Reggeli Hirlap, 1923. június (32. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-02 / 122. szám
REGGELI HÍRLAP 3 oldal Szombat, 1923 jacing 2 A Halasi—Migray rágalmazási per a miskolci járásbíróság előtt A miskolczi járásbíróságon Gönczi Sándor kir. járásbíró pénteken délután tárgyalta azt a rágalmazási és becsületsértési pert, amelyet dr. Halasi Andor, a Magyar Jövő munkatársa indított Migray József, a Népszava munkatársa és Gondos Sándor miskolczi iparok ellen. A vád szerint Migray azt állította Halasiról, hogy ő a kommün alatt az irói direktórium tagja volt és fizetést vett fel forradalmi cikkekért. Gondos ellen pedig az volt a vád, hogy Migray elbeszélése után a Korona éttermében levő társaságnak a következőket mondotta : „Igen, uram, Halasi szerkesztő úr Miskolczon örökre el van intézve.“ A tárgyalás délben, negyed egy órakor kezdődött. Először is Putnoky Béla dr., a főmagánvádló képviselője ismerteti a vádat, amely után Migray József kihallgatása következett. Vádlott előadása A vádlott kijelenti, hogy a vádat megértette, de bűnösnek magát nem érzi. Azokat az inkriminált kifejezéseket, amelyeket a vádirat neki tulajdonít, nem használta. Az eset a következő képen történt: — A kérdéses napon a Pannonia-kávéház újságíró asztalánál ült több újságíró társaságában. Beszélgetés közben szóba került Halasinak .„A velenczei kalmár“ előadásáról a Magyar Jövőben megjelent kritikája. Erre ő meglepetéssel kérdezte: „Halasi Miskolczon van?“.Tudniillik azt hitte, hogy Halasi a külföldre emigrált a bolsevizmus alatt viselt dolgai miatt. Halasival 1913 ban ismerkedett meg a fővárosi Barosskávéházban, ahol leginkább konzervatív keresztény írókból álló társaság verődött össze Halasi Akkor a klasszikus katholicizmusról vitatkozott Migrayval, mint szociálisával. Migray megkérdezte az egyik jelenlévőtől: — »Mond, kérlek, ez a Halasi nem kikeresztelkedett zsidó «?‘ A kérdezett mosolyogva válaszolta : — „Nem látod a fejéről?* — 1918 ban — folytatta Migray — a Népszava hasábjain találkoztam Halasi Andor nevével. A szociáldemokraták ekkor nagy bajban voltak. Új elemek tolakodtak be, úgy hogy a párt fegyelmezett és evolúciós politikáját aforradalmár romantikusok kezdték fenyegetni. 1918 januárjában volt a nagy sztrájk, amelyet alig tudtunk megfékezni. A pártvezetőség iránt bizalmatlanság mutatkozott, azután le is mondotta pártvezetőség. Végül is rendkívüli pártgyűést kellett összehívni, hogy a bajokat orvosoljuk és a veszedelemnek elejét vegyük. A pártgyűlésen felvetődött az az eszme, hogy mit kellene csinálni a beözönlött elemekkel, akiknek halvány sejtelmük sem volt a szocializmus törekvéseiről. Ekkor a következőket mondottam Halasi Andorral kapcsolatban. — Valami Halasi Andor nevű újságíró, aki hosszú idők óta klerikális lapoknál dolgozott, most egyszerre csak a Népszavába ir. Lehetetlen eltűrni, hogy a szocialista pártirodalomba olyan emberek kontárkodjanak, akik sem elméletileg nem képzett szocialisták, sem pedig a pártnak nem tagjai. Azután szigorú rendszabályokat hoztunk, úgy, hogy ezután lehetetlen volt a pártban érvényesülni. Halasi ezen idő alatt nem mutatkozott, csak néhány nap múlva adott le egy nyilatkozatot, amelyben kijelentette, hogy ő„ingyen dolgozott a Népszavába.“ Halasi szerepe a kommünben — 1918 őszén, amikor Kun Béláék hazajöttek, azok az intellektueliek, akik a pártban nem tudtak elhelyezkedni, csatlakoztak hozzájuk. Sokan Lukács György kire csoportosultak, közöttük Halasi Béla, Halasi Andor, Balázs Béla és a lég többen. Március 21 ike táján egy névsor került a kezembe, amelyen Halasi Andor neve is szerepelt az írói direktórium tagjainak társaságában. Március 27 én pedig egy közlemény jelent meg a Népszavában, amely szerint a színházakban forradalmi előadásokat tartanak felvonáskörökben. Ezen előadások célja a lelkek forradalmasítása és az előadások egyikét Halasi Andor tartja■ A lapot ime leteszem a bíró úr asztalára. — Nem hagyhatom megemlítés nélkül azt sem, hogy Halasi Andor március 28 án három mikáért, amelyek egyáltalában nem esztétikai cikkek, 450 koronát kapott. Ezeknek a cikkeknek a címei: „A forradalom vívmányai“, „Vagyonrendezés“ és „Kommunizmus vagy bolsevizmus ?“ Majd április 26 án 500 koronát kapott egy művéért, július 31-én pedig, közvetlenül a kommün bukása előtt „Új irodalom“ című művéért 8450 koronát vett fel. A bizonyítékokat, Fehéri Armand könyvét, amelynek címe “A vesztegelő forradalom“, leteszem a bíró úr asztalára, amelynek 96 és 119. oldalán vannak kinyomtatva a Halasira vonatkozó adatok. * — Akkoriban máról holnapra, hajnalról virradóra annyi volt a kommunista a hivatalokban, hogy nem tudtunk elbánni velük. Ez a körülmény nagy mértékben megnehezítette azt a munkát, hogy Kun Béláékat idejében eltávolítsák. Ugyancsak a kávéházi beszélgetéskor még a következőket mondottam: — Én mindenki meggyőződését megbecsülöm, becsülöm mindenki hitét, vallását és világfelfogását. Barátaim és családom tagjai között is vannak, akik konzervatív gondolkozásúak. Ilyen meggyőződéses konzervatívok az írók között Rákosi Jenő, Pethő Sándor és Milotay István és még többen, akik minden időben megállták helyüket. Ezek ellenfelek, ezekkel tisztességesen lehet érintkeznünk. De egyénileg utálom azokat, akik prostituálják magukat, akik minden kurzushoz csatlakoznak is azután ott a leghangosabbak. — Mindezeket én általánosságban mondottam, nem speciálisan Halasira vonatkozólag. Azt is mondottam, hogy „Nekem ne beszéljenek itt se tótok, se svábok, se kikeresztelkedett zsidók sem a faj magyarságról, sem a kereszténységről. Az én őseim között voltak gályarabok is, nagyapám 49 után Kufsteinben ült, nekem ezek az új magyarok se kereszténységről, se fajmagyarságról ne beszéljenek“. Halasiról még annyit jegyeztem meg, hogy újságírói működését sokszínű változatban ismerem és ezután mondottam el róla, amit tudtam, hogy tagja volt a kommunizás direktóriumának, fizetést vett fel forradalmi sikkekért és lelkesítő előadást tartott a színházban. Most pedig ide, Miskolczra emigrált, fajmagyarkodik és a klasszikus katholicismusról beszél. Ezután Gondos Sándor kihallgatása következett, aki tagadja, hogy Halasi Andort bármilyen sértő kifejezéssel illette volna. Csupán annyit mondott a Migrayval való társalgással kapcsolatban Kass Endre hírlapírónak, „hogyha igaz, amit Migray állít, akkor Halasi nagyon kellemetlen helyzetbe kerül“. Dr. Putnoki Béla, a főmagánvádló szerint fontos körülmény az, várjon a vádlottat kijelentéseiben vezette-e a közérdek, vagy jogos magánérdek. Ennek az igazolása szerinte elengedhetetlen. Halasi védekezése Dr. Halasi Andor főmagánvádló előadja, hogy a vádlott az inkriminált kijelentéseken kívül más ügyekkel is foglalkozott beszédében, épen ezért ezekre vonatkozólag is nyilatkozik. Előadja, hogy ő már 18 éves korától keresztény és a nemzeti gondolat jegyében működött. A kommün alatt, 1919 júniusában távoznia kellett Budapestről, mert lázított a tanácskormány ellen. Mindig az volt a meggyőződése, hogy csak olyan lapba dolgozik, amelyben meggyőződése szerint irhat. Tehát 1913 óta a keresztény és nemzed eszmék szolgálatában állottam — folytatta Halasi — és ma azok támadnak, akik a forradalom előtt már egy félévvel izgattak és igyekeztek a társadalmi rendet megbontani, azok, akik ránk hozták a kommünt, ezek a lázadást szító és felforgató szélsőséges elemek. — „Magamra nézve azt mondom, hogy elvégre senki sem tehet róla, hogy ki minek születik. És most szabadjon rátérni annak magyarázatára, hogy miképen kerültek az én írásaim a Népszavához. 1918. elején történt, amikor Révész Béla, akivel baráti viszonyban volt, megkérte őt, hogy művészeti cikkeket írjon a szociáldemokratapárt orgánumába, így került a szociáldemokratapárt lapjához, ahol ingyen dolgozott. Mindössze négy öt cikket írt a lapba, ezek is kritikák, könyvismertetések voltak. Egyszer eljött hozzá Révész Béla és azt mondotta: „Kérem, itt zúgnak a pártban és azt mondják, mi szüksége van a Népszavának abszolút művészi cikkekre. A művészetbe is bele kell vinni a politikumot. Hogy senkinek se legyen kifogása a pártban az ellen, hogy Öa a lapba dolgozik, néhány szocialista frázist kellene a cikkekbe bevinni.“ _ Erre én így válaszoltam: „Köszönöm, ha egyetlen embernek kifogása van az ellen, akkor nem dolgozom többet.“ Tehát nem írtam több cikket a Népszavába és amiket írtam, azok is a forradalom előtt egy félévvel íródtak, tehát nem tartozom azok közé, akik a forradalom idején a szociáldemokrata pártba benyomultak. A Népszavába is csak Révész Béla kérésére irtam és azonnal eltávoztam onnan, mihelyt befolyásolni akartak. Az Élet című laptól is azért váltam meg, mert egy ízben szerkesztőm meggyőződésemben befolyásolni akart. Halasi ezután bemutatja a Népszavának azt a számát, amely az írói direktórium névsorát közli. Nem volt tagja a direktóriumnak, de elismeri, hogy neve — mint Gárdonyi Gézáé is — a választmányi tagok közt szerepelt. Színházban is tartott előadást, de nem politikáról. Előadásának címe: A színház művészete. Ebben kijelentette, hogy egy kommunizmust ismer: a művész kommunizmusát, aki lelkének kincseit mindenkinek odaajándékozza. Tagadja, hogy forradalmi cikkeket irt volna. Migray József állítja, hogy Halasi több cikket irt a kommunizmus alatt és ezek politikumot tartalmaztak. Halasi: Miért vádol kommunizmussal ? Hát ha a cikkem éppen ellenforradalmi tendenciát szolgált ? Migray : Nem mondtam, hogy Halasi kommunista volt. Csak azt állítottam, hogy a kommunista kormánynak irt és dolgozott. Arra az állítására, hogy cikkei esetleg ellenforradalmárok voltak, azt mondom, hogy március 28-án, amikor a fizetéseket felvette a cikkekért, aligha volt azokban ellenforradalmi tendencia, amit a cikkei, amelynek címei: „A forradalom vívmányai."1, „Vagyonrendezés.", „Kommunizmus vagy bolsevizmus“ is igazolnak. Ezek a cikkek igazán nem mutatják, hogy ellenforradalmi cikkek lettek volna. Majd fegyelmi hatóságának jegyzőkönyvével és beadványaival igazolja, hogy maga sem volt kommunista sohasem és már április elsején arról tárgyalt, hogy miképen volna polgárháború és vérontás nélkül megbuktatható Kun Béla kormánya és miképen foglalhatná el a helyét egy koalíciós kormány, amint azt az antant hatalmak kívánták. A tanúvallomások Ezután Kasa Endre, a Reggeli Hírlap szerkesztőjének kihallgatása következett. Tanú előadja, hogy a kérdéses napon a Korona étteremben találkozott Gondos Sándorral, aki odajött az asztalához és ezeket mondta: Halasi ilyen „rang“, Migray alaposan „kikészítette“. Egyéb kijelentésére Gondosnak a tanú nem emlékezik. Migray a tanúhoz: Van e tudomása arról, hogy a kommün alatt a budapesti újságírókat kényszerítették volna arra, hogy a kommünnek szolgálatot tegyenek, miután ön Budapesten tartózkodott mint újságíró. ? Kass Endre : Általános kényszerről nem tudok, de nem lehetetlen, hogy egyeseket kényszerítettek. A tanú megesketését sem a vád, sem a védelem nem kívánta. Tíz perc szünet után Hubay Kálmán hírlapírót hallgatta ki a bíróság. Hubay előadta, hogy február 2- án ismerkedett meg Migrayval a Pannóniában, ahol beszélgetés közben Migray megkérdezte tőle, hogy ismeri-e Halasit. Majd így szólt hozzám Migray: — Arra kérem magát, mint ifjú szociáldemokratát, hogy óvakodjék az ilyen kikeresztelkedett zsidóktól, mint Halasi, mert ezek a társadalom legundorítóbb férgei. Migray a tanú vallomásával szemben azt állítja, hogy a tanúval négyszemközt egy pillanatig sem volt és erre nézve kéri fazekas Sámuel szerkesztő, Gondos Sándor és Szedliczka Lajos, dr. Dévényi Miklós, dr. Nagy Ferenc kihallgatását, akik bizonyítják, hogy mindig a társaságukban volt és Hubayval négyszemközt egyáltalán nem beszélt, őt sem azelőtt, sem azóta nem látta. Dr. Ladányi Imre védő azon kérdésére, hogy Migray miből gondolhatta, hogy Hubay szociáldemokrata, Hubay így válaszol: — Bizonyára abból, hogy Fazekas Sámuellel és dr. Dévényi Miklóssal ültem egy asztalnál. Migray: Tehát most elszólta magát, hogy nem egyedül ült velem az asztalnál és nem szólítottam ifjú szociáldemokratának, mert ez elvtársaimat az első szónál megismerem és Szedlicskea párttitkár jelenlétében nem is úgy mutatkoztunk be egymásnak, mint elvtársak, a társa-