Reggeli Hirlap, 1919. június 2(8. évfolyam, 126-148. szám)

1919-06-01 / 126. szám

A belügyi népbiztosság fel­hívja az elvtársakat, hogy minden, a tanácsok országos gyűlését érdeklő kérdésben forduljanak a tanácsok orszá­gos gyűlését előkészítő iro­dájához (Budapest, Vár Or­szág-n‘C4 30., I. em., 36.) forduljanak. Rendelet. A Forradalmi Kormányzó­­tanács LXIX. számú rende­lete alapján elrendelem, hogy Miskolc­ város minden szo­cializált üzeme minden 100 főnyi munkáslétszám után egy-egy kiküldöttet válasszon az Ipari Termelési Tanácsba Azon üzemeket, melyekben 100 főnél kevesebb a létszám, az Ipari Termelési Tanácsban az ellenőrző munkás­tanács elnöke fogja képviselni. A megválasztottak neveit az ellenőrző munkástanács folyó hó­t­ig tartozik beter­jeszteni a Kerületi Termelési Biztossághoz (Miskolcz, Erzsé­­bet-tér 3. Kereskedelmi és Iparkamara). Miskolcz, 1919 május 31. Kerületi Termelési Biztosság: Kruppa János. Rendelet Földmivelésügyi népbiztosság 23—F. N­sz rendelete szerint búzát, rozsot, kétszerest, árpát és zabot, zöld (be nem érett) álla­potban kaszálni, vágni, etetni vagy bármely más célra felhasz­nálni tilos, kivéve azt az esetet ha valamely ele­mi csapás (jég, víz, fagy) a termény beérését le­hetetlenné teszi. Az ele­mi csapás miatt be nem érett vetések lekaszálására csak a járási birtokrendező és termelés biztosító bizottság adhat enge­dél­yt. Ezen rendelet ellen vétók felett a forradalmi törvényszék ítél. Miskolcz, 1918 május 27. Várm. gazd. fő megbízott Rendelet. Elrendelem a Borsod, Abaúj- Torna, Zemplénvám­aegyéb meg nem szállott területein levő ö­z­­szes szocializált üzemek üzemi termelési biztosainak, hogy június hó 4-ig leltárt készítsenek: 1. üzemi anyagjaikról (mint pél­dául ólaj, kovácsszén, gepszij, csapágy fém, tömítések stb.) 2. eladásra késs gyártmányaik­ról. Ezen leltárakat az «Menő-vő munkástar'^' ­ REGGEL! HÍRLAP Miskolcz, ISIS.­­uni .& r • ! Danivölgyi lakásokban Hirossik és Eo Aderas főormányzta náci biztosok a Dsánvölgyben — 6 -8-an laknak egy szobában — Megyen alszanak egy ágyban — Fas Hamaruban­­disatóólban lakik egy öreg asszony — Egészség, télen barlanglakások A kapitalizmus aranyhegye nyo­másának terhe alatt görnyedezett évszázadokon át a föld proletár­sága. Az aranyhegy elzárta a pro­letárok elöl a nap­ugarat, izmaiból kiszívta az erőt, lelke elől elvon­a a kultúrát, ostorával véresre verte a hátát, bányák mélyén, gyárak zakatoló gépei között nyomorúsá­gos, silány testéből vércsöppeket izzasztott rohanó munkájából, me­lyek nyomán arany csörgedezett a kap­talistáák vasszekrényeibe. A burzsoázia lenyűgöző kapzsi­ságában az élet legszükségesebbjei­vel sem látta el rabszolgáit, nem engedte, hogy a do­gozók száz­ezrei a lét­minimumon felül vala­mely kis igényt támaszthassanak. Tiszta, világos szobák karosszékei­ben, kékes szivarfüst m­ellett mely burzsoának fájt az, hogy a nehéz testi munkaerős tápálékot kíván, s azt nem tudja meg­szerezni a prole­tár hogy a földalatti lakásban, nyo­moru­ságban világra jött gyer­me­kek nélkülözések között csepere­dik fel, míg a megélhetés kénysze­rűsége fiatalon, törékeny testtel munkába nem vonszolja. Hogy a dolgozóknak éppen ugy terem a föld, lükük ép usy szomjuhozza a kultinát, mint a kizsákmányo­lókét Hogy a munkás azért oly nyomorult, elégedetlen, mert szegény, mert keresménye nem a!".­arályban a teljesített mun­kával, a munkáltató jövedelmével kacagni való, hogy a dologtalanok, a mások munkájából élők jótékony egyesületek útján igyekeztek azo­kat rokkantságukban, senyvelésük­­­ben, elerőtlenedésükben egy pár fillérrel segíteni, akik az ő értük való munkában szakadtak meg köpték ki a tüdejüket, szakítottak ,­ fél karukat s egészség esei, penészvirág utódoknak adtak éle­tet. Egy bűnös rendszer, hibás és gonosz világnézet minden átkának, nyo­morulságának következményeit érzik most a kizsákmányolt prole­tárok. Csak egy kis sétát kell tenni a szerencsétlen p­oletárok negyedé­ben, puszta ridegségében tárul fel a nyomorult valóság, az ember szíve fáján húzódik össze. . Hirossik Mirkolcz város kor­mányzótanácsi biztos és Kenderes Borsod vármegye kormányzótanácsi biztosa kíséretében felballagtam a Danivölgybe, Miskolcz legszegé­nyebb negyedébe. Az első viskóbin, mely előtt megállósunk egy kőmüves lakik hatod magával. A vál­ogba­ vetett tákolmány két részből áll. Az egyik részben egy tehén lakik a bornyá­jával, a má­ik részben (4 lépés hosszú, 2 lépés széel) a kőműves család A ház előtt két légé­re disznóól van, melybe­ egy sovány malac félénken szaladt ki a szobába. Két ágyon és egy divá­nyon alszanak a ■'- A háztető itt ott bádoggal,­­♦ ',í­szkával van fedve. :*Ormán semmi, a tu­dött, ki pirulva vallja be, hogy a gyerek sem írni, sem olvasni nem tud. A következő viskó a part felé dűl, ugrásra készen minden pilla­natban a völgybe, ez­ egy asszony lakik benne ölöd magával. Sírva panaszolja, hogy a férje 3 évvel ezelőtt elesett az orosz fronton, azóta tengőd­ő, nyomorog, márci­ustól már semmiféle segélyt sem kap. Legnagyobb fia 14 éves, ez keres az egész családra. 5 forint kázbért fizet havonta, de még ezt is művészet előkeríteni. .Behajtja rajtam könyörelenül a gazda — panaszolja —­ nem tudom, tetsze­nek e ismerni. Őr a nagy Avason.“ Egy nyoszolyán négyen alszanak. . . ..A bátyám a földön alszik. Nagy nyomorúság ez kérem. Éni is alig tudnak. Volt egy kis hidi bábám az is elfogyott. Hogy kicsi ez a kislány ? Hát, kérem, az apja s kicsiny volt én is kicsiny va­gyok, minek nőtt volna nagyobbra !“ Hirossik elvtárs megígéri, hogy a segélynek utána fog nézni. Ballagunk pó­­tnak fölfelé, csupa föld alá sütyellett lakás. Valósá­gos barlangok, nedvesek, dohosak, a napfény még tévedésből se lopóz­­hatik be. Bebuvunk az egyik lakásba. A háziasszony kalauzol bennünket. A szobában félhomály. Egy ágy, egy il­vány. A szoba közepén asz­tal tele levelező lapokkal, fényké­pekkel Egy keretbe szorítva „Latyi“ mosolyog ránk, egy másikban Rit­kai Latabár-Lábas*­ff Sztambul ró­zsája), szép fehér üveg alatt D’Arigó a kutyájával. A háziasszony nagy bőbeszédűséggel elmeséli, hogy egy testvér­pár bérli a sz­­át, a fiú egész nap őgyeleg, a lány meg csak tánciskolába, meg színházba jár. Élénken gesztikulál a kezével s az ajtón beki­árcsiskodó gy érméknek megigéri, hogy kiveri a szemét. A testvérek 5—5 forint házbért fizet­nek egy évre. Meszelik az egyik barlang­lakást, mikor belépünk A sötét lyuk telje­sen üres, minden apróság az udva­ron van. A férfi 10 éve dolgozik a Vasgyárban, nem tudott lakást kapni. .Szegény ember a szegény­ségében nem mer mozgolódni,* mor­d a nagy busán. .Szeretnén­k egy konyhát építeni, mert itt kieszi a szemünket a füst. Legalább egy görcs mancot tudnánk venni, az igaz, hogy korpát meg nem kap alak.* Ballagunk tovább. Gyerekek cso­portosulnak körülöttünk. Sápadtak, véznák, rongyosak. Barátságtalanul pislognak felénk Egy kis c­sány gyerek élénken ugrál körülöttünk, minden lakásba bejön velünk, mu­togatja a legrosszabb barlang­lakásokat. Huncut kis kék szemű, barna bőrű purdé. Ártatlanul mo­solygó szájjal meséli, hogy ő neki nincs apja Egy két csaf­­ lóg rajta. Megkérdeztük, hogy varr-e inge? A gyerek büszkén mondja, hogy három van. Eltűnik egy pár pilla­natra, visszaszalad hozzánk s mu­tatja, hogy az anyja a mi tisztele­­tünkre ünneplőbe öltöztette, nagy ing, szürke férfi mellény kábát ■ kék bugyogó, — ez az A viskók sorba mind benyúlnak a földbe, a füst az ere­m alatt jőz­ni, csepeg a p­orond, egészségitlen, dobos valamennyi. Mindenikben 5 - an laknak négyen alszanak egy ágybóz.A férfiak vagy elestek a háborúban, vagy most katonák. A megyünk a völgy jobb olda­lára. E barlangok még kellemetle­nebbek, mint a másk­a dilop. Az egyik barlangban egy munkás l­­kik ötödmagával, 24 éve dolgozik már a vasgyárban. Egy másikban egy szervezett munkás, kőmives lakik hetedmagával. Régi lakásából míg a harctéren volt kitették, kény­telen volt ideköltözködni. A szoba még nappal is sötét, a levegő fojt*, a ruhanemű megrothad. Hirossik elvtárs megígéri, hopó részére la­kásról fog go­ndoskodni. A Dani völgy vége felé egy rozzant házacskába lépünk be. Vékony, fejletlen, szinte gyermekk asszony panaszo­ja nekünk, hogy egy szobában öten laknak. A lakás az anyjáé, aki egész télen a fás kamarába aludt. A fáskamara bi­zony ungyan szellős egy öreg asszonynak, a legkisebb esőnél pe­dig beázik. A fáskamarát a disznó­óltól egy vékony deszkafal vá­lasztja el. Ő­­ is alud már az öreg asszo­n. Az öreg meginta már az ólat szeretne a lakásba köt­özni, nincs hely, a fiatalok vi­szont lakást nem tudnak kapni. A fé­l — jelenleg katona — 5 évet dolgozott a vasgyárban, de ott lakást nem tudott kapni. Megnézzük az egyetlen Dani­vá­l­yi kapitálissá, a szatócsot. Az üzlet zárva, nincs áru. Van még egy kevés mosó­por, cigarettasu­pka, hadi szappan, lámpasiveg, egy két kefe — ezért nem érdemes nyitva tartani. ... Itt nem álmodik, de él a nyomor... * A proletárok lakásnyomorán erre hitendő, a lakáshi­vat­al a napokban szigorú lakáskatasztert fog felvenni. Igyekezni fognak addig is, míg az építkezés megindulhat, a legszegé­nyebb proletáriátust lakáshoz jut­tatni. A burzsoázia összeköltözte­tésév­el a tár­adalmi kiegyenlítés egyik momentumát fogja megkez­deni a lakáshivatal. *—*'*• «ca» ma. «a*MMMsa* *•««* Élesztő árusítás. Értesítjük a köönséget, hogy júnim hó 2 tőig kezdődőleg az élel­miszerj­egyen lévő élesztőjegy szel­vény ellenében élesztőt lehet vá­sárolni a következő kereskedők­­nél: Tupler Adolf Újváros, Schleifer Ignác Arany János u, B­aur Jó­zsef Király u., Nagy Miklós Vá­rosház tér, H­aas József Széchenyi-u., Weidlich Pál Széchenyi-u. Domán József Hunyadi u , Szit­zmann Hen­rik Buzatér, Schwarcz Miksa Mind­­szent u, Robicsek Lipót Vörös­mart­hy u., Szlavkovs­zky Károly Városháztér, Groszmann Jágó Széchenyi-u., Volczovics Albert Lovagda-u., Weisz Mór Tóth-u, Drucker Ignác Szentpéteri kapu. Személyenként, illetve jegyen­ként 1 és fél dkgr. élesztő vásá­rolható dsgr.-ként 20 fillér árban. Munkástanács intéző bizottsága.

Next