Reggeli Hirlap, 1922. május (31. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-03 / 99. szám

REGGELI HÍRLAP 2. oldal Apponyi és Andrássy nagy beszédei a Bethlen kormány és a titkos szervezetek ellen Budán mit mondok Bánffyról. A keresztény ellenzék vasárnap csonka Vasvármegye két legnagyobb városában, Szombathelyen és Kősze­gen bontott zászlót. Az ellenzéki je­löltek támogatására a pártvezér Andrássy Gyulán kívül Apponyi Al­bert is leutazott. Szombathelyen 7—8000 főnyi tömeg jelenlétében kezdték meg a népgyűlést. Kaiser Lajos, a szom­bathelyi pártszervezet elnöke üdvö­zölte először Apponyit és Andrássyt. Ezután gróf Cziráky József mon­dotta el programmbeszédét, majd a tömeg percekig tartó éljenzése és tapsai közepette Apponyi emelkedett szólásra. — Mi királyhívek vagyunk — kezdte beszédét — és tudjuk, hogy melyik király hívei. Az ellenpárt is a királyság álláspontján áll, de fel­fogásuk nagyon hasonlít azokhoz az emléklapokhoz, amelyeket a ka­­tonai szolgálatból kilépőknek szoktak adni, amelyekre rá van pingálva egy katona, csak a feje hiányzik, mert azt csak később ragaszthatják oda.­­ Gyenge az a nemzet,melynek nem a nép vala­mennyi tagja egyenrangú hozzátartozója , melynek hivatalos kö­rein kívül milliók szoronganak, kik a teherviselésben egyenlők, de a jo­gok gyakorlatában nem. Követeljük minden állampolgár részére a teljes egyenlőséget. Akarjuk, hogy a képvi­selő a maga lelkiismeretének függet­lenségével teljesíthesse kötelességét. Akarjuk az építőmunka megindulá­sát. Ennek egyik alapfeltétele a tö­kéletes jogbiztonság. Feltétele, hogy megszűnjenek mindazok a ki nem mondott, de szomorú tényekben nyil­vánuló (felkiáltások: Bombamerény­let) kiváltságok, melyek bizonyos bűntetteknek büntetlenséget biztosí­tanak. — Ne legyen más közhatalom, mint a­mi a törvényen alapul, amely ellen­őrizhető és felelősségre vonható.­ Szűnjenek meg végre az eltagadott, de síojukat mindig éreztető titkos szervezetek. Ezt követeli a keresztény morál és ezt követelem, hogy ér­vényesüljön a közéletben éppen úgy, mint a magánéletben, az üzleti és az erkölcsi életben. Kívánom, hogy könyörtelenül üldöztessék minden visszaélés, uzsora, csalás, árdrágítás, tisztességtelen verseny, embernek em­ber által való kizsákmányolása. A nemzeti építő munka érdekében gondolnunk kell a munkásokra is, mert ezek nélkül nincsen munka. A munkásvédelem terén törvényhozási intézkedéseket követelek. Andrássy Gyula ismertette azután hosszabb beszéd keretében a keresz­tény ellenzék programmját. A kormány forradalmi alapon áll — mondotta — és forradalmi jog alap­ján csinál teljesen reakciós junker­politikát.­­■ — Odaállítanak egy kisgazdát miniszternek, aki nem ért hozzá, mert az, hogy valaki egy pár holdat meg tud munkálni, még nem képe­síti arra, hogy Magyarország nagy mezőgazdasági érdekeit átlássa, irá­nyítsa és­ vezesse. A miniszterelnök azt mondotta, hogy Andrássy árt a nemzet érdekeinek azzal, hogy most Bánffyt támadja. Nem tartom magam akkora európai tekintélynek, hogy a genuai konferencia nagy izgalmai­ban Lloyd George azt figyelje, hogy én akivel egyébként édeskeveset foglal­koznak s akit még a filmből is ki­felejtettek. Kívánom, hogy a hazá­nak soha ne ártsak jobban, mint azzal, hogy Bánffyt dilettánsnak mondottam. — Bethlen azt mondotta, hogy a legitimista politikusok a király birto­kainak jövedelméből propaganda­célokra költöttek. Bethlen „lelep­lezése“ gyerekes. A múlt év nyarán, amikor egy páran törekedtünk a ki­rály érdekében propagandát csinálni, a királyi vagyonkezelőség azt mon­dotta nekünk, hogy néhány százezer korona áll ennek a propagandának a céljaira rendelkezésünkre, úgy tu­dom öt-hatszázezer korona lehetett. Én a kiutalást tudomásul vettem, de ma sem tudom, hogy ezt a pénzt felhasználták-e vagy sem ? Bethen úgy állította be a dolgot, mintha saját céljaimra használtam volna fel ezt az összeget és ezzel elvesztettem a jogot a hozzászólásra. Majd Sopron város küldöttsége ajánlotta fel a mandátumot gróf An­drássy Gyulának, amit ő el is foga­dott. A népgyűlés a legcsekélyebb incidens nélkül folyt le. Negyed há­romkor Apponyi, Andrássy, Cziráky József és Lingauer Albin automobi­lon Kőszegre mentek. A város bejára­tánál több száz főnyi tömeg várta Apponyit és Andrássyt és valóságos­­ szítéssel a nemzet érdekeinek szem virágesővel borították el autójukat.­­ előtt tartásával való visszahozatala. Gieswein Sá­nor egységes plat­­f­ormot akar teremteni a különböző ellenzéki pártok között Gieswein Sándor elhatározta, hogy egyéb ilyen szempontokat, a válasz­tási küzdelemben egységesen járjunk el a kormánnyal szemben, hogy annál súlyosabb legyen a csapás, amely a kormányt a tapasztalatok alapján érni fogja. Tárgyalásaimnak most még csak kezdetén vagyok, de remélem, hogy meg fogják érteni a különböző pártok vezetői, hogy a jelenlegi választási kampányban csak akkor érhetünk el eredményt, ha egységes fronton vesszük fel a harcot, sorra járja az összes ellenzéki pár­tokat és igyekszik a­ vezérekkel meg­állapodni abban, hogy a választási küzdelmet a különböző ellenzéki pár­tok egységes plattformon vegyék fel. Erről az akciójáról Gieswein a Reg­geli Hirlap budapesti szerkesztőségé­nek a következőkben nyilatkozott: — Sorra járom tényleg az összes ellenzéki pártokat s rá akarom őket venni, hogy félretéve a legitimista és szabad király választó felfogást és Kőszeg főterén három-négyezer em­ber jelenlétében mondotta el Lingauer Albin programbeszédét. Majd Apponyi is felszólalt. Magas szárnyalású be­szédében kifejtette, hogy azért lett ellenzéki, mert a kormány politikáját ellentétben állónak látja az alkotmány két pillérjével, a szent korona és a nép jogával. Egyedül a senki által kérdésessé nem tehető hagyományos erkölcsi tekintély helyreállítása fogja meghozni a kifogástalan jogrendet, amidőn nem lesz dolgunk többé titkos hatalmi tényezők felelőtlen cselekedetei­vel és a közhatalmat nem bitorolhatja senki, csak az gyakorolhatja, aki felelősségre vonható. A magyar király — folytatta — azt a hatalmat je­lenti, amely biztosít mindenkit, osz­tály és felekezeti különbség nélkül, hogy minden jogsérelem kellő meg­torlásban részesül. Az olyan állapot azonban, amidőn bizonyos irányból jövő bűntények két év óta büntetle­nül maradnak, az vezet olyan ese­ményekhez, mint a pokolgépes me­rénylet. Ilyen állapotokat keresztény jelzővel illetni blaszfémia, mely ellen keresztény lelkiismerete egész hevével tiltakozik. * Ezután Andrássy fölhívta a köz­tisztviselőket, hogy szavazzanak be­csületesen, mert a választójogot lel­kiismeretlenül felhasználni komiszság. Kifejtette, hogy politikájának két fő­célja a királyválasztó svindli minden körülmények között való megakadá­lyozása és II. Ottónak kellő előké­ címen veszi fel a küzdelmet a lajstromos kerületekben. A lista a következő: Az északi kerületben Vázsonyi Vilmos, Ugrón Gábor, Sándor Pál, Szterényi József és Bródi Ernő, a déli kerületben Bárczy István, Rassay Károly, Rupert Rezső és Pakots József, a budai kerületben Benedek János és Szilágyi Károly. A fővároskörnyéki kerüle­tekben minden párt a saját listáján szavaz. A budapesti liberális lista ügyében lét­rejött a megegyezés Az Az Újság írj­a : Hétfőn délután küldöttség jelent meg Vázsonyi Vil­mosnál és arra kérték, hogy tegye lehetővé a megegyezést a liberális lista ügyében. Ez az újabb egyez­ségi kísérlet Sándor Páltól ered. Vázsonyi a küldöttségnek kijelen­tette, hogy ő a niiaga részéről egy percig sem áll útjába a megegyezés­nek, de azt senki sem kívánhatja, hogy mindig ő hozzon áldozatokat és a másik fél sohasem. Mindkét félnek engednie kell álláspontjából. A tárgyalások során végül sikerült megtalálni a megegyezést, melynek alapján mind a két fél elfogadta a plattformot, azonban a szankció még nem történhetett meg, mert Vázsonyi kijelentette, hogy ehhez Rassay hozzá­járulása szükséges, aki csak kedden délelőtt érkezik vissza Nagykanizsá­ról. A megegyezés különben csak a választásra vonatkozik és a demokrata párt maga sem akarja, hogy a disszi­­densek visszatérjenek kebelébe. Kedden este Bassai bevonásával megbeszélést tartottak, a­melyen Bassai ratifikálta a megállapodásokat a liberális ellenzéki lista dolgában. A párt szabadelvű és demokrata párt­i­sághoz kell fordulniok a lakóknak. Hatszoros lakbéremelés a négy­ezer koronán felüli lakbéreknél Budapestről jelentik . A népjóléti minisztériumban kedden délelőtt foly­tatták a lakásrendelet tervezetének tárgyalását. Az értekezlet úgy­ döntött, az hogy 1922. május­­­én fizetett lak­bért veszi alapul és a négyezer koro­nán aluli lakbéreknél az 191­7. évi lakbér háromszorosára — Budapesten — hozzáadva a százhúsz százalékos közüzemi pótlékot, lehet felemelni a lakbért. A négyezer koronánál drá­gább lakásoknál hatszorosára lehet felemelni a lakbért, e mértéken túl történő emeléseknél a lakásügyi bíró Batthyányi Tivadar az októbristákról Gróf Batthyány Tivadar, az or­szágos függetlenségi 48-as Kossuth­­párt elnöke Szentesen vasárnap dél­után mondotta el programmbeszédét, melyre a rendőrség messzemenő in­tézkedéseket tett, azonban rend­zavarás nem történt. Több mint ötezer főnyi tömeg hallgatta végig gróf Batthyány Tivadar programm­beszédét, amelyben a többi közt a következőket mondta: — Én igenis októbrista voltam, annak vallom magamat, soha nem tagadtam. (Zajos éljenzés.) Elvárom és követelem azonban, hogy azok, akik velem együtt októbristák voltak, most ne tagadják le ezt, hanem éppúgy álljanak helyt, mint én. — Kik az októb­risták ? Először azok, akik 1918-ban hazafias öröm­mel fogadták Magyarország önállósá­gát. Októberista az, aki ebben a nemzeti tanácsokat támogatta, tagja volt bármilyen nemzeti tanácsnak. Októberista az, aki a Károlyi- és Berinkey-kormánynak tagja volt mint miniszter. Októberista az, aki állam­titkár, kormánybiztos, vagy főispán volt a Károlyi-kormány alatt. Októ­berista az, aki politikai és diplomá­ciai megbízásokat fogadott el. — Ha én most pikantériákra pá­lyáznék, akkor elhoztam volna az én vastag füzetemet, amelyben a lapok és más hivatalos jelentések alapján írtam össze ezeket az urakat. Mutat­hatnék igen előkelő nemzeti tanácsot, amelynek egyetlenegy függetlenségi sem volt a tagja, abban csupa arisz­tokrata, vagy munkapárti volt, sőt gróf Bethlen Istvánnak igen tisztelt rokona is. Tagja volt például nagy­atádi Szabó István a budapesti nem­zeti tanácsnak. (Le­vele! Áruló !) Tagja volt januártól a bolsevizmus kitöréséig. — Kérdezem, októbrista Nagyatádi ? (Nagy derültség.) " Ha igen, akkor érje őt is legalább annyi gáncs, mint engem, aki öt napig voltam a nemzeti tanács tagja, negy­venkét napig pedig a Károlyi-kormány minisztere.­­ A miniszterelnök úr tagja volt a székely nemzeti tanácsnak és élénk összeköttetésben állott a Károlyi-kor­mánnyal. Ha ezt valaki tagadja, elő­hozhatnám azokat az összegeket, amelyeket a Károlyi-kormány a szé­kely nemzeti tanács javaslatára adott a tanács egyes tagjainak rendelke­zésére. Jól tette gróf Bethlen István, hogy kérte, jól tette Károlyi, hogy adta, de viszont engem sem érhet gáncs azok részéről, akik ma Beth­lenért lelkesednek. — Ezenkívül 1919. év tavaszán, — amikor Bethlennel együtt ettük az emigráció sanyarú kenyerét, — én voltam olyan szerencsés, hogy Bethlennek tollba mondtam azt a memorandumot, melyet ő az ántant elé terjesztett. Ebben nem tagadtam meg az októbert, ez az 1918 novem­ber 16-iki néphatározat alapjára helyezkedett, továbbá a szegedi kor­mány is, mely Ábrahám Dezső elnök­lésével alakult, a november 16-iki határozatot fogadta el alapul.­­ Haller István december 24-én megjelent Károlyi Mihálynak ama gyűlésén, amelyet Károlyi ellenünk rendezett és kijelentette, hogy haza­fias kötelességének érzi a Károlyi­­kormány támogatását. Ugyanitt meg­jelent a Pallaviczini György őrgróf alapította földműves-párt megbízottja­ként Patacsy Dénes volt államtikár is. Szerda, 1922 május 3. Jó minőségű férfi­ ruhaszövetet legjutányosabban vásárolhat WEISZ JENŐNÉL, S­zéchenyi-utca 86. szám alatt. — Telefonszáma 8—37.

Next