Reggeli Hirlap, 1922. szeptember (31. évfolyam, 198-222. szám)

1922-09-01 / 198. szám

REGGELT HÍRLAP­ ­ 3. oldal. Napi krónika Bernstein két beszéde. Eduard Berndein tegnap Bécsben kétszer be­szélt. Első beszéde a francia jóvátételi túlkövetelések ellen fordult. Ez közvetve minket is érdekel és ezért örvendve ir­tami arról, hogy ezt az egész interparla­mentáris unió frenetikus tapssal fogadta. Később érkezett második beszédéről a hír, amely Magyarországgal foglalkozott és amelyre Apponyi Albert gróf azonnal válaszolt is. A második beszédéről nem volt tudomásom, de csak természetes is, hogy az én cikkem nem volt összefüg­gésben Bernstein második beszédével. Éppen azóta, hogy a cikkemben megírt svájczi megegyezés dugába dőlt, magyar politikával a külföldön nem foglalkoztam. Próbáltam Svájczban és Németországban magyarbarát cikkeket elhelyezni, de annyira ellenszenvesek vagyunk, még volt barátainknál is, hogy mellettünk semmit sem akarnak náluk elhelyezni. Rosszat magunkról pedig természetesen nem akartam hirni, miután avval az országnak használni nem tudok. Friedrich sokféle arca. Bámulatos, hogy nálunk kik jutnak vezető szerep­hez." A Károlyi-forradalom idején október 31-én az Astoria ablakából még a Galilei­kor nevében szónokolt a néphez. (Olvas­ható az akkori Budapesti Hírlapban.) Azután miniszterelnökké, majd jogfor­rássá tette meg magát és felvette kor­mányába a zsidó Polnait. Egy-kettőre át­változott az első magyar antiszemita mi­nisztériummá, hogy megbukva az új vá­lasztások előtt a zsidók mellett emeljen szót. Most az Andrássy-pártban elveszí­tette a szerepét, tehát újabb antiszemitiz­must hirdet, mert nincs más szerep­lési tere, mint Wolffékhoz csatlakozni. De ahogy ezt teszi, jellemző az egész emberre. Kijelenti, hogy a kormánynak nincs programmja, tehát az ellenzéknek nincs mit kritizálni, tehát nincs létjoga az ellenzékiségnek. Ez azután logika. Minthogy a legindokoltabb ellenzéki kritikát nem az tenné indokolttá, hogy a kormánynak nincs kivezető programmja. A külügyi politika és a közvéle­mény. A kormány a legkisebb informá­ciót sem adta az országnak a most le­folyt és folyamatban levő külügyi hely­zetről. Senki sem tudott nálunk semmit. Hogy ez mit jelent, arra megtanított minket a háború. Magát a háborút sem akarta senki Magyarországon, mert hi­szen tudtuk, hogy győzelem esetén nincs Magyarországnak nyernivalója. Ferenc Ferdinánd halála miatt még Bécsben sem háborodtak föl, hiszen helyén hagy­ták Sarajevo akkori kormányzóját és rendőrfőnökét. Tehát beugrattak minket a háborúba, most azért lakóiunk. De még súlyosabb az olasz háború története. Senki sem tudta, hogy a külügyminisz­ter megegyezett Olaszországgal a sem­legesség dolgában, amiért oda adták nekik Trentinót. Senki sem tudta, hogy ezért csapták el Bertholdot és­ Burian lett helyette a külügyminiszter. Félre­dobták Bertholdot, aki az egyezséget megcsinálta s emiatt tört ki az olasz háború, amelynek következtében mindent elveszítettünk. Hiszen a májusi goracei győzelmet Olaszország nem engedte ki­használni, azzal, hogy június elején ha­dat üzent nekünk és csapatainkat le kellett Galiciából az olasz harctérre szállítani. Ha akkor a közvélemény tu­dott volna külügyi politikánk ostobasá­gáról, akkor nem vesztettük volna el a háborút és nem csonkult volna meg Magyarország. Hogy most mi történt a külpolitiká­ban, nem tudjuk. Logikailag azonban megállapítható így kívülről is, hogy a készülődő háborús híresztelés valami tendenciát kereső hazugság volt. Ilyenben van prakszisa Kánia úrnak, a külügyi poli­tika vezetőjének, aki majdnem lángra­­lob­­antotta számunkra a tizes években a balkáni háborút azzal, hogy Prohászka nevű üszkübi konzulunkat ott megtérfiatla­­nították volna. Szerencse, hogy idejekorán kitűnt a hit alaptalansága és Kánia urat Mexikóba küldötték. Pályi Ede dr Elegáns szobákat «laki» Doszpoly festő fast. Széchenyi u 1. Heinrich Ferenc a termelők árdrágítása ellen A Reggeli Hírlap budapesti szer­kesztőség­én­ek telefonjelentése. A Nemzeti Polgári Párt intéző bizottsága csütörtök délután ülést tartott és állást foglalt a legutóbb megnyilvánult és a legális kereske­delmet mélyen sértő árszabályintéz­­kedések ellen. Heinrich Ferenc hosszabb beszéd­ben vázolta a fennálló anomáliákat. — A legnagyobb megütközéssel látom — mondotta — hogy a ható­ságok akciója oly mederbe terelődik, amelytől minden alkalommal ott, ahol erre mód esett, óva intettem a hi­vatalos közegeket. Eddig az árvizs­gáló bizottság álláspontja az volt, hogy az eladási ár csak az áruk pótlási ára lehet a megengedett pol­gári haszonnal, most egyes esetek­ben azt kell látni, hogy az igazol­ható beszerzési árat találja az ár­vizs­gáló bizottság meg nem engedhető magasnak, ha ezek a cikkek luxus­cikkek és ezen az alapon eljárást indít az uzsorától messze álló keres­kedők ellen, azzal, hogy a luxus­cikkeket túlságos drágán vásárolták. Az árvizsgáló bizottság a határo­zott rossz indulaton felépült uzsora árakat követelők ellen lépjen fel a legnagyobb szigorúsággal, ez ellen nem­ lehet senkinek kifogása, mély szomorúsággal kell megállapítani, hogy igen sok közszükségleti fogyasz­tási cikk drágítása már a termelőtől indul ki. Lehetetlen komoly elmélye­dés nélkül elhaladni például a leg­utóbbi napok paradicsom eseményei felett. Abban a pillanatban, amikor publikálták a paradicsom maximális árát, a termelők a lovak közé csap­tak és elrobogtak a budapesti köve­zetről, mondván, hogy inkább rot­hadjon meg otthon, mint­sem a buda­pesti polgárság 27 koronáért része­süljön belőle. így indult meg a klasszikus para­dicsomsztrájk, úgy, hogy ennek következtében a jövő télen a buda­pesti háztartásokban nem igen lesz paradicsomi állapot. De amint ez ma megtörténik a paradicsommal, az megtörténik holnap a burgonyával, a tojással és a zöldségfélékkel is. Ha bűnös ármegszabások történnek, járjon el a hatóság mindenkivel egy­formán, teljesen egyforma eljárás követendő mindenkivel szemben. Az abúzusok ellen a párt a leghatáro­zottabban tiltakozik és igyekezni fog odahatni, hogy a tisztes kereskedői morál minden téren biztosíttassék. Ami a devizaközpontot illeti, az csak olyan feltétel mellett állhat fenn, ha képes a legális forgalom szükségletét kielégíteni. Reiner Béla, Déssy Géza, Balogh Brúnó, Tolnay Kornél, Szentpáli Ist­ván és mások hozzászólása után a párt egyhangúlag hozzájárul az elnök megállapításaihoz és elhatározza, hogy állásfoglalását illetékes körök tudo­mására­ fogja hozni. Foglalkozott az értekezlet az adó­javaslatok kérdésé­vel is. Heinrich Ferenc fejezte ki a párt állásfoglalását, amelynek lényege az, hogy a párt az egyenlő teher­viselés elvét vallja és ezt kívánja mindenkitől, legyen az bár iparos, kereskedő vagy termelő. Az adó­javaslatok parlamenti vitájánál Szent­­páli István fogja kifezni a párt állás­pontját. ter kijelentése szerint a termelő nem lehet árdrágító. De nem árdrágító az állam sem, hiszen az államhatalom nem hozhat saját közegei ellen ítéle­tet. Minthogy azonban bűnbak kell, árdrágító a kereskedő az illetékesek szerint. Az árvizsgáló bizottság sze­rint a kereskedő az eladott áru áráért utánpótlási árat és tisztességes hasznot számíthat. Ha tehát a ke­reskedő, aki a fényűzési cikk számba menő finom őszi barackot 160 koro­náért veszi a termelőtől és 200 koronáért adja el, a bíróság tulajdon­képpen azért bünteti meg, mert drágán vásárolt.­­ Minden eddigi kormányrendelet, amely a drágaság letörését célozta, csak félrendszabály volt. Tessék oda­hatni, hogy a kenyérmagvakat adják olcsóbban, mivel a gabona ára után igazodik minden más áru ára. Ha olcsóbb lesz a búza, jobb lesz a ko­rona zürichi árfolyama is, mert nem a búza árfolyama igazodik a zürichi kurzushoz, hanem megfordítva. A kül­földnek nem lehet bizalma a pénzünk iránt, ha magunk sem értékeljük azt kellőképen. 0'45-ön állott a korona Zürichben, amikor idehaza kezdett felfelé gravitálni a búza ára. Előbb emelkedett a búza ára és aztán szállt le a korona értéke. Amikor 0'17 volt a korona Zürichben, a búza 7000 korona fölé emelkedett, de mikor a koronánk 0'35-ig felemelkedett, a búza ára megmaradt a 7000 koronán és természetesen a búza árfolyamá­hoz lassan kint hozzáromlott a koro­nánk.­­ A fűszerkereskedők mai gyű­lésén tiltakozni akartunk a kormány­zat helytelen gazdasági politikája és az árvizsgáló bizottság razziái ellen. Holnap délelőtt személyesen fogom átadni a fűszerkereskedőknek a fő­kapitányság betiltó határozata elleni fellebbezését a belügyminiszternek és a miniszterelnöknek, kérve, hogy a sérelmek orvosoltassanak. Nagyon furcsának tartom, hogy amíg az Origo rendkívüli közgyűlése meg­tartható volt és ezen a miniszterel­nök vezetésével a kormány több tagja megjelent, ugyanakkor a kereskedők nem tarthatták meg gyűlésüket. Egyéb­ként a nemzetgyűlés legközelebbi ülésén sürgős interpellációra kérek majd engedélyt, hogy mindezeket a nemzetgyűlésen is elmondhassam. A tranzitókereskedők gyűlése Budapestről telefonálják . Azok a kereskedők, akik előjegyzési raktár­ral rendelkeznek, csütörtök délután 4 órakor gyűlést tartottak az OMKE helyiségében Maróthy Fürst László elnöklésével. A tanácskozás tárgya a devizaközpont és a tranzitókeres­­kedés közötti kapcsolat megbeszélése volt. A pénzügyminiszter képviseleté­ben megjelent Nemeshegyi Tivadar miniszteri osztálytanácsos,­­a deviza­központ részéről Leintaub József igazgató, a vámigazgatóság részé­ről pedig Kornidesz Miklós miniszteri titkár. A sűrű felszólalások, amelyek nem egyszer szenvedélyes kifakadá­­sokra adtak alkalmat, abban fejeződ­tek ki, hogy a devizaközpont rendel­kezései folytán a tranzit­kereskedés csaknem teljesen megbénult, amely állapot a régi nagy cégeket magukat is veszéllyel fenyegeti. Szász Pál, az OMKB titkára felszólalásában meg­adta a megoldás egyetlen módját, azt tudniillik, hogy a tranzit­kereske­­delmet teljesen szabaddá kell tenni oly irányban, hogy az előjegyzési raktárról exportált áru után az exportvalutával az illető még sza­badon rendelkezzék.­­ A fel­szólalások után Maróthy elnöklése mellett megalakították a tranzitó­­kereskedők egyesületét. A Slont­anisesta rendőrség betiltotta a fűszerkereskedők országos taggyűlését Fábián Béla nemzetgyűlési képviselő nyilatkozata a kereskedők sérelmeiről és az árdrágítás egyoldalú üldözéséről Budapesti tudósítónk telefonálja. A fűszerkereskedők országos egye­sülete csütörtökön délután 3 órára az összes kereskedelmi és ipari érde­keltségek bevonásánál naggyűlést hir­detett a régi képviselőházban. A gyűlést nagy izgalom előzte meg.­­ A kereskedők nagy tömegei mozdul­tak meg, hogy részt vegyenek a gyű­lésen. És annál meglepőbb volt, ami­kor 3 óra előtt az egyesület elnök­sége bejelentette az egybegyűlteknek, hogy a főkapitányság a gyűlést be­tiltotta. Az elnök felolvasta a betil­tásról szóló végzést, mely szerint a gyűlés, amelyen az árrazziák, te­hát a rendőrség intézkedései ellen akartak tiltakozni, módot adna arra, hogy a hatóság intézkedéseit, kritika tárgyává tegyék, ez pedig a hatósá­gok tekintélyének megsértésével is járna. Kevéssel 3 óra után a régi képviselőház előtt a gyűlésre meg­érkezett kereskedők, akik nem érte­sültek még a betiltásról, amint ezt megtudták, izgalmasan tárgyalták a rendőrség intézkedését. Nemsokára megérkezett a fűszerkereskedők or­szágos egyesületének vezetősége, amely felszólította a tagokat, hogy az utcán ne gyülekezzenek, mert a rendőrség semmi csoportosulást nem engedélyez. Ennek következménye­­képen a gyűlésen résztvenni akarók rendben eloszlottak. A Reggeli Hírlap budapesti mun­katársa Fábián Béla nemzetgyűlési képviselőt, akinek a rendkívüli köz­gyűlésen beszélni kellett volna, a betiltás okairól megkérdezte arra vonatkozólag, hogy mit szándékoznak tenni a kereskedők. Fábián Béla a következőket mondotta munkatár­sunknak : — A Reggeli Hírlap olvasóközön­ségének nem kell külön ecsetelni a kereskedők bajait. Az adójavaslatok­kal kapcsolatban tartott nemzetgyű­lési felszólalásaim adatainak jórészét különösen a Reggeli Hírlapból vettem. Azonban elmondottam, hogy a ke­reskedők viselik az adóterhek nagy­részét, szemben a földbirtokkal, amely kétszáz milliárd évi jöve­delem után mindössze 128 millió koronával adózik, holott a kereske­delem és ipar adója 200 milliárd jövedelem után az új adórendezés után egyedül a 3-ik osztályú kere­seti adó alapján 20 milliárd koronát tesz ki. De sokat fizetnek a keres­kedők és iparosok más adókban is. Az új házadó-javaslat szerint a ke­reskedők és iparosok házadója és kincstári adója egy milliárd 116 millió koronát tesz ki. A földadó pedig az új tervezet szerint összesen 5 milliárd koronát hozna az állam­­kincstárnak. Ezeken kívül azonban sok baja van a kereskedőnek. Itt van a devizarendelet, amely megőrli a kereskedelmet és ipart. Mert ho­gyan tudjon kalkulálni az a keres­kedő és iparos, aki nem tudja fe­dezni idejében devizaszükségletét, sőt még azt sem tudja, hogy meg­kapj­a-e idejében a devizaközponttól az idegen valutát és hogy milyen árfolyama lesz a koronának akkor, amikor a kiutalás megtörtént. Arról nem is beszélek, hogy a külföldi gyáros, vagy nagykereskedő, haj­landó-e szóba állani a magyar ke­reskedővel és iparossal addig, amíg a devizaközpont annak kérvényét el nem intézi. Azt is tudjuk, hogy a tarifaemelés milyen súlyosan nehe­zedik a kereskedelemre, de külö­nösen a vidéki kereskedőkre.­­ Most már azt kérdezhetném, ki az árdrágító ? A kereskedő, az állam vagy a termelő. A 7000 koronás búza termelője nem lehet árdrágító, mert hiszen a földmivelésügyi minisz­ Péntek, 1922 .szeptember 1.

Next