Reggeli Hirlap, 1923. augusztus (32. évfolyam, 172-196. szám)

1923-08-22 / 188. szám

E­F. 0­0­8 LI­RT K­L­A­F 4. oldal Szerda 1923 auguszton 22 A csehek megadják a fix autonómiát az Er­dős-S­ár­pátokainak Az Erdős Kárpátok sorsa, mint a cseh kor­mány legújabb lépéseiből feltűnik, fordulópont előtt áll. „Ruszka Krajnát", mint tudvalevő, a békeszerződés értelmében teljes autonómia illeti meg s hovatartozandósága fölött joga van dönteni. A csehek miatt, akik ismerve az ottani la­kosság magyarbarát érzelmeit, tartózkodtak a döntés kiprovokálásától, Irnád a mai napig füg­gőben maradt a döntés, a russzin Szemj vá­lasztásait mind a mai napig nem irták ki, mert tartottak attól, hogy a még ,meg nem dol­gozott a rusezin lakosság nem fog sunyi cseh­barát képviselőt beválasztani, hogy az így összeülő testület Csehország javára döntsön. Mint a Reggeli Hírlap felvidéki tudósítója be­avatott forrásból értesül, a cseh kormány fordí­tóit eddigi politikáján és rövidesen ki fogja irni úgy a községi, mint a képviselő választásokat. Ezt megelőzőleg Rodisa Milán földművelésü­gyi minisztert bízta meg a Cseh kormány, hogy a russzin néppel a megegyezést keresse és a cseh érdekeknek való bbhódolás útjait egyen­gesse. Hodzan Milán el is utazott az Erdős- Kárpátokba és a russzia nép panaszait egy Munkácron tartott népgyűlés keretében hallgatta meg, egyben nagy beszédben számolt be azokról az előnyökről, amikben a cseh­ kormány a rasszin népet részeiben­ fogja. A népgyűltésről a Reggeli Hirlap felvidéki tudósítója a következőkben számol be. Miiért fuzionáltakk a russzin pártok ? Hodzsa Milán miniszter vasárnap délelőtt 10 órakor érkezett Munkácsra, hogy részt vegyen az egyesült russzin pártoknak a Csilag-szálló nagytermében tirtot­t népgyűlésén. A gyűlést Balogh Jóráé, a köztársasági föld­­míves párt elnöke újította meg, üdvözölve a mi­nisztert, majd Kamiszky József dr. főtitkár számolt be a russzia pártok fúziójáról, melynek célja a négyéves követelések teljesítésének gyorsítása. — Míg ellenzékben voltak — mondta —,­­ harcoltak a kormány politikája ellen elégtelen­­ számmal. Az ellenzékiséggel nem értek célt,­­ mert a kormánynak nem volt bizalma hozzájuk­­ és nem volt olyan párt, amelyre támaszkod­­­hatott volna. — Most már az agrárpárt ogy gazdasági, mint a kulturális térsa támogatni fogja a ruszin nép­­ követeléseit. Nem tűrt, hogy azt mondják róluk,­­ hogy megfizették őket. Levecky Veszil földműves, egyik alelnök és Katemnyuh földműves a nép panaszait terj­esz­tették elő, míg Popovics zempléni russzin kikül­dött ismertette a kárpáti orosz nép nyomorát. A cseh kormány most már megadja a russzin nép minden jogát .Ezután Hodzsa miniszter emelkedett szólásra,­­ aki tót nyelvű beszédében többek közt a követ­kezőket mondotta: — A békeszerződéssel a csehszlovák köztár­saság kötelességévé tétetett, hogy organizálja a szabad Podkarpatska Rust. Elmúlt már néhány év és Podkarpataka Rúgnak még mindig tár­ca • autonómiája. — Elég kár! — vetették közbe a rasszinok. — A kormány tudja, hogy ez a helyzet nem tartható fenn így továbbra és meg is adja a­­ kormány Podkarpatska Rus népének a béke- ! . szerződésben biztosított összes jogait. Nehéz­­ volt az autonómiát megvalósítani, mert nem volt meg az alap, amelyen felépülhetett volna. Most, hogy a pártviszonyok konszolidálódtak és a szociális követelések határozott irányt kaptak, most már hozzákezdenek a jogok megadásához és ez autonómia kiépítéséhez. Podkarpamka' Rus konszolidációját czek a földmives népre lehet felépíteni, aminthogy az egész köztársaságban minden a földmivesnépra támaszkodik és akkor lesz boldogság ezen a területen, ha a föld­­mivesnép boldog lesz. M­­ét vagy Rem­ét kérdése a Ssü­lföldi m­apasz kölcsön ? Sir William Goode szenzációs cikke a magyar kölcsön feltételeiről A B. H. vasárnapi számában Sir ilyen körülmények között közhelynek látszik, h°sy Magyaország politikájának a nemzet ereje szakember, aki ezidőszerint Buda­­egyedítésére kell irányulnia és hogy el ke­l tüa pesten tartózkodik, feltűnést keltő tétel minden politikai vagy más nézeteltérési cikket irt „Magyarország pénzügyi vagy differenciát, egyedül azt tartva szem előtt, hol ,ors­zág­a, Szövetséges és Társul Hazai­­hető a mostani napokban, amikor m­aitól viaszányerhess a gazdasági és pénzügyi Bethlen miniszterelnök Genfba­nta­­akcióképességének azt a normális szabadságát, zik a népszövetség ülésére s ez el­­amely a r­emzeli életnek alapvetően szükséges £ £ ‘ÄÄS ÄS Ha erő unt « M»gj»ron»áEn*k íd.ndi stmtéséhm sikere nem less — és pedig mit külföldi kölcsönről is, mert Goode ssínűleg nem less, ha nem egész akarattal és cikke úgy hangzik, mint bejelentése : egyesült erővel törekszik erre —, akkor mi kap azoknak a feltételeknek, amiket a külföldi kölcsönt. Külföldi kölcsön nélkül pedig kölcsön fejében M­agyarországnak „ .. . fognak szabni Good cikkének fon- S­toll&SBH lehetőM­ ki lesz Magyarország állam­­ hol­­­tosabb részleteit közöljük alább, a­ségvetésének vagy kereskedelmi mérlegének egyen­­cikket vezető helyen dr. Pályi Ede­­ súlyát helyreállítani és abban az esetben, ne külön méltatja. N­r­zetem szerint, lehetetlen lesz megmenteni az ár-Addig, amíg a magyar kormány nincs abban i­sságot olyan pénzügyi összeomlástól, mely Német­­a helyzetben, hogy azokkal a tényezőkkel szá­­j országénál is katasztrófálisabbá válhat. hadon rendelkezhessék, amelyek közrehatásától ! Az alatt a kritikus periódus alatt, amíg vár a­­vallamely ország pénzügyi és gazdasági helyzete­­ feozni kell tíz elhatározásra, valjon a hatalmak legel­sősorban függ, nem lehetséges­ más pénz- hajlandók e Magyarországnak a lehetőséget meg­­pontikat elképzelni, mint valamely időleges és­­ adus, hogy gazdasági és pénzügyi menekülései szükségképpeni jellegűt. A dolgok mai állásánál , saját maga verekedje ki, magasak a legtöbb, semmiféle magyar kormány nem kezdeményez­ ; amit bármely magyar kormány tehet, az, hogy delnó komolyan valamely, az ország pénzügyeit­­ a lehetőséghez képest megakadályozza helyzete­­helyreállító konstruktív programoi végrehajtását, a nem lényeges meg­rosszabbodását. Nézetem sza már csak abból az egyszerű okból sémimért s h­at te­hát életbevágó fontosságú minden lehetőt az ország gazdasági forrásaival való tökéletes megkísérelni, hogy a koroszt további esésről rendelkezés ma nincs hatalmában. Ezt a hatalmat­­ megóvják. Minden, egyéb meggondolásnak ide még min­dig a Reparációs Bizottság tartja a­­­legesen — de csakis időlegesen — háttérbe kezében, az a testület tehát, amelynek a leg- , kell szorulnia e mögött a cél mögött. A magyar főbb kötelessége, hogy Magyarországra más­­ pénz árfolyamának túlságosan gyors esése országok érdekében terhet rójjon. Mind a mai­t veszedelmeztetné a külföldi kölcsön lehetőségét, napig a jóvátételt­­bizottság sem ahhoz hozzá vagy talán egészen tönkre is tenné, még abban nem járult, hogy ennek a tehernek a kivetését­­ az esetben is, ha a Reparációs Bizottság teljes elhalassza, sem meg nem engedte, hogy az­­ mértékben hozzájárulna is és a magyar újjá­­oság jólétének forrásai a pénzügyi egyensúly­­­építést minden­­bizonnyal talán jó egynéhány helyreállítása céljából egyetlen lehetséges mód . évvel is, elhalasztaná, ho­ mozgósíthatók legyenek.­­ Ha a koronát meg akarják menteni attól, hogy Magyarország egyik pénzügyminiszterének ha-­­ Zürichben, Bécsben vagy máshol fantasztikus napról hónapra, avagy napról napra változó­­ számokban számolják el, akkor áldozatokat kell pénzügyi politikája lehet egy kicsit jobb, lehet­­ hozni. A bankóprésnek lényegesen lassabban egy kicsit rosszabb, mint az elődjéé, de mindi­­ kellene dolgoznia. Ez természetesen erős pénz­­addig, amíg a nemzet anyagi jólétenete forrásait s hiányt okozna és a belső hitelek alapos részrik­­kizáróan a nemzet javára telje­sen hasznosítani dió javai jarca. A termelésnek egy ideig mostoha nem lehet, lehetetlen az országot bármilyen ál­ sorsa lenne. Tőkebefektetéseket javítási célokra randó értékű pénzügyi koncepcióval gazdagítani, a kormánynak egy időre el kellene halasztania. Nem áll-e azonban Magyarország földművelésé­nek, kereskedelmének és iparának legs­játi­bb érdekében, hogy mindaddig, míg egy külföldi kölcsön elérésének a legcsekélyebb reménye mutatkoznék, néhány hónapra a jelent aláren­delje a jövőnek ? Minden jobb annál, mint amit ma Berlinnek kell elszenvednie. Lehet, hogy ez kockázatos játék. De ha az, akkor olyan játék ez, amelyben Magyarország számára nincs más alternatíva, mint mindezt erre a kártyára fel­tenni. A legjobban informált körökben is csodálkoz­tak azon, hogy a korona éppen most esett ilyen nagyon, amikor a jó termés és a javuló export ki­látásain­­ak a helyzetet javítaniok kell el volna. Azonba­n ezek elfelejtik annak a ténynek a szimpioiaativis jelentőségét, hogy az augusztus 7 én végződő két hét alatt a jegy­intézet több mint 74 milliárd korona új bankjegyet bocsátott ki. Erre szükség van legfőképpen, hogy az állami tisztviselőknek a drágaság következtében­­ felemelt fizetését fedezhessék és szükség volt erre, hogy a nyáridei termőmag vásárlására szükséges normális igényeket kielégíthessék. Azonban az mégis tény marad, hogy a két hét alatt újonnan kibocsátott korona bankjegyek összege egyenlő volt Magyarország egész pénz­­jegyforgalmával ez év január 7 én. Meglepő e tehát, ha ilyen mértékű infláció következtében a korona esik ? Lehetséges, hogy a bank­jegy kibocsát­ásnak a lehető minimumra való leszállításában nyilvánuló óvatosságnak nem adatnék meg az a siker, hogy a magyar koronát további eséstől megóvja, de minden bizonnyal lényeges segítség lenne arra nézve, hogy a Németországban történtek megismétlődését megakadályozza és minden bizonnyal bizalmat ébresztene azokban s pr­ak­­emberekben, akik hajlandók lennének Magyar­­országgal kooperálni akkor és abban az esetben, amikor a népszövetségnek alkalma lesz egy Magyarország részére megadandó kölcsön iránt pozitív ajánlatot tenni. Természetes, hogy ha a kormány céltudatosan pénzszűkét óhajt létre­hozni, kétségtelenül mindent el fog követni, hogy a földmivelésre, kereskedelemre és iparra ne rójjon elkerülhető terheket. A magyar ipar­nak minden bizonnyal képesnek kell lennie arra, hogy ilyen nehézségekkel, amennyiben elkövet­keznének, szembes­üljon, mert hiszen abban a kedvező helyzetben van, hogy a behozatal kény­szerű megszorításából hasznot húzhat. A vissza­térő normális viszonyok között ez az előnyös he­lyzet valószínűleg meg fog szűnni,­ de helyébe ekkor majd az állandósult pénzárfolyam előnyei lépnének. Magától értetődik, hogy ennek a politikának az is sine qua non feltétele, hogy a Jegyin tehet­tel szemben felmerülő igények az állami kiadá­sok lefokozása által is csökkenjenek, természe­tesen aranykoronában számítva, továbbá azáltal is, hogy az állam jövedelmét legalább is papír­­koronában növelhesse. Félek attól, hogy a korona újabb na­gy esése következtében az adó­­jövedelmek igen komoly csökkenése várható. Ez természetesen annál parancsolóbb szükséggé teszi, hogy az adók, illetékek és vámok sürgősen felemeltessenek, hogy a korona értékelésének következményeit ilyképpen kiegyenlítsék. Magam személyére nézve nem hiszem, hogy bármely ország Magyarország helyzetében végre­hajthasson oly drasztikus takarékossági prog­­rammot, amely a költségvetési egyensúly helyre­­állítása céljából szükséges lenne, hacsak az or­szág lakossága nem biztos abban, hogy áldoza­tai nem haszonstallnok és amíg magát a taka­rékosság mértékét nem olyan tekintély fogja megállapítani, amely a belpolitikától teljesen független. Éppen ebben rejlik a Népszövetség Pénzügyi Bizottsága felhasználásának egyik leg­főbb érdeke, amely által úgy a hitelező, mint az adófizető részére (aki pedig tényleg a köl­csönvevő, az adós), a további biztosítók és füg­getlen ellenőrzés adva van. Abban a­z esetben, ha Magyarország hajlandó belpolitikai küzdelmeit feladd és egységes fron­tot mutatni a pénzügyi és gazdasági szabad ren­delkezésének visszanyerésére irányított igazságos küzdelmében, amelytől, mint a bevezetésben ki­mutattam, exisztenciája tulajdonképpen függ, to­vábbá, ha őszintén és józanul szándéka a szom­szédaival való barátságos viszonyt létrehozni és fentartani, meg vagyok róla győződve, hogy a­­ helyzet nemzetközi és politikai nehézségeit le­­ lehet majd győzni.

Next