Reggeli Hirlap, 1921. június (30. évfolyam, 121-145. szám)
1921-06-01 / 121. szám
Miikola, 1921 junlus 1 pontot és ezzel elismerte a csehszlovák köztársaságot, október 26-án Andrássy, mint külügyminiszter, felajánlotta a békét. Csodálatos, hogy Németország a mi faktoraink megkérdezése nélkül ajánlotta fel a békét. A hadsereget nem a szocialisták züllesztették le 1918 október 27 én már Ausztriában a császár tudtával és beleegyezésével nemzeti tanácsok működtek. Ezekre nézve Windischgraetz maga bevallja, hogy 2 hétig meggátolta e hírnek közzétételét. Ezenkívül a fronton agitáció dolgozott. Hogy milyen rettenetes hatása volt ennek, mutatja az, hogy maga a hadvezetőség mondja, hogy a hadsereg teljesen atomizálva volt s ezzel harcképtelenné volt téve. Ekkor kezdődött meg a csapatok hazaözönlése. Kiemeli, hogy a szakértők egyetlenegy helyen sem említik, hogy a hadsereg szétzülesztése defallista vagy szocialista agitáció következménye. Andrássy 1918 végén nem látta a forradalom jeleit Egy kellemetlen igazságot kell elmondania. Windischgraetz 1920 január 8-án cikket írt, melyben azt írja, hogy október 26 án azt tanácsolta, hogy mindkét főváros számára kérjenek antantcsapatokat, hogy azok szállják meg a fővárosokat. Andrássy ezt a tanácsot hazaárulásnak minősítette, mert — mint mondotta — sem a forradalom, sem a lázadás semmi jele nincsen. Ezt mondotta Andrássy október 2- én, pedig Andrássy jól lehetett tájékozva, hiszen a családjában volt az az ember, aki a forradalom vezére volt. Ezenkívül magasabb diplomáciai körökben is összeköttetései voltak. Valószínű, hogy családja tagjaival, tehát Károlyival is beszélt ezekről a dolgokról. Én merem állítani, hogy Andrássynak az a tiltakozása, hogy Budapestre a forradalom elleni védekezés céljából antantcsapatokat hívjanak, sok tekintetben káros volt az országra. Azzal a nagyrabecsüléssel, amellyel Andrássy iránt ma is vagyok, meg akarom említeni azt, amit én igazságnak tartok, hogy október 2- án hazaárulásnak tartotta Andrássy Windischgraetz kívánságát. Andrássy: Az indokolásban téved. Kontroversiák Tisza és Andrássy közt Sándor: Annál inkább különös Andrássynak ez a megállapítása, mert két órával később az osztrák Reichsrathban már republikánusok tanácskoznak, ekkor jelent meg Andrássy mint külügyminiszter. Én azt állítom, hogy Andrássy jóhiszeműen ugyan, de nagy hibát követett el. Ő, aki akkor alaposan volt informálva, másképpen kellett volna, hogy eljárjon. Azután az Andrássy és Tisza között évtizedeken át tartó harcról beszélt. Amíg ez a harc békében történt, nem volt baj, én tudom, hogy Tiszának volt bizonyos makacs felfogása, de viszont kétségtelen az, hogy Andrássy és Tisza között évtizedeken át folyó harc végzetessé vált, különösen a háború miatt-Kerekes: Családi politika. Rassay: Kaszinói szórakozás. Andrássy: Kikérem magamnak, ez gyanúzás, ez ellen tiltakozom, én nem csináltam soha családi politikát. Sándor: Andrássy személyét én nagyrabecsülöm, az ő személyét én nem is bántottam- Kevés olyan kiváló emberünk van, mint Andrássy és én nem becsülöm Andrássyt kevesebbre most, amikor ezt a Pálfordulást megtette, mint azelőtt. Az elnök ezután szünetet rendelt el. Czernin elárulta a monarchiát A délutáni ülést fél 5 kor nyitotta meg Bottlik József alelnök. Sándor Pál: Felelősségre vonja Magyarország volt politikusait, mert nem világosították fel a nemzetet Ausztriának magyargyűlölő politikájáról. Czernin volt közös külügyminiszter magyar ellenesebb volt, mint az antant. Magyarország letörése volt a legfőbb célja. Magyarország megrázkódtatásában Ausztria vezető szerepet töltött be Czernintől egészen Rennerig. Hogy Magyarországon az események úgy következtek be, mint ahogyan a háború után bekövetkeztek, ennek legfőbb oka az, hogy Magyarországért, mint öncélért, nem volt senki, aki küzdött volna. Windischgraetz azt mondja, hogy az antant tisztában volt azzal, hogy milyen oldalról kapott Magyarország feldarabolására vonatkozó terveit. Kérdi, nem lett v volna-e kötelessége Windischgraetznek, hogy ezeket a parlamenttel tudassa. Azt az embert, aki tudatosan elhallgat az országra nézve ilyen fontos körülményeket, felelősségre kell vonni. Czernin könyvéből szemelvényeket olvas fel és árulónak bélyegzi Czernint, aki Ferencz Ferdinánd politikáját dicsérte és akinek terve volt a dualizmust Magyarország rovására megszüntetni. Az októberi forradalom előzményei Foglakozik ezután az októberi forradalom előzményeivel, Károlyi szerepével és támadja gróf Andrássy Gyula szereplését. Ha Tisza nem halt volna meg és abban a helyzetben lett volna, mint Andrássy, akkor nem követte volna azt az eljárást, amelyet Andrássy követett és így felelősségre vonja Andrássyt azért, mert az ország legsúlyosabb megpróbáltatása idején kimenekült az országból. Részletezi az október 23 tól november 1-ig lefolyt politikai eseményeket. Hangoztatja, hogy a Nemzeti Tanácsra szükség volt. Azok, akik a Nemzet Tanácshoz csatlakoztak, nem defallisták voltak, hanem a legjobb hazafiak sorából kerültek ki, akik Magyarország integritásáért küzdöttek. Támadja Haller Istvánt az Alkotmány 1919 január hó 19. számában megjelent cikke miatt. Helytelen a külpolitikánk Hibáztatja külpolitikánkat, mert barátokat nem tudtunk szerezni. Egy barátunk van és ez az olasz, mert az farkasszemet néz a jugoszlávokkal. A külföldi képviseletet csak úgy lehet megoldani, hogyha oda kizárólag olyan embereket küldenek, akik arra alkalmasak. Az osztrák kormány volt a bolsevizmusnak legerősebb támogatója. Dánér Béla közbeszól. És a zsidók ! Sándor Pál, Csehország és Románia a bolsevizmus felé hajlik. A politikai élet élére nem nagy című és rangú embereket kell állítani, hanem olyanokat, akik a feladat megoldására rátermettek. A miskolczi színház ügye — mint ismeretes —, a Faragó lemondásával is némválságos helyzetbe jutott. Időközben ugyan — mint megírta a Reggeli Hírlap — annyi változás történt, hogy Komjáthy a városi tanácsnak Neményi László igazgatót ajánlotta utódjául, de erről még sem a városi tanács, sem a minisztérium nem döntött. Budapesti tudósítónk az éjjeli órákban az alábbi tudósítást adta a miskolczi színház válságéra vonatkozóan: A miskolczi színház válságának ügyében megkérdeztük Wlasics Gyula bárót, a színészügyek országos kormánybiztosát, van-e tudomása arról, hogy Miskolczon, ahol a csonka határok mentén a magyar színészetnek, hatalmas fénnyel kellene átvilágítania, egykoron elsőrangú színjátszás művészet személyes érdekek miatt ötödrangú színészkedéssé sülyedt ? Bizonyos — mondotta Wlasics, hogy Palágyi alatt a miskolczi színház egyike volt a leghíresebbeknek. Komjáthy nem teljesítette azokat a reményeket, melyeket hozzá fűztünk Arra a kérdésre, hogy van e tudomása arról, hogy a miskolcii színtársulat tagjai a Komjáthy— Faragó kombinációk miatt a legkétségbeejtőbb helyzetbe jutott és szerződéstelenné vált, azt felelte báró Wlasics, hogy ezzel a kérdéssel az országos színészegyesület fog foglalkozni és megteszi neki a javaslatait. Mi természetesen — mondotta Wlasics — ha a szükség kívánja, messzemenő támogatásban fogjuk részesíteni az állástalan színészeket- Egyébként az a véleményem, hogy Komjáthyt arra kell szorítani, hogy a színészekkel szemben teljesítse kötelességét. Arra a kérdésre, hogy mit szándékozik tenni a színház koncessziója érdekében, azt felelte, hogy a miskolczi színház igazgatását illetőleg, van elég állomás nélküli igazgató, sőt a koncesszió birtokában lévő igazgatók között is van olyan, pld. Sebestyén Géza Buda-temesvári színigazgató, aki szívesen vállalná Miskolczot. — Mindenesetre gondoskodni fogunk arról, hogy a miskolczi színház megfelelő kezekbe kerüljön és ennek keretében a szerződéstelenné vált színészek is elhelyezkedést nyerjenek. Munkatársunk a képviselőhöz folyosóján megkérdezte Pekár Gyula kultusz államtitkárt, hogy tekintettel a miskolczi színház katasztrofális állapotára, mi a kultuszkormány terve a színház jövőjét illetőleg. Az államtitkár a következőket mondotta. A kultuszkormány a legalaposabban ismeri a miskolczi színházi viszonyokat és tisztában van azzal a fontos kultuszmisszióval, amely Csonka-Magyarország eme nagy kulturgócpontjában a színháznak be kell tölteni. Éppen ezért a kultuszkormány a maga teljes erejével azon valt, hogy a miskolczi színház ügyét rendbehozhassa. Amint megbízható helyről értesülünk, tárgyalások folynak arra vonatkozólag, hogy ha Faragó Ödön nem jöhetne Miskolczra, helyette Polgár Kálmán, jelenlegi pozsonyi színigazgató kapja meg a miskolczi színházat. Előzetesen volt, tudomásom arról, hogy Faragó Ödön a kassai színház igazgatója fogja átvenni a miskolczi színházat, azonban ma reggel értesültem arról, hogy Faragó továbbra is megmarad eddigi őrhelyén, ha ez az eset be fog következni; természetesen új intézkedésre lenne szükség és mi ennek következtében már a mai nap folyamán újabb tárgyalásokat folytatunk ebben az ügyben. Ha Faragó nem megy Miskolczra, gondoskodunk Komjáthy társulatának kellő megszervezéséről. Már e pillanatban is mondhatok annyit, hogy a kultuszkormány minden körülmények között segíteni fog a miskolczi színházon. A kultuszkormány rendezni akarja a miskolczi színház válságát 2. oldal REGGELI HÍRLAP Andrássy személyes kérdésben Gróf Andrásssy Gyula személyes kérdésben szólal fel. Sándor Pál azt mondotta, hogy én Pálfordulással ott hagytam a liberalizmust és antiszemita lettem. — Én levontam a tapasztalatok eredményét és azt a következtetést vontam le, hogy az ország érdekében szükséges annak a fajnak bizonyos térfoglalását korlátozni, és a keresztény öntudatot a keresztény összetartást erősíteni. A forradalomnak ezer és ezer oka van. Ezek közül Sándor Pál sokat említett, de ezeknek az okoknak a léte nem bizonyítja azt, hogy a forradalom felidézésében, sajnos, a zsidóság egy részének a temperamentuma és sajnos, hazafiatlansága is hozzá nem járult. Vázsonyiról például elismerem, hogy a legnagyobb hazafias bátorsággal küzdött a veszély perceiben a nemzeti irányzat mellett. A háború elvesztésének fő oka nem az, hogy Ausztria vagy Németország elárult, hogy hadvezéreink követtek el hibákat, hanem az, hogy sokkal erősebbek voltak, mint mi. Sándor Pál azt mondotta, hogy vakmert voltam, amikor 1918 október hó 28-án nem láttam, hogy forradalom van. Ezt bizonyítani akarja Windischgraetz emlékirataival. Windischgraetz, úgy látszik, nem emlékszik azokra az időkre. Azt mondtam akkor, ha Őfelsége felszólítja az antantot, hogy csapatokat küldjön Bécsbe és Budapestre, ezt nem fogja megtehetni, mert a távolból nem küldhet csapattesteket és azzal fogják vádolni a királyt, hogy ellenséges haderőkkel támogatta a trónját. Tudtam a forradalomról Azt a naivitást nem teheti fel senki rólam, hogy október hó 27-én azt hittem volna, hogy nincs forradalom. Hiszen az egész vállalkozásomnak az volt a kiinduló pontja, hogy forradalom küszöbén állunk. Azután azt mondta Sándor Pál, hogy én mentettem meg Károlyit attól, hogy letartóztassák. Konstatálom, hogy én soha senkinél, aki hivatalos állásban volt és akinek érdekében lett volna Károlyit elhallgattatni, nem jártam közben, különösen a mai napig nem is tudtam, hogy Károlyi elfogatását elhatározták volna. Ülés vége fél 8 órakor.