Reggeli Hirlap, 1918. november (27. évfolyam, 250-275. szám)

1918-11-01 / 250. szám

Péntek, november hó 1. REGGELI HÍRLAP " végrehajtó bizottsága hozzánk fordult s­­ ne,­hogy mi is csatlakozzunk he­zuk. (Éljen!) Én a csatlakozást bejelen­­tettem veletek együtt. (Éhen! Csatla-­­ kozunk!) — Honvédek! Azokat, kik orosz fog­ságból jöttek haza, mindig óvtam attól, nehogy itt Oroszországhoz hasonló hely­­zetek­et igyekezzenek teremteni. Amit Oroszországban vérrel és­ polgárhábo­rúval értek el, azt mi elértük vér nél­­kü­l. Nálunk ne legyen testvérháború, kötelességtek azon lenni, hogy az or­szág belsejében csend, béke, élet- és va­gyonbiztonság uralkodjék. Kende százados itt bejelentette, hogy most kapták az értesítést, melyben a kassai honvédkerület is a Nemzeti Ta­nácshoz való csatlakozását jelentette be A legénység örömujjongása közt foly­tatta az alezredes a beszédét. Örömmel vette a hírt tudomásul, de a kerületet­­ megelőzte. Felkérte a legénységet, hogy válasszák kérte a legénységet, hogy válasszák meg a Katonai Tanácsot, mely a Nem­zeti Tanácsosa­ minden lépést együtte­sen fog megtenni. A Katonai Tanács elnökéül a legény­ség egyhangú lelkesedéssel Chavrák­­László alezredest választotta meg, aki meghatottan köszönte meg a legénység bizalmát. A Katonai Tanács tagjai lettek: Mikasson Kornél, Alexay György, Sza­­­badffy Gyula, Goreczky Sándor, Pusz­­tay Lajos századosok, dr. Rochlitz De­­­zső, Wáhl Zoltán főhadnagyok, Boskó Mihály, Orosz Zoltán, Benke Tibor had­nagyok, Pálfi Gyula, Bákóczy Jenő őr­mesterek, Pap János, Mikosic József Tóth Lajos közlegények Majd Benke Tibor hadnagy­ beszélt. A legénység viharos helyeslése közepette­­adta tudtára a honvédeknek, hogy a Nemzeti Tanács parancsainak éppen olyan önfeláldozással, lelkesedéssel ke­l engedelmeskedni, mintha a legfőbb Had­­■ út parancsát hajtanák végre. Mert ezentúl a legfelsőbb Hadúr a Nemzeti Tanács! Emberek! Még egy kérésem volna hozzátok! Esküdjetek meg, hogy a Nemzeti Tanács parancsait, a Katonai Tanács intézkedéseit mindig végrehajt­játok. Ezer és ezer honvéd torkából har­­sant fel büszkén és ünnepélyesen: — Esküszünk! Éljen a Nemzeti Ta­nács! Ekkor a Nemzeti Tanács miskolczi­­végrehajtó bizottságának részéről Rei­­singer Ferenc szólt a honvédekhez. — Bajtársaim! Mint a 10. honvéd gyalogezred volt szakaszvezetője, ki 22­­hónapot töltöttem a harctéren, szólok hozzátok! A mai napon a Magyar Nem­zeti Tanács vette át a tényleges hatal­mat. A mai napon örömhírt közöl ve­lünk a sors — Magyarország szebb jö­vője, a munkásosztály felszabadulása megvalósulás előtt áll. A Katonai Ta­nács és a Nemzeti Tanács együttes mű­ködésével megteremtette a demokrata uralmat hazánkban. A Magyar Nemzeti Tanácshoz csatlakozunk. Nekünk a mai perctől nem ellenségünk sem a szerb, sem a horvát, sem a francia. Mert a háborút nem a nép, hanem az osztály­­ulralom csinálta. A mai nap a kiengesz­­telődés napja. (Éljen a Nemzeti Tanács!) Mától fogva szabadok lettünk és többé vallás, faj és osztályra való tekintet­­nélkül bajtársai vagyunk egymásnak, nem ellenségei. Arra kérlek, bajtársa­im, hogy ha a Katonai Tanács bármilyen intézkedést ad ki, azt hajtsátok végre, hogy a közrend, a közbiztonság és a vagyonbiztonság, a fegyelem fel ne bo­­moljon. Szavai után ismét a honvédség har­sogó éljenzése hangzott fel. Utána a miskolczi radikális polgárság nevében dr. Szentmihályi Gyula főgimn­­tanár beszélt. A katonák segítségére jöttek a polgárságnak a vértelen forra­dalomban, amelynek eredménye lesz, hogy rövid időn belül visszatérhetnek otthonukba. Groszmann Zsigmond párti­tkár szólalt fel aztán. Elmondotta, hogy a mai na­pon Magyarország dolgozó munkásai felszabadultak, megbukott a régi rend­szer, mely fegyverbe kényszerítette a népet. Kéri a­ katonákat, hogy most, mi­kor megszűnt az osztrák uralom, vi­­■ gy­ázzanak a rendre és ébren őrködje­nek a­ rend fennmaradásán. Csak a Magyar Nemzeti Tanácsnak engedel­meskedjenek és minden reakciót törje­nek le. A tiszteknek is engedelmesked­jenek, akik, mint bajtársak fognak ez­után intézkedni. Chavrák alezredes ekkor bejelentette, hogy Scho­tz tüzérkapitány, pótü­tegpa­­ran­csnok a tüzéreket feleskette a Nem­­zei Tanácsra. Majd a honvédek közül szólaltak fel többen. A bizottság első ül­se A végrehajtó bizottság a katonai pa­rancsnokságról a polgármesteri hivatal­ba ment, ahol megtartotta első ülését. Groszmann Zsigmond rámutatott arra, hogy legfontosabb a tényleges hatalom­átvétel és ezért indítványozza, hogy a Katona Tanács megalakulása után annak elnöke Chavrák László alezredes le­gyen, a mindezi fegyvernemben miskol­czi katonák parancsnoka és amennyi­ben Filas ezredes térparancsnok ez in­tézkedést nem akarná tudomásul venni, a rendelkezésre álló karhatalommal le­tartóztatandó. Ugyancsak hatalmába kell vennie a Nemzeti Tanácsnak a vasúti vonalparancsnokságot, valamint az ott felhalmozott nagy értékekre tekintettel a Bergestellét is. A bizottság efogadta a javaslatot, egyben rámutatott arra, hogy legelső dolog a belső rend fentartása, melynek érdekében a katonaság mellett a ren­d­­őrséget, melynek feje köteles minden­ben engedelmeskedni és a parancsokat végrehajtatni, megfelelő utasítással lát­ja el. Groszmann Zsigmond indítványára ki­mondta a bizottság, hogy hivatali he­lyiségeit a főispáni irodában rendezi be, miután a főispáni hatóság a mai nappal megszűnt. Ugyancsak elhatározták, hogy a vég­rehajtó bizottság kebelében szűkebb körű intéző bizottságot alakítanak, mely­nek tagjai dr. Szentpáli­ Tiván, Reisinger Ferenc, Groszmann Zsigmond, dr. Barta Jenő, Koller Ferenc, Szkultéthy Imre, dr. Dévényi Miklós, Frank Adolf, jegyző Nagy Ferenc. A bizottság az összes tisztviselőkez amennyiben csatlakoznak, megerősíti állásu­kban. Egyben elhatározta, hogy a következő felhívást b­ocsátja ki: Polgártársak! A Magyar Nemzeti Tanács az egész országra nézve átvette a kor­mányhatalmat. Budapest egész hely­őrsége és államrendőrsége nagy lelkesedéssel csatlakozott a Nem­zeti Tanácshoz, amely felhívta vá­rosunkat is a csatlakozásra. Megalakult Miskolczon is a Nem­zeti Tanács Végrehajtó Bizottsága, amelyhez csatlakozott a város egész helyőrsége és összes polgársága s a végrehajtó hatalmat Miskolczon a mai napon átvette. Felszólítja a város hazafias és öntudatos lakosságát, hogy a jón­álló rendet és a nyugalmat őrizze meg, a Végrehajtó Bizottságot ne­héz működésében támogassa, utasí­­ításaihoz és rendelkezé­seihez min­denben alkalmazkodjék. Bejelentjük azt is, Borsodvárme­­gye tisztikara csatlakozott a Ma­gyar Nemzeti Tanácshoz. A Magyar Nemzeti Tanács Miskolczi Végrehajtó Bizottsága. I A vármegye csatlakozása. A végrehajtó bizottság ülése végén megjelent Bottlik József főispán és kö­zölte, hogy a borsodmegyei osztatlan függetlenségi és 48-as párt most tartott választmányi ülése az ő indítványára szintén csatlakozott a Nemzeti Tanács­hoz és e tárgyban november 8-án köz­gyűlést is fog tartani. A maga részéről, — úgymond — a politikai helyzet vál­tozásából már előbb levonta a konzek­venciákat, lemondott állásáról, felmenté­­séig azonban, a köz érdekében, helyén marad és miután a megye Budapestről külön értesítést nem kapott, csat­áldozá­sát a miskolczi bizottsághoz jelenti be. Dr. Görgey László főjegyző, a távol levő alispán helyett jelenti be a megye részéről a Nemzeti Tanácshoz való csatlakozást. Tömeges csatlakozások. Az események rohamos fejlődése meg­illetett minden társadalmi és foglalko­zási kört, melyek részéről a csatlako­zás kimondása kérdésében a miskolczi Kereskedelmi Testület ma este fél 9 óra­kor az Iparkamarában ülést tartott, a­hol kimondta a csatlakozást, épp úgy, mint ahogy csatlakozásukat már eddig is bejelentették a miskolczi iparosok, pékmesterek, egyesületek és mindkét gimnázium ifjúsága. A Vas­ úti barakk-kórházban a kora reggeli órákban híre ment, hogy a budapesti helyőrség csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz. Schwarz Kálmán s Klein Mór tizedesek vitték a hírt egyik barakkból a másikba, mindenütt lelke­sítették a katonákat és felszólították, hogy­ sapkáikról a rózsát távolítsák el. Ez percek alatt az egész vonalon meg­történt. A katonák kimentek az udvarra és csoportokba verődve, tárgyalták az eseményeket. A barakkbeli katonák — mintegy háromezren — kimondották, hogy szintén csatlakoznak a Nemzeti Tanácshoz. A katonák a kórházparancs­nokság elé vonultak, hol előbb Róth Sa­mu dr. törzsorvos, majd Szabó főhad­nagy, Stark hadnagy és Falik hadnagy tartottak beszédet. Felszólították a ka­tonákat, hogy a haza érdekében mind­nyájan viselkedjenek nyugodtan. Senki a barakkból ne távozzék el mindaddig, míg fel nem gyógyul. Ezután a katonák kérésére a kórház­parancsnokság szabadon bocsátotta azo­kat a katonákat, akik a kórház börtö­­nében voltak elzárva. A barakkban a nap lelkes hangulatban telt el. A térparancsnokságon. Ma délután 4 órakor a katonai ta­nács nevében Chavrák alezredes fel­szólította Filas ezredes térparancsno­kot, hogy adja át a parancsnokságot. Filas ezredes megtagadta ezt arra való hivatkozással, hogy csak felettes ható­sága parancsára engedelmeskedik Chav­rák alezredes erre közölte, hogy ha nem engedelmeskedik a parancsnok, kar­hatalommal fogja eltávolíttatni, mire Fi­las ezredes átadta a parancsnokságot a Chavrák által kinevezett Adamcsik százados, új térparancsnoknak, aki Chavrák alezredesnek van alárendelve. A tiszai pályaudvaron. A kora reggeli órákban az állomás­­parancsnokság jelentette a térparancs­nokságnak, hogy Hatvan felől a 408-as számú vonattal nagy számú katonaság érkezik. Mire Filas ezredes állomáspa­rancsnok alarmírozta az egész helyőr­séget és kivezényelte a pályaudvarra. Kiderült, hogy magyar katonák lőttek, ak­i óriási éljenzés közben kiszálltak a vagyonokból és a Nemzeti Tanácsot ér­­zetbe oda mentek a tüzérekhez és a honvédekhez s üdvözölték őket. Köz­ben megérkezett Chavrák László alez­redes is, aki azonnal visszarendelte a katonaságot, amely már a pályaudvaron letépte a sapka rozettáit és a nemzeti szinü szallagot tűzte fék . Intézkedés a város rendjé­ől A pályaudvari postáról a csőcselék 300 csomagot ellopott in­ga­ MVM a polgárőrség . A miskolczi végrehajtó bizottság szű­kebb körű bizottsága ma délután 2 óra­kor ülést tartott, hogy előkészítse a dél­után 5 órára egybehívott bizottsági nagygyűlést. Ezen gyűlésen a bizottság valameny­­nyi tagja megjelent, úgyszintén a Ka­­tonatanács tagjai is. Az ülést a város­háza nagytermében Szentpáli István dr. elnök nyitotta meg és rámutatott, hogy a legelső feladata a bizottságnak a köz­rend, valamint a személy- és vagyon­biztonság fentartásáról gondoskodni. Groszmann Zsigmond hozzájárulást kér az intéző bizottság azon javaslatá­hoz, hogy a miskolczi bizottság követek útján lépjen érintkezésbe a budapesti Nemzeti Tanácscsal és javaslatára a kül­döttség tagjai lettek a Nemzeti Tanács részéről Szentpáll Isván dr., Szkultéthy Imre és Gondos Sándor, a Katona Ta­nács részéről Chavrák László alezredes és Milassin Jenő százados. A közélelmezés és különösen a vas­gyári munka nélküli munkások elhelye­zése iránti kérdéseit, mely utóbbihoz Szentpáli István és Tóth János, a vas­munkások titkára fűzött megjegyzést, levették a napirendről, hogy alaposab­ban foglalkozhassanak a közrend fen­­artásának kérdésével. Groszmann Zsigmond előadó alaposan ismerteti a kérdés fontosságát, mert a katonák egy részénél hajlamosság mutat­­kozik a rend felháborítására is és ezért azt aján­ja, hogy a rend fentartásáról a katonaság és a polgárság köréből ala­kult őrség együttesen gondoskodjék. Chavrák alezredes ismerteti, hogy két karhatalmi század ily irányú felhaszná­lására már intézkedett, hogy ezek éjfél előtt és után 25—25-ös csoportokban a város négy negyedének főbb­­vonalain cirkáljanak, ezenkívül még rendelke­zésre bocsát 50 katonát, akik 50 polgár­őrrel a megbeszélendő tervek szerint 2­4-es csoportokban a mellékutcákon cirkáljanak. Felhasználandó e célra még a katonarendőrség 60 embere, valamint a városi rendőrség. Rimóczy főkapitány ismerteti már a megtett intézkedéseit, amelyeket Chav­rák alezredes utasításai alapján tett. Reisinger Ferenc megnyugvással fo­gadja Chavrák és Rimóczy kijelentéseit, rá­mutat arra, hogy a háborúra ráunt falusi katonaság haza vágyakozik, mert éhes is, akadnak, akik rosszul is bán­nak vele, mert akad még ma is olyan tiszt, aki nincs megértéssel az esemé­nyek iránt. Elmondja, hogy mikor ma a Katona Tanács egyik tagjával a kar­hatalmi századnál megjelent, hogy meg­magyarázza a nap eseményeit és meg­nyugtassa a katonákat, a század egyik hadnagya távozásakor azt a hangos megjegyzést tette rá: a torkára fogom forrasztani a szót! A Katonai Tanács kiküldötte a hadnagyot azonnal le is tartóztatta. Kéri az eset megtorlását. Ugyancsak felhívja a bizottság figyel­mét, hogy a rend érdekében meg kell javítani a katonák kosztját és különö­sebben gondoskodni kell a katonák do­hánnyal való ellátásáról, ami a pénz­ügyigazgatóságnak adandó utasítással oldható meg Chavrák alezredes biztosítja a bizott­ságot, hogy a hadnagy magatartása nem fog megtorlatlanul maradni, a ka­

Next