Reggeli Hirlap, 1919. december (28. évfolyam, 231-251. szám)

1919-12-02 / 231. szám

ilykolcz, 1918.________3ÖC¥lif. évfolyam, 231. szám Kedd, december 2 i­ . ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Malyben ! Egész évre 96 —K. Vidékrs­­ 96 —K. Fél évre 48’— „ 48‘— * Négy­ évre 24 —24­— „ POLITIKAI NAPILAP Kiadóhivatal: Miskolcz, Széchenyi­ u. 15. Telefon: Sík* ■Szar. esz 253 ág: Miskolcz, Városház tér 22 száz. TELEFON­SZÁM 4—98. 6—18. Egy­ szám Ára: 60 fillér. A Harthy-gyalogság bevonul kedden Miskolczra és ki­virul számára a szíveknek az a hódolata, mely csak kiváltságoso­kat, erkölcsben, erőben és fölfo­gásban magasabbrendűeket, a napi élet hullámai fölött állóakat illet meg. Mert mink a bálványoztatásnak avval a fentartás nélküli hitével te­kintünk erre a hadseregre, hogy az a sorstól rendeltetett szá­­j­munkra, attól a sorstól, mely meg­­tartott bennünket ezer esztendőn ke­resztül tatárdúláson, török igán és osztrák jármon, súlyos belső har­cokon, leigáztatáson, tűzön, vizen és minden csapáson keresztül nemzetnek a népek családjában. Ez a hadsereg nem pártok tusájá­­nak az érdeme nem a jelszavak foganatja, hogy csak ma virágoz­zék és holnap elhervadjon, mint virág, melyet csak politikusok me­legágyából lehet diszként, pompa­ként életre hivni. Ez a hadsereg nem sallangja, nem cicomája a nemzetnek, hanem tengelye, mint amelyet maga a nép, a magyar történelem új alakulata hivott életre s amely nélkül meg nem állhatunk, ha hivatásunkat, mely ránk vár, be akarjuk tölteni. A szenvedések kiállása próba­köve volt szívósságunknak, elpusz­­títhatlan akaraterőnknek. A továb­biak más feladatok beteljesítésének elvárásában fognak majd lezajlani: ama feladatok megvalósításában, melyek nélkül ez az ország úgy élne csak, mint akinek szemét ki­vették, karját levágták s megtagad­ták tőle az élet legszükségesebb lehetőségeit. Nem élhetünk a Fel­vidék nélkül és megrablottaknak kell tekintenünk magunkat Erdély elvételével. Az értük való vágyódásunknak a szimbóluma az az ünnep, mely a Horthy-zászlóalj holnapi bevonu­lásakor a város falai közt felzen­­dül Magyar bánat és magyar re­ménység az ünnep gyúpontja, mert tudjuk, hogy jön az idő, mikor nemzeti hadseregünk mint Isten vihara fogja elsöpörni elleneink armadáját.* A Magyar Nemzeti Hadsereg első gyalogos csapatai ma délután vonulnak be Miskolczra. A város, a közönség meleg szeretete kíséri őket bevonulásuk alkalmával. A csapatok délben fél 1 órakor érkeznek meg a Gömöri-pályaud­­varra. Itt Szabó Sándor őrnagy vezetése alatt egy tiszti és altiszti küldöttség fogadja az érkezőket. Az ünnepélyes fogadtatás a Rudolf-laktanya udvarán lesz. Déli egy órára itt gyülekeznek az ün­nepségen résztvevő testületek. Ugyanitt áll fel a napokban érke­zett tüzérség, a katonai rendőrség egy altiszti százada és a be nem osztott tisztek, kik várják Nagy Pál báró, altábornagy megérkezését. A csapatok zeneszó mellett in­dulnak el a Gömöri-pályaudvarról s egy óra után érkeznek be a Rudolf-laktanyába, hol a számukra kijelölt helyen felállanak. Az érkező csapat parancsnoka jelentést tesz Nagy Pál altábor­nagynak, utána a kürtösök imára fújnak. Ima, Nagy Pál altábornagy üdvözli a csapatokat. Zsóry György alispán a várme­gye, Szentpáli István dr. polgár­­mester a város közönsége nevé­ben üdvözlik a megérkezett csa­patokat. A parancsnok válasza után a zenekar a Himnuszt játsza, mely után a csapatok díszmenetben vo­nulnak el. Lobogó lengjen minden házon, a késői ősz virágjait szórjátok asz­­szonyok, lányok a magyar katonák elé, lelkesedés hassa át minden polgár szívét, ha a Nemzeti Hadse­reg katonái bevonulnak a városba ! A megértés útján A miniszterelnök a békekötésről. — Lloyd George a magyar békéről. — Huszár Károly az újságírókhoz. Budapest, dec. 1. A miniszter-­­elnöknek az Otthon-körben tett ki­jelentésein kívül szombat óta semmi­­ lényegesebb politikai esemény nem történt. Az Országos Nemzeti Párt­ban mintha lecsillapodtak volna a kedélyek, ma már nyugodtan néz­tek a fúzióra irányuló tárgyalások elé. Az Országos Nemzeti Párt és a Nemzeti Egység Pártjának ki­küldöttei között újabb tárgyalás indult. A tárgyalás lényegesen elő­segíti az akció ügyét és az ellen­tétekre, megfelelő megoldást fognak találni. A fúzió iránt nem­csak a két pártban, hanem a párton kívül álló politikusok között is nagy az érdeklődés. Figyelemmel kiséri az ügyet a baloldal is, mert sokan azt hiszik. Vi­szont határozott érdeklődéssel ki­sérik ezt a koncentrációs kísérle­­tetet különösen a pártonkívüli po­litikusok, akiknek egy tekintélyes része Apponyi és Andrássy párt­­alakítási céljaira vár. Apponyi ezen a héten érkezik vissza Berlinből és bizonyos, hogy részt vesz a politikai kibontako­zásban. A kormány tagjai a sürgős szak­dolgaikon kívül csak a választások kérdésével foglalkoznak. A mára tervezett miniszteri tanács elmarad és csak a holnapi értekezletet tartják meg. Lloyd George Ma­gya­­országról, Amsterdam, december 1. A Courant jelenti Londonból. Lloyd George kijelentette az alsóházban, hogy a szövetségesek már jó ideje át akarták adni Magyarországnak a békefeltételeket, de eddig nem volt olyan kormánya, amely az összes osztályokat képviselte volna. Most végre az összes pártokból kormány alakult, amely választatni fog és az lesz az első lépés a béke felé. A miniszterelnök a békéről és a kormány helyzetéről. Budapest, dec. 1. Huszár Ká­roly az egyik müncheni lap buda­pesti tudósítójának a békedelegá­cióról ezt mondotta: " Arról értesítettek bennünket, hogy Magyarország képviselőit nemsokára meghívják a béke­­konferenciára. A béketárgyalás Magyarország ügyéről januárban tárgyal.­­ A békedelegáció összetételét még nem lehetett meghatározni, annyit azonban már ma biztosra lehet venni, hogy Apponyi Albert gróf lesz a békedelegáció elnöke. Ezután a miniszterelnök alá­­hozottan kijelentette, hogy a kon­centrációs kabinet helyzete szi­lárd és szilárd fog maradni. Azok a hírek is, amelyek a vá­lasztások elhalasztásáról szólnak, teljesen légből kapottak. A vá­lasztásokat január 25-én megejtik és a parlament már február elején összeül. Huszár Károly miniszterelnök nyilatkozott, az oláhok által okozott károk megállapításáról is. Megfelel a valóságnak az, hogy az oláhok által okozott károk összege meg­haladja a 35 milliárdot. Közli, hogy a napokban egy antant bi­zottság érkezik Budapestre, amely­nek feladata az oláhok által oko­zott károk összeírása és jóvá­tétele. Huszár miniszterelnök annak a véleményének adott kifejezést, hogy az antant misszióknak sike­rül az oláhok által elrablott érté­keket visszaszerezni. Huszért Sárváron jelölték. A sárvári kerület egyesült ke­resztény pártjai a kerület mandá­tumát Huszár Károlynak ajánlot­ták föl. A határozat erről a mi­nisztert levélben értesítették. Lovászy a békedelegációban Budapest, dec. 1- A kormány­mány felkérte Lovászy Mártont, hogy vállalja el a békedelegáció tagságát. Lovászy ezt el is vál­lalta és levelet intézett a nemzeti párthoz, amelyben bejelenti, hogy lemond a párt elnökségéről és visszavonul a politikai élette. Erre nézve egy újságírónak ki­jelentette, hogy a békedelegáció tagságát összeférhetetlennek tartja azzal, hogy pártküzdelmekben, vegyen részt. A fúziós tárgyalás: Budapest, dec. 1. A fontos tár­gyalások a nemzeti párt és a volt munkapárt közt tovább folynak Amennyiben a nemzeti párt Lo­vászy csoportja nem megy bele a fúzióba, a Heinrich-csoport kiválik a pártból és egyesül a nemzeti egység pártjával, illetve a volt munkapárttal. A miniszterelnök az újságírók közt. Budapest, dec. 1. A Magyar Táv­irati Iroda jelenti: Az Otthon külön ,érmében tegnap este a politikai újságírók szeretetteljes ünneplés­ben részesítették azokat a társai­kat akiket a politikai újságírás­­kereteiből az ország érdekei a mi­­niszteri székekbe ültettek. A patkó­­alakú asztal fején Huszár Károly miniszterelnök, Beniczky Ödön bel­ügyminiszter, Bárczy István igaz­ságügyminiszter, Pekár Gyula kul­­tuszállamtitkár, Bónitz Ferenc he­lyettes államtitkár, sajtófőnök, Ha­lász Lajos államtitkár, Herceg Géza miniszteri tanácsos, valamint a politikai újságírás előkelőségei fog­­laltak helyet. Az első pohárköszön­tőt Lenkey Gusztáv, a Pesti Hír­lap felelős szerkesztője mondotta,, azután Hoitsy Pál köszöntötte fel a jelenlevő miniszterelnököt. Huszár Károly miniszterelnök az üdvözlésre hosszabb beszédben válaszolt. — Végtelen hálát érzek — úgy­mond — az újságirodalom iránt azokért a szolgálatokért, amelye­ket az országnak tettek, amikor abszolút kritikus pillanatokban és napokban át tudták segíteni a vál­ságon a magyar politikai életet. — Ma nem lehet lángcsóvókkin.

Next