Reggeli Hirlap, 1922. május (31. évfolyam, 99-122. szám)
1922-05-16 / 110. szám
Píss(0102. 1922 XXXI Évfolyam 10 szám Red( fISfizetési Apák helyben és vidéken i ■•ész éves 1200*— ■ | Hegyed évre 200*— K Fél évre — 600*— K | Egy hónapra 100*— ■ 1, május 16 I BORSOD MISKOLCI Ára 6 korona ——— —1 ~~———■ — — —— 1 Reggeli Hírlap Szerkesztőség ■ Wskolcz, Városháztér A szerkesztőiség telefonszámai 4-9. Kiadóhivatala Széchenyi u. 19. Telefonsz. Apponyi Albert kedden Miskolczra érkezik, hogy itt kifejtse a maga közjogi felfogását a királykérdésben s ezzel támogassa a mandátumból folyó küzdelemben a legitimista jelölteket. Azt hisszük, nem csalódunk, ha azt mondjuk, hogy Apponyit az egész város ellenzéki közönsége lelke mélyéből üdvözli. A király kérdésben lehetnek eltérők a vélemények, de azokban a megállapításokban, amelyeket Apponyi a belső és külső politika egyéb vonatkozásaiban hirdet, minden bizonnyal a helyeslő egyetértés kíséri útját. A pátriárkái korban élő államférfi, akinek soha nem voltak önös céljai, tehát élete alkonyán aligha lehet ilyesmivel megvádolni, aki minden politikai tévedései dacára is bizonyíthatóan a nemzet egyetemességéért dolgozott, nem áll félre az öregember kényelemszeretetével, de nem is áll oda a hatalmasok támogató és tapsoló korteseinek élére, hanem elindulva azzal a levéllel, amelyben 1920 februárjában jogrendre, társadalmi, osztály és felekezeti türelmességre, összetartásra inti a nemzetet, ismét rálépett az ellenzékiség kemény és felelősségteljes útjára. Rangja a kaszinói politika felé vinné, de meggyőződése a nép erejének felismerésére emeli. Amíg Friedrichtől és az ébredőktől kezdve Telekiig és Bethlenig zsidózott a kurzus és a szociáldemokratákat internálótáborba vitt, tisztviselőt kenyerétől fosztott meg, ő az első, aki a munkásság nemzetközi összeköttetésésének nemzeti felhasználására hívja föl a figyelmet, a felekezeti béke megteremtését, internálótáborok megszüntetését, igazságtalanságok kiküszöbölését követeli. Aki kinyilatkoztatja, mint megdönthetetlen szentenciát, hogy addig nem támadhat fel a régi Magyarország, amíg a jog rendje vissza nem tér és addig nem lehet jogrend, amig nincs, aki helyreállítsa. Útja élesen kanyarodik el e rezsim útjától nem csak Budaörs után, de már jóval előtte, már akkor, amidőn az álkeresztényeket, konjunktúrák vágokat, különítményeket, mellékkormányokat, dilettáns külügyi képviseleteket megszüntetni, a jogegyenlőséget minden téren érvényesneni követeli s hirdeti, hogy ezek az igazi, a közélet minden vonatkozásán végigvonuló konszolidáció kapcsolhat bennünket a nyugateurópai népek sorába és jobb sorsába. Akiket támogat: Windischgraetz és Weiss Konrád, fegyverbarátai az ellenzékiségben és kitartó harcosok a legitimizmusban. Ám mily óriás különbség vezet tőlük Apponyiig. Nem csak a készültség, tekintély, bölcsesség kérdésében, de főleg a múltat illetően. S ez az, hogy az ő ellenzékiségük és követeléseik lényege legföljebb tavaly húsvétkor, vagy az ősszel alakult ki, Apponyi pedig már a kurzus első hónapjaiban kialakította magában azt a£ ellenzéki felfogást, amit ma hirdet. Az Az Újság Írja: Az Erzsébtvárosi Kör tagjai hétfőn este pártvacsorát rendeztek, melyen Szterényi József és Ugron Gábor is megjelentek. Szterényi József beszédében többek között ezeket mondotta : A liberalizmus szavait ma nagyon sokan veszik ajkukra azok is, akik két év alatt nem nagyon küzdöttek a liberalizmusért. Ezen urak mögött csak liberális múlt áll, de liberális közelmúlt nélkül. A mi politikánk a kurzus megbuktatása, mert ki kell küzdenünk a jogrendet. Addig, amíg bűncselekményeket büntetlenül hagynak, jogrendről beszélni egyáltalán nem lehet. — A túlsó oldalon úgy tüntetik fel a liberalizmust, mint minden baj forrását és most mind Debreczenből jelentik. Debreczen lakossága vasárnap Apponyit és Andrássyt ünnepelte. A legitimista vezéreket már előzőleg Püspökladányban is lelkes ovációval fogadták. Debreczenben az állomáson rendőrség tartotta fenn a rendet. A közönség sűrű tömegekben hullámzott a pályaudvar előtt. Felháborodva tárgyalták a város indolenciáját, amellyel Apponyiról, akit egyébként éppen tavaly választottak Debreczen díszpolgárává, megtagadta az ötös fogatot. Városi ötösfogat helyett Apponyi tisztelői egy gyönyörű magán ötösfogatot bocsátottak a vendégek rendelkezésére, Apponyi azonban gyalog tette meg az utat a pályaudvartól a Bikáig. Ez az út valóságos diadalút volt. Apponyit Veszprémy volt főispán, Andrássyt Lindenberger prépost látta délben vendégül, azonban meg se ebédelhettek, jött az értesítés, hogy a rendőrség sietteti a három órára hirdetett gyűlést és abban az esetben, ha azt pontosan meg nem kezdik, feloszlatja. Az Arany Bika óriási termében ezalatt ember ember hátán tolongott. A négy-ötezer főre tehető közönség jobbára iparosokból, úriemberekből és úri hölgyekből állott, cívist és munkást alig lehetett látni. Az ünnepeltek még meg se érkeztek, máris hullott a pódiumra a sok virág és időnkint frenetikusan éljenezték Apponyit és Andrássyt. Schmäler József helyi pártelnök üdvözlő szavai után Haller István beszélt, majd feszült figyelem közepette Apponyi emelkedett szólásra és a következőket mondotta: — A függetlenségi eszme századokon át gyakran csak az uralkodóház elleni harcokban érvényesült. Ma nem a Habsburgok részéről fenyegeti veszély függetlenségünket. (Úgy van ! ügy van !) A múlt szelleme követeli, hogy az ország függetlenségét azok ellenében védjük meg, akik részéről az fenyegetve denfelé csak liberális jelszavakat hallunk. A voksokért való küzdelemben mindenütt hangoztatják, hogy ők a liberális politikát követik. Mi haladunk a magunk útján és még meg fogjuk érni, hogy az álliberálisok is kiábrándulnak Bethlen politikájából. Ugron Gábor beszélt ezután : — Ma ők is liberális jelszavakat hangoztatnak — mondotta — én azonban nem hiszek nekik. Ők a legutóbbi három év alatt semmit sem cselekedtek. Jól nézze meg a választópolgárság, kire adja szavazatát, mert most dől el a kurzus bukása. A főváros polgárságának egyértelműleg kell győzelemre segíteni a haladás,a demokrácia zászlaját, mely nem más, mint a boldogabb jövő ígérete van. Valamikor a Habsburgok országaikat egy erős egységbe akarták foglalni — és e célnak hajlandók lettek volna hazánk önállóságát is feláldozni. — Ma ennek vége van: a monarchia széthullott és emberi előrelátás szerint nincs remény rá, hogy valaha feltámadjon, így áll a dolog tárgyi szempontból. Személyi szempontból pedig úgy, hogy a dinasztia régi tagjaival ellentétben, IV. Károly király már régen magáévá tette a magyar függetlenségi eszmét, a magyar hadsereg gondolatát és elfogadta a 48 as függetlenségi párt programjáját uralkodása alapjául. Száműzetése idején egy Rakovszky Istvánnak írt levelében kifejtette, hogy soha Magyarország anyagi és katonai erejét nem veszi igénybe más országok fölötti uralma visszaszerzése érdekében. Károly király azokban, aki négyszáz év óta az első nemzeti király lett volna, meghalt és mikor helyét a törvények szerint egy gyermek (Hoszszantartó éljenzés és taps: éljen II Ottó!) foglalta el, akkor én, mint régi függetlenségi, azt mondom önöknek, hogy mi függetlenségiek a függetlenséget és nem az uralkodóháztól való elszakadást hirdetjük. — Nem, innen nem fenyeget bennünket veszély. Az antant részéről vagyunk mi állandó fenyegetésben. Ez ellen kell vívnunk függetlenségi harcunkat minden eszközzel, amelyet a nemzeti erő, az okosság és a körülmények helyes mérlegelése ad kezünkbe. És e függetlenségi harcnak két feltétele van : az egyik a külpolitikai viszonyok megváltozása, a másik az ország belső megerősödése, gazdasági és pénzügyi téren, az állami szervezetben, a forradalmi és ellenforradalmi szenvedélyek kiküszöbölésében, a külső és belső biztonságnak, a jogrendnek helyreállításában. A belső konszolidáció pedig csak akkor lesz meg, ha fenáll a törvényes királyság. A mostani miniszterelnök, mikor állását elvállalta, azzal jött, hogy a jogrendet helyreállítja, minden bűncselekményt felderít és megtorol. Nos hát, eltelt egy év és bizonyos fajta bűncselekmények közül egyetlenegy se lett felderítve és megtorolva. — A miniszterelnök itt Debreczenben azt mondotta és én szemeimet dörzsölve olvastam az újságban, hogy nem járhatunk fehér barnásaiban és vörös frakkban, hanem együtt kell haladnunk a műveit nyugattal. Igaz, bölcs beszéd. A miniszterelnök úrnak csak az a szerencsétlensége, hogy ő többnyire nagyon helyesen beszél, de legtöbbször másként cselekszik. (Úgy van ! Úgy van Viharos taps.) Apponyi e szavainál Komlóssy rendőrtanácsos hozzálép, valamit mond neki, Apponyi tiltakozik, a közönség pedig hosszantartó éljenzésben ,és tapsban tör ki Apponyi mellett. Majd Andrássy Gyula gróf emelkedett szólásra és többek között a következőket mondotta: " A kormány politikáját akarom kritika tárgyává tenni. Ha ebben bárki megakadályozná, alkotmányos életünk alaptételeit támadná meg. Én a tisztelt miniszterelnök pogrammját és politikáját kezdettől fogva elhibázottnak tartottam. De lehet-e hasznos munkát várni, ha egy egységes párt a lehető legellentétesebb ellenekből áll. Bármily tehetségesek legyenek is az egyes emberek, a párt fontos kérdésekben nem érthet egyet és innen támad az ő fő politikai bölcsességük, hogy ki kell kapcsolni a király kérdést. Ma úgy áll a helyzet, hogy nem beszélhetünk arról, hogy ki a király, nem szabad szájunkra venni Ottó király nevét. (Hosszú éljenzés.) Komlóssy rendőrtanácsos újból megszakítja gyűlést és a következőket mondja: — Ottó királynak még nem történt meg a megvalósítása és ezért . . . Újból Andrássy kezd beszélni. — A rendőrtiszt úrral természetszerűleg nem akarok feleselni, de konstatálom, hogy nem jutott eszembe Ottót királynak kikiáltani. E tekintetben a törvények automatikusan intézkednek (Éljen ! Éljen !) Én, amíg élek, Ottót másnak, mint királynak nevezni nem fogom. (Taps.) A gyűlés után a közönség még sokáig ünnepelte a vendégeket. Este a „Bika-szálló“ nagytermében bankett volt, amelyen többek közt Apponyi és Andrássy is felszólaltak. Sátoraljaújhelyből telefonálják Apponyi Albert gróf hétfőn Debreczenből Szerencsen keresztül Sárospatakra utazott, ahol a Windischgraetz-kastélyban szállt meg, majd délután Sátoraljaújhelybe utazott kíséretével együtt, hogy részt vegyen a keresztény ellenzék jelöltjének, Rutkafalvy Miklósnak támogatására tartandó népgyülésén. Úgyszólván az egész város résztvett Apponyi fogadtatásán és a népgyülésén is lelkes ünneplésben részesítették. Apponyi hossszabb beszédben fejtegette a királykérdést. Ismertette a kurzus bűneit és a jogrendet, jogbiztonságot, békét és nyugalmat követelte.— Hangsúlyozta, hogy el kell következni annak az időnek, amikor egy szebb korszak virrad még e szerencsétlen országra, mert így a szétszakított testű országban nem élhetünk meg. . . V. szárggy A gyűlés után Apponyi küldöttségeket fogadott, majd visszautazott Sárospatakra, hogy az ott kedden délelőtt a Láng Mihály báró támogatására tartandó népgyűlésén beszédet mondjon. s,a amíg a bűnük feilsitettesiek, jogrendből beszélni nem Lehet. Apponyi és Andrássy ítéletet mondanak a kormány fölött Lapunk mai száma 10 oldal .