Reggeli Hirlap, 1919. július (28. évfolyam, 149-175. szám)

1919-07-01 / 149. szám

.f Ob­r. 1919 Julius 1. Kedd Világ proletárjai egyesüljetek ! 149. szám, XXVIII. évfolyam ELŐFIZETÉSI ÁRAK: MI Egész évre 60--- K. Vidékről 64 — K. Fél évre 30- - „ 32- - „ Tf­rgy évre 15-— „ 16— Havonta 5-— „ 550 „ A SZOCIALISTA-KOMMUNISTA MUNKÁSOK MAGYARORSZÁGI PÁRTJÁNAK MISKOLCZI REGGELI LAPJA Kiadóhivatal: Miskolc?, Széchenyi­ utca II. msé­s Szerkesztőségi Miskolc?, Városház tér 22 utc TELEFON­SZÁM: 4—98, 6—10. Egyes szám árai 30 fillér. A tepi Kishalt. A legélesebb osztályharcnak, a tudatos és nyílt proletárdiktátum­nak a gazdasági feltételek meg­teremtésén kívül egy mindenek fölött fontos kötelessége van ön­magával szemben: a fegyveres, tiszta osztály hadsereg kiépítése Szükséges ennek a megtartása mindaddig, am­i a külföldi burzsoá államok még seregeket képesek ellenü­nk, a proletánárut ellen fegy­verten tartani. Pacifisták vagyunk olyan értelemben, hogy szívből kívánjuk a világ dolgozóinak közeli békéjét, testvéri együttműködését, amelyben hittünk s amely mért földes lépésekkel k­özeledik. De nem vagyunk pacifisták abban a hazug értelemben, ahogyan a pacifizmust az imperialista államok értelmezni szeretnék, hogy békésen tűrjük tovább is a kizsákmányolás rend­szerét és szentimentális könnye­déssel óhajtjuk a „belső és külső békét“. Ez az álpacifizmus csak annyit jelentene, hogy azok kezébe rakjuk le ma ismét a külső és belső har fölötti döntés jogát, akik azt edd' ,.van lélekemelő módon ke­­z­ek. Az igazi pacifizmushoz, a v­er' séjéhez csak a mi har­cunk, világ osztály harcának tel­jes kiharc­olása vezethet. Hazug­ságnak, tudatos ferdítésnek bélyeg­zünk minden „békeegyezményt“ „népszövetséget“. — Azoknak az ingadozó kispolgároknak a lelkét, akik örökös békevágyukkal sírják bele a világot, az eddigi történelem tükr­e tárjuk fel; ebben meglát­­hatjuk ennek a „békevágynak “ minden nemes következményét. Meg vagyunk róla győződve, hogy igazi békét csak egy hozhat a világ­nak : a világ Tanácsköztársaságai­nak szövetsége. És rájuk, hogy a fejsör minden mozdulása erre mutat. Ehhez az éles osztályharchoz öntudatos, tiszta osztályhadseregre van szükség, amelynek tagjai ab­ból a proletárosztály­ból kell, hogy kikerülj­e­nek amely most szem történelmi hivatásának megvalósi­tásáért küzd. A kapitalista államoknak az volt az érd­kük, hogy hadseregeiket amel­y nem voltak osztályhad­sereg, hanem az elnyomatás tér­­roltá­ri halálba kényszeritett «Holt milliók lehetőleg elkülönítse a tár­s­dalom többi részétől, meg­szakítson minden szerves össze­függést a hadseregbe kén­yszerített proletár és a proletárosztály többi része között. Ezért volt száműzve a hadseregekből a politika, amit úgy értelmeztek, hogy ott politi­zálni csak a hóhérvezéreknek sza­­bad. A prolet­­állam érde­ke hogy az osztály öntudatát minden esz­közzel ébren tartsa a hadsereg minden egyes tagjában. Nem sza­bad megengedni, hogy a felfegy­verzett proletár, a vörös katona olyan izolált külön szerve legyen az államnak, mint azt a kapitalista állam előírta. Nem szabad meg­engedni, hogy civil és katona proletár között olyan ellentét fej­lődhessék, amilyet a kapitalista állam katonájában osztályöntudata m mmwmnaiuiM o n* m m mvuuamm umamua • raum« na w elhomályosítására mesterségesen fejlesztettek. A fegyveres proletár époly kato­nája a proletárosztálynak, mat a pörölyös munkás Ezt a tudatot pedig egyféle módon kell és lehet táplálni: gondoskodni kell arról, hogy a vörös katona a pártsajtó, röpiratok és főleg a szakszerve­zeti és pártélet révén továbbra is szervesen kapcsolódjék mindahhoz, amihez proletár volta természet­szerűen odaköti. A szakszerveze­teinek pártszervezeteknek kell gondoskodniok arról, hogy a vörös ka­nna fegyverrel a kezében­­ tovább járhassa azt az iskolát, amely az osztály öntud­atát acélossá tette. Lehetővé kell tenni sőt minden módon elő kell mozdítani, hogy a vörös katona érezze, hogy ő tovább is tagja annak a saok­szervezetnek, amelyr őt az essone harcosává nevelte és egybán is nevelni fogja. Ha a vörös katona, nem jöhet a szakszervezetbe,­­a szakszervezetnek kell őt felkeres­nie, és a kapocs egy­ percre se szavaljon meg. Ez a legnagyobb feladata ula a szervezeteknek az osztályhadse­­­reggel szemben. így lesz a mi hadseregünk a legtisztábban ra­gyogó vörös osztályhadsereg, ammely mellett eltörpülnek azok az trape­rialistáktól hajtott elkábított sere­gek, amelyeknek elkábítása épen az által sikerült, hogy osztály­­öntudatuk igyökereit, az osztálly­al való kapcsolatukat vágták el . fi Vörös hadsereg minden katonájához A mi szocialista szövetséges Tanácskormányunk kormányzója­­r­ád­a szól hozzátok vörös katonák ! Mi szólunk hozzátok, kik fegyverbe hívtunk benneteket. A Tanács­köztársaság dolgozói nevében küld­tünk benneteket a frontokra, kik­nek fölhívására menjetek előre! A proletár haza érdekei most pila­­natnyilag nem azt parancsolják nektek, hogy előre menjetek. A proletárhaza most még nagyobb áldozatot követel tőletek. Azt kö­veteli, hogy hagyjátok el a dia­dalmas csa­­kban elfoglalt terüle­tek egy részét és menjetek át egy más területre, melyet jelenleg a román bojárok rablócsapatai tarta­nak megszállva A cseh­szlovák imperialis­ok zsoldos csapatai előtt nem hátrálun­­k és nem is hátrá­lnak meg Nem az ő rablóétvágyuk, hanem a világ legnagyobb kizsák­mány­olói a francia, angol ameri­kai pénzkirályok, munkásnyúzók és parasztfosztogatók minden h­a­talma áll velünk szemben. Hogy a hurokból kiszabadítsuk nyakunkat, visszavonjuk csapata­inkat arra a határra, melyet a világon „ fontoskodó rablók szá­munkra kijelöltek. Küzdelmetek még­sem volt hiábavaló A cseh­szlovákoktól elfoglalt terü­et he­lyett a proletárhaza megkapja a jóval termékenyebb tiszta magyar lakta és területben is nagyobb Tiszánt­úl, honnan a román bója rablócsordáinak az ántant paran­csára ki kell vonulniok. A prole­tárdiktatúra, a dolgozók hazája élni fog ezen a területen! Kézben fogjuk tartani a fegyvert, mert utolsó csepp vérig, az utolsó lehe­­­letig m­egvédjük a dolgozók ural­mát a proletárdiktatúrát. Az időt, ha nyugton hagynak a rablók, arra használjuk föl, hogy meg­szilárdítsuk a Tanácsköztársaság belsejében a dolgozók hatalmát Föl akarjuk lendíteni a mező­gazdasági termelést a földeken, melyekről elűztük a földesurat és amelyet a dolgozó földrejves sze­gények kezébe áltunk. Megte­remtjük a szocialista termelést. Gépeket, ekét ásót, kapát gyár­tunk a városokban, gyapjút fonunk és szövünk sze­retté és odaadjuk a városi dolgozók keze mun­­­ájával készült termékeket a falu szegé­nyeinek, hogy ők élelmiszer fölös­legükkel táplálják a gyárak mim­kásait. Rendet csinálunk az or­szágban, leszámolunk az eik­üfor­radalommal és minden oly kisír­­l­tt­­el, mely a gyárat, bányát, föl­det vissza akarja juttatni a ki­zsákmányoló herék kezére. Ennek föltétele, hogy a parancsokat me­lyek az uj határ elfoglalására és a románok által kiürített területek­­megszállására vonat­koznak, öntu­datos fegyelemme teljesítse ek. A fer­üljetek föl rémhíreknek, alja-­ uszításoknak, amely ilyenkor föl­üti a fejét, ne hallgassatok csábító szavakra, bármily szinü köpenybe burkolva kiabálják is azt. Emlékezzetek vissza, hogy a három szinü lobogó színe áfáit csaltak, amikor olasz, francia, an­gol és amerikai bankárok­nak szol­g­áltatták ki és darabolták föl Ma­gyarországot. A világforradalom ?­ szövetségese a világsz­abadságért küzdő magyarországi Tanácskiz­­társaságnak, amely új erőgyűj­tésre készül ezen cselekedetekkel, hogy hazát adjon a dolgozóknak, amelyben nem az urak, papok bankárok és mágnások, hanem a dolgozók kezében a ha­­lom Éljen a mi szocialista szövetséges Tanácsköztársaságunk ! Éljen a Vörös Hadsereg I Le az elnyomóit kar I Éljen a nemzetközi proletérforradalom I Budapest, 1919. július hó 30. Testvéri üdvözlettel: A magyarországi Szocia­lista Szövetséges Tanácsköztársaság Kormányzólanácsi,

Next