Reggeli Hirlap, 1923. szeptember (32. évfolyam, 197-221. szám)

1923-09-01 / 197. szám

REGGELI HÍRLAP 3. oldal Szombat, 1923 szeptember 1. Olaszország fegyveres akcióra készül Görögország ellen az albániai olasz kiküldöttek meggyilkolása miatt A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon: Római táviratok szerint Olaszország minden eshetőségre felk­erült. Görögország kihívó ma­gatartása beláthatatlan következményekkel járhat, mert Mussolini el van tökélve arra, hogy az ultim­átumiak egyetlen pontában sem enged. R­ómai politikai körökben hite jár, hogy Olasz­ország a maga követeléseinek biztosítása céljá­ból néhány görög szigetet szándékszik megszál­lás­i, közöttük Korfut is. A jelentések szerint egy olasz torpedóromboló ma fels­ólította Korfu sziget pared­e mókát, hogy a szigetet azonnal adja át. A szigetet az olasz hadiflotta egy hajór­­a körülfogta. Mussolini közölte a minisztertanáccsal a görög válaszjegyzék szó szerint szövegét. A miniszter­­elnök elfogadhatatlannak tartotta azt és bejelen­tett, hogy már meghozta a megfelelő határo­zatot. A tengerészeti és hadügyi miniszterek ez­után részletes felvilágosítást adak a helyzetről. A minisztertanács egyhangúlag helyeselte Muscolici kijelentéseit és úgy belügyi politikáját, mint külpolitikáját, nemkülönben a már tett és az események menetéhez képest még tee­dő lépéseit. A hivatalos Corrierra de la Sera közli azt a hírt, hogy Görögország nem adott kielégítő vá­laszt, minek következtében az olasz kormány azonnal meg fogja kezdeni a tervbe vett intéz­kedéseit. Megállapítást nyert, hogy az a görög őrség, mely a mészárlás közelében volt, tudomással­­ bírt a gyilkosságról. Az olasz tiszteket 40 em-­­­berből álló csapat támadhatta meg. Ebből a körü­­ényből arra következtetnek, hogy nem­­rablók voltak, miután ezek nem szoktak nagy hasópor­okban járni. Beigazolódott az, hogy az­­ olaszok erős ellenállást fejtettek ki. A görög őrség azt tu­dja, hogy a puskavillogástól néha­­meg lehetett különböztetni a revolverlö­vést. Tény­leg találtak is revolvereket az olasz tisztek holtteste mellett és megállapították, hogy néhány lóvést tettek belőlük. A két olasz tiszt csekély­­ távolságra volt az automobiltól és úgy látszik meg-­­ támad azárut után az országot árkában kerestek­­ fedezéket a tiz elől. A lemészároltak nevei Emriko Pallini tábornok, Ludigio Corti őrnagy és Mario Bonnesini hadnagy. Mind a három vitéziül harcolt a vi­ágháborúban és kitűnő kato­nai minősítésük volt. A kormány a sajtó részére a következő óta gitárt adta ki. A kormány felszólítja az újságo­kat, hogy az olasz-görög ügyet a legnagyobb tapintatossággal és higgad­sággal kezesek. A hadmo­dalairól semmiféle hírt ne közöljenek, nyilvánvaló okokból. A kormány számit az olasz saj­ó ha­tfinnságára s amennyiben a kormány­nak ezen felhívása nem járna eredménnyel, a szükséges megtorló lé­péseket azonnal alkal­mazni fogja. Egész Olaszország minden városában gyász­lobogók lengenek a három liszt halála miatt. Az ország több városában nagy tüntetések vol­tak Görögország ellen és egyes vá­036-ban a tüntetés zavargás jellegét öltötte. Rómában a görög konzulátusra bombákat dobtak. Milánóban és Triesztben az elkeseredő­ tömeg a görög konzulátus épületén a görög lobogót lerángatta és becsmérelte. Es­ti jelentés szerint Milan­óban a rendet már helyreállították. A rend helyre­állítása főként Mussolini és Kori­esi miniszterek erélyes intézkedéseinek kö­zönhe­tő. A párisi lapot az olasz és görög konfliktust komolyan ítélik meg. Általános vélemény az, hogy Mussolini tud­ottan rendelkezett. A Is pok­rímnisznak az 1914. évi szerejevoi gyilkos­ságra és annak összes borzalmas k­övetkez­­ményeire. Remélik, hogy a konfliktus a Nép- Szövetség elé fog kerülni. Egyes lapok azt ír­ják, hogy Angliaiak és Franciaországnak kell Olaszor­ságot mérsékletre inteni. erdőt. Áihilnhatatlan, dagce sötétség ölelte körül az er­dőrengeteget. Egy széles irtásnál megakad a karaván. Irtó cetes ropogás, dörgés, csattogás akasztja meg az utat. Az alezredes dühös ráncokba szedi homlokát: — Csak nem törhettek körü­l? Éisy csí­pzetthejű, véres, menekülő kozák min­dent megmagyaráz. Ekkor az alezredes vil­­lámló szemekkel ugrik a front elé: — Fiú­ ! Bisonett aufl C­örömpölve repül fel 300 marcona fegyverre a kemény acél. Egy hatvanas őrnagy visszafelé özönlő, rendetlen tömegű katonái élén halálsá­­padtan támolyog a őseire elé : — Alezredes úr ! A front áttörve, — mene­külön ! A rét hithetetlen hős dühösen rántja ki erre revolverét: — Aki visszamegy — lelövöm. A túlerővel szemben a bátorság hiábavalónak bizony­ult. Száz, meg száz hős kiömlő vérét szívta fel szomjasan a kiégett galíciai föld. Ott feküdt az avaron Bio­ehe alezredes is. * Hatalmas tömegekkel indul meg az új orosz offenziva 1917 júliusában Stanislau felé. Az előre értetést a haivai ötösök akadál­ozzák meg. A saj­óhadiszállás kü­önös elismeréssel emléke­zik meg az ezred di­csős­égéről. — Tegnap a keleti fronton elsőrendű, *nagy harci nap volt, amely az oroszok összes táma­dásainak visszaverésével végződött. A Brzezany— Zbszaz fronton a havai ö.öa magyar gyalogezred, melynek­­az volt a feladata, hogy a főrohamot feltartsa, visszautasította az orosz túlerő minden ■ támadását. A háborús évek alatt széles keretek közé ke­­­­rült az ezred. Az orosz béke után nagy része­­, az orosz frontra került, más része Ukrajnába. ■ Az ezred részt vett és diadalmaskodott a máso­­­dik görzi és piavei csatában. Az olasz front emlékei közül kettő örökké emlékezetes marad a Ludwig-bakák előtt. Az egyik s­omoru, nehéz emlék, amikor József főherceget, a magyar ba­kák atyját más frontszakaszra rendelte a legma­gasabb pars­zs. A másik: IV. Károly látogatása. Örömmámorban úszott ezen a napon az egész ezred. Jött délcegen, intsen, fiatalon, kedves mosolyával ajkán a legfelsőbb hadat. És szélt a fiukhoz, a tisztekhez s a szebben dekorált bakáknak kezét nyúj­otta. Akivel kezet fogott a király, szemrebbenés nélkül ment volna neki a halálnak. • Búcsú, istenhozzád Ukrajnától. A Ludwig ba­kák ismét hátukra akasztották a borját és a Dnyeper forró homokmezejéről elvándorolnak. Pedig már oly otthonosan érezték magukat Je­­katerinoslav környékén. Az áldott magyar ka­­tonatések örök sugara megtörte az ukrán szivek jégkérgét. A vándorló magyar hatvanötösök után ukrán asszonyok, lányok, sírtak,­­ így éltek, harcoltak, véreztek, győztek a Ludvig-birkák öt esztendőn át. A forradalom, majd a trianoni végzés ugyan megtörte a hős ezredet, de a hála őrzi glóriáé emlékét, míg újra fel nem támadhat. AWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWW Válasz a kurzuslap rágalmaira Az ungvári magyar lap szerkesztőjének levele — Helyreigazítást követel a kurzuslaptól — A Ruszinszkói Magyar Pártok Szövetségének nyilatkozata Mint ismeretes, a helyi kurzuslap súlyos tá­madást intézett a Reggeli Hírlap munkatársa, Damo Oszkár szerkesztő ellen. Hasonló vád a magyar újságírás terén még a legutóbbi évek elvadult köz- és sajtóviszonyai között sem hang­zott el, mert a vád hazaárulásról és hűtlenség­ről szólt, bizonyítékokról kérkedett arra nézve, hogy Dam­ó Oszkár két hónapig azért tartózko­dott a Felvidéken, hogy ott a cseh­szlovák ál­lam fennmaradásáért harcojon, e hazaáruló te­vékenységéért tízezer szokost kapott és olyan megbízással tért vissza az „ Avaszijára”, hogy itt is folytassa hazaáruló cseh propagandáját ma mindezek megtorlását az ügyészség kötelessé­gévé tette. Dame Oszkár a legélesebben utasította érdekeltem én, hogy lapomat, amely a magyarság egyetlen napilapja, amelyet az államhatalom minden héten elkoboz, az tendó urak egyszerűen magyar nyelvű és csakis magyar nyelvű lapnak nevezi­k? E­z az aljas beállítást a legélesebben vissssu a­­sitom és hivatkozom Ras­ins­ló legintranz’gessebb­­ magyarjaira, akik igazolni fogják, hogy az „Uj Közlöny“ mindig a magyar kisebbség és az ős­lakosság igaz védője és harcos orgánuma volt és marad a jövőben is. I M­ko- Damó Oszkár barátom a debreceni szana­tóriumban volt, felhívtam, ha lehet jöjjön el 3- 4 hétre honám — pihenni — n’akmrára továbbá arra­­ kértem, hogy vigyázzon az Uj Közlöryre, n­hogy­­ tapasztalat­an kortár­aim bajt okozzanak. Három­­ hétig volt Damó Oszkár barátom itt és erre a három hé­re büszke vagyok, de büszke lehet ő is, mert ez az idő a lap legszebb korszaka volt. Rn­vissza a rágalmakat és kötelességének tartotta, sinszkó egész magyarsága még szeretettel olvasta k­­or a mi a ír nini síi* fi­a/rÁCzaó(Tan­ar. marra trom­­a LUaU l_. _____I____ ______ ___l t . • u ___ hogy a miskolci sir. ügyészségen önmaga kérje az eljárás megindítását, hogy a rágalmazónak módja legyen fennenhangoztatott bizonyítékait előterjeszteni. Ez az eljárás folyamatban van.­­ Erre a rágalmazó másnap, kurzuserkölcs szerint,­­ már csavarintott és arról hebegett, hogy ő­­ csupán Damó ungvári tartózkodásából követ- ’ ket­te lett. Minthogy időközben az ügy személyi * része lovagiba útra terelődött, annak elintézéséig szünet állott be erről az oldalról. A Reggeli Hirl­p szerkesztősége most a követ­­­­kező levelet kapta Ungvárról, az ottani ,Uj Közlöny* szerkesztőjétől:­­ Kedves Kollégáim ! Tegn­p egy miskolci úri­ember elhozta nekem a Magyar Jövő cimű­ lapot és abból értesültem arról a támadásról, amelyet Domó Oszkár ellen, — aki engem három hétig helyettesített — intéztek azok Havas Emil, az Uj Közlöny főszerkesztője. U­tirat: A Damó Oszkár személyét és lapo­mat ért kvalifikálhatlan támadásra különben s az ébredők, akiknek senki sem magyar és senki a következő helyreigazi­ó közleményt küldtem be onm n­oifocc^aaD ebi r­om q vto.iine I ia amié Air a « 1__________i_______ | _ sem tisztességes, aki nem azt csinálja, amit ők. Az ébredő lap cikke engem, aki öt év óta szikla­­szilá­ban küldök a magyarság kulturális, gazdasági és politikai jogaiért, mély fájdalommal tölt el. Ezt Mak­olt. Felháborodással olvastam le. lapjukban meg­jelent cikket és a magyar sajtótörvényre való hivatkozással kérem a következő helyreigazítás közlését. Nem igaz, hogy D­ió Oszkár szerkesztő mű­ködését a csehek engedélyezték, illetve szívesen, látják. E­gerben igaz, hogy ő itt szabályszerű tartózkodási engedéllyel, mint vendégem élt és szerkesztői funkciójáról hivatalos helyen senki sem tudott, mert kü­önben rögtön kiutas­itották volna. Nem is­ az, hogy Damó rusziiszlói működéséért 10000 szokost kapott volna. Ellenben igaz, hogy havi fize­tve 750, hétszázötven szokos v­olt teljes ellátással. Ez a fizetés a mi viszonyaink között olyan jelentéktelen, hogy Siót sem érdemel. Nem igaz, hogy az Uj Köz­öny csak magyar nyelvű lap, mert az Új Közlöny a ruszinszkói magyarság egyetlen és harcos napilapja, amely a­ magyar kisebbség jogaiért öt év óta a legélesebb fegyverekkel harcol. Ungvár, 1923 augusztus 26. Havas Emil, az Új Közlöny felelős szerkesztője. A támadás ügyében különben a nmicezkói magyarság is nyilatkozik és a truszinszkói Ma­gyar Pártok Szövetsége részéről a k­övetke­ző nyilatkozót kap­ok: — Damó Oszkár hírlapíró úr kérésére szí­vesen iga­zjuk a Szlovenszkói Ellenzéki Pártok S­övetsége előtt, hogy n­evezett hírlap­író az U­gváron való tartózkodása alatt, a trig az „Uj Közöny” című lap felelős szerkesztő­jének helyettese volt, becsületes uj­girói munkát végzett és semmi olyast nem irt, ami az itt élő magyarság érdekeivel ellentétes lett volna. Un­gvár, 1923 tugusztn. hó 28 napján. Árky s. k., a Ruszinszkoi Magyar Szövetségének elnöksége. P. H. kiváló cikkeit, amelyek nem csak újságírói szem­pontból voltak kiválóak, de tartalmilag is fedték azt az irányt, amelyet ma minden becsületes magyar követ. Azt üzenem Dimó barátomnak, hogy a tendenció­zus és perfid rágalmak ne rendízzék meg hitét, dolgodon és írjon továbbra is a magyar „nyelvű­* Új Közlönybe, amelynek közönsége magvetéssel fordul azoktól a méregkeveréktől, akik mindent és midenkit sárral dobálnak be, akik nem azt teszik és hit­zik, amit ők Szolgáljon neki elégtételül, hogy a „Ru­zinsz­kói Szövetkezeti Ellenzéki pártok“ mód­ját fogják annak talá­ni, hogy iga­zolják azt, miszerint ő rusninszkói működése csak javára szolgált az itt élő magyarságnak. kurzuslop­nak : A Magyar Jövő tekintetes szerkesztőséginek

Next