Reggeli Hirlap, 1918. szeptember (27. évfolyam, 198-222. szám)
1918-09-29 / 222. szám
Vasárnap, szeptember hó 9. REGGELI HÍRLAP szétről-détre Miskolcz, szeptember 28. — Csókolom a kezét nagyságos asszonyom. Jó, hogy találkozunk. A városi közgyűlés óta nem láttam magát. Ott észrevettem mindjárt, amikor megjelent a karzaton. Egyetlen szenzációja maga volt a közgyűlésnek. A múltkor én referáltam magának a megyegyűlésről, most beszéljen maga nekem valamit, hogy milyen impressziókat gyűjtött a városi közgyűlésen. Hálás hallgatója leszek asszonyom. — Nem bánom. Kezdhetjük a Vértessy ügyet. Mert erre van a legkiváncsibb mindenki. Mellettem is a karzaton kereskedelmi iskolai tanárok várták, hogy mi is lesz hát? Azt hiszem, megérezték, hogy Gálffy nagy beszédre készül. Mondhatom , nedves barátom — csalódtam. Nem ilyen elintézést vártam. Kínosan érintett, hogy Vértessy visszalépett. Nem szeretem az olyan férfiakat, akik a döntés előtt visszalépnek. Ki kell tartani, kedves barátom. Rosszul tette Vértessy. Nyert ügye lett volna. Hanem érdekes volt, hogy a felszólalók mind vagy református főgimnáziumi tanárok voltak vagy az igazgató tanács tagjai. Egytől-egyig. És mindnyájan azt akarták, hogy Vértessy maradjon a női kereskedelmi iskola igazgatója. Mulattam rajta, amikor megjegyezte az egyik rossmájú szomszédom, hogy „úgy látszik, ezek azért akarják a Vértessy igazgatóságát, hogy a gimnáziumba vissza ne menjen.“ Lássa, ilyen maliciózusak az emberek. . Nagyon jó volt az is, amikor Peres bácsi szemrehányást tett Szentpálinak, hogy mért nem mondta ő el az itt kifejtett szempontjait taval a választáson ? És mit tesz isten? Szentpáli mosolyra kijelenti erre, hogy nem tehette, mert akkor nem polgármester volt, hanem képviselő. _ Hallom, hogy a kis Szücs_ Jenő, a fogalmazó most referált először a közgyűlésen. Igazán meg sem látszott rajta az első nyilvános szereplés, a szűzbeszéd zavara, izgatottsága. És úgy beszélt, mint egy ._ Nagyon érdekes volt még a színházi helyárak emelése is. Soha ilyen könnyű dolga, könnyű sikere nem volt Palágyinak, mint most. Nem tudott volna olyan magas árakat kérni, amit meg ne adtak volna neki. Persze, a közgyűlés kijelentette, hogy ez úgy sem a méltánylást érdemlő közönség zsebére megy, mert azoknak a háború alatt úgy sem telik színházra. Oda most csak a hadi milliomosok járnak. Olyanok, akik a háború előtt legfeljebb a karzatra jártak és kultúrára édeskeveset áldoztak eddig. Legalább most megfizetik azt a különbséget is, amivel mi - többiek - mindnyájan sórban vagyunk. Palágyi persze boldog volt és emelkedett hangulatban ment el a gyűlésről, a helyárakkal együtt az ő hangulata is emelkedett. , A színészekről jut eszembe, hogy a közönséget kérik, aÍánlJ°" se, nekik lakást, mert nem találnak sehol. Igazán, nem tudom, mire határozzam el magamat veleit szemben. Hozzak e áldozatot a kultúráért és felajánljak-e nekik egy szobát ? No de most már beszéljen maga, hogy mi újság Miskolczon? — Higgye el, asszonyom, hogy ezúttal semmi. Azaz mégis! Várjon csak! Hétfőn reggel a városháza udvarán találkoztam Gyula bácsival. Egy közélelmezési minisztériumi táviratot tartott a kezében és úgy rohant be a főkapitányhoz. Már az ajtóban elkezdte neki dúdolni a mondókáját, hogy: — Galagonya túróval, Főkapitány úr! Itt állok a túróval! A túrót csakugyan neki ítélte meg a minisztérium és ezzel a túróügy véget ért. — Azután miről is beszéljek csak ? A spanyol nátháról. Borzasztó, hogy terjed ez a betegség. Lássa, mi azt hittük a spanyolokról eddig, hogy semlegesek, pedig ők a legagresszívebbek. Már szinte én is kezdek tőle félni — mondta az előbb Frank főmérnök. — Megvigasztaltam, „ne féljen, nem vész el. A frank nálunk rossz pénz. És az nem vesz el.— De ő meg azt erősítgette, hogy igenis, a Frank jó pénz. — Ugye az a Frank egy szabadgondolkozó ? — Az. Mindennap délután 2 órától másnap reggel 8 óráig — amíg nem megy be a hivatalba — szabad neki gondolkozni. — Hát a szegedi városi tisztviselők gyűlésére ki megy el Miskolczról ? — Hodobay, mert neki olyan szépen görög az előadása és Rimóczy, mert ő meg nagyszerűen tudja főzni az embereket. Peiker Bélának is el kellene menni, de ő meg nem szereti a halpaprikást akkor sem, ha hallatlanul paprikás az ára. Egyebet nem mondhatok asszonyom. Hanem ha a jövő vasárnap megint összehoz a véletlen magával, akkor már referálok magának a színtársulatról. Ki jött, honnan jött. És egyebek. Csak röviden és egyebek, ahogy a kis Soltész Imre adta meg a könyvének a címét. Tehát viszontlátásra aszszonyom, a jövő vasárnapra. — Viszontlátásra, kedves barátom ! Aiglon. A városok a rendőrség államosításáról A Magyar Városok Országos Kongreszszusának felterjesztése a kormányhoz. — Budapesti (P. J.) munkatársunktól. — Miskolcz, szept. 28. A Magyar Városok Országos Kongresszusának állandó bizottsága legutóbbi ülésén foglalkozott a rendőrség államosításának kérdésével és elhatározták, hogy ez ügyben terjedelmes felterjesztést intéznek a kormányhoz. Ez a felterjesztés már elkészült és el is jutatták Wekerle miniszterelnökhöz. Felkerestem ma Várhidy Lajost, a kongresszus igazgatóját, akit megkértem arra, mondja el, hogy a rendőrség államosításával kapcsolatban mi a kívánságaik a magyar városoknak, a következő nyilatkozatot tette a Reggeli Hírlap számára: — Terjedelmes felterjesztésünket eljutattuk már a miniszterelnök úrhoz, egyidőben azonban megküldöttük ezt a felterjesztést dr. Szentpáli István miskolczi polgármesternek is, azzal a kéréssel, hogy ebben az ügyben lépjen haladéktalanul érintkezésbe Miskolcz város országgyűlési képviselőivel és igyekezzek őt megnyerni arra, hogy a kérdés parlamenti tárgyalásánál a felterjesztésben kifejezésre jutott álláspontot támogassa. A felterjesztésben elmondjuk, hogy amikor elismerjük a rendőrség államosításának szükségességét, egyúttal tiltakoznunk kell a törvényjavaslat indokolásának ama része ellen, amely azt állítja, hogy a rendőrség államosítása révén a városok évenként mintegy 8 millió korona költségtől mentesülnek. Ez tényleg így lenne akkor, ha az államosítás révén mindaz a feladat, amit ma a városi rendőrség ellát, az állami rendőrség hatáskörébe utaltatnék. Ez azonban nem történik meg, aminek következménye, hogy a városok kénytelenek lesznek közigazgatási személyzetüket szaporítani. — Ennek előrebocsájtása után a felterjesztés hangsúlyozza, hogy az államosításnak egyszerre és minél előbb kell megtörténni az összes városokban. — Kifogásoljuk a törvényjavaslatnak azt a részét, mely kötelezi a városokat, hogy azokat az épületeket, illetve helyiségeket, amelyeket a városok eddig a rendőrség céljaira használtak, az államkincstárnak ingyenes használatot átengedjenek. Ez az elintézés sok súrlódásnak a magvát rejti magában és gyakorlatilag nem is oldható meg. Nem igazságos ez a rendelkezés azért sem, mert az a város, amely most bérhelyiségben helyezi el a rendőrségét, a szerződés átruházásával mentesül a költségektől, míg az a város, amelynek saját épületében működik a rendőrsége, kénytelen lenne az épületet ingyen átengedni. De az anyagi vonatkozástól eltekintve is, súlyos megszorítás érné azokat a városokat, amelyekben a városháza szolgál a rendőrség elhelyezésére. A kérésünk az, hogy a törvényjavaslatot olyan értelemben módosítsák, hogy a városok mentesítve legyenek az épületek és helyiségek átadásának a kötelezettsége alól és ehelyett arra kötelezze őket "a törvény, hogy az államosítástól kezdve a békekötést követő három éven át a kincstár által fizetendő bérösszeg ellenében gondoskodjanak az állami rendőrség elhelyezéséről. Felterjesztésünkben tiltakoztunk az ellen, hogy a budapesti állami rendőrség személyzetét és létszámát kivegyék az országos létszámból. Azt is kérjük, a kormánytól, hogy a végrehajtó személyzet a városokban az államosítás esetén se legyen kevesebb, mint a városi rendőrségnél volt, és kérjük a törvényben annak a kimondását is, hogy azokra a városi rendőrségi alkalmazottakra, akik a törvény életbeléptekor szolgálatban állottak, a törvényben előírt magasabb képesítés kötelezettsége nem vonatkozik. A városi rendőrség tisztviselői és egyéb alkalmazottai között méltán kelt agodalmat e javaslat a tekintetben, hogy ők az állami rendőrség működésének megkezdése napjával rendelkezési állapotba kerülvén, kinevezés esetén is hátrányosabb helyzetbe kerülnek, mint a határrendőrség alkalmazottai, akiknek rendelkezési állapotba helyezéséről, a törvényjavaslat nem említést. Éppen ezért arra kérjük a miniszterelnököt, hogy pótlólag olyan rendelkezést vegyen a törvényjavaslatba, amely kimondja, hogy a jelenlegi városrendőrségi alkalmazottak az állami szolgálatba történő kinevezés esetén a fizetési osztályokba a szerzett jog, a kinevezést megelőzőleg élvezett fizetés és a szolgálati idejük szem előtt tartásával osztatnak be. 3öld víz Puder Parfum valamint egyéb pipere cikkek legolcsóbban kaphatók Caugristol áruház úri divat, egyenruházati üzletében Itfiskolez, Széchenyi u.88. Telefon 3—40. Értesítem a nagy közönséget, hogy cipőáruházamat és cipészműhelyemet megnyitottam. Mindennemű javítások talpvédőzések elvállaltalak. Cipőkellékek raktára. Morvai Emil Széchenyi utca 38., a színházzal szemben. tatilso kocsi lámpák 150 mm reflektorral, 100 méter fényhatás 105“— korona. Gőzeke és póznalámpa 180* — koona Továbbá: bánya, asztali, függő, kézi és istállólámpa. Lámpavevőmnek karbid állandóan raktáron. Árjegyzék ingyen. BIRBIUS, Budapest, 111., Rákomut 12. 1SZÉCHENYI U. 56. SZ. A. BELASBAI FERENC ,ABAI VILLAMOSHEGALIC HODERH KÉPTERSTEZÉS, ÜVEGEZÉS ÉS FÉNYKÉPES AG VITÁS! VÁLLALAT