Reggeli Hirlap, 1918. szeptember (27. évfolyam, 198-222. szám)

1918-09-29 / 222. szám

Vasárnap, szeptember hó 9. REGGELI HÍRLAP szétről-détre Miskolcz, szeptember 28. — Csókolom a kezét nagyságos asszonyom. Jó, hogy találkozunk. A városi közgyűlés óta nem láttam magát. Ott észrevettem mindjárt, amikor megjelent a karzaton. Egyet­len szenzációja maga volt a köz­­gyűlésnek. A múltkor én referáltam magának a megyegyűlésről, most beszéljen maga nekem valamit, hogy milyen impressziókat gyűjtött a városi közgyűlésen. Hálás hall­gatója leszek asszonyom. — Nem bánom. Kezdhetjük a Vértessy ügyet. Mert erre va­n a legkiváncsibb mindenki. Mellettem is a karzaton kereskedelmi iskolai tanárok várták, hogy mi is lesz hát? Azt hiszem, megérezték, hogy Gálffy nagy beszédre készül. Mondhatom , nedves barátom — csalódtam. Nem ilyen elintézést vártam. Kíno­san érintett, hogy Vértessy vissza­lépett. Nem szeretem az olyan fér­fiakat, akik a döntés előtt vissza­lépnek. Ki kell tartani, kedves ba­rátom. Rosszul tette Vértessy. Nyert ügye lett volna. Hanem érdekes volt, hogy a fel­szólalók mind vagy református fő­­gimnáziumi tanárok voltak vagy az igazgató tanács tagjai. Egytől-egyig. És mindnyájan azt akarták, hogy Vértessy maradjon a női kereske­delmi iskola igazgatója. Mulattam rajta, amikor megjegyezte az egyik rossmájú szomszédom, hogy „úgy látszik, ezek azért akarják a Vér­­tessy igazgatóságát, hogy a gimná­ziumba vissza ne menjen.“ Lássa, ilyen­­ maliciózusak az emberek. . Nagyon jó volt az is, amikor Peres­ bácsi szemrehányást tett Szentpálinak, hogy mért nem mondta ő el az itt kifejtett szempontjait ta­­val a választáson ? És mit tesz is­ten­? Szentpáli mosolyra kijelenti erre, hogy nem tehette, mert akkor nem polgármester volt, hanem képviselő. _ Hallom, hogy a kis Szücs_ Jenő, a fogalmazó most referált először a közgyűlésen. Igazán meg sem lát­szott rajta az első nyilvános sze­replés, a szűzbeszéd zavara, izga­tottsága. És úgy beszélt, mint egy ._ Nagyon érdekes volt még a színházi helyárak emelése is. Soha ilyen könnyű dolga, könnyű sikere nem volt Palágyinak, mint most. Nem tudott volna olyan magas ára­kat kérni, amit meg ne adtak volna neki. Persze, a közgyűlés kijelen­tette, hogy ez úgy sem a méltány­lást érdemlő közönség zsebére megy, mert azoknak a háború alatt úgy sem telik színházra. Oda most csak a hadi milliomosok járnak. Olya­nok, akik a háború előtt legfeljebb a karzatra jártak és kultúrára édes­­keveset áldoztak eddig. Legalább most megfizetik azt a különbséget is, amivel mi - többiek - mind­nyájan sórban vagyunk. Palágyi per­sze boldog volt és emelkedett han­gulatban ment el a gyűlésről, a helyárakkal együtt az ő hangulata is emelkedett. , A színészekről jut eszembe, hogy a közönséget kérik, aÍánlJ°" se, nekik lakást, mert nem találnak sehol. Igazán, nem tudom, mire határozzam el magamat veleit szem­ben. Hozzak e áldozatot a kultú­ráért és felajánljak-e nekik egy szobát ? No de most már beszéljen maga, hogy mi újság Miskolczon? — Higgye el, asszonyom, hogy ezúttal semmi. Az­az mégis! Várjon csak! Hétfőn reggel a városháza udvarán találkoztam Gyula bácsival. Egy közélelmezési minisztériumi táviratot tartott a kezében és úgy rohant be a főkapitányhoz. Már az ajtóban elkezdte neki dúdolni a mondókáját, hogy: — Galagonya túróval, Főkapitány úr! Itt állok a túróval! A túrót csakugyan neki ítélte meg a minisztérium és ezzel a túróügy véget ért. — Azután miről is beszéljek csak ? A spanyol nátháról. Borzasztó, hogy terjed ez a betegség. Lássa, mi azt hittük a spanyolokról eddig, hogy semlegesek, pedig ők a leg­­agresszívebbek. Már szinte én is kezdek tőle félni — mondta az előbb Frank főmérnök. — Megvi­gasztaltam, „ne féljen, nem vész el. A frank nálunk rossz pénz. És az nem vesz el.— De ő meg azt erő­sítgette, hogy igenis, a Frank jó pénz. — Ugy­e az a Frank egy szabad­gondolkozó ? — Az. Mindennap délután 2 órától másnap reggel 8 óráig — amíg nem megy be a hivatalba — szabad neki gondolkozni. — Hát a szegedi városi tisztvi­selők gyűlésére ki megy el Mis­­kolczról ? — Hodobay, mert neki olyan szépen görög az előadása és Ri­­móczy, mert ő meg nagyszerűen tudja főzni az embereket. Peiker Bélának is el kellene menni, de ő meg nem szereti a halpaprikást akkor sem, ha hallatlanul paprikás az ára. Egyebet nem mondhatok asszonyom. Hanem ha a jövő va­sárnap megint összehoz a véletlen magával, akkor már referálok ma­gának a színtársulatról. Ki jött, honnan jött. És egyebek. Csak röviden és egyebek, ahogy a kis Soltész Imre adta meg a könyvének a címét. Tehát viszontlátásra asz­­szonyom, a jövő vasárnapra. — Viszontlátásra, kedves ba­rátom ! Aiglon. A városok a rendőrség államosításáról A Magyar Városok Országos Kongresz­­szusának felterjesztése a kormányhoz. — Budapesti (P. J.) munkatársunktól. — Miskolcz, szept. 28. A Magyar Városok Országos Kongresszusának állandó bizottsága legutóbbi ülésén foglalkozott a rend­őrség államosításának kérdésével és elhatározták, hogy ez ügyben ter­jedelmes felterjesztést intéznek a kormányhoz. Ez a felterjesztés már elkészült és el is jutatták Wekerle miniszterelnökhöz. Felkerestem ma Várhidy Lajost, a kongresszus igazgatóját, akit meg­kértem arra, mondja el, hogy a rendőrség államosításával kapcso­latban m­i a kívánságaik a magyar városoknak, a következő nyilatko­zatot tette a Reggeli Hírlap számára: — Terjedelmes felterjesztésünket eljutattuk már a miniszterelnök úr­hoz, egyidőben azonban megkül­­döttük ezt a felterjesztést dr. Szent­páli István miskolczi polgármester­nek is, azzal a kéréssel, hogy ebben az ügyben lépjen haladéktalanul érintkezésbe Miskolcz város ország­gyűlési képviselőivel és igyekezzek őt megnyerni arra, hogy a kérdés parlamenti tárgyalásánál a felter­jesztésben kifejezésre jutott állás­pontot támogassa.­­ A felterjesztésben elmondjuk, hogy amikor elismerjük a rendőr­ség államosításának szükségességét, egyúttal tiltakoznunk kell a tör­vényjavaslat indokolásának ama része ellen, amely azt állítja, hogy a rendőrség államosítása révén a városok évenként mintegy 8 millió korona költségtől mentesülnek. Ez tényleg így lenne akkor, ha az államosítás révén mindaz a feladat, amit ma a városi rendőrség ellát, az állami rendőrség hatáskörébe utaltatnék. Ez azonban nem törté­nik meg, aminek következménye, hogy a városok kénytelenek lesz­nek közigazgatási személyzetüket szaporítani. — Ennek előrebocsájtása után a felterjesztés hangsúlyozza, hogy az államosításnak egyszerre és minél előbb kell megtörténni az összes városokban. — Kifogásoljuk a törvényjavas­latnak azt a részét, mely kötelezi a városokat, hogy azokat az épü­leteket, illetve helyiségeket, ame­lyeket a városok eddig a rendőrség céljaira használtak, az államkincs­tárnak ingyenes használatot áten­gedjenek. Ez az elintézés sok súr­lódásnak a magvát rejti magában és gyakorlatilag nem is oldható meg. Nem igazságos ez a rendel­kezés azért sem, mert az a város, amely most bérhelyiségben helyezi el a rendőrségét, a szerződés át­ruházásával mentesül a költségektől, míg az a város, amelynek­ saját épületében működik a rendőrsége, kénytelen lenne az épületet ingyen átengedni. De az anyagi vonatko­zástól eltekintve is, súlyos megszo­­­rítás érné azokat a városokat, amelyekben a városháza szolgál a rendőrség elhelyezésére. A kérésünk az, hogy a törvény­­javaslatot olyan értelemben módo­sítsák, hogy a városok mentesítve legyenek az épületek és helyiségek átadásának a­ kötelezettsége alól és ehelyett arra kötelezze őket "a törvény, hogy az államosítástól kezdve a békekötést követő három éven át a kincstár által fizetendő bérösszeg ellenében gondoskodjanak az állami rendőrség elhelyezéséről.­­ Felterjesztésünkben tiltakoz­tunk az ellen, hogy a budapesti állami rendőrség személyzetét és létszámát kivegyék az országos létszámból. Azt is kérjük, a kor­mánytól, hogy a végrehajtó sze­mélyzet a városokban az államo­sítás esetén se legyen kevesebb, mint a városi rendőrségnél volt,­ ­­­ és kérjük a törvényben annak a kimondását is, hogy azokra a városi rendőrségi alkalmazottakra, akik a törvény életbeléptekor szol­gálatban állottak, a törvényben előírt magasabb képesítés kötele­zettsége nem vonatkozik.­­ A városi rendőrség tisztvise­lői és egyéb alkalmazottai között méltán kelt agodalmat e javaslat a tekintetben, hogy ők az állami rendőrség működésének megkezdése napjával rendelkezési állapotba ke­­rülvén, kinevezés esetén is hátrá­nyosabb helyzetbe kerülnek, mint a határrendőrség alkalmazottai, a­kiknek rendelkezési állapotba he­lyezéséről, a törvényjavaslat nem említést. Éppen ezért arra kérjük a miniszterelnököt, hogy pótlólag olyan rendelkezést vegyen a törvény­javaslatba, amely kimondja, hogy a jelenlegi városr­e­ndőrségi al­kalmazottak az állami szolgálatba történő kinevezés esetén a fizetési osztályokba a szerzett jog, a kine­vezést megelőzőleg élvezett fizetés és a szolgálati idejük szem előtt tartásával osztatnak be. 3­öld víz Puder Parfum valamint egyéb pipere cikkek legolcsóbban kaphatók Cau­­gristol áruház úri divat, egyenruházati üzletében Itfiskolez, Széchenyi­ u.88. Telefon 3—40. Értesítem a nagy közönséget, hogy cipőáruházamat és cipészműhelyemet megnyitottam. Mindennemű javítások talp­védőzések elvállaltalak. Cipőkellékek raktára. Morvai Emil Széchenyi­ utca 38., a színházzal szemben. tatilso kocsi lámpák 150 mm reflektorral, 100 méter fényhatás 105“— korona. Gőzeke és pózna­­lámpa 180* — ko­ona Továbbá: bánya, asztali, függő, kézi és istálló­­lámpa. Lámpavevő­mnek karbid állandóan raktáron. Árjegyzék ingyen. BIRBI­US, Budapest, 111., Rákom­ut 12. 1SZÉCHENYI­ U. 56. SZ. A. BELASB­AI FERENC ,ABAI VILLAMOSHEGALIC HODERH KÉPTERSTEZÉS, ÜVEGEZÉS ÉS FÉNYKÉPES AG VITÁS! VÁLLALAT

Next