Reggeli Hirlap, 1922. február (31. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-01 / 26. szám

REGGELI HÍRLAP 3. oldel Szerda, 1922 február hó 1. Részleteiben tárgyalja a ház az ipartörvény revízióját igyekezett erre mint mi­ A Reggeli Hír­lap budapesti szerkesz­tősége jelenti telefonon. A nemzetgyűlés mai ülésén Gaál Gasston elnököl. Jelenti, hogy Győr vá­rostól felirat érkezett a háziiparnak a külkereskedelembe való bekapcsolása és a tranzit­forgalom megindítása tárgyá­ban. Jelenti, hogy Brődy Ernő sürgős interpellációra kért és kapott engedélyt, amelyre három órakor térnek át. Napirend előtt Brődy Ernő kéri a Ház határozatképességének megállapítá­sát. Miután nyilvánvaló, hogy a Ház nem határozatképes, elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után Gaál Gaszton elnök be­jelenti, hogy Papp Dezső államtitkár a mai ülésen részt vesz. Hegyeshalmy Lajos kereskedelem­ügyi miniszter beterjeszti a Háznak a fehérfoszforral való gyújtó gyártásának eltiltásáról szóló törvényjavaslatot be­cikkelyezés végett. A törvényjavaslatot kiadják a közigazgatási bizottságnak. az ipartörvény mó­­törvényjavaslat­tár-Meg kell akadályozni a vissza­éléseket a kisipar terén Ezután áttérnek húsitásáról szóló gyalására. Szterényi József báró az 1-fő §-hoz szólal fel és kifejti, hogy a kivitel és a behozatal szembenállása fontos a kis­iparra nézve. A behozatal csökkentésére kell törekedni. Ő maga liberális gon­dolkodású és mégis hivatali működésé­ben annak idején sokat tett a kisiparért. A szövetkezeti mozgalom elősegíti a kis­ipart. Sajnálattal látja, hogy a közszál­­lítá­soknál a kisipar nem részesül abban a figyelemben, amelyben megérdemelte volna. Hegyeshalmy Lajos miniszter taga­dókig int a fejével. Szterényi József: Hasztalan int a kereskedelmi miniszter úr a fejével, igy volt ez az utóbbi időkig. Sem a had­sereg, sem a vámőrség ruhaellátásánál a kisiparosok nem jutottak munkához. Ő és több ellenzéki társát sajtóbeli táma­dások érték, ő bár nem érzékeny, azért teszi ezt az esetet szóvá, mert még a hivatalos sajtóorgánum is rágalmakkal és hazugságokkal állott a nagyközönség elé, hogy ők 100 milliós hozzájárulást szereztek a múltban egyes vállalatoknak és hogy most is ezek érdekében tény­kednek a nemzetgyűlésen. Elvárja a központi hitelszövetkezet vezetőségétől, hogy neki ezen rágalmakért elégtétellel fog szolgálni. Ő a kisipar támogatására áldozott, amely most mostoha gyermek. Az iparoktatás személyzetéről és az ipariskolákról a legnagyobb elismeréssel nyilatkozom, amennyiben az iparoktatás vezetői voltak azok az apostolok, akik előmozdították a kisiparos okszerű fej­lesztését. A német kisipar azért helyez­kedett el a hatalmas gyáripar mellett, mert ennek védőszárnyai alatt fejlődhe­tett és teljesen bekapcsolódhatott. A képesítés azonban abban az értelemben mint nálunk, Németországban nem lé­tezik. Németországban mesternek csak azt a kisiparost nevezik, aki a mester­vizsgát letette és inastartási joga is csak a­ mesternek van. Nem ellenzi a képesítést, azonban csak a német rend­szer alapján. Meg kell gátolni azokat a visszaéléseket, amelyeket a kisipar terén el lehet követni. Miért nem precizírozza az állam a gyár iparűzésének a fogalmát. Ezt ren­delettel akarja elvégezni. Heves szóváltás Szterényi és Ereky között Jöhet a mai kurzus után egy tiszta liberális kurzus. Ereky Károly: Nem biztos. Szterényi József: Soha vadabb, li­berálisabb korszaka nem volt a kapi­talista védelemnek,­ mint a mai. Ezt igazolhatják a kurzuslapok. Ereky Károly: Idézzen belőlük. Szterényi József: Idézhetek is. Mi­kor én pénzügyminiszter voltam, a mo­nopólium . . . Ereky Károly: Én is tudok szemé­lyeskedni. Én a háborús maradékokat támadtam, nem úgy mint Ön csinált. Szterényi József: A képviselő úr miért nem niszter. Ereky Károly: Erre a személyeske­désre ráfizet, én tízszer, százszor is gorombás tudok lenni. (Nagy zaj.) Szterényi József: Én a képviselő úr gorombáskodásra való hajlamát soha­sem fogom kétségbe vonni. (Derültség.) Ereky Károly: Nem tűröm ezt a fö­lényes hangot. (Nagy zaj.) Közbekiáltások: Mi van a mono­póliumokkal ? Ön háborús miniszter volt! Szterényi József: Megleckéztetem, mert olyat állít, melyet nem tud bizo­nyítani. Ha bebizonyítja, hogy a mono­póliumokat és központokat én tartottam fel, bocsánatot fogok kérni. Ereky Károly : Ezt meg is fogja tenni, mert majd jövök a fúróval. Szterényi József: Vagyok én is olyan kemény legény, hogy belém törik a fúrója. Ereky Károly: Hadd törjek, legalább benne marad a hegye. Elnök: Kérem Szterényi képviselő urat, hogy most már térjen vissza a törvényszakaszhoz. Szterényi József: Köszönöm az el­nök úr figyelmeztetését és ígérem, hogy már nem fogom zavarni a közbeszóló képviselő urat. (Zajos derültség a Ház minden oldalán.) Túlzásnak tartom, hogy a javaslatban a manikűrözést képesítéshez kötik. Túl­zás az is, hogy a kereskedőnek az áru becsomagolásához szükséges dobozok készítése nincs megengedve. Csodálom, h­ogy a kereskedelmi miniszter úr nem ment tovább és nem kötötte képesítés­hez a kereskedelmet, most mint Szer­biában. Következik Ereki Károly. A magyar közgazdasági politikának súlyos hibája volt, hogy teljesen szabaddá tette az ipart. Oka ennek, hogy minden más szakmának meg volt a képviselete a parlamentben, az iparosok azonban nem voltak képviselve. A pénzintézetek meg­védik magukat, hiszen nem régen Ko­rányi olyan törvényjavaslatot akart el­fogadtatni, amely lehetetlenné tette volna azt, hogy a pénzügyminiszter beleegye­zése nélkül új bankok alakulhassanak. Én meg is buktattam ezért Korányit. Csernyus Mihály: Nem ön buktatta meg. Ereky Károly: Hiába trillázik a kép­viselő úr, mégis én buktattam meg. Amikor azonban megakadályoztuk e ja­vaslat törvényerőre emelkedését, akkor egyáltalában nem hallottunk Szterényitől egy szót sem. Szterényi József báró : De igenis fel­szólaltam ellene. Ereky Károly : A bankokat a nagy­­kereskedőket tehát szabad megvédeni, a kisiparosok védelme azonban reakció. Tiltakozom Szterényi kijelentése ellen, mintha a monopóliumokat a keresztény irányzat hozta volna létre, hiszen a köz­pontokat a háború alatt csinálták. Ezután Szterényi József báró sze­mélyes kérdésben kér szót és kijelenti, hogy ő Erekyt nem támadta, hanem Ereky támadta őt állandó közbeszólásai­val és ő csak védekezett. Kijelenthe­tem, hogy a monopóliumok ellen én is küzdöttem, én azt sem mondottam, hogy a keresztény irányzat hozta létre a monopóliumokat, de azt igenis állítom, hogy az sohasem grasszált úgy, mint ma. Ezután Budavári László szól a sza­kaszhoz és két határozati javaslatot nyújt be, amelyek közül az egyik a zár­órára vonatkozik. Az elnök figyelmezteti a képviselőt, olyan javaslatot nyújtson be, amely szakasszal összefüggésben van, amire Budavári csendesen leül helyére. • Ezután Mahunka Imre a tanoncok­­tatás fontosságáról beszél. Az elnök azonban őt is figyelmezteti, hogy ne kalandozzon el az első sza­kasztól. Mahunka Imre : Ez az ipartörvény még nem biztosíték arra, hogy jövőben a kisipar jobban kibontja szárnyait. Az elnöklést eközben Bottlik József veszi át, közben pedig Mahunka Imre folytatja beszédét és kijelenti, hogy ne Pálffy Dániel: A Baross-szövetség ezt akarja. Szterényi József: Az egész javaslaton a numerus clausus gondolata vonul végig. Ereky Károly: Minden zsidó megta­nulhatja a kovács mesterséget. Szterényi József: A numerus clausus nincs pártatlanul megalkotva. Haller István: Meg kell nézni a pénzintézeteket. Ott van csak numerus clausus. Tasnádi-Kovács József : A sajtóban és az irodalomban is. Szterényi József: A törvényjavaslat­nak második részét, mely a tanoncokta­­tással foglalkozik, örömmel üdvözli. A törvényjavaslatot általánosságban elfo­gadja. Új javaslatok Ezután a beteg honvédelmi miniszter helyett Tomcsányi Vilmos Pál igazság­ügyminiszter beterjeszti a magyar ki­rályi honvédségről szóló 1921. évi 49. t.-c. egyes rendelkezéseinek kiegészíté­séről és módosításáról szóló törvény­­javaslatot. Kállay Tibor pénzügyminiszter a közszolgálati alkalmazottak és köztiszt­viselők helyzetének, valamint a hadi­özvegyek és árvák helyzetének javításá­ról és az ehhez szükséges fedezet bizto­sításáról szóló törvényjavaslatot. Mayer János földmívelésügyi minisz­ter az erdőőri alkalmazottak létszámá­nak emeléséről és az ehhez szükséges fedezetről szóló törvényjavaslatot, Kle­­belsberg Kunó gróf belügyminiszter a magyar­ államrendőrség és csendőrség létszámának kiegészítéséről és lefegyver­zésének módozatairól szóló törvényja­vaslatot. A javaslatokat kiadták az egyes bizottságoknak. Ezután az elnök öt perc szünetet rendel, mestereket vizsgálják felül, hanem az iparoktatás legyen minél tökéletesebb. Az otthon űzött ipar szabályozása Ezután Giesswein Sándor emelkedik szólásra. Ez a mostani törvényjavaslat, amely itt fekszik, az 1884. évi ipartör­­törvény revíziója. Nagy szükség van erre az új ipartörvényre, mert 1884. év óta lényegesen megváltoztak a szo­ciális és gazdasági állapotok. Helyesli Grieger indítványát, amelyet a miniszter magáévá tett és amely szerint az ipar­testületeknek autonómiát kell adni. De nagyon sajnálom, hogy a javaslat nem foglalkozik eleget az otthon dolgozó kézműiparosok ügyével, holott szociális szempontból fontos az ilyen ipar támo­gatása, szeretném, ha szociális szem­pontból nagyobb területet ölelt volna fel a javaslat. Temesvári Imre: Üres szalmacsép­­lés az egész. Rupert Rezső: Amikor ilyenekről beszélnek, ezt temesvári üres szalma­­cséplésnek nevezi, úgy látszik, ennek megértésére intelligencia kellene. Giesswein Sándor: úgy látszik Te­mesvárinak dunsztja sincsen a dologról, különben elvártam volna az­ elnök úr­tól, hogy Temesvárit rendre utasítsa. Elnök : Nem hallottam a közbeszólást, kérdem tehát Temesvári képviselő urat, valóban mondotta-e ezt. Temesvári Imre: Igenis mondottam! Az elnök figyelmezteti Temesvárit, hogy arra ügyelni, hogy valaki a témá­nál maradjon, nem az ő, hanem az elnök kötelessége. Giesswein Sándor ezután határozati javaslatot nyújt be, amelyben kéri az otthon űzött ipar szabályozását. Ezután Vass József kultuszminiszter beterjeszti a katonatisztek és közalkal­mazottak gyermekeinek nevelőintézetéről szóló 1921 évi XXXXIX. t.-c. egyes ren­delkezéseinek módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. Mózer Ernő, mint a véderő bizottság előadója, beterjeszti a véderő bizottság jelentését a honvédségről szóló törvény egyes rendelkezéseinek kiegészítésére és módosításáról szóló törvényjavaslatról és kéri a javaslat sürgős tárgyalását. Ezután Méhely Kálmán szólalt föl az ipartörvényhez. Szerintem a mostani idő nem alkalmas ilyen törvényjavaslat tárgyalására, akkor, amikor a nemzet­gyűlésnek néhány napja van hátra.­­ Az iparnak képesítéshez való kötése olyan nagy mértékben, mint azt a ja­vaslat tartalmazza, a külföldi államok­ban nem ismeretes. Nagyon helytele­­nítet­i azt is, hogy a javaslat sok ren­delkezése a beavatkozás lehetőségét biztosítsa az iparhatóságoknak és való­ságos halmazát jelenti a javaslat ilyen rendelkezéseknek. A javaslat szerint közigazgatási úton állapítják meg az egyes üzemekre vonatkozólag, melyik a kézműipar és melyik a gyáripar. Ezt a kérdést azonban nem lehet ilyen köny­­nyen tisztázni, hiszen nemzetközi kon­ferenciákon is sok vita tárgyát képezte ez a dolog. Ezután Rupert Rezső következik, de beszédét az idő előrehaladottsága foly­tán a holnapi napra elhalasztja. Ezután az elnök indítványára a Ház kimondotta, hogy legközelebbi ülését holnap délelőtt tartja, amelynek napi­rendjén az ipartörvény részletes vitája, az országos gazdasági és muunkásbizto­­sító pénztárról szóló törvényjavaslat, to­vábbá a honvédségről szóló 1921. évi XXXIX. törvénycikk némely rendelke­zéseinek kiegészítésére és módosítására vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása szerepel. Hét tavasz múlt el építkezés nélkül Ezután Bródy Ernő terjeszti elő sür­gős interpellációját. A lakáshivatal csődbe jutott, ami előre látható is volt. A lakáskérdés egyedüli megoldása, az építkezés, nem történt meg, rendelettel pedig ezeket az ügyeket megoldani nem lehet. A lakbéremelésre és a felmon­dásra vonatkozó dolgokban a bíróság dönt a lakáshivatalban, de a rekvirálá­­sok terén a bíróságnak semmi joga sincsen. Kérdem a népjóléti miniszter urat, hogy mi lesz már most és micsoda módokkal és eszközökkel rendelkezik arra, hogy a budapesti közönség aggo­dalmát eloszlatja. A második fontos kérdés az építkezés kérdése. Az állam elbocsát tízezer álla­mi tisztviselőt, de azért még mindig olyan nagy helyiségekre van szükség a hivataloknak, mint nagy Magyarország idején, holott sok hivatalból, kaszárnyá­ból, megfelelő átalakítással, lakásokat le­hetne csinálni. Hét tavasz múlt el épít­kezés nélkül, most jön a nyolcadik. Körülöttünk mindenütt megindult az építkezés és csak nálunk nem történik semmi. Kérem a miniszter urat, ne hagyja ezt a tavaszt is építkezés nél­kül elmúlni. Ezután előterjeszti interpellációját a népjóléti miniszterhez, amelyben kérdezi, mi történik a budapesti lakáshivatalban előfordult eseményekkel kapcsolatban és kérdezi hajlandó-e az ezzel kapcsola­tos ügyek intézését a független bíróságra bízni. Végül még kérdezi, hogy az épít­kezések megindítása tekintetében milyen tervezetei vannak. Ezután Bernolák népjóléti miniszter válaszol az interpellációra, de csak ideiglenesen, mivel az adatok nem álla­nak rendelkezésemre. Kijelenthetem, hogy én a lakáshivatalba semmiféle cé­dulákat, utasításokat, parancsokat nem adtam. Én azonban igen sokszor felhív­tam a lakáshivatal figyelmét bizonyos méltányos körülményekre és azt hiszem súlyos mulasztást követtem volna el, ha nem így jártam volna el. A hozzám be­érkezett kérvények közül némelyeket, amelyeket méltányosan kellett elbírálni, beküldtem ugyan a lakáshivatalba, de nem presszionáltam senkit. Én az interpellációra azt mondhatom, hogy a döntés joga a bírákat illeti meg. Az sem igaz, hogy a lakáshivatal hatá­rozatait én megváltoztattam, de igenis több ízben kénytelen voltam egyes határo­zatokat megsemmisíteni. Elmondhatom azonban, hogy bizonyos visszaéléseket én is kénytelen voltam tudomásul venni és kifejeztem azt a véleményemet a lakás­hivatal elnöke előtt, hogy így nem me­hetnek tovább a dolgok.­­ Elnök: Miután a miniszter úr csak ideiglenes választ adott, határozatnak helye nincsen. Bródi Ernő rövid válasza után az elnök háromnegyed négy órakor bere­keszti az ülést. □aaanaacaPDDaaDD D Iratkozzék be 0 fi a K5!csonkda­vtárba Q 0cnac3ac3C3ESC2C3C3c3­c3cac3 0 A monopóliumok sohase grasszáltak úgy, mint ma

Next