Reggeli Hirlap, 1922. október (31. évfolyam, 223-248. szám)
1922-10-01 / 223. szám
Vasárnap, 1922 október 1. 3. oldal -EBÖGELT H 1 & 13 A 1 A drágaság elleni eredményes akciót lehetetlenné teszi a pártpolitika A kormány nem tud fellépni a termelők ellen • Az ellenzék mozgalmat indított a nemzetgyűlés sürgős összehívása érdekében A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon : A pénteki minisztertanács, amely tudvalevőleg a legaktuálisabb problémával , a drágaság kérdésével foglalkozott, végleges határozatot nem tudott hozni. Ezt azzal indokolták meg, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök nincs ithon és ilyen fontos kérdésekben nem akarnak nélküle határozni. Ez az argumentum már másodszor szerepelt rövid időközben. A koncentráció ügyében nem döntött az egységes párt, mert Bethlen miniszterelnök távollétében nem tartotta magát illetékesnek határozni. Tegnap pedig ugyanerre hivatkoztak a minisztertanácsban. Politikai körökben ezt ma erősen kommentálták. Különösen az ellenzéki képviselők között volt ez élénk diskusszió tárgya, az egésznek azt a magyarázatot adta, hogy Bethlen István gróf szándékosan rendezte úgy a játékot, hogy a koncentráció kérdésben, amelyről Gömbös szerint előre tudott, ne kelljen nyiltan szintrallania és hogy majd a sikertelenség után könynyen azt mondhassa, hogy neki semmi köze sem volt a Gömbös—Wolff— Friedrich koncentrációhoz. Ugyanez a helyzet ma is. A drágaság kérdésében mindenki a kormánytól várt valami iniciativát, annál is inkább, mert hiszen Bethlen miniszterelnök előre bejelentette, hogy soha nem látott télnek nézünk elébe. Ennek dacára a kormány nap- nap mellett elárulja tehetetlenségét. Ezt politikai körökben azzal magyarok, hogy a kormány nem, tud és nem is akar fellépni elsősorban a kisgazdák ellen, mert attól tart, hogy ez a lépése könnyen veszélyezteti a kormányzópárt egységét. Így a búza ára folyton emelkedik, ami pedig az egész drágasági folyamatnak szinte egyedüli alapja. Bethlen pedig e kri- tikus időt arra használja, hogy távol a kormánytól, minden felelősséget hogy ne bántsa őket. Ott álltak mind kalaptevőve s mindenféle áldást kivánva le az égből ,asszonyukra“. „Hozza haza Isten mielőbb a mi asszonyunkat!“ kiáltált, „Isten áldjon meg, jó emberek !“ mondám én és végig kisért az áldás, mig elhaladtnak a hosszú sorfal között. Komlósi ezalatt háromszor is szerepelt, mert „Normát“ kivánta a közönség hallani. Én nehezebb is voltam, rosszul is éreztem magamat, hanem az én színpadom az volt nekem, ami a föld Antaeusznak, visszaadta erőmet s én egész elfeledtem, hogy bajom van. Másnap monda Dérig. Üljetek fel színészek, kiviszlek egy kicsit kocsikázni. — Jaj, félek én itt a városban ate táltosaiddal, hiszen mindig hét lábon táncolnak. — Ne félj te semmit, az én kezemben szelidebbek a báránynál, pedig én az én nőmet magam akarom megkocsikáztatni. Nem akartam kedvét szegni s az egész várost körül kocsiztak. Én szinte resteltem is ezt a dolgot. — Minden ember megismert és összecsapta a két kezét bámulatában. Az ismerősök megálltak s látva, hogy megbékültünk, felkiáltoztak Dérynek: — Szervusz Pista! igy mi! igy van jól! — Szegény Déry annak így örült. Másnap indult a társaság Eger felé. (Vége.) • elhárítson magáról. Ezt nagyon jó tudják ellenzéki oldalon és éppén ■ azért mindent elkövetnek arra nézve hogy Bethlen Istvánnak ezt a felelősségnélküli helyzetét megszüntessék. Politikai körökben ma híre járt annak, hogy több képviselő lépéseket tett arra nézve, hogy a drágasági bizottságot a kormány azonnal hivassa egybe, hogy így legyen alkalmuk ezzel a nap nap mellett egyre jobban fenyegető problémával foglalkozni és esetleg olyan lépéseket tenni, amelyre a kormány a maga elhatározásából nem tudja rászánni magát. Más oldalról pedig arról is értesülünk, hogy ugyancsak az ellenzéki politikai körökben égésig komolyan megérlelődött már az az elhatározás, hogy a nemzetgyűlést még a nagy szünet befejezése előtt újból összehívják, hogy így a nemzetgyűlésnek alkalma legyen mindazoknak a megtárgyalására, amelyeket a mindennapi szükséglet már-már égetővé tesz. Hogy váljon ez a szándék , a valóságban sikerrel fog e járni, azt még ebben a pillanatban annál kevésbé lehet tudni, mert az egységgespárti képviselők a fővárostól távol vannak és ők teljesen a kormány A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon . A Központi Sajtóvállalat egyik lapja, az Új Nemzedék, amely pedig tudvalévően nincs is szöges ellentétben a kormány politikájával, támadást intézett Kiebelsberg kultuszminiszter ellen, amiért egy külföldi szabadkőmives vezért fogadott.Reverson, a nemzetközi szabadkőmives páholy nagymestere, aki a népszövetség tagja, Genfben több ízben beszélgetést folytatott Bánffy Miklós gróf külügyminiszterrel a magyarországi állapotokról A külügyminiszter szükségét látta annak, hogy Reverson meggyőzze információinak téves voltáról és felkérte őt, hogy egy amerikai úr kíséretében utazzék Budapestre. A külügyminiszter a külföldiek utazásáról értesítette magát a miniszterelnököt is, akitől részükre audienciát kért. A két külföldi, amikor Budapestre megérkezett, elsősorban a magyar szabadkőművesek volt vezetőivel tárgyaltak. Ezekkel együtt nézték meg a fővárost és érdeklődtek az itteni állapotok iránt. Szándékukban volt, hogy nemcsak a miniszterelnökkel, hanem a belügyminiszterrel is tárgyalni fognak a magyar szabadkőművesek ügyéről. Értesülésünk szerint a külföldiek a belügyminiszterrel valóban tárgyaltak is, a miniszterelnökhöz pedig elutazásuk napján déli 12 órára kaptak meghívást a parlament épületébe. A két úr meg is jelent, várta a miniszterelnököt és hozzájuk csatlakoztak később Balkányi Kálmán, majd Pakots József és Nánási Andor nemzetgyűlési képviselők. Bethlen azonban a kitűzött időben nem érkezett meg a parlamentbe, amikor pedig már megjött, a külföldieket nem fogadta. Erre a svájci és amerikai úr, tekintettel arra, hogy elutazásukra minden intézkedést megtettek, eltávozni készültek a parlament épületéből. Várakozás közben a folyosón keresztülment Kiebelsberg kultuszminiszter, akit Pakots József felkért, hogy beszéljen a külföldiekkel. így történt azután, hogy Kiebelsberg tényleg beszélgetett a külföldiekkel, álláspontján lévén, előre láthatóan ellenezni fogják a nemzetgyűlés öszszehívását. A Reggeli Hírlap munkatársának a szombati napon alkalma volt beszélgetni egy ellenzéki politikussal, aki a helyzetet a következőkben ismertette : — Eljutottunk a türelem legvégső határáig. Kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy a kormánynak sem szándéka, sem képessége nincs arra, hogy a drágasági folyamatot bármely formában feltartóztassa. Hallunk nap-nap mellett több politikai enunciációkat, úgy a miniszterelnök, mint a külügyminiszter részéről, amelyek azt látszanak megerősíteni, hogy külpolitikai helyzetünk kedvezően halad előre, ezzel szemben annál elszomorítóbb a belpolitikai helyzet. A drágaság folytonos emelkedése a végső kétségbeesésbe kergeti az országot és nem látunk sehol semmiféle elhatározást, amely ezt a kérdést valahogy enyhítené. Ezért szóba került közöttünk, hogy a nemzetgyűlést minél előbb összehivassuk. A Rassay-párt részéről a mozgalmat már meg is indították és a szükséges aláírásokat már gyűjtik . . . Hogy ez a terv keresztül megy-e arról ebben a pillanatban még nem nyilatkozhatom. Mi mindenesetre azon leszünk, hogy a nemzetgyűlést a lehető leggyorsabban összehívjuk. Az Új Nemzedék pedig így mondja el a történetet. A múlt napokban vendége volt a magyar fővárosnak. Reverson genfi egyetemi tanár, Svájc főmegbizottja a népszövetségben, aki főleg arról nevezetes, hogy a nem-at új nemzőnek pedig így mondja el a történetet. A múlt napokban vendége volt a magyar fővárosnak. Reverson genfi egyetemi tanár, Svájc főmegbizottja a népszövetségben, aki főleg arról nevezetes, hogy a nemzetközi szabadkőműves páholyszervezetek nagymestere, Bánffy külügyiminiszter künn tartózkodik Genfben. [ A külügyminiszter úr ott megkérte is Raversont, mondja el ugyanazt Budapesten is Bethlen István gróf miniszterelnöknek, amit neki mondott. Egyben táviratozott a miniszterelnöknek és felhívta a figyelmét a nagynevű genfi professzora, de nem felejtette ki a táviratból azt sem, hogy Rever- Isen professzor igen hatalmas úr, nagyon csínján kell vele bánni, mert ő a népszövetségnek egy teljhatalmú tényezője. Egy napon megjelent két befolyásos főatyamester kíséretében a belügyminisztériumban. Rakovszky Iván belügyminiszter kiüzent a titkárával, hogy nagyon sajnálja, de nincs módjában tárgyalni a professzor úrral. Erre egy képviselő kíséretében elment a magyar parlamentbe és bejelentette magát Bethlen István gróf miniszterelnöknél. Bethlen tudomásul vette ugyan a bejelentést, de nem fogadta Seversont. — Ekképen tehát nem is fogadta volna a magyar kormány egyik tagja sem a szabadkő- műves svájczi megbízottat, ha nem lép közbe Kiebelsberg miniszter, aki I karonfogva vezette be szobájába, ahol I a párnás ajtók mögött Reverson professzor kiöntötte a szabadkőművessek minden keservét, akik helyiség és működési engedelem híján nem folytathatják hasznos munkájukat. Az audiencia végeztével Kiebelsberg mély meghajlással vett búcsút a szabadkőműves főmegbízottól. Munkatársunk kérdést intézett az Új Nemzedék cikkével kapcsolatban Kiebelsberg Kanó gróf kultuszminiszterhez, aki a következőket mondotta: — A szóban lévő cikk célzatos közlemény. A valóság az, hogy amikor ezek az urak a miniszterelnököt várták, épen keresztülmentem a folyosón és az egyik , társaságukban lévő úr hozzám jött és a miniszterelnök holléte iránt érdeklődött. Én a külföldi úrral pár szót váltottam, de hangsúlyozom, előzőleg nem tudtam róluk, hogy szabadkőművesek és hogy mi járatban vannak Budapesten. Majd anélkül, hogy velük érdemben tanácskoztam volna, eltávoztam. Kérdést intéztünk ez ügyben Pakots József nemzetgyűlési képviselőhöz is, aki így nyilatkozott: — Erről az ügyről nem szívesen beszélek, de ha már így áll a dolog, el kell mondanom, hogy én Reversonnal a Házban ismerkedtem meg és mert tudtam, hogy ő a népszövetség tagja, különösképen igyekeztem neki szívességet tenni. Azt tudtam, hogy a miniszterelnök úr megígérte, hogy találkozót ad nekik, de ennek dacára, bár a miniszterelnök úr jelen volt aHázban, az idegen Reverson és társa a miniszterelnök úrral nem tudtak beszélni, mert ő a Ház ülésére ment. Hogy Bethlent mi indította arra, hogy ígérete dacára a két külföldi vendéget nem fogadta, azt nem tudom és csak sajnálom, hogy ez a kérdés így intéződött el. A Reggeli Hírlap fővárosi szerkesztőségének értesítése szerint ez az egész affaire, ennek az ügynek ilyetén beállítása nem más, mint a kurzus meginduló koncentrikus támadásának előjátéka Kiebelsberg ellen. A kultuszminiszter nem csinál titkot abból, hogy nemcsak Gömbösékkel men ért egyet, de sokalja azt a „keresztény“ és „fajvédelmi" politikát is, amit a Központi Sajtóvállalat lapjai folytatnak. A fajvédelmi koncentrációnak egyik célja lett volna Kiebelsberg „kiemelése“ s ezt célozza most az Uj Nemzedék támadásai is s ezeknek a heccelődéseknek még folytatását is várják. Különben pedig nem lesz érdektelen olvasni azt, hogy a fajvédelmi koncentrációs törekvésekről Gömbösék volt szegedi barátja, a keresztény ellenzék egyik tagja, Lingauer Albin, aki persze nem követte őket árkonbokron, mint vélekedik. Lingauer a következőket írja lapjában : „A mellékkormány zsákutcába jutott legújabb átcsoportosító kísérletével. A Gömbös—Eckhart-csoport érzi, hogy dacára az elköltött millióknak, a kezükbe jutott ellenforadalmi és hazafiias szervezetek mind elernyednek. A MOVE és az ÉME tömegeiben rejtett hatalmas társadalmi energia szétmállott az ő kezeik alatt. Azóta sorra hozták ők világra a leghangzatosabb nevű alakulásokat, hogy legyen mire támaszkodniuk. De a kettős kereszt vérszövetség, a bajtársi szövetségek és a szabadkőművesek mintájára alakult titkos társaságok mind nem használtak : az ország torkig van már az ő politikájukkal és semmiféle új cégér alatt nem akarja többé prolongálni az önmagát tűrött ellenforradalmat. A magyar népnek tehát minden idegszála tiltakozik a kalandorpolitikának bármily formában és bármely név alatt való felújítása ellen. Nekünk teljesen mindegy, hogy ébredő magyarok, fascisták, Rákóczi-lovagok, Héjjas-különítmények, legitimisták és szabad királyválasztók, nemzetvédelmi csoportok, vagy vérszövetségesek neve alatt gyűlölködnek-e az emberek, mert mi azt szeretnék, ha végre már semmiféle név alatt se gyűlölködjenek. Ezért ne csodálja senki, hogy mi, keresztény ellenzékiek, nem borultunk a Gömbös által kezdeményezett keresztény fajvédelmi párt szövetségének a nyakába. Mi láttuk, hogy Gömbösék kezén hány hótiszta keresztény zászló alatt megszervezett társadalmi egyesület járta le magát.“ A kzipzuu ttenceutrikus támadása ülefefcSs&ergösSsss