Reggeli Hirlap, 1922. december (31. évfolyam, 265-281. szám)
1922-12-10 / 265. szám
REGGELI HÍRLAP hárítaná. Azonban ez a súlyos és beláthatatlan kérdés természetesen még csak a jövő kérdése, annál is inkább, mert a kormány nem árula kl a terveit és arról az ellenzékkel nem is tárgyal. A passzivitás gondolata természetesen nem abban nyilvánul meg, hogy az ellenzék leteszi a mandátumát, hanem csak arról van szó, hog a rej törvényjavaslat tárgyaásaiban nem venne részt. A helyzet viszont másrészről az, hogy a kormány felhatalmazása az év végén lejár. A nemzetgyűlés szünete legkésőbb 22 én megkezdődik, tehát alig öt hat nap áll rendelkezésre az indemnitás vitájához. Ez még akkor sem vola elegendő, ha 8—12 órás üléseken tárgyalná a Ház az indemnitást és az ellenzék aligha adhatja fel a kritika jogát. A politika horizontja tehát teljesen ködbevész. A legfontosabb és legéletbevágóbb kérdések körül olyan nagy a bizonytanság, hogy ebben a pillanatban alig lehet tiszta horoszkópiáot felárutatatni. Csak azt látjuk biányosnak, hogy olyan parlamenti harcra van kilátás, melynek még az egykori csiszárváros görög szirű országházában sem volt párja. Szenvedélyes, túlfűtött kedélyek között elég egy szó, hogy a legszemélyesebb egyéni harcok keletkezzenek és botrányba fullasszák a tárgyalást, minek következtében a tárgyalás színvonala máris annyira lesülyedt, amint ezt kormánypárti körökben is elismerik, hogy ilyenre még nem volt példa. Bizonyos, hogy mindezek csak előjelei egy nagyobb szabású viharnak. És amint a tvek mutatják, a kormány végkimerülésig fogja folytatni a harcot, amelyben az ellenzék sem hagyja magát és felveszi a feléje dobott keztyűt. Hogy ez hová fog vezetni, nehéz megmondani. Tévedés azt hinni ugyanis, hogy az egységes párt egysége fennáll. Az egységes pártban, melynek fentartó hatalma maga a miniszterel ét, úgy azonban, hogy a titkos elégületlenkedők nagy számban vannak, az összetartó erő a hatalom érzése, de nem a meggyőződés. A Reggeli Hírlap budapesti munkatársának alkalma volt a rendtörvény javaslatról vezető férfiakkal beszélgetést folytatni és erre, valamint az általános politikai helyzetre vonatkozóag a következő nyilatkoztokat kapta. Zichy János gróf a következőket mondotta: — Lehetetlennek tartom, hogy a javaslatból valaha törvény lehesen, mert ez a legelmibb szabadságjogokba ütközne. Engem meglep, hogy ilyen törvényjavaslatot egyáltalában beiejeztettek, de legfőkép visszatetszést keltett bennem a törvényjavaslat egész szelleme, mert hiszen ez nem jelent mást, mint egyeduralomra való törekvést, ezt pedig minden eszközzel visszaáonítandónak tartom. Ez a javaslat a diktatórikus hatalom szankcionálása lenne, márpedig ilyenre semmi szükség minden egáttal szemben határozottan állást kell foglaljunk. M Ma még nem tudjuk, hogy a kormány komolyan tárgyaltatni akarja- e a javaslatt, ds ha igen, sajnálatomra kénytelen lennék a kormánnyal szemben arra az álláspontra helyezkedni, amelyet eddig elkerültem, és minden erőmmel azon leszek, hogy a javaslat törvényerőre való emelkedését megakadályozzam. Andrássy Gyula, a keresztény ellenzék vezére így nyilatkozott: — Nem tudom elhinni, hogy a kormány ezt a javaslatot ebben a formában lényeges változtatások nélül tárgyalás alá bozájtaná. Én egyáltalában feleslegesnek tartok minden rendtörvényt és kivételes hatalmat, mert azt a forradalom szentelítésének és forradalmi állapot meghosszabbításának tartom, márpedig véleményem szerint a forradalmakból éppen elég volt és egyszer már komolyan kell gondolnunk arra, hogy a forradalmakat végérvényesen likvidáljuk. Aligha csalódom, hogyha annak a véleményemnek adok kifejezést, hogy emögött a javaslat mögött valami meglepetés készül és ha a közelmúlt néhány eseményére bedőlünk, aligha helytelen az a megállapításom, hogy ez a javaslat nem is a kommunisták ellen készül, akik nincsenek, nem is a szocialisták ellen készül, hanem a legitimisták ellen és ezzel akarnak elnyomni minden legitimista megmozdulást. Ha tényleg ez a cél, a kormány rosszul számít, mert vannak dolgok, amik az üldözés folytán cak elősödnek és egy nép ezeréves hagyományait nem lehet terrorral elnémítani. Ez a javaslat részleteitől és egyes titkos tendenciáitól eltekintve, nem a közrend fokozottabb védelmét szolgálja, hanem annak köretezelyes felforgatását jelenti. A javaslat benyújtása egyébként nemcsak a parlamentban, hanem az egész országban visszatetszést keltett. Az egész ellenzék határozottan állást foglal a javaslat ellen és a legmesszebbmenő parlamentáris harcot kész felvenni, sőt az obstrukciót is fel kell ellene használnunk. Ha azonban a kormány a többségre támaszkodva mégis keresztülhajszolja a javaslatot, az ellenzék számára valóban nem marad más választani való, minthogy egészen átengedje a politika küzdetért a többségnek, mert nem vállalhatunk felelősséget olyan kormányzatért, amely véleményem szerint az országot is beláthatatlan következményeknek teszi ki. Vázsonyi Vilmos a következőképen nyilatkozott : — Mindazt, ami történt és történik, én előre láttam és azért voltam a választások idején amellett, hogy ne vegyünk részt a választásokban. Én már kikapcsoltam egyszer magamat a politikából és ha újból erre kerül a sor, ma sem habozom egy pillanatig sem. Hiszen ha ebből a javaslatból valaha törvény lesz, mindenkit, aki a jelenlegi rendse t kroikával meri kísérni, rendőri felügyeletbe lehet helyezni. A politika ezzel a közveszélyes foglalkozások sorába kerül. Szerintem a kormánynak az a merészsége, amelyet a javaslat benyújtásával mutatott, egyenesen megdöbbentő. Ilyen hatalmat egyetlen kormány sem vindikált magának, amely esik az alkotmányosság látszatái akata is megőrizni. Én éppen ezért csak egyetlen utat látok az ellenzék számára: a teljes visszavonulást a poliika harcteréről. Érje el a kormány célját, legyen egyedül a politika küzdőterén, kormányozzon egyedül oktatórikus hatalommal, ámde vállaljon is atka felelősséget, mert azt ő sem kívánhatja és arra mi sem vágynak hajlandók, hogy jelenlétünkkel szankcionáljuk a kormány erőszlakosságát. Peidl Gyula szociáldemokrata képviselő a következőket szögezte le: — A miniszterelnök úr ép úgy, mint a belügyminiszter úr gyakran hangsúlyozták, hogy nálunk teljes jogrend van. Ha ez eddig kétségtelen volt, most azt ennek a javaslatnak a beterjesztése mindenki előtt nyilvánvalóvá tette. — A kormány ezzel a javaslattal olyan jogot akar magának biztosítani, hogy annak alapján a dologháza juttathat, vagy internálhat mindenkit, akit csak akar, ankil, hogy az illő ártatlanságát bebizonyíthatná. Nekünk nem marad más hátra, mint teljes visszavonulás a politikától, mert különben az a részéig fenyeget, hogy internálnák. Ez a javaslat nem egyéb, mint annak a kendőzött abszolutizmusnak, amel eddig marke- idett, a felvárása nyílt abszolutizmustal. Hogy tényleg mit jlent ez a javaslt, utalja a feldatat, amelyben az egész ország kitűine, de hogy ezt, a felháborodást miért kellett kiváltani, azt nem értem. M azonban felvesszük a harcot a végsőkig, tekintettel az ország nonaoru helyzetére. Ha pedig a harc nem 1** sikeres és nrm lessünk abban a helyzetben, hogy a törvényjavaslat megszavazását megsvabilyozzuk, a jelnleg-iget akarjuk erre a többségre, amelynek tetteiért felelnie kell az ország közvéleménye előtt. Asszony a szőlőhegyen — A Reggeli Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Pakots József. Egy fehér balusztruhás, puha járású nő sétált a szőlőkbe vivő utón és Árkád érdeklődő pillantással nézett utána. A nő e ölte ha aolt, lassan, tunyán, kövérttes testét rithmiatt himbálta s a jobbkezében leő csipkés ernyővel időnként meg meg csapkodta az ösvény szélén viri a burjánodat. Árkád meglopta az ismeretlen nő gyanulati Ságát, amely a mozdulatai fesztelenségében, buja pongyola-ágában nyivánult meg. Tetszelgőn nézte és meghalkitva lépteit, nyomon kisérte. Egy ízben a nő megállóit s Árkád már azt hitte, megneszelt valamit s viszonéz, de ellenkezőleg, a nő lehajolt, a szoknyáját kissé felhuzta s a félcipős lábán kezdett babrálni. Árkád merően odanézett s ráta, hogy a nő a rózsaszín harisnyájából igyekszik kitépni egy kis llaszin bogáncsgönböt, amely szúrós kacsaival belefogódzott a harisnyájába. Árkád most hálát érett a bogáncs szám, amely a gyönyörű, finom, gömbölyű finom lábszárba olyan makacul belekapaszkodott, hogy ő kedve szerint gyönyörködhetett a finom láb felfedett vonalaiban. Dr. Illés Árkádius tehát e pilanatban igen jól érezte magát. Valami olyanféle gondolat búj áll benne : a körorvosságom jól kezdődik. Kedves hely ez a község s úgy látszik, szép páciensekre van kilátás. Ezt gondolta dr. Illés Árkádius, aki most indult el a pályáján, amely néhány hét előtt még az orvosegyetem szigorlati termének méhébe szunnyadt. Hogy ilyen gondolata támadhat egy fiatal orvosdokztornak, aki ötven és egynéhány pályázó közül elnyerte a zsendiczei körorvosságot, nem vall valami nagy komolyságra, de mentségére legyen mondva, dr. Illés Árkádius most meg inkognioban időtölt Zsendiczén, valóságban holnap kell megemeznie s akkor majd megmutatja, majd látni fogják, milyen komoly férfi ő. Mont intim tájékozódást, helyszíni szemlét tart, impressziókat gyűjt, megfigyeléseket szed. Az első megfigyelés egy rózsaszínű finom női láb, — nagyon jó! A szőlőhegy ösvénye kanyarodott egyet s a fehérruhás molett lő (evezzük úgy, ahogy Árkád gondolta) egyszerre ettült. No, ezt nem lehet engedni. Árkád, aki holnap lett csak ismét dr. Ilés Árkád is, meggyorsitotta lépteit és a vadász izgalmával hatolt bejebb a szőlőhegy vadonába. A kanyarulathoz ért és nagy lendülettel fordult be A lendület és a láz okozta, hogy már nem csíphette fülön a saját éjét és nem tarthatta vissza attól, hogy az időközben nyilván visszafordult molett nőnek nyakába, ne essen, Kabinból történt. A nő felsikoltott és Árkád megriadt. Egy kicsit kantikus volt a helyzet, de hálás. Aő mintha el is mosolyodott volna s ez Árkádot egyszerre felbátorította. Eszébe jutott, hogy e nő voltaképen egy kis vidéki teremtés, mig ő budapesti világfi és vakmerően elmélkedni kezdett. — Mióta édesanyám nyakáról leszakadtam, kedvesebb nyakat nem ettem. A molett nő elfogadta a tréfát és csípősen visszavágta: — Örvendek uram, hogy ebbe a forgalomkörbe bevezetett, mert ebben mindjárt benne van a nyaktevés is . . . Árkád nevetni próbált a szellemességen, de egy kiedlt bizonytalan érzés fogta el. Nem volt tisztában azzal, hogy az asszony eeepán a kellemes rájaaa kadteért nyilatkozott így, vagy l’art pour l’art — a nyaklevesért. Udvariasam és óvatosan dadogta : — Nagyon jó, nagyon jó ! Az asszony fölényesen nézett végig rajta és kicsinylően mondta : — Ahelyett hogy ismeretlesül társalgásba bocsátkoznék, egyszerűen bocsánatot kérhetett volna s a tán adieu ! De most már ne fáradjon a bossánatkéréssel sem. Elfordult és tovasietett. Árkád úgy érezte, hogy leforrázták. Hát ez rosszul ütött ki. Csakugyan otrombán viselkedett. Elvégre mi jogon romolt kihívó megjegyzésével erre az ismeretlen nőre, aki bizonyosan nagyon finom, tartózkodó, jóravaló és érzékenylelkű teremtés. Kávéházi kaszinnókkel lehet így diskurálni, de nem urinővel. Aztán ez egy vidéki nő, aki nem ismerheti a nagyváros lehatónását, semmit sem jelentő, felszínes érintkezési módját. Ez bizonyosan mély érzésű, gondolkodó, kontemplatív lélek lehet, csakis ilyen lehet, ilyenné finomította a világtól elzárt kis község csöndje, ilyenné destiálta a magány. Ezek az asszonyok melyebbek, mint aminőket eddig ő ismert, bár igazán amolyanokat se sokat ismert. Szegény Árkád lovag most őszintén röstelte magát és sokért nem adta volna, ha előbbi rossz, neveletlen viselkedését jóvátehette volna. De hiába, késő. A nő ellebbent, eltávolodott s már az ösvény kanyarodása is eltüntette fehér, puha alakját. De mi ez ? Árkád megrebbent tekintettel, hihetetlenül bámult maga elé. A kanyarulatnál hirtelen ismét feltűnt a nő. Mint egy nagy fehér pilangó citázett elő a szőlők sötétzöld hátteréből és Árkád felé suhant. Egyenesen szembe. Árkádnak megdobbant a szive. Mert jön vissza a nő? Mit akar? Tőle akar valamit? úgy látszik, igen. Mert egyenesen feléje tartott és már szinte az ismerős binelmatságáva 2. oldal Vasárnap, 1922 december 10 Megkezdték a londoni konferenciát A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztőséget jelenti telefonon. Mint Londonból táviratozzák, Poincaré tegnap délután megérkezett oda. A Viktória pályaudvaron Bouar Law és Verdi hadügyminiszter fogadták. Mussolini miniszterelnök az olasz delegációval este 10 órakor érkezett meg. A lodoni fascisták, akik a volt háború harcoasaiból toborzódtak össze, nagy ünnepéllyel fogadták az olasz miniszterelnököt. Hrumis belga miniszterelnök tegnap délután érkezett Soeronba. A szövetséges miniszterelnökök konferenciáját szombaton délelőtt fél 11 órakor nyitották meg.