Reggeli Hirlap, 1922. június (31. évfolyam, 123-145. szám)
1922-06-23 / 140. szám
REGGELI HÍRLAP A pártharcok, az indemnitás és a drágaság emelkedése Írta: Pályi Ede dr. mint a szemben békebeli költségeknek mintegy százszorosát teszi ki, tehát a kapott dollár ma a házépítés. Ennélkül, eszmeileg az ezer koronás dollár leszállhat a békebeli 5 koronára, míg a házbérek nem szállhatnak le a békebeli házbérek alá, melyek a lakásoknál csak negyedrészét tették ki a mai házbéreknek és nem kétszázad részét, ma a korona értékével dollár annak 2. Minden esetre lehetne építeni ama gazdagok részére, akik mégis megfizetnek minden lelépési díjat, ha megfelelő lakást kapnak. A lelépési díjért lehet lakást is építeni nekik örök tulajdonul. 3. Az állam úgyis annyi bankót po- t csókol terméketlen célokra, hogy az új házak reális ellenértéke fejében présel- tethetne bankjegyeket. A megátalkodott részegek makacsságával tagadja meg az állam a produktív befektetést és mindennek az oka a háziurak döntő befolyása, amely félti a házak elértéktelenedését, ha új házak épülnének. Dehát ugyanezen eljárást látjuk az egész vonalon. Gaál Gaszton egy év előtt megmondotta, hogy a nyolcezer koronás búza szükséges és jogosult. Az ilyen embereket nevezik a társadalom támaszainak és Ibsen definíciója szerint erre a módszerre mondják, hogy ez az osztály érdekre alapított hazafiság, egyezés fejében, az ellenzék pedig azt békebeli koronaértéket. Nem kell prófétának lenni annak megjóslására, hogy a kormány és az ellenzék között a megegyezés az indemnitás kérdésében létrejön-e vagy sem. A kormány mit sem akar adni megegyezés fejében, az ellenzék pedig azt hiszi, hogy az egész pozícióját feladná vele. A múlt héten felszólítottam a pártokat, hogy egy évre kössenek treuga deit a drágaság letörése érdekében. A kormány ezt a felhívásomat magáévá tette, azóta a kormány lapjai folyton a drágaság letörésének szükségességét hangoztatják és e címen kívánják az ellenzéktől, hogy a normális parlamenti tárgyalásokba belemenjen. Ez helyes, de mégis két feltételt kellene teljesíteni. Először valami igazságot, elégtételt kellene szolgáltatni az ellenzéknek azért, amiért a választásokon erőszakkal letérdelték, de ha ettől el is tekintünk, mert ez csak pártérdeknek is minősíthető, de másodszor programmot kellene adni a kormánynak a drágaság letörésére, a közigazgatás rendezésére. Ha a kormány nem ad ily programmot, ■akkor nem igaz, hogy ő a közérdek nevében kérte a normális tárgyalásokat. A pénzügyminiszter nagyon beszélt adókról, a kereskedelmi miniszter a kereskedelem szabadságáról és az ipar fejlesztéséről, de az adó még nem fogja megszüntetni a drágaságot és az ipart és kereskedelmet viszont lehet rendeletileg is segíteni, illetve béklyóitól megszabadítani. Az ellenzék ragaszkodni fog legalább a közszabadságok visszaállításának követeléséhez, tehát a kivételes törvények megszüntetéséhez, az atrocitások megtorlásához és a jövő választás törvényszerűségének biztosításához. A kormány pedig nem rúghatja ki maga alól a saját létalapját, a kivételes hatalmat és önkényuralmat, tehát a megegyezés teljeséggel ki van zárva.* Gaál Gaszton elnöki megnyitójából kitűnt, hogy ő nem fog a Házra szigorúbb házszabályokat reáerőszakolni. A kormánypárt pedig tudja, hogy még soha nem látott vadságú ellenzékkel áll szemben, egyelőre azonban csak csendes türelemmel várja az ellenzék legyőzését. 16 órás üléseket akarnak rendezni, tessék majd az ellenzéknek kibeszélnie magát, amíg szuszszal bírja, így csinálják meg majd az indemnitást. Ámde tegyük fel, hogy megkapja azt, akkor elölről kezdődik a mulatság, mert augusztusban szabadságra akarnak menni a tistre, három havi indemnitás tehát mindenesetre kevés, most a kormány négy hónapra gondolt, azonban valószínű, hogy hat hónapot fog kérni. Tegyük fel a legjobb esetet, hogy ezt megkapja, az új költségvetési meghatalmazást megkapja ősszel, akkor is munkaképtelen lesz a Ház, mert minden kérdésnél megfog ismétlődni ugyanazon komédia. A kormány klotárt fog akarni. Gaál Gusztor elnök ezt erőszakkal nem fogja keresztülvinni, lesz tehát egy rettenetes házszabályharc, amely botrányt botrányra akar halmozni. A kormánynak pedig nem lesz mentő gondolata a drágaság leszorítására, csak frázisai lesznek, hogy a kiítélt panamák új kivirágzásról ne beszéljenek.* A háziurak arany valutában akarjál beszedni a boltbéreket és százszorosan is szeretnék felemlni azokat. A boltosok nem bánnák ezt, ha tudnák, hogy a házbért az áruk megdrágítása által vevőközönségre háríthatják át. Ámde tudják, hogy minden drágulási rohamná zsebgörcsöt kap a közönség egy része A boltosok tehát csak hatszorosára akarnák a boltbéreket felemeltetni. Meg kell egyszer" végre mondanom hogy honnan bűzlik a hal, mellyel a egész lakáskérdést meg lehetne oldani Ha építünk, ezzel és csakis ezzel mégsem építünk. Miért? Mert a hatalmas háziurak befolyása nem engedi. H nem építenek új házakat, akkor neki van reményük, hogy egyszer még tetszés szerint felszófoltatják a házbéreket. A anál is világosabb, hogy lehetn építeni. 1. A dollár a koronának kétszáz 2. oldal Titokzatos robbanás a Sörház utcában Budapestről telefonáltak Az Eb- s redő Magyarok Sörház utca 3. szám alatti helyiségében péntekre virradó éjjel fél egy órakor erős detonáció rázkódtatta meg a levegőt, amely a kapubejáratot megsértette, a szomszéd házak több ablakát betörte és olyan erős rázkódtatást okozott, hogy a szomszéd házak lakói fejüket vesztve, az utcára szaladtak, sem, gondolva, hogy ismét valami merénylet történt. A fül- és szemtanúk állítása szerint az éjjeli órákban fegyver vagy gépfegyverlövésekhez hasonló pukkanások hallatszottak eleinte, majd később erős detonáció keletkezett. Nagyobb kár az eddigi adatok szerint nem történt. Emberélet sem esett áldozatul. A rendőrség azonnal kiszállott a helyszínére és megindította a nyomozást. A helyszínen megjelent újságírókat a rendőrég eltávolította és mindennemű felvilágosítást megtagadott. Tanácskozások a korona árfolyamának stabilizálásáról A pénzügyminiszter eddigi nyilakozataiból határozott rendszer állípítható meg a tekintetben, hogy ország gazdasági helyzetének rontásához hozzájáruló valutaingadozó miképpen akarja megszüntetni. A fennálló gazdasági helyzet és korona folytonos ingadozása ugyan lehetetlenné teszik a kibontakozás Minden erőnkkel meg kell akadályozni az infláció további foyamát, mert különben Ausztria sorsára jutunk. Maga a pénzügyminiszter meddig is a korona árfolyam ám stabilizálására törekedett és az utól időben éppen a pénzügyminisztr közvetett beavatkozására sikerült a valuta újabb csökkenését mérsékelni. Egyébként budapesti munkatársunk arról értesül, hogy a pénzügyminiszter a kereskedelmi miniszter bevonásával bizalmas értekezletet tartott, amelyen részt vett néhány nagy pénz- intézet vezetője is. A megbeszélésen a korona árfolyamának stabilizálásá-ról volt szó. A pénzügyminiszter az értekezleten kijelentette, hogy a valuta és a devizaspekuláció kilengéseit semmi esetre sem tűri tovább. A tanácskozásokat értesülésünk szerint folytatják. Keresztény „irány“ és keresztény cselekedetek Az Az Újság írja,: A kormány tagjai csütörtökön este látogatást tettek a keresztény egység pártjának klubjában, ahol megfelelő előkészületekkel fogadták a miniszteri ven■ cégeket. Mintegy kétszáz párttag gyűlt össze a helyiségben. Amikor a vendégek megérkeztek, harsány éljenzés fogadta a miniszterelnököt és minisztertársait. Aztán csend támadt, Hegyeshalmi exminiszter és pártelnök gyönge hangon üdvözölte a kormány tagjait, mondván : Ez a párt mindig támogatni fogja a kormányt, amíg a keresztény nemzeti eszmék alapján fog állani. Bethlen válaszában■zt mondotta, hogy ma is az, aki volt, ő elveit nem szokta változtatni, mint az inget szokás cserélni, tehát megbízhatnak benne, hogy politikájának az iránya az lesz, ami volt: nemzeti és keresztény. .Harsány éljenzés fogadta ezeket a szavakat, a miniszterelnök azonban tovább folytatta : — Amikor azonban a keresztény irányt hangoztatom, mondom azt is, hogy ezt a keresztény irányt cselekedetetekkel kell kifejleszteni (ezeket a kijelentéseket is éljenzés kisérte, de már gyengébben hallatszod) és nem I szóval, nem hangos lármával, nem í I fejkeveréssel, nem a jogrend felforjjutásával, hanem, becsületes és tisztességes munkával. x Már csak néhány gyenge ügyan ! fogadta a miniszterelnök utolsó szavait ■ | Wolff Károly, Csillén András , Ernszt Sándor, akik mellette állottak nem szóltak semmit, hanem mélyen hallgattak, ez a hallgatás azonban sokat beszélt. Így történt a kormány bemutatkozása a keresztény egység pártjában, ahol sok párttag volt együtt, köztük sok sok ébredő. A belügyminiszter a vármegye reformjáról A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon . Ma déli egy órakor üdvözölték Rakovszky Iván belügyminisztert hivatalba lépése alkalmával az ország főispánjai. Rakovszky Iván belügyminiszter meghatott szavakkal mondott köszönetet az üdvözlésért. — Különösen meleg örömmel tölt el engem — mondotta — ez az üdvözlés, mert mi mindannyian egy helyről jöttünk. Ti tegnap indultatok el a vármegyéből, én tizenkét esztendővel ezelőtt. — Én is elhoztam magammal a vármegye iránti szeretetet tizenkét esztendős vándorlásom után ide, a belügyminisztériumba. Mindnyájan ragaszkodunk az ősi vármegyéhez és szeretjük azt, úgy, hogy nehezünkre esik, hogy hozzá, kell nyúlnunk és modernizálni kell. A bölcs, meggondolt és higgadt szeretet azt parancsolja azonban, hogy a mai vármegyét beleillesszük a közélet gépezetébe s ezért bizonyos önnuralmat kell gyakorolnunk önmagunk fölött. Erőszakot kell tenni magunkon s meg kell szüntetnünk a vármegyei Péntek, 1922 június hó 23. közigazgatás hibáit, mert el kell ismernünk, hogy hibák vannak. Ez nem jelenti azonban azt, hogy bennem megszűnt a vármegye iránti szeretet , hogy azok a szoros kapcsolatok, amelyek engem a vármegyéhez fűztek, meglazultak volna. Hisz a legutóbbi esztendőkig, míg szülőföldemet el nem szakították tőlünk, részt vettem vármegyém minden mozgalmában. — Az idő csak megerősítette bennem a vármegye iránti szeretetet. Az ősi vármegyében rejlő nagy, hazafias erőnek csak akkor teszünk igazi szolgálatot, ha becsületesen bevalljuk, hogy a közigazgatás a mai kor szellemének nem felel meg és ha meg akarjuk menteni, akkor életképessé kell tennünk a mai élet új nehézségei és alakulásai közepette. Sokat gondolkodtam e kérdés felett és arra a megállapításra jutottam, hogy nem a régi vármegye autonómiáját, nem a régi személyeket kell eltávolítani, hanem tökéletesíteni kell és beleilleszteni a mai életbe magát a vármegyét. A Duna—Tisza közén elkövetett atrocitások Budapestről telefonáltak . 1919 november 17-ről 18 ra virradó éjszaka Páncél Zoltán, Beck Sándor és Schmidt Árpád izsáki lakosokat ismeretlen tettesek kirabolták, lakásukból elhurcolták, majd az Orgovány község határában elterülő erdőben vérengző kegyetlenséggel meggyilkolták. Schmitt Artur dr. hadbíró-ezredes, aki a polgári büntetőhatóságokkal párhuzamosan és attól teljesen függetlenül folytatott nyomozást, oly adatok birtokába jutott, hogy a tettesek a tett elkövetésének idején aktív katonák voltak. Miután sikerült megállapítania a katonai bíróság illetékességét, súlyos bizonyító okok alapján elfogatta és letartóztatásba helyezte Zbona János törzsőrmestert, Danics Mihályt, Juhász Istvánt és a három TöJA-fivért. A nevezetteket az izsáki csendőrség kézrekerítette és a mai nap folyamán a katonai törvényszék Margitkörúti fogházába szállították. A csendőrfelügyelőség ügyésze rablás és gyilkosság címén emelt vádat a terheltek ellen és a katonai büntetőtörvénykönyv 415. paragrafusa alapján kötél általi halálra ítélésüket indítványozta. A főtárgyalást a legközelebbi napokban tűzik ki a katonai főtörvényszék előtt. A főtárgyaláson a közvádat maga a csendőrfelügyelőség ügyésze fogja képviselni. Schmitt Artur dr. hadbiró ezred, csendőrfelügyelőség ügyésze, ezzel kapcsolatban a következőket mondotta : — Az izsáki hármasgyilkosság főtárgyalásával rég egyáltalán nem zárultak le a Duna—Tisza közi atrocitások ügyének aktái. A Duna—Tisza közi atrocitásokkal kapcsolatban csaknem hatszáz ügy várt elintézésre a katonai törvényszék előtt. Ezeknek egy részét a törvényszék már letárgyalta, sőt a katonai törvényszék, egy halálos ítéletet is végrehajtott. A hátralevő ügyekben a nyomozás a befejezés stádiumában van. HALÁLOZÁS Moskovitz Lázár tokaji kereskedő, f. hó 20-án hirtelen meghalt. Az elhunytban Moskovitz Zigmond és Preszter Miksa, a Weisz Teréz utódai gőzmosógyár tulajdonosai, apját, illetve apósát gyászolják.