Reggeli Hirlap, 1922. szeptember (31. évfolyam, 198-222. szám)
1922-09-01 / 198. szám
REGGELT HÍRLAP 3. oldal. Napi krónika Bernstein két beszéde. Eduard Berndein tegnap Bécsben kétszer beszélt. Első beszéde a francia jóvátételi túlkövetelések ellen fordult. Ez közvetve minket is érdekel és ezért örvendve irtami arról, hogy ezt az egész interparlamentáris unió frenetikus tapssal fogadta. Később érkezett második beszédéről a hír, amely Magyarországgal foglalkozott és amelyre Apponyi Albert gróf azonnal válaszolt is. A második beszédéről nem volt tudomásom, de csak természetes is, hogy az én cikkem nem volt összefüggésben Bernstein második beszédével. Éppen azóta, hogy a cikkemben megírt svájczi megegyezés dugába dőlt, magyar politikával a külföldön nem foglalkoztam. Próbáltam Svájczban és Németországban magyarbarát cikkeket elhelyezni, de annyira ellenszenvesek vagyunk, még volt barátainknál is, hogy mellettünk semmit sem akarnak náluk elhelyezni. Rosszat magunkról pedig természetesen nem akartam hirni, miután avval az országnak használni nem tudok. Friedrich sokféle arca. Bámulatos, hogy nálunk kik jutnak vezető szerephez." A Károlyi-forradalom idején október 31-én az Astoria ablakából még a Galileikor nevében szónokolt a néphez. (Olvasható az akkori Budapesti Hírlapban.) Azután miniszterelnökké, majd jogforrássá tette meg magát és felvette kormányába a zsidó Polnait. Egy-kettőre átváltozott az első magyar antiszemita minisztériummá, hogy megbukva az új választások előtt a zsidók mellett emeljen szót. Most az Andrássy-pártban elveszítette a szerepét, tehát újabb antiszemitizmust hirdet, mert nincs más szereplési tere, mint Wolffékhoz csatlakozni. De ahogy ezt teszi, jellemző az egész emberre. Kijelenti, hogy a kormánynak nincs programmja, tehát az ellenzéknek nincs mit kritizálni, tehát nincs létjoga az ellenzékiségnek. Ez azután logika. Minthogy a legindokoltabb ellenzéki kritikát nem az tenné indokolttá, hogy a kormánynak nincs kivezető programmja. A külügyi politika és a közvélemény. A kormány a legkisebb információt sem adta az országnak a most lefolyt és folyamatban levő külügyi helyzetről. Senki sem tudott nálunk semmit. Hogy ez mit jelent, arra megtanított minket a háború. Magát a háborút sem akarta senki Magyarországon, mert hiszen tudtuk, hogy győzelem esetén nincs Magyarországnak nyernivalója. Ferenc Ferdinánd halála miatt még Bécsben sem háborodtak föl, hiszen helyén hagyták Sarajevo akkori kormányzóját és rendőrfőnökét. Tehát beugrattak minket a háborúba, most azért lakóiunk. De még súlyosabb az olasz háború története. Senki sem tudta, hogy a külügyminiszter megegyezett Olaszországgal a semlegesség dolgában, amiért oda adták nekik Trentinót. Senki sem tudta, hogy ezért csapták el Bertholdot és Burian lett helyette a külügyminiszter. Félredobták Bertholdot, aki az egyezséget megcsinálta s emiatt tört ki az olasz háború, amelynek következtében mindent elveszítettünk. Hiszen a májusi goracei győzelmet Olaszország nem engedte kihasználni, azzal, hogy június elején hadat üzent nekünk és csapatainkat le kellett Galiciából az olasz harctérre szállítani. Ha akkor a közvélemény tudott volna külügyi politikánk ostobaságáról, akkor nem vesztettük volna el a háborút és nem csonkult volna meg Magyarország. Hogy most mi történt a külpolitikában, nem tudjuk. Logikailag azonban megállapítható így kívülről is, hogy a készülődő háborús híresztelés valami tendenciát kereső hazugság volt. Ilyenben van prakszisa Kánia úrnak, a külügyi politika vezetőjének, aki majdnem lángralobantotta számunkra a tizes években a balkáni háborút azzal, hogy Prohászka nevű üszkübi konzulunkat ott megtérfiatlanították volna. Szerencse, hogy idejekorán kitűnt a hit alaptalansága és Kánia urat Mexikóba küldötték. Pályi Ede dr Elegáns szobákat «laki» Doszpoly festő fast. Széchenyi u 1. Heinrich Ferenc a termelők árdrágítása ellen A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztőségének telefonjelentése. A Nemzeti Polgári Párt intéző bizottsága csütörtök délután ülést tartott és állást foglalt a legutóbb megnyilvánult és a legális kereskedelmet mélyen sértő árszabályintézkedések ellen. Heinrich Ferenc hosszabb beszédben vázolta a fennálló anomáliákat. — A legnagyobb megütközéssel látom — mondotta — hogy a hatóságok akciója oly mederbe terelődik, amelytől minden alkalommal ott, ahol erre mód esett, óva intettem a hivatalos közegeket. Eddig az árvizsgáló bizottság álláspontja az volt, hogy az eladási ár csak az áruk pótlási ára lehet a megengedett polgári haszonnal, most egyes esetekben azt kell látni, hogy az igazolható beszerzési árat találja az árvizsgáló bizottság meg nem engedhető magasnak, ha ezek a cikkek luxuscikkek és ezen az alapon eljárást indít az uzsorától messze álló kereskedők ellen, azzal, hogy a luxuscikkeket túlságos drágán vásárolták. Az árvizsgáló bizottság a határozott rossz indulaton felépült uzsora árakat követelők ellen lépjen fel a legnagyobb szigorúsággal, ez ellen nem lehet senkinek kifogása, mély szomorúsággal kell megállapítani, hogy igen sok közszükségleti fogyasztási cikk drágítása már a termelőtől indul ki. Lehetetlen komoly elmélyedés nélkül elhaladni például a legutóbbi napok paradicsom eseményei felett. Abban a pillanatban, amikor publikálták a paradicsom maximális árát, a termelők a lovak közé csaptak és elrobogtak a budapesti kövezetről, mondván, hogy inkább rothadjon meg otthon, mintsem a budapesti polgárság 27 koronáért részesüljön belőle. így indult meg a klasszikus paradicsomsztrájk, úgy, hogy ennek következtében a jövő télen a budapesti háztartásokban nem igen lesz paradicsomi állapot. De amint ez ma megtörténik a paradicsommal, az megtörténik holnap a burgonyával, a tojással és a zöldségfélékkel is. Ha bűnös ármegszabások történnek, járjon el a hatóság mindenkivel egyformán, teljesen egyforma eljárás követendő mindenkivel szemben. Az abúzusok ellen a párt a leghatározottabban tiltakozik és igyekezni fog odahatni, hogy a tisztes kereskedői morál minden téren biztosíttassék. Ami a devizaközpontot illeti, az csak olyan feltétel mellett állhat fenn, ha képes a legális forgalom szükségletét kielégíteni. Reiner Béla, Déssy Géza, Balogh Brúnó, Tolnay Kornél, Szentpáli István és mások hozzászólása után a párt egyhangúlag hozzájárul az elnök megállapításaihoz és elhatározza, hogy állásfoglalását illetékes körök tudomására fogja hozni. Foglalkozott az értekezlet az adójavaslatok kérdésével is. Heinrich Ferenc fejezte ki a párt állásfoglalását, amelynek lényege az, hogy a párt az egyenlő teherviselés elvét vallja és ezt kívánja mindenkitől, legyen az bár iparos, kereskedő vagy termelő. Az adójavaslatok parlamenti vitájánál Szentpáli István fogja kifezni a párt álláspontját. ter kijelentése szerint a termelő nem lehet árdrágító. De nem árdrágító az állam sem, hiszen az államhatalom nem hozhat saját közegei ellen ítéletet. Minthogy azonban bűnbak kell, árdrágító a kereskedő az illetékesek szerint. Az árvizsgáló bizottság szerint a kereskedő az eladott áru áráért utánpótlási árat és tisztességes hasznot számíthat. Ha tehát a kereskedő, aki a fényűzési cikk számba menő finom őszi barackot 160 koronáért veszi a termelőtől és 200 koronáért adja el, a bíróság tulajdonképpen azért bünteti meg, mert drágán vásárolt. Minden eddigi kormányrendelet, amely a drágaság letörését célozta, csak félrendszabály volt. Tessék odahatni, hogy a kenyérmagvakat adják olcsóbban, mivel a gabona ára után igazodik minden más áru ára. Ha olcsóbb lesz a búza, jobb lesz a korona zürichi árfolyama is, mert nem a búza árfolyama igazodik a zürichi kurzushoz, hanem megfordítva. A külföldnek nem lehet bizalma a pénzünk iránt, ha magunk sem értékeljük azt kellőképen. 0'45-ön állott a korona Zürichben, amikor idehaza kezdett felfelé gravitálni a búza ára. Előbb emelkedett a búza ára és aztán szállt le a korona értéke. Amikor 0'17 volt a korona Zürichben, a búza 7000 korona fölé emelkedett, de mikor a koronánk 0'35-ig felemelkedett, a búza ára megmaradt a 7000 koronán és természetesen a búza árfolyamához lassan kint hozzáromlott a koronánk. A fűszerkereskedők mai gyűlésén tiltakozni akartunk a kormányzat helytelen gazdasági politikája és az árvizsgáló bizottság razziái ellen. Holnap délelőtt személyesen fogom átadni a fűszerkereskedőknek a főkapitányság betiltó határozata elleni fellebbezését a belügyminiszternek és a miniszterelnöknek, kérve, hogy a sérelmek orvosoltassanak. Nagyon furcsának tartom, hogy amíg az Origo rendkívüli közgyűlése megtartható volt és ezen a miniszterelnök vezetésével a kormány több tagja megjelent, ugyanakkor a kereskedők nem tarthatták meg gyűlésüket. Egyébként a nemzetgyűlés legközelebbi ülésén sürgős interpellációra kérek majd engedélyt, hogy mindezeket a nemzetgyűlésen is elmondhassam. A tranzitókereskedők gyűlése Budapestről telefonálják . Azok a kereskedők, akik előjegyzési raktárral rendelkeznek, csütörtök délután 4 órakor gyűlést tartottak az OMKE helyiségében Maróthy Fürst László elnöklésével. A tanácskozás tárgya a devizaközpont és a tranzitókereskedés közötti kapcsolat megbeszélése volt. A pénzügyminiszter képviseletében megjelent Nemeshegyi Tivadar miniszteri osztálytanácsos,a devizaközpont részéről Leintaub József igazgató, a vámigazgatóság részéről pedig Kornidesz Miklós miniszteri titkár. A sűrű felszólalások, amelyek nem egyszer szenvedélyes kifakadásokra adtak alkalmat, abban fejeződtek ki, hogy a devizaközpont rendelkezései folytán a tranzitkereskedés csaknem teljesen megbénult, amely állapot a régi nagy cégeket magukat is veszéllyel fenyegeti. Szász Pál, az OMKB titkára felszólalásában megadta a megoldás egyetlen módját, azt tudniillik, hogy a tranzitkereskedelmet teljesen szabaddá kell tenni oly irányban, hogy az előjegyzési raktárról exportált áru után az exportvalutával az illető még szabadon rendelkezzék. A felszólalások után Maróthy elnöklése mellett megalakították a tranzitókereskedők egyesületét. A Slontanisesta rendőrség betiltotta a fűszerkereskedők országos taggyűlését Fábián Béla nemzetgyűlési képviselő nyilatkozata a kereskedők sérelmeiről és az árdrágítás egyoldalú üldözéséről Budapesti tudósítónk telefonálja. A fűszerkereskedők országos egyesülete csütörtökön délután 3 órára az összes kereskedelmi és ipari érdekeltségek bevonásánál naggyűlést hirdetett a régi képviselőházban. A gyűlést nagy izgalom előzte meg. A kereskedők nagy tömegei mozdultak meg, hogy részt vegyenek a gyűlésen. És annál meglepőbb volt, amikor 3 óra előtt az egyesület elnöksége bejelentette az egybegyűlteknek, hogy a főkapitányság a gyűlést betiltotta. Az elnök felolvasta a betiltásról szóló végzést, mely szerint a gyűlés, amelyen az árrazziák, tehát a rendőrség intézkedései ellen akartak tiltakozni, módot adna arra, hogy a hatóság intézkedéseit, kritika tárgyává tegyék, ez pedig a hatóságok tekintélyének megsértésével is járna. Kevéssel 3 óra után a régi képviselőház előtt a gyűlésre megérkezett kereskedők, akik nem értesültek még a betiltásról, amint ezt megtudták, izgalmasan tárgyalták a rendőrség intézkedését. Nemsokára megérkezett a fűszerkereskedők országos egyesületének vezetősége, amely felszólította a tagokat, hogy az utcán ne gyülekezzenek, mert a rendőrség semmi csoportosulást nem engedélyez. Ennek következményeképen a gyűlésen résztvenni akarók rendben eloszlottak. A Reggeli Hírlap budapesti munkatársa Fábián Béla nemzetgyűlési képviselőt, akinek a rendkívüli közgyűlésen beszélni kellett volna, a betiltás okairól megkérdezte arra vonatkozólag, hogy mit szándékoznak tenni a kereskedők. Fábián Béla a következőket mondotta munkatársunknak : — A Reggeli Hírlap olvasóközönségének nem kell külön ecsetelni a kereskedők bajait. Az adójavaslatokkal kapcsolatban tartott nemzetgyűlési felszólalásaim adatainak jórészét különösen a Reggeli Hírlapból vettem. Azonban elmondottam, hogy a kereskedők viselik az adóterhek nagyrészét, szemben a földbirtokkal, amely kétszáz milliárd évi jövedelem után mindössze 128 millió koronával adózik, holott a kereskedelem és ipar adója 200 milliárd jövedelem után az új adórendezés után egyedül a 3-ik osztályú kereseti adó alapján 20 milliárd koronát tesz ki. De sokat fizetnek a kereskedők és iparosok más adókban is. Az új házadó-javaslat szerint a kereskedők és iparosok házadója és kincstári adója egy milliárd 116 millió koronát tesz ki. A földadó pedig az új tervezet szerint összesen 5 milliárd koronát hozna az államkincstárnak. Ezeken kívül azonban sok baja van a kereskedőnek. Itt van a devizarendelet, amely megőrli a kereskedelmet és ipart. Mert hogyan tudjon kalkulálni az a kereskedő és iparos, aki nem tudja fedezni idejében devizaszükségletét, sőt még azt sem tudja, hogy megkapja-e idejében a devizaközponttól az idegen valutát és hogy milyen árfolyama lesz a koronának akkor, amikor a kiutalás megtörtént. Arról nem is beszélek, hogy a külföldi gyáros, vagy nagykereskedő, hajlandó-e szóba állani a magyar kereskedővel és iparossal addig, amíg a devizaközpont annak kérvényét el nem intézi. Azt is tudjuk, hogy a tarifaemelés milyen súlyosan nehezedik a kereskedelemre, de különösen a vidéki kereskedőkre. Most már azt kérdezhetném, ki az árdrágító ? A kereskedő, az állam vagy a termelő. A 7000 koronás búza termelője nem lehet árdrágító, mert hiszen a földmivelésügyi minisz Péntek, 1922 .szeptember 1.