Reggeli Hirlap, 1922. május (31. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-16 / 110. szám

Píss(0102. 1922 XXXI Évfolyam 10 szám Red( fISfizetési Apák helyben és vidéken i ■•ész éves 1200*— ■ | Hegyed évre 200*— K Fél évre — 600*— K | Egy hónapra 100*— ■ 1, május 16 I BORSOD MISKOLCI Ára 6 korona ——— —1 ~~———■ — — —— 1 Reggeli Hírlap Szerkesztőség ■ Wskolcz, Városháztér A szerkesztőiség telefonszámai­­ 4-9­. Kiadóhivatala Széchenyi­ u. 19. Telefonsz. Apponyi Albert kedden Miskolczra érkezik, hogy itt kifejtse a maga közjogi fel­fogását a királykérdésben s ezzel tá­mogassa a mandátumból folyó küz­delemben a legitimista jelölteket. Azt hisszük, nem csalódunk, ha azt mondjuk, hogy Apponyit az egész város ellenzéki közönsége lelke mé­lyéből üdvözli. A király kérdésben le­hetnek eltérők a vélemények, de azokban a megállapításokban, ame­lyeket Apponyi a belső és külső po­litika egyéb vonatkozásaiban hirdet, minden bizonnyal a helyeslő egyet­értés kíséri útját. A pátriárkái kor­ban élő államférfi, akinek soha nem voltak önös céljai, tehát élete alko­nyán aligha lehet ilyesmivel megvá­dolni, aki minden politikai tévedései dacára is bizonyíthatóan a nemzet egyetemességéért dolgozott, nem áll félre az öregember kényelemszerete­tével, de nem is áll oda a hatalma­sok támogató és tapsoló korteseinek élére, hanem elindulva azzal a le­véllel, amelyben 1920 februárjában jogrendre, társadalmi, osztály és fe­lekezeti türelmességre, összetartásra inti a nemzetet, ismét rálépett az ellenzékiség kemény és felelősség­­teljes útjára. Rangja a kaszinói politika felé vinné, de meggyőződése a nép erejé­nek felismerésére emeli. Amíg Fried­­richtől és az ébredőktől kezdve Telekiig és Bethlenig zsidózott a kurzus és a szociáldemokratákat in­tern­álótáborba vitt, tisztviselőt kenye­rétől fosztott meg, ő az első, aki a munkásság nemzetközi összeköttetésé­­sének nemzeti felhasználására hívja föl a figyelmet, a felekezeti béke megteremtését, internálótáborok meg­szüntetését, igazságtalanságok kikü­szöbölését követeli. Aki kinyilatkoz­tatja, mint megdönthetetlen szenten­ciát, hogy addig nem támadhat fel a régi Magyarország, amíg a jog rendje vissza nem tér és addig nem lehet jogrend, amig nincs, aki helyreállítsa. Útja élesen kanyarodik el e re­zsim útjától nem csak Budaörs után, de már jóval előtte, már akkor, amidőn az álkeresztényeket, konjunk­túrák­ vágok­at, különítményeket, mel­lékkormányokat, dilettáns külügyi képviseleteket megszü­ntetni, a jog­­egyenlőséget minden téren érvénye­­sn­eni követeli s hirdeti, hogy ezek az igazi, a közélet minden vonatko­zásán végigvonuló konszolidáció kap­csolhat bennünket a nyugateurópai népek sorába és jobb sorsába. Akiket támogat: Windischgraetz és Weiss Konrád, fegy­verbarátai az ellen­zékiségben és kitartó harcosok a legi­timizmusban. Ám mily óriás különb­ség vezet tőlük Apponyiig. Nem csak a készültség, tekintély, bölcsesség kérdésében, de főleg a múltat illetően. S ez az, hogy az ő ellenzékiségük és követeléseik lényege legföljebb tavaly húsvétkor, vagy az ősszel alakult ki, Apponyi pedig már a kurzus első hónapjaiban kialakította magában azt a£ ellenzéki felfogást, amit ma hirdet. Az Az Újság Írja: Az Erzsébt­­városi Kör tagjai hétfőn este párt­vacsorát rendeztek, melyen Szterényi József és Ugron Gábor is megje­lentek. Szterényi József beszédében többek között ezeket mondotta : A liberalizmus szavait ma nagyon sokan veszik ajkukra azok is, akik két év alatt nem nagyon küzdöttek a liberalizmusért. Ezen urak mögött csak liberális múlt áll, de liberális közelmúlt nélkül. A mi politikánk a kurzus megbuktatása, mert ki kell küzdenünk a jogrendet. Addig, amíg bűncselekményeket büntetlenül hagy­nak, jogrendről beszélni egyáltalán nem lehet. — A túlsó oldalon úgy tüntetik fel a liberalizmust, mint minden baj forrását és most mind Debreczenből jelentik. Debreczen lakossága vasárnap Apponyit és Andrássyt ünnepelte. A legitimista vezéreket már előzőleg Püspökladány­ban is lelkes ovációval fogadták. Debreczenben az állomáson rendőr­ség tartotta fenn a rendet. A közön­ség sűrű tömegekben hullámzott a pályaudvar előtt. Felháborodva tárgyalták a város indolenciáját, amellyel Apponyiról, akit egyébként éppen tavaly vá­lasztottak Debreczen díszpolgárává, megtagadta az ötös fogatot. Városi ötösfogat helyett Apponyi tisztelői egy gyönyörű magán ötös­fogatot bocsátottak a vendégek ren­­­­delkezésére, Apponyi azonban gya­log tette meg az utat a pályaudvar­tól a Bikáig. Ez az út valóságos diadalút volt. Apponyit Veszprémy volt főispán, Andrássyt Lindenberger prépost látta délben vendégül, azonban meg se ebédelhettek, jött az értesítés, hogy a rendőrség sietteti a három órára hirdetett gyűlést és abban az eset­ben, ha azt pontosan meg nem kez­dik, feloszlatja. Az Arany Bika óriási termében ezalatt ember ember hátán tolon­gott. A négy-ötezer főre tehető közönség jobbára iparosokból, úri­emberekből és úri hölgyekből állott, cívist és munkást alig lehetett látni. Az ünnepeltek még meg se érkeztek, máris hullott a pódiumra a sok virág és időnkint frenetikusan éljenezték Apponyit és Andrássyt. Schmäler József helyi pártelnök üdvözlő szavai után Haller István beszélt, majd feszült figyelem köze­pette Apponyi emelkedett szólásra és a következőket mondotta: — A függetlenségi eszme századokon át gyakran csak az uralkodóház elleni harcokban érvényesült. Ma nem a Habsburgok részéről fenyegeti veszély függetlenségünket. (Úgy van ! ügy van !) A múlt szelleme követeli, hogy az or­szág függetlenségét azok ellenében véd­jük meg, akik részéről az fenyegetve denfelé csak liberális jelszavakat hallunk. A voksokért való küzdelem­ben mindenütt hangoztatják, hogy ők a liberális politikát követik. Mi hala­dunk a magunk útján és még meg fogjuk érni, hogy az álliberálisok is kiábrándulnak Bethlen politikájából. Ugron Gábor beszélt ezután : — Ma ők is liberális jelszavakat hangoztatnak — mondotta — én azonban nem hiszek nekik. Ők a legutóbbi három év alatt semmit sem cselekedtek. Jól nézze meg a választó­polgárság, kire adja sza­vazatát, mert most dől el a kurzus bukása. A főváros polgárságának egyértelműleg kell győzelemre se­gíteni a haladás,a demokrácia zászla­ját, mely nem más, mint a boldo­gabb jövő ígérete­ van. Valamikor a Habsburgok orszá­gaikat egy erős egységbe akarták foglalni — és e célnak hajlandók lettek volna hazánk önállóságát is feláldozni. — Ma ennek vége van: a monarchia széthullott és emberi előrelátás szerint nincs remény rá, hogy valaha feltámadjon, így áll a dolog tárgyi szempontból. Személyi szempont­ból pedig úgy, hogy a dinasztia régi tagjaival ellentétben, IV. Károly király már régen magáévá tette a magyar füg­getlenségi eszmét, a magyar hadsereg gondolatát és elfogadta a 48 as függet­lenségi párt programjáját uralkodása alapjául. Száműzetése idején egy Ra­­kovszky Istvánnak írt levelében kifej­tette, hogy soha Magyaror­szág anyagi és katonai erejét nem veszi igénybe más országok fölötti uralma visszaszerzése érdekében. Károly király azokban, aki négyszáz év óta az első nemzeti király lett volna, meghalt és mikor helyét a törvények szerint egy gyermek (Hosz­­szantartó éljenzés és taps: éljen II Ottó!) foglalta el, akkor én, mint régi függetlenségi, azt mondom önöknek, hogy mi függetlenségiek a függetlenséget és nem az uralkodóháztól való elszaka­dást hirdetjük. — Nem, innen nem fenyeget bennün­ket veszély. Az antant részéről vagyunk mi állandó fenyegetésben. Ez ellen kell vívnunk függetlenségi harcunkat minden eszközzel, amelyet a nemzeti erő, az okosság és a körülmények helyes mér­legelése ad kezünkbe. És e független­ségi harcnak két feltétele van : az egyik a külpolitikai viszonyok megváltozása, a másik az ország belső megerősödése, gazdasági és pénzügyi téren, az állami szervezetben, a forradalmi és ellenfor­radalmi szenvedélyek kiküszöbölésében, a külső és belső biztonságnak, a jog­rendnek helyreállításában. A belső kon­szolidáció pedig csak akkor lesz meg, ha fenáll a törvényes királyság.­­ A mostani miniszterelnök, mikor állását elvállalta, azzal jött, hogy a jog­rendet helyreállítja, minden bűncselek­ményt felderít és megtorol. Nos hát, el­telt egy év és bizonyos fajta bűncselek­mények közül egyetlenegy se lett felderítve és megtorolva. — A miniszterelnök itt Debreczenben azt mondotta és én szemeimet dörzsölve olvastam az újságban, hogy nem jár­hatunk fehér barnásaiban és vörös frakk­ban, hanem együtt kell haladn­un­k a műveit nyugattal. Igaz, bölcs beszéd. A miniszterelnök úrnak csak az a szeren­csétlensége, hogy ő többnyire nagyon helyesen beszél, de legtöbbször másként cselekszik. (Úgy van ! Úgy van­­ Viharos taps.) Apponyi e szavainál Komlóssy rendőrtanácsos hozzálép, valamit mond neki, Apponyi tiltakozik, a közönség pedig hosszantartó éljenzésben ,és tapsban tör ki Apponyi mellett. Majd Andrássy Gyula gróf emel­kedett szólásra és többek között a következőket mondotta: "­­ A kormány politikáját akarom kritika tárgy­ává tenni. Ha ebben bárki megakadályozná, alkotmányos életünk alaptételeit támadná meg. Én a tisztelt miniszterelnök p­ogrammját és politiká­ját kezdettől fogva elhibázottnak tartot­tam. De lehet-e hasznos munkát várni, ha egy egységes párt a lehető leg­ellentétesebb ellen­ekből áll. Bármily tehetségesek legyenek is az egyes emberek, a párt fontos kérdésekben nem érthet egyet és innen támad az ő fő politikai bölcsessé­gük, hogy ki kell kapcsolni a király kér­dést. Ma úgy áll a helyzet, hogy nem beszélhetünk arról, hogy ki a király, nem szabad szájunkra venni Ottó király nev­ét. (Hosszú éljenzés.) Komlóssy rendőrtanácsos újból megszakítja gyűlést és a következő­­ket mondja: — Ottó királynak még nem történt meg a megvalósítása és ezért . . . Újból Andrássy kezd beszélni. — A rendőrtiszt úrral természet­szerűleg nem akarok feleselni, de konstatálom, hogy nem jutott eszembe Ottót királynak kikiáltani. E tekin­tetben a törvények automatikusan intéz­kednek (Éljen ! Éljen !) Én, amíg élek, Ottót másnak, mint királynak nevezni nem fogom. (Taps.) A gyűlés után a közönség még sokáig ünnepelte a vendégeket. Este a „Bika-szálló“ nagytermében ban­kett volt, amelyen többek közt Apponyi és Andrássy is felszólaltak. Sátoraljaújhelyből telefonálják Apponyi Albert gróf hétfőn Deb­­reczenből Szerencsen keresztül Sá­rospatakra utazott, ahol a Windisch­graetz-kastélyban szállt meg, majd délután Sátoraljaújhelybe utazott kí­séretével együtt, hogy részt vegyen a keresztény ellenzék jelöltjének, Rutkafalvy Miklósnak támogatására tartandó népgyülésén. Úgyszólván az egész város résztvett Apponyi fogad­tatásán és a népgyülésén is lelkes ün­neplésben részesítették. Apponyi hossszabb beszédben fejtegette a királykérdést. Ismertette a kurzus bűneit és a jogrendet, jogbiztonságot, békét és nyugalmat követelte.— Hangsúlyozta, hogy el kell követ­kezni annak az időnek, amikor egy szebb korszak virrad még e szeren­csétlen országra, mert így a szét­szakított testű országban nem élhetünk meg. . . V. szá­rggy A gyűlés után Apponyi küldöttsé­geket fogadott, majd visszautazott Sárospatakra, hogy az ott kedden délelőtt a Láng Mihály báró támo­gatására tartandó népgyűlésén beszé­det mondjon. s,a amíg a bűnük feilsitettesiek, jogrendből beszélni nem Lehet. Apponyi és Andrássy ítéletet mondanak a kormány fölött Lapunk mai száma 10 oldal .

Next