császár Pál Bolyok, Búj­dosó Lajos Hegymeg, Adi Berta­lan Leres­, Bogner Mózes Tokaj Gönczi József Őrös, Szakács Mi­hály Bilke, Szenkner István Szi­na, Zelena István Sajószentpéter Varnár Dezső Miskolcz, Kápol­nai János Eger, Bondzsér Mihály Külsőböcs, Barta József Árokbé Király József Szerencs. • « GS&99 .'^£999 ^23«« SZZZ999 SKSNK • • SS3M.-i»»»i­3M.S3W135i«6.SS.« tét megalakítani. Minden tag egy 100 koronás részjegygyel lenne ér­dekelve. Felkérte az értekezletet, hogy a szövetkezet megalakítását elvben határozza el. Darazsdi Ferenc azt javasolja, hogy mielőtt megalakítanák a szö­vetkezetet, egy bizottság útján ér­deklődjenek a város vezetőségénél, hogy minő támogatásra számít­hatnak. Az értekezlet ezután a szövetke­zet megalakulását elvben kimon­dotta­n egy 6 tagú bizottságot küldött ki a várossal való tárgya­lásra. Rábel Albert zárószavai után az értekezlet véget ért. Szabóiparosok gyűlése. Cérnakiosztás. — Áruszerző­­szövetkezet alakítása. Miskolcz, 1918. ápr. 2. A miskolczi szabóiparosok ma délután 5 órakor értekezletre gyűl­tek össze az Ipartestület helyiségé­ben. Az értekezlet célja, a köz­pontból érkezett cérna kiosztásának megbeszélése és a szabóiparosok termelő szövetkezetének megalakí­tása volt. Rábel Albert üevözölte a szép számban megjelenteket s bejelen­tette, hogy a központ 276 spurni cérnát utalt ki a miskolczi szabó­iparosoknak. Felkérte az értekezle­tet, hogy küldjön ki egy bizottsá­got, mely a cérnakiosztást végezni fogja. Az értekezlet a cérna kiosztásá­val Jerem Gézát, Steinfeld Zsig­­mondot, Krausz Károlyt, Stern Bernátot, Kálmán Mórt és Rip­­nyiczki Sámuelt bízta meg. A cér­nát holnap, szerdán délután 5 óra­kor osztják ki az Ipartestület eme­leti nagytermében. Ezután Rábel Albert rámutatott arra, hogy a minden téren érezhető anyaghiány ,és az óriási drágaság folytán a miskolczi szabóiparosok helyzete válságos helyzetbe került. Nem tudnak hozzájutni bélésáruk­hoz, cérnákhoz és más, az iparág­ban használatos cikkekhez s így nem képesek műhelyeiket tovább fenntartani. Ebből a nehéz helyzetből csak úgy tudnak kikerülni a szabóipa­rosok, ha tömörülnek és alakítanak egy árubeszerző szövetkezetét, mely a központtól sokkal könnyebben tud áruhoz jutni, mint az egyes iparosok. Jerem Géza részletesen fejtegette, hogy miként lehetne a szövetkező­ RECSGFU HÍRLAP Nagy Ferenc államtitkárt akarja felléptetni a déli kerület. Miskolc. 1918. ápr. 2. gramm beszédet mondhatott dr Lakatos, bizonyiték a legjobban, ha itt Vidats János­­nak és érdekcsoport­j­ának magán jelö­lé­sérül van szó. Legmulatságosabb azonban Bu­­lyovszky Gusztáv elnöki meg a­dója volt, melyben t­itako­­zott, hogy a déli kerületre bárkit is jelöltnek akarjanak ráoktro­jálni — Lakatos Gyulán kivül. Persze az elnök úrnak nagy prak­szisa van abban, ügyész korából, hogy tudja, hogy rendesen az szo­kott tüzet kiáltozni, aki a bűnös. A mulatság fényes áldomással végződött. A hallgatóságot há­rom csoportra osztották. Az urak a Koronán maradtak s ott ettek ittak, a kisebbeket elvitték a Kis­­pipa vendéglőbe, a még­ kisebbe­ket pedig a Lefler-vendéglőben vendégelték meg. Egy-egy sze­mély mindössze csekély 15—20 koronába került; egy vasúti tiszt­viselő fizette ki a czehiket; tellett, tömve volt százasokkal a nagy bugyelláris, minek láttára a tá­vozó vendégek nevetve mondo­gatták : — Máskor is szívesen el­jö­vünk enni! — De le is kell ám majd sza­vazni! — jegyezte meg egy vas­úti tisztviselő.­­— Azt már nem­ szavazni oda fogunk, ahová nekünk tetszik! Itt említjük meg, hogy magok­nak a vasutasoknak egy része vasutasjel­öltet kíván felállítani Birki Mihálynak, a Vonatkísérők Országos Otthona elnökének sze­mélyében és e célból április 8-án vasárnap a Grand-szálló termé­ben jelölő gyűlést tart, amelyen Birki Mihály ismertetni fogja Az a mód, ahogyan Vidáts Já­nos a déli kerület jelöltségére egy ismeretlen budapesti úri­ember­rel megállapodott, rendkívül­ visz­­szatetszést szült a polgárság kö­reiben és ennek visszahatásaként a déli kerület választó közönsége mozgalmat indított, hogy feltét­lenül más jelöltet á­ulít, olyat, aki az egész polgárságnak a jelöltje és akit nem egy ember jogtalan akarata óhajt rákényszeríteni. A megindult mozgalom első­sorban dr. Nagy Ferenc állam­titkárra, a városnak volt orszá­gos lisrű polgármesterére gondol és őt igyekszik megnyerni jelölt­nek, mert az ő személye garanci­ája a korrektségnek és a város közérdekének előmozdítására. « Két-három napon belül eldől a kérdés, vállaltatja-e dr. Nagy Ferenc a jelöltséget és akkor meg­történik a zászlóbontás. Hétfőn délután Vidats János jelöltje, dr. Lakato­s Gyula egy körülbelül 400 főnyi, legnagyobb­­,­és­zt vasutas közönség előtt, úgy­­nevezett programmbeszédet tar­olt. Maga a beszéd olyan volt, amilyet a jelöltek általában mon­­dogatni szoktak, ígért mindent a maga részéről. A gyűlésnek ugyanis nem is ez volt az érdekessége, hanem minden más. Például Vidats Já­­nos úr megfeledkezett arról, hogy a kerület hivatalosan tulajd­onképen még meg sem ürese­tet­t, tehát korai volt az egész m­iatság. Megfeledkeztek arról­­, hogy itt tulajdonképen még kem­ is létezik a 48-as alkotmány­sért és hogy mégis ennek a nem étező pártnak jelöltjeként pro­létező pártnak jólötjeként pro- programmját. A válasz helyett azonban a követ­kező történt: Névtelen fenyegető leveleket kaptunk telve gorombasággal, disznósággal, amelynek hrói arra figyelmeztetnek, hogy ez a szóda­­ügy nem közügy, ezzel egy lap­nak nincs joga a nyilvánosság előtt foglalkozni és ha foglalkoz­ni fogunk, leütnek. Ami e piszkos levelekben sze­mélyi vonatkozású, t. i. a „leütés“, arra kevés mondani­valónk van. Egyszerűen azt üzenjük a névte­len hősöknek, jó lesz, ha a saját becses nyakukra vigyáznak, mert ebben a szóda-ügyben az­ ő fejük épsége forog veszélyben. A fenyegető levelek tárgyi ré­szére azonban már bővebb meg­jegyzéseink vannak: Egyenesen szívfacsaró érzés, hova sülyedtek közállapotaink, milyen anarchia lett arra a lel­keken, hogy akadhatnak emberek akik önmaguk előtt n­em szégyel­lik magukat és leütéssel mernek fenyegetőzni, hitvány névtelen­ségükben, egy közérdekű ügy tár­gyi ismertetéséért. Azaz, hogy tisztázzuk csak a kérdést, valóban köz­ügy­­ az el­seftelt marószóda ügye­t ! A névtelen levelek, melyek író­ja agy írói „vasutasának mond­ják magukat, azt ittuk, hogy a szódaügy nem közügy, arról a­apnak nincs joga nyilvánosan írni. Nem vonjuk kétségbe, hogy a levelek írója csakugyan „vas­utas“, de biztosra vesszük, hogy ez a vasutas nem azoknak az agyonhajszolt, nyomorgó vasuta­soknak a sok száz és ezer főnyi soraiból való, kiknek tömegét a özönség vasutasok nevén jelzi. De ki­kerülhetett azon néhány ember környezetéből, kiknek ez a szódaügy is, mint minden más, csak üzlet és akik a szódaügy is­mertetése által hasznos üzlet­et megzavarását, sőt letörését féltik. Kérdjük a vasutasoktól, de az igazi vasutasoktól: csakugyan azt tartják-e ők is, hogy ezzel a bot­rányo­s szódaügygyel nem szabad a lapban foglalkozni, mert ez nem közügy!! Kérdjük tőlük, csakugyan leütni való e­z az uj­ságíró, aki megírja, hogy az ő '•'/ódájukat elseftelték az ő ré­­s­z­kkre vásárolt két vagyon ?/a­dábóli semmi sem jut!! Vagy az tetszenék, az volna „közügy“ egyik-másiknak, ha megdicsérnénk, hogy elvonták a vasutasok elől az ő szódájukat és razdítan­ánk, hogy a szóda pél­dájára minden más közszükség­­eti cikket is hasznosabb volna el­seftelni, mint a vasutasoknak juttatni, mert a jóléti bizottság nem a vasutasok ezreinek „jóléte“­­ érdekében létesült a f­elsőbbség rendeletére, hanem azért, hogy a vasutasok bőrére üzleteket lehes­sen kötni?! Elhisszük, hogy vannak, akik így jobb szeretnek, akik féltüek a nyilvánosságtól és most már a köve­­ke­ményektől el is féln­ek. Bi­zonyára van is okuk rá! Azonban tévednek. Sem a terror, sem a paklizás nem fo­g használni. Ez a i*í=3 i*SSa • SSSf— =)M =M«MC9C Kérdés a vasutasokhoz. Az elseftelt marószóda Ugye nem közügy ? Névtelen levelek. — Fenyegetés „leütéssel“. — Fő­itikai segítség az eltussoláshoz. Miskolci­, 1918. ápr. 2. Vasárnapi számunkban hiteles adatok alapján megírtuk, hogy a vasutasok részére, az u. n. jóléti bizottság, két vagyon marószó­dát vásárolt Bosznabródból, egy horvátországi asszony révén, de a csereáru utján szerzett két vag­­yon szódából a miskolczi vasuta­soknak egy gramm sem jutott, mert haszonnal, kereskedőknek adták el. Érthető, hogy közleményünk a polgárság körében feltűnést, a vasutasság soraiban pedig elke­seredést keltett és mindenki a legtermészetesebbnek tartotta volna, ha, közleményünkre vissz­hangkép az a válasz jön úgy a vasút, mint a polgári büntető ha­tóság részéről: megindítjuk a leg­szigorúbb nyomozást és a bűnö­sekkél, akár kik is legyenek, pél­dásan fogunk eljárni. E helyett a legtermészetesebb hasa ária- és dalestélye legyek 14-2 kor. Trillkaasnál. Szerda, áprilisig

Next