Reggeli Hirlap, 1923. január (32. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

Szerda, 199­3 január 3. Kap* K­ronsky 3 A négy százalékos börzepénz. Két hónap­pal ezelőtt 5 százalékos heti kamatot fizettek a járadék papírok heti elhelyezéséért. A gyengébbek kedvéért megmagyarázzuk, hogy a börzén olya­nok is vásárolnak papírt, akiknek nincsen teljes pénzösszegük a vásárolt papírok kifizetésére. Ezek kölcsön veszik a pénzt olyan formán, hogy helyettük más valaki veszi át a papírokat. Ez a más valaki ezért a szívességéért kamatot kíván tőkéje után, ami heti öt százalékkal évi 260 százalék kamatot is kitesz. A következő héten újból „kosztba“ kell adni az ilyen „ellátatlan" papírokat és így tovább. A múlt év vége felé az értékpapírok árfolya­mait leszorították a bankok, részben a papírok árfolyamainak lenyomásával, részben azzal, hogy a börzei hitelezést megszorították. Az emberek megint otthagyták a börzén vágó szerszámaikat, amire nem igen volt szükségük, miután a rája valót elszedték tőlük a bankok. Az angazsmanok lefogytak, úgy, hogy félszázalékra leszállott a heti kosztpénz. A lemorzsolódott árfolyamok és az olcsó koszt­­pénz új alkalmat adott a börze játékra. Csak­ugyan néhány hét alatt az árfolyamok felrohan­tak a padlásig és a kosztpénz megint elérte a heti négy százalékot, ami évi 200 százaléknak felel­ meg. Már most tessék termelési célra, mezőgazda­­sági vagy kereskedelmi célra hitelt szerezni! I Ha megfizetné a termelés ezt a kamatot, ez annyit jelentene, hogy a termelés és az áruk megfelelő mértékben megdrágulnának. De milyen normális termelés bír el ilyen nagy kamatot ? Ez a mai közgazdaság képe. A zürichi szégyen. Karácsonyi ankétemben Popovics Sándor elmondotta, hogy hogyan kép­zeli el a jegybankot. Nem unam meg mindent, amit elmondott, de az olvasó megértette, hogy nincsen ok a korona esésére, ellenben van mód az esés feltartóztatására. Ullmann Adolf báró pedig a devizaközpont működésétől tette füg­gővé a korona emelését. Abban a véleményben volt, hogy sokaknak ártana az emelkedőt, tehát stabilizálni kell a koronát. Mint a villámcsapás, úgy érintette ezt a tény­­álladékot az a hír, hogy a korona egy egész ponttal leesett. Miért esett a korona Zürichben? Külföldön nincsen magyar korona, amit ott a piacra dobhatnának. De tegyük fel, hogy volna öt milliárd magyar korona és ezt egyetlen egy napon kiontották volna eladásra, akkor is a mi devizaközpontunk három millió svájczi frankért felvehette volna az egész öt milliárd magyar koronát. Mégis miért esett hát a korona ? Én hajlandó­­ vagyok azt hinni, hogy azért esett, mert a buda-­­­pesti hosszt kellett ezzel támogatni. Jól értsük­­ meg , nem az ellen írok, hogy az értékpapírok­­ ára emelkedik, sőt már elégszer írtam, hogy az mindenképpn emelkedni fog. Emelkedni fog, ha­­ esik a koron­a, mert akkor nagyobb számokkal kell kifejezni az értékpapírok értékét és emel­kedni fognak a papírok akkor is, ha emel­kedik a korona, mert az utóbbi annak jele, hogy javult közgazdasági helyzetünk, tehát a részvénytársaságoknak jobb kereseti alkalmuk lesz. Én ez utóbbit hiszem, már csak azért is, mert elviselhetőnek remélem a jóvátételi kérdés majdani elintézését is, aminek utána neki fog lendülni az élet és el fog következni az én többtermelési és építési korszakom. Én csak az ellen írok, hogy az értékpapír hosszt összekapcsolják a korona besszel, sőt mesterségesen is teszik ezt és ölik a koronát, hogy a börzén disznótort csaphassanak. Ez ellen írok. Ez nem csak gonoszság, de szamárság is, mert a nem igazi értékek emelkednek, ha rossz a pénz és több a papír. Bukik-e Bethlen ? Tele van a főváros azzal­­ a hírrel, hogy Bethlen bukik. Természetes,­­ hogy a cáfolat is rögtön lecsapott. Az igazság­­ az, hogy még nem bukott meg. A cáfolatok azt­­ mondják, hogy mindkét alkotmányos tényező­­ bizalmának birtokosa Bethlen. Az igazság az,­­ hogy csak az egyiket bírja: a kormányzóét.­­ Ha ez nem volna meg, a másik tényező bizalma is elfogyna. Hiszen a nemzetgyűlési többség azt fogja el­fogadni miniszterelnöknek, akit a kormány kinevez, sőt ha Wo­lfot neveznék ki kormány­­elnöknek, ezt az ellenzék is örömmel fogadná, mert ez tiszta víz volna a politikában. Legalább feljegecesedhetne a helyzet minden irány­ban. A gazdag zsidók és ébredők nem maradhatná­nak bent egy pártban, mert most mind­ketten, ha két padon is, de egy oldalon , a napos ol­dalon ülnek . . . Emlékezés Gyóni Gézára Nemrégiben folytak le Békéscsabán az orszá­gos Gyóni ünnepségek, amelyekkel egy meg­kötözött nemzet akarta kifejezésre juttatni a magyar jövőben fanatikusan hivő nagy költő­k Gyóni Géza iránti kegyeletét és akart­a szívé­ben emléket állítani a krasnojarski fogolyt ezad­ó nagy halottjának, akinek sírjáról azóta bizonyo­san elsodorta az emlékkövet a tomboló orosz fergeteg. A Gyóni-ünnepségekkel kapcsolatosan hírlap­írók felkeresték S. G. debreceni 39-es zászlóst, aki az orosz hadifogság keserves napjaiban együtt szenvedett a tragikus véget ért költővel. S. G. több olyan érdekes adatot mondott el a költő utolsó napjairól. Gyóni Géza przemysli napjai — kezdte el­beszélését S. G. — már legnagyobb részben ismeretesek a közönség előtt. Hiszen költészete is itt lépett tulajdonképpen delelőjére. Itt írta leghíresebb költeményét is a magierovi harcok idején, amelyeknek ezernyi borzalma megrázta a lelkét. A »Csak egy éjszakára" pár nap alatt híressé vált az egész várban. A tisztek, legény­ség kézről-kézre adták. Azután repülőgépen el­jutott Magyarországra is az a kis kötet vers, amelyet már Przemyslben adott ki először Gyóni Géza. Ebbe jelent meg a „Csak egy éjszakára" is, amely odahaza egyezerre országsáért® ismertté tette a katona költő nevét. A költő a primysli napokban az egyik s táj­ezrednél szolgált, ahol nemcsak a verseivel, hanem a hősiességével is kivívta a bajtársai és feljebbvalói elismerését. Az ezredparancsnoka vitéz magatartásáért zászlóssá nevezte ki. 1915 március 22 én azután vége szakadt a titáni küzdelemnek. A várat megadásra kény­­szerítette az éhség és a foglyul esett őrséget az oroszok megindították Oroszország belseje felé. Több átmeneti állomás után 1915 októberében a szintén Pr­aj­nyilben harcoló testvérévél, Gyóni Achim Mihállyal — a költő is Krasnojarskba került, ahol a 7-8. számú barak lakója lett. A rabság első hónapjaiban még erős lélekkel hitt benne, hogy a magyar fegyverek diadalt aratnak és hogy egyszer majd ő is „könnyel köszönti a drága hátán". Ebben az időben sokat irt. A versei itt is kézről-kézre jártak a fogoly katonái között. Ki­nyomatni ugyan egyet sem lehetett, azonban a tábor lakói díszes lapokon terjesztették a ver­seket, melyeket Gyóni sajátkezűiig írt­ le. Az ezekből befolyó jövedelem különböző jótékony célokat szolgált 1916 ban nagyban készülődtünk a március 15 ike megünneplésére. A táborparancsnok — egy osztrák tiszt —­ azonban le akarta tiltani az ünnepség megtartását. Eltiltotta a magyar ko­kárda viselését is azon emen, hogy katonának politizálni nem szabad. Dacára azonban a pa­rancsnokság tiltakozásának, a magyar március, a szabadság ünnepe még sem­ maradt el. Erre az ünnepélyre írta Gyóni egyik legszebb versét, a „Kokárdát", amely később, mikor Magyarországra hazakerült, itt is egyszerre híres lett. 1917 ben aztán beteg lett Gyóni Mihály, aki­vel akkoriban a költő közös szobában lakott. Júliusban az állapota annyira rosszabbra fordult, hogy kórházba kellett szállítani. A költő, aki addig hivő hittel bízott a szaba­dulásban, egyszerre elvesztette minden reményét, Gyóni Mihály megmentéséről lemondtak az orvo­sok. Ettől a naptól kezdve Gyóni Géza teljesen összetört, kezdtek rajta a búskomorság jelei mutatkozni és többször mondotta barátai előtt. — Meglássátok nem élem túl a Mihály halálát! Egy nappal ezután meghalt Gyóni Mihály. Komor esős napon temettük el. Hideg vert. Sürü nehéz cseppekben esett az eső, mikor a temetési menet megin­dult. Gyóni Géza civil ruhában feltúrt gallérral haladt a koporsó mö­gött. Sürü fekete haja oda hullott a homlokára... Irtózatosan nézett ki! Pár nap alatt teljesen meg­öregedett, testileg, jel­ileg összeroppant. Már a temetés után magára vonta lakótársai figyelmét különös viselkedésére­. Állandóan a testvérével foglalkozott. Majd kezdett zavarosan összefüggéstelenül beszélni. És nyolc nappal Mihály halála után teljesen elborult az elméje. A tábori kórházban — ahova beszállították — dü­höngeni kezdett. Egy éjszaka ki akart ugrani az ablakon. Majd egy más alkalommal ki akarta tépni a nyelvét. Az ápolók másnap reggel esz­méletlenül, összemarcangolt szájjal találtak rá . 2. oldal Dr. Pályi Ede. €sottfkaah£sujripe?)de bízik írllegritása visszaállításában. Munkatársunk felkereste Szentimrey Pált, Csonkaabaújmegye alispánját, hogy nyilatkozzék Abaújmegye jelen égi helyzetéről, legközelebbi terveiről és általában a törvényhatóságot érdeklő aktuális kérdésekről. Az alispán úr a következő­ket volt szives mondani: — Meggyőződésem, hogy Abaujmegye elsza­kított részei belátható időn belül vissza fognak kerülni Magyarországhoz és igy a vármegye­­ nem fog sokáig csom­a álapotban maradni. A­­ jelenlegi állapotot csak átmenetinek tartjuk és a­­ jobb idők beálltáig a vármegye sze­rény keretei­­ között önállóságát meg fogja és minden esz­közzel meg akavarja tartani, mert a 140 köz­ségből álló vármegye, ha kaltúra, kereskedelmi, ipari, gazdasági és vasúti gócpontjait el is vesz­tette, ma is elég nagy és erős arra, hogy ön­álló törvényhatósági életet éljen és anyagilag is képes a reá háruló terheket, ha áldozatok árán is, viselni. A vármegye különben úgy lakossá­gának számára, mint területének nagys­áéra nézve is nagyobb, mint az integer Magyaror­szágnak sok kisebb vármegyéje. — Szükségesnek tartom ezzel kapcsolatosat­ kijelenteni, hogy Abaúj megye legutóbbi köz­gyűlésének azon határozata, amelyben a szom­széd vármegyéiből való kiegészítését kéri, nem irányult a szomszéd vármegyék integritása ellen, hanem azt a célt kívánta szolgálni, hogy fenn­állása bizosíttassék, és hogy az esetben ha a kormány mégis a csonka törvényhatóságok m­eg­­­szüntetését tervezné, a vármegye mikénti ki­­­­kerekítésére felhívja a kormány figyelmét. Kü­­­lönben pedig a vármegye integritásába vetett hitünkből kifolyólag végleges és állandó beren­­­­dezkedésre nem is gondolunk. — A vármegye lakosságának 90 százaléka — mivel ipari vidékeitől el van szakítva — föld­művelésből él és az abauji kereskedelem is csu­pán a helyi szükséglet ellátására és a mező­­gazdasági termékek továbbvitelére szolgál. Na­gyobb kereskedelmi gócpontjai a megyének, Szikszó és Abaújszántó, amely városok fejlett kereskedelme biztosítja a lakosság zömének szükségleteit. — Addig is, amíg Abaúj visszanyeri integri­tását, igyekszünk pótolni az elszakított részeken, lévő kultúrintézményeket, így megindult a moz­galom abból a célból, hogy Szikszón egy nyolc osztályos állami főgimnázium létesíttessék és meg van a remény arra, hogy sikerrel is fog járni a megyének ez a törekvése. Természetesen súlyt helyezünk ezenkívül a népnevelésre és a­ hazafias oktatásra is. — Abaúj megye szociális és gazdasági helyzete kielégítőnek mondható. Munkanélküliek elenyésző szám­ban vannak a megyében. Napokon belül rendeződnek most már a közszükségleti cik­­k árai körül tapasztalt zavarok is. Ugyanis az abaújmegyei árvizsgáló bizottság január 7 iki alakuló ülésén megállapítja a közszükségleti cikkek árát, amelynek betartását nagy gonddal fogja ellenőriztetni. — Végül még azt jegyzem meg, hogy Cson­­kaabaúj megye lakossága egy szívvel, egy lélek­kel hiszi és várja a megye integritásának visz­­szaállítását és hogy az abaúji társadalmi viszo­nyok között nincsenek ellentétek, hanem az egy­es társadalmi rétegek teljes összhangban élnek egymással. REGGELI HÍRLAP Varrógépek, kerékpárok legolcsóbban beszerezhetők . Swinger J Fer­afacmé, Széchenyi­ utca 86. sz., I bent az udvarban. Legd­eacübb bevásárási fénifáá!­­ nmohmi sövag Rőföbürlete Miskolcz, Széchenyi utca 23. szám alatt. |

Next