Reggeli Hirlap, 1923. március (32. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-24 / 68. szám
REGGELI HÍRLAP Ausztria tárgyalása a budapesti, prágai és bukaresti kormányokkal A Reggeli Hírlap bécsi szerkesztősége jelenti: illetékes osztrák helyen szerzett értesülésünk szerint Ausztria egy csomó igen fontos gazdasági tárgyalás megindulása előtt áll. Miként ismeretes, a Népszövetség főbiztosa dr. Zimmermann minden hónapban jelentésben számol be a Népszövetség főtitkárságának az osztrák szarazsi munka előrehaladásáról. A Népszövetség ellenőrző bizottsága előreláthatólag április 12 én értekezletet fog tartani Genfben, amelyen ezek a jelentések tárgyalásra kerülnek. A genfi konferenciára Zimmermann főbiztos és Seipel kancellár is kiutazunk. Az osztrák kormányt ezenkívül Grünberger külügyminisztere a Frankenstein londoni osztrák körei fogják képviselni. Frankenstein részvétele azért szükséges, mivel az értekezleten szóba kerül a nagy kölcsön ügye is, amelynek lebonyolítása osztrák részről reá van bízva. A Népszövetség ellnőrző bizottsága azonkívül az osztrák államvasutak szanálásának kérdésével is foglalkozi fog. A küszöbön álló többi tárgyalások ügyében a Reggeli Halap bécsi szerkesztősége illetékes helyen érdeklődve a következő fontos nyilatkozatot kapta : Mindenekelőtt az Olaszországgal megkezdett gazdasági tárgyalásokat akarjuk befejezni. Ez a tárgyalások Rómában folynak. Olaszország igen előzékenyen viselkedik, úgy, hogy megvan minden reményünk, hogy Triesztben szabadkikötőt kapunk. Áprilisb én Parisban kezdünk tárgyalásokat a francia kormánnyal. A francia kormány szntén igen nagy előzékenységet tanúsít Ausztriával szemben, mi azonban egyelőre még nem állapítottuk meg, hogy milyen természetű kompenzációkat ajánlunk Franciaországnak. Ugyancsak április elején Csehszlovákiával is tárgyalásokat kezdünk. A csehszlovák-osztrák gazdasági tárgyalások színhelye Bécs lesz. Eeknek a tárgyalásoknak eredetileg március 15 - i kellett volna megkezdődnie, azonban a bécsi és prágai kormányok még nem készültek el a szükséges anyag feldolgozásával, ezért április elejére halasztották. A tárgyalásokat cseh részről Dvoracek meghatalmazott miniszter fogja vezetni, aki ebből a célból Bécsbe fog jönni.Csehszlovákia a sörvám mérséklését kéri. Ausztria ezzel szemben bizonyos beviteli kedvezményeket követel a cseh kormánytól egyes ipari cikkekre nézve. Ugyancsak a jövő hónap folyamán Magyarországgal is ismét tárgyalásokba bocsátkozunk. Az osztrák magyar tárgyalások terminusa azonban alég igen bizonytalan. A mi célunk az, hogy Magyarországgal tarifális szerződést létesítettük. — A többi utódállamok közül még Romániában fogunk tárgyalásokat kezdeni. A román— osztrák tárgyalások előkészítése máris folyamatban van. Az osztrák kormánynak az a törekvése, hogy a román—osztrák forgalomból az összes nehézségeket kiküszöbölje. A román kormányban is megvan a jóakarat, aminek bizonyítéka az, hogy máris félhivatalos értesítést kértünk Bukarestből, hogy a húskiviteli tilalmat június 1 én megszüntetik, felkéri a főispánt, hogy fejtsen ki propagandát a dohánytermelésnek az ország hasznára, fedvére szolgáló fellendítésére. Ezután Virtissy Tivadar gazdasági tanácsos, a Borsodmegyei Gaztasági Egyesület titkára azt igazolja statisztikai, abszekttal, hogy a dohánytermelés Borsod vármegyében 1914 től 1922 ig 3071 holdról 1213 holdra csökkent. Véleménye szerint kívánatos volna, ha felterjesztésben azt kérnék a gazdák a minisztériumtól, hogy a földreform alól mentesítse a dohánytermelő területeket és részesítse előnyben a dohánytermelőket, • akiknek adjon a kormány kamatmentes vagy a kedvezményes kamat mellett kölcsönt. De legfőbb feltétele a dohánytermelés fokozásának az volna, ha mentesítené a kormány a dohánytermő területeket a földreformtól, mert szerinte az a gazda, aki állandóan várja a megváltási eljárás lefolytatását birtokán, nem hajlandó belterjes gazdálkodást végezni és befektetéseket eszközölni. Zsóry alispán az előtte szóló javaslatát azzal egészíti ki, hogy kérni kell a pénzügyminisztert, hogy öt holdnál kisebb területre ne adjon, csak kivételes esetekben dohánytermelési engedélyt, mivel a gyakorlati tapasztalat igazolja, hogy az államra nézve abból nem jár haszon. Bártzay László szerint kívánatos volna, ha a dohánytermelők közvetlenül a jegyintézettől kapnának kölcsönt többévi törlesztésre. Klein Sándor és Mank István szerint csak az csábíthatja a gazdákat a dohánytermelésre, ha dohánytermő területük 15—20-szorosát mentesítik a megváltástól. Wittner Ernő felszólalása után Zsóry alispán közölte, hogy a felszólalások értelmében felterjesztést intéznek a földmivelésügyi, illetve pénzügyminiszterhez. Állami kölcsönt kívánnak a borsodi dohánytermelő gazdák Borbély-Maczky Emil főispán a megye nagyobb termelőit és az érdekelt hatóságokat pénteken délelőtt fél 12-re értekezletre hívta Ossas. Az értekezletet, amelynek egyetlen tárgya a dohánytermelés fokozásáról való megbeszélés vőlt, a főispán betegsége folytán Zsóry György alispán nyitotta meg, majd dr. Beniczky Andor tb. főszolgabíró olvasta fel a pénzügyminiszternek a dohánytermelésre vonatkozó rendeletét. Ez a rendelet hangsúlyozza, hogy a dohány ma csaknem az egyedüli exportcikk, amit a külföld nagyon szívesen keres. Közgazdasági életünk fejlesztése, leromlott pénzünk feljavítása teszi szükségessé, hogy minden erővel növejük a dohánytermelést. De a gazdák érdeke is a dohánytermelés, jövedelmezősége felülmúlja az összes mezőgazdasági cikkeket, amennyiben 1928-ban a dohány beváltási ára a búzaár kétháromszorosa lesz. Amellett a dohányülzetés a legjobb talajjavító eszköz. A miniszter végül 3. oldal Szombat 1928 március 24 . Újabb differenciák a magyar és az osztrák devizaközpontok között Az osztrák kereskedők milliós veszteségeit ismét előtérben A Reggeli Hírlap bécsi szerkesztősége jelenti telefonon . Az osztrák és magyar devizaközpontok között ismét igen feszült a viszony a magyar korona miatt. Osztrák részről a magyar kormányt azzal vádolják, hogy szabotálja az osztrák magyar kereskedelmi egyezményt azáltal, hogy a budapesti devizaközpont még ma sem engedélyezi a magyar kereskedőknek, hogy ausztriai adósságaikat kifizessék. Ezzel szemben illetékes magyar helyen avval érvelnek, hogy a magyar devizaközpont nem rosszakaratból cselekszik így, hanem azért, mivel nem rendelkezik elegendő devizák felett. Magyarország ma olyan állapotban van, mint Ausztria a múlt év ősszén, mielőtt még a hitelakció sikerrel járt. Abban az időben Ausztria sem tudott megfelelni deviza-kötelezettségeinek. A magyar kormány igen sajnálja, hogy az osztrák kereskedelmet károsodás éri a devizaközpont rendeletei folytán, azonban egyelőre nem tehet semmit. A budapesti minisztériumok — így érvelnek tovább magyar részről — jelenleg avval vannak elfoglalva, hogy az enyhítés lehetőségei felől folytatnak tárgyalásokat. Ha sikerül megfelelő módozatokat találni, úgy a magyar kormány majd új javaslatokkal lép az osztrák kormány elé. Egyelőre azonban a magyar kormány még azt sem tudja, hogy ezek a jvaslatok milyen természetűek lesznek. A magyar korona ugyanis jelenleg egyre esik és belső értéke is egyre csökken. A drágaság Magyarországon szinte naponta növekszik. Ennek talán — a magyar álláspont szerint — az az oka, hogy a berlini, magyar kormány a korona emelkedését reméli magyar jóvátétel prágai és bécsi pénzpiacok az utóbbi hetekben mesterségesen rontották a magyar korona árfolyamát azáltal, hogy 20— 25 százaléknyi diszparitással jegyezték. A magyar kormány szinte bizonyosra veszi, hogy néhány hét múlva a magyar korona ismét emelkedni kezd. Nemsokára ugyanis szőnyegre kerül a magyar reputáció kérdése, a magyar kormány azonban azt reméli, hogy ez a probléma Magyarországra nézve kedvező jutódon nyer elintézést. A magyar álláspont meghallgatása után természetesen illetékes osztrák helyen is érdeklődtünk a magyar és osztrák devizaközpontok között felmerült újabb konfliktus ügyében. Az osztrákok igen el vannak keseredve a budapesti devizaközpont magatartása miatt. Mintegy 30 milliárdra rúg az osztrák exportőrök magyarországi kinnlevősége. A magyar korona esése folytán az osztrák kereskedelmet, mintegy 20 százalékos veszteség érte, mivel a budapesti devizaközpont nem engedte meg az osztrák adósságok kifizetését. Azok az osztrák kereskedők, akik magyarországi követeléseiket ottan értékekbe fektették be, még jól jártak. Azok azonban, akik nem voltak ebben a helyzetben mivel a magyar vevők a budapesti devizatözpont rendelkezéseire hivatkozva a fizetést még Budapesten is megtagadták, igen r6,százul jártak. Az osztrák nemzeti bank ismét lépéseket szándékozik tenni a budapesti kormánynál, mivel a magyar korona esetleges újabb esése katasztrófáiig válságba döntheti Ausztria iparát és kereskedelmét. Huszonegy képet követel Magyarországtól Arad román elöljárósága (A Reggeli Hírlap aradi tudósítójától.) Az aradi kultúrpalota képtárából 1918 végén Lovdszy Márton akkori magyar közoktatásügyi miniszter rendeletére 21 értékes festményt, amelyet a magyar kultuszminisztérium az aradi kultúrpalota megnyitásakor kölcsönképpen küldött Aradra, hogy a monumentális középület képtárát azokkal is gazdagítsa, amíg a város a maga erejéből lesz képes a tárlat képanyagát gyarapítani, visszaszállították Budapestre és eredeti tulajdonosunk a szépművészeti múzeumnak adták át. A románok bevonulása után az aradi politikai hatóságok igényt jelentettek be az elszállított 21 darab festményre és a trianoni békeszerződés megkötése után a város vezetősége a szerződés egyik pontjára hivatkozva felírt a bukaresti kulmszminiszteriumhos és kérte, hogy diplomáciai uton interveniáljon a magyar kormánynál a kópek visszaadása érdekében. A bukaresti kultuszminisztérium a város feliratát a múzeumok főfelügyelőségéhez tette át, amely most válaszolt táviratilag. Tigara román múzeumi főfelügyelő utasította Arad városának vezetőségét, hogy a Budapestre szállított festményekről szóló iratokat és kimutatásokat nyomban küldjék el Bukarestbe, hogy a román kormány a jóvátételi bizottság után kérje ki Magyarországtól a visszaszállított képeket. Az aradi kultúrpalota igazgatósága el is készítette a képek kimutatását a budapesti kultuszminisztérium elismervénye alapján, amelyből kitűnt, hogy a következő festményeket vitette vissza Lovassy akkori kultuszminiszter Budapestre : Marko: Utcai bohócok, Zichy: Enyelgő faunok, Madarász: Bethlen Gábor tudósai, Than : Férfikép, Székely : Az egri nők, Gregus : Ebéd után, Böhm : Este a Tisza partján, Paál: Tanulmány, Tőkyessy : Homokbánya, Paczka : A mese álma, Kardos: Férfiakt, Pataki: Vallatás, Kárpáti : Virágzó almafa, Magyar Mannheimer : Szent Pál, Katona: Haramiák keresztje, Iványi Grünwald: Isten kardja, Körösfői-Kriesek: Arckép, Poór : Arckép tanulmány, Glatz : Fogarasi táj, Kaczián : Sirbatétel és Poór: Tájkép . Az Aradi Hírlap értesülése szerint Robu főpolgármester a kimutatást személyesen vitte el Bukarestbe, mivel a román kormány távirati közlése szerint a jóvátételi bizottság legközelebbi ülésén foglalkozni fog az érdekes üggyel. Az Aradi Hírlap egyik munkatársa beszélt Nichi Lázár kulturpalotai igazgatóval, aki kijelentette, hogy Arad városa kizárólag a trianoni békeszerződésben biztosított jogánál (?) fogva követeli vissza az Aradról elszállított műtárgyakat. _ A trianoni szerződés értelmében — mondotta Nichi igazgató — Magyarország köteles minden műtárgyat visszaszolgáltatni, amelyek elszakadt területeken voltak, tekintet nélkül arra, hogy azok állami, vagy községi tulajdont képeztek. Éppen ezért a jóvátételi bizottság kétségkívül arra fogja a magyar kormányt kényszeríteni, hogy az elvitt 21 képet adja vissza Arad városának.