Reggeli Hirlap, 1923. június (32. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-02 / 122. szám

REGGELI HÍRLAP 3 oldal Szombat, 1923 jacing 2 A Halasi—Migray rágalmazási per a miskolci járásbíróság előtt A miskolczi járásbíróságon Gönczi Sándor kir. járásbíró pénteken délután tárgyalta azt a rágalm­azási és becsületsértési pert, amelyet dr. Halasi Andor, a Magyar Jövő munkatársa indí­tott Migray József, a Népszava munkatársa és Gondos Sándor miskolczi iparok ellen. A vád szerint Migray azt állította Halasiról, hogy ő a kommün alatt az irói direktórium tagja volt és fizetést vett fel forradalmi cikkekért. Gondos ellen pedig az volt a vád, hogy Migray elbe­szélése után a Korona­ éttermében levő társa­ságnak a következőket mondotta : „Igen, uram, Halasi szerkesztő úr Miskolczon örökre el van intéz­ve.“ A tárgyalás délben, negyed egy órakor kez­dődött. Először is Putnoky Béla dr., a főma­­gánvádló képviselője ismerteti a vádat, amely után Migray József kihallgatása következett. Vádlott előadása A vádlott kijelenti, hogy a vádat megértette, de bűnösnek magát nem érzi. Azokat az inkri­minált kifejezéseket, amelyeket a vádirat neki tulajdonít, nem használta. Az eset a következő­­ képen történt: — A kérdéses napon a Pannonia-kávéház újságíró asztalánál ü­lt több újságíró társaságá­ban. Beszélgetés közben szóba került Halasinak .„A velenczei kalmár“ előadásáról a Magyar Jövőben megjelent kritikája. Erre ő meglepetés­sel kérdezte: „Halasi Miskolczon van?“.Tudni­illik azt hitte, hogy Halasi a külföldre emigrált a bolsevizmus alatt viselt dolgai miatt. Halasival 1913 ban ismerkedett meg a fővárosi Baross­­kávéházban, ahol leginkább konzervatív keresz­tény írókból álló társaság verődött össze Halasi Akkor a klasszikus katholicizmusról vitatkozott Migrayval, mint szociális­ával. Migray megkér­dezte az egyik jelenlévőtől: — »Mond, kérlek, ez a Halasi nem kikeresz­telkedett zsidó «?‘ A kérdezett mosolyogva vá­laszolta : — „Nem látod a fejéről?* — 1918 ban — folytatta Migray — a Nép­szava hasábjain találkoztam Halasi Andor nevével. A szociáldemokraták ekkor nagy baj­ban voltak. Új elemek tolakodtak be, úgy hogy a párt fegyelmezett és evolúciós politikáját a­­forradalmár romantikusok kezdték fenyegetni. 1918 januárjában volt a nagy sztrájk, amelyet alig tudtunk megfékezni. A pártvezetőség iránt bizalmatlanság mutatkozott, azután le is mondott­­a pártvezetőség. Végül is rendkívüli párt­­gyű­­ést kellett összehívni, hogy a bajokat orvo­soljuk és a veszedelemnek elejét vegyük. A pártgyűlésen felvetődött az az eszme, hogy mit kellene csinálni a beözönlött elemekkel, akiknek halvány sejtelmük sem volt a szocializmus tö­rekvéseiről. Ekkor a következőket mondottam Halasi Andorral kapcsolatban. — Valami Halasi Andor nevű újságíró, aki hosszú idők óta klerikális lapoknál dolgozott, most egyszerre csak a Népszavába ir. Lehetetlen eltűrni, hogy a szocialista pártirodalomba olyan emberek kontárkodjanak, akik sem elméletileg nem képzett szocialisták, sem pedig a pártnak nem tagjai.­­ Azután szigorú rendszabályokat hoztunk, úgy, hogy ezután lehetetlen volt a pártban érvényesülni. Halasi ezen idő alatt nem mutat­kozott, csak néhány nap múlva adott le egy nyilatkozatot, amelyben kijelentette, hogy ő­­„ingyen dolgozott a Népszavába.“ Halasi szerepe a kommünben — 1918 őszén, amikor Kun Béláék hazajöt­tek, azok az intellektueliek, akik a pártban nem tudtak elhelyezkedni, csatlakoztak hozzájuk. So­kan Lukács György kire csoportosultak, közöt­tük Halasi Béla, Halasi Andor, Balázs Béla és a lég többen. Március 21 ike táján egy névsor került a kezembe, amelyen Halasi Andor neve is szerepelt az írói direktórium tagjainak tár­saságában. Március 27 én pedig egy közlemény jelent meg a Népszavában, amely szerint a szín­házakban forradalmi előadásokat tartanak felvo­náskörökben. Ezen előadások célja a lelkek for­­radalmasítása és az előadások egyikét Halasi Andor tartja■ A lapot ime leteszem a bíró úr asztalára. — Nem hagyhatom megemlítés nélkül azt sem, hogy Halasi Andor március 28 án három mikáért, amelyek egyáltalában nem esztétikai cikkek, 450 koronát kapott. Ezeknek a cikkek­nek a címei: „A forradalom vívmányai“, „Va­gyonrendezés“ és „Kommunizmus vagy bolse­vizmus ?“ Majd április 26 án 500 koronát kapott egy művéért, július 31-én pedig, közvetlenül a kommün bukása előtt „Új irodalom“ című mű­véért 8450 koronát vett fel. A bizonyítékokat, Fehéri Armand könyvét, amelynek címe “A vesz­tegelő forradalom“, leteszem a bíró úr asztalára, amelynek 96 és 119. oldalán vannak kinyomtatva a Halasira vonatkozó adatok. * — Akkoriban máról holnapra, hajnalról virra­dóra annyi volt a kommunista a hivatalokban, hogy nem tudtunk elbánni velük. Ez a körül­mény nagy mértékben megnehezítette azt a mun­kát, hogy Kun Béláékat idejében eltávolítsá­k. Ugyancsak a kávéházi beszélgetéskor még a kö­vetkezőket mondottam: — Én mindenki meggyőződését megbecsülöm, becsülöm mindenki hitét, vallását és világfelfo­gását. Barátaim és családom tagjai között is vannak, akik konzervatív gondolkozásúak. Ilyen meggyőződéses konzervatívok az írók között Rákosi Jenő, Pethő Sándor és Milotay István és még többen, akik minden időben megállták helyüket. Ezek ellenfelek, ezekkel tisztességesen lehet érintkeznünk. De egyénileg utálom azokat, akik prostituálják magukat, akik minden kur­zushoz csatlakoznak is azután ott a leghango­sabbak. — Mindezeket én általánosságban mondottam, nem speciálisan Halasira vonatkozólag. Azt is mondottam, hogy „Nekem ne beszéljenek itt se tótok, se svábok, se kikeresztelkedett zsidók sem a faj magyarságról, sem a kereszténységről. Az én őseim között voltak gályarabok is, nagyapám 49 után Kufsteinben ü­lt, nekem ezek az új magyarok se kereszténységről, se fajmagyarság­­ról ne beszéljenek“. Halasiról még annyit je­gyeztem meg, hogy újságírói működését sokszínű változatban ismerem és ezután mondottam el róla, amit tudtam, hogy tagja volt a kommun­izás direktóriumának, fizetést vett fel forradalmi sikkekért és lelkesítő előadást tartott a színház­ban. Most pedig ide, Miskolczra emigrált, faj­­magyarkodik és a klasszikus katholicismusról beszél. Ezután Gondos Sándor kihallgatása követke­zett, aki tagadja, hogy Halasi Andort bármilyen sértő kifejezéssel illette volna. Csupán annyit mondott a Migrayval való társalgással kapcso­latban Kass Endre hírlapírónak, „hogyha igaz, amit Migray állít, akkor Halasi nagyon kellemet­len helyzetbe kerül“. Dr. Putnoki Béla, a főmagánvádló szerint fontos körülmény az, várjon a vádlottat kijelen­téseiben vezette-e a közérdek, vagy jogos ma­gánérdek. Ennek az igazolása szerinte elenged­hetetlen. Halasi védekezése Dr. Halasi Andor főmagánvádló előadja, hogy a vádlott az inkriminált kijelentéseken kívül más ügyekkel is foglalkozott beszédében, épen ezért ezekre vonatkozólag is nyilatkozik. Előadja, hogy ő már 18 éves korától keresztény és a nemzeti gondolat jegyében működött. A kommün alatt, 1919 júniusában távoznia kellett Budapestről, mert lázított a tanácskormány ellen. Min­dig az volt a meggyőződése, hogy csak olyan lapba dolgozik, amelyben meggyőződése szerint irhat. Tehát 1913 óta a keresztény és nemzed eszmék szolgálatában állottam — folytatta Halasi — és ma azok támadnak, akik a forradalom előtt már egy félévvel izgattak és igyekeztek a társadalmi rendet megbontani, azok, akik ránk hozták a kommünt, ezek a lázadást szító és felforgató szélsőséges elemek. — „Magamra nézve azt mondom, hogy elvégre senki sem tehet róla, hogy ki minek születik. És most szabadjon rátérni annak magyarázatára, hogy miképen kerültek az én írásaim a Nép­szavához. 1918. elején történt, amikor Révész Béla, akivel baráti viszonyban volt, megkérte őt, hogy művészeti cikkeket írjon a szociáldemokrata­­párt orgánumába, így került a szociáldemokrata­párt lapjához, ahol ingyen dolgozott. Mindössze négy öt cikket írt a lapba, ezek is kritikák, könyvismertetések voltak. Egyszer eljött hozzá Révész Béla és azt mondotta: „Kérem, itt zúg­nak a pártban és azt mondják, mi szüksége van a Népszavának abszolút művészi cikkekre. A művészetbe is bele kell vinni a politikumot. Hogy senkinek se legyen kifogása a pártban az ellen, hogy Öa a lapba dolgozik, néhány szocia­­lista frázist kellene a cikkekbe bevinni.“ _ Erre én így válaszoltam: „Köszönöm, ha egyetlen embernek kifogása van az ellen, akkor nem dolgozom többet.“ Tehát nem írtam több cikket a Népszavába és amiket írtam, azok is a forradalom előtt egy félévvel íródtak, tehát nem tartozom azok közé, akik a forradalom idején a szociáldemokrata pártba benyomultak. A Nép­szavába is csak Révész Béla kérésére irtam­ és azonnal eltávoztam onnan, mihelyt befolyásolni akartak. Az Élet című laptól is azért váltam meg, mert egy ízben szerkesztőm meggyőződé­semben befolyásolni akart. Halasi ezután bemutatja a Népszavának azt a számát, amely az írói direktórium névsorát közli. Nem volt tagja a direktóriumnak, de elismeri, hogy neve — mint Gárdonyi Gézáé is — a választmányi tagok közt szerepelt. Színházban is tartott előadást, de nem politikáról. Előadá­sának címe: A színház művészete. Ebben ki­jelentette, hogy egy kommunizmust ismer: a művész kommunizmusát, aki lelkének kincseit mindenkinek odaajándékozza. Tagadja, hogy forradalmi cikkeket irt volna. Migray József állítja, hogy Halasi több cik­ket irt a kommunizmus alatt és ezek politikumot tartalmaztak. Halasi: Miért vádol kommunizmussal ? Hát ha a cikkem éppen ellenforradalmi tendenciát szolgált ? Migray : Nem mondtam, hogy Halasi kommu­nista volt. Csak azt állítottam, hogy a kommunista kormánynak irt és dolgozott. Arra az állítására, hogy cikkei esetleg ellenforradalmárok voltak, azt mondom, hogy március 28-án, amikor a fizetéseket felvette a cikkekért, aligha volt azokban ellenforradalmi tendencia, amit a cikkei, amelynek címei: „A forradalom vív­mányai."1, „Vagyonrendezés.", „Kommunizmus vagy bolsevizmus“ is igazolnak. Ezek a cikkek igazán nem mutatják, hogy ellenforradalmi cik­kek lettek volna. Majd fegyelmi hatóságának jegyzőkönyvével és beadványaival igazolja, hogy maga sem volt kommunista sohasem és már április elsején arról tárgyalt, hogy miképen volna polgárháború és vérontás nélkül meg­buktatható Kun Béla kormánya és miképen foglalhatná el a helyét egy koalíciós kormány, amint azt az antant hatalmak kívánták. A tanúvallomások Ezután Kasa Endre, a Reggeli Hírlap szer­kesztőjének kihallgatása következett. Tanú elő­adja, hogy a kérdéses napon a Korona étterem­ben találkozott Gondos Sándorral, aki odajött az asztalához és ezeket mondta: Halasi ilyen „ran­g“, Migray alaposan „kikészítette“. Egyéb kijelentésére Gondosnak a tanú nem emlékezik. Migray a tanúhoz: Van e tudomása arról, hogy a kommün alatt a budapesti újságírókat kényszerítették volna arra, hogy a kommünnek szolgálatot tegyenek, miután ön Budapesten tartózkodott mint újságíró. ? Kass Endre : Általános kényszerről nem tudok, de nem lehetetlen, hogy egyeseket kényszerí­­tettek. A tanú megesketését sem a vád, sem a vé­delem nem kívánta. Tíz perc szünet után Hubay Kálmán hírlap­írót hallgatta ki a bíróság. Hubay előadta, hogy február 2- án ismerkedett meg Migrayval a Pan­nóniában, ahol beszélgetés közben Migray meg­kérdezte tőle, hogy ismeri-e Halasit. Majd így szólt hozzám Migray: — Arra kérem magát, mint ifjú szociálde­­mokratát, hogy óvakodjék az ilyen kikeresztel­kedett zsidóktól, mint Halasi, mert ezek a tár­sadalom legundorítóbb férgei. Migray a tanú vallomásával szemben azt ál­lítja, hogy a tanúval négyszemközt egy pillana­tig sem volt és erre nézve kéri f­azekas Sámuel szerkesztő, Gondos Sándor és Szedliczka Lajos, dr. Dévényi Miklós, dr. Nagy Ferenc kihallga­tását, akik bizonyítják, hogy mindig a társasá­gukban volt és Hubayval négyszemközt egyál­talán nem beszélt, őt sem azelőtt, sem azóta nem látta. Dr. Ladányi Imre védő azon kérdésére, hogy Migray miből gondolhatta, hogy Hubay szociál­demokrata, Hubay így válaszol: — Bizonyára abból, hogy Fazekas Sámuellel és dr. Dévényi Miklóssal ültem egy asztalnál. Migray: Tehát most elszólta magát, hogy nem egyedül ült velem az asztalnál és nem szó­lítottam ifjú szociáldemokratának, mert ez elv­társaimat az első szónál megismerem és Szed­­licskea párttitkár jelenlétében nem is úgy mutat­koztunk be egymásnak, mint elvtársak, a társa-

Next