Reggeli Hirlap, 1923. október (32. évfolyam, 222-247. szám)
1923-10-02 / 222. szám
REGGELI HÍRLAP A szeász kormány a kommunisták felé orientálódik Drezdai jelentés szerint a szász szociáldemokraták elutasították a kommunisták ajánlatát, hogy belépjenek a kormányba. A szász kormány kidolgozott egy programmot, amelynek alapján a kommunisták megindítják a tárgyalást az együttműködés megkezdése céljából. A kommunisták sokat követelnek a szociáldemokratáktól: a proletárszázadok felfegyverezését, a szász határ biztosítását Bajorország felé, az együttműködés mielőbbi megkezdését, végül védőosztagok felállítását stb. A szász belügyminiszter tervezetet dolgozott ki a rendőrség újjáépítése céljából, ő a proletárszázadokat be akarja vonni a rendőrség kötelékébe, ezáltal a rendőrség létszámát megkétszerezvén, azonban ezáltal a rendőrség a kommunisták kezébe jutna át. Poincaré a Ruhr-kérdésről Párából jelentik: Poincaré miniszterelnök Fauteuille városban egy hadiemlék releptezése alkalmával nyilatkozott a Ruhr-kérdésről. Többek között a következőket mondotta : — A kényszerű fegyverszünet visszatetsző bejelentése semmit sem jelent. A végrehajtástól függ minden. Németországot cselekedetei szerint fogjuk megítélni. Bár lemondott arról, hogy feltételeket szabjon Franciaországnak, most már meg kell mutatnia, hogy hajlandó-e megszállott területen a lefoglalt zálogok kiaknázását megkönnyíteni. Franciaország az üres szavaknak nem ül fel. Le kell azonban szögezni, hogy a pillanat még nem jött el, amidőn feladatunkat befejezettnek tekinthetnék. Korfu ismét szabad Athénból jelentik. A szövetségközi vizsgálóbizottság elutazott Korfuból. Az olasz hadihajók is, egy torpedórugó kivételével, ♦ eltávoztak a görög vizekről. Vége a bulgáriai felkelésnek Szófiai jelentések szerint a kommunista felkelés elintézettnek tekinthet. A felkelők utolsó osztaga, mintegy ezer ember, elmenekült az országból. Ridza városában óriási tűzvész pusztított, amelyet a Szófiából odaérkezett mezőcsapatoknak sikerült csak lokalizálni. A tűz a mezőgazdasági termékei véletlen meggyulladásából keletkezett. Törökország köztársaság lesz Londonból jelentik : Angolában zárt ajtók melett folynak a tanácskozások Törökország leendő államformájának kérdéséről. Az a hír van elterjedve, hogy a török köztársaság kikiáltása be fog következni. Ellenőrizhetetlen hírek szerint Kemal pasát akarják megnyerni a közársaság elnöki méltóságára. A koboldok keresztfia 2 Kis regény — A Reggeli Hírlap számára — írta: S.EKULA JENŐ ...Mindez annyira ijesztő volt. Keresztapám egy pihanaig mélán merengett maga elé. Majd a mellényzsebébe nyúlt. Az órát nézve. — Csak la ne késsem! — dadogta eszelős félelemmel. — Hát olyan sietős az út ? — Igen... sietnem kell... — nyöszörögte tompán. — Holnap talán már késő... Szürke szeméből sárga szinü fény csapott ki. (Talán csak a gyertya sercegve égő lángja tette.) Esdőn nézett az apámra. — Azután vigyázzatok a Terézre míg én oda leszek, nehogy valami baj érje szegényt. (Teréznek hívták a feleségét, az én gőgös, szép kis keresztanyámat.) Az anyám csípősen felelt: — De nagyon félti a komaasszonyt. Hiszen már máskor is magára hagyta. Mégsem főtt a feje miatta. Helyre asszony lesz az. Megállja a sarat. Meg a boltban is megvan a kassza mellett. — Noco... — mormogta a keresztapa. — Nem lehet tudni. Isten kezében vagyunk mindannyian. Nagyon kenetteljesen mondta. Máskor nem így szokta. Mókacsináló és tréfás öreg úr volt. Mindenre tudott valami kedélyes megjegyzést. Az apám is elcsodálkozott a méla kedvén. — Sok pálinkát ittál, Bernét, attól vagy igy elázva. Azért vagy ilyen konok hangulatban. Felállóttndalos készült. Anyám még faggatta. ! — A Katinka ? Mi van a kislánnyal ? Mikor lesz az esküvő ? Úgy tudjuk, még az ősszel ? ! — Katinkának hívták a keresztapám kisasszony lányát. Magas növésű, délceg hajadon volt. A haja szőke volt és fodros hullámokban szétomló, akár az anyjáé. Egy főhadnagy csapta a szelet körülötte. Együtt sétálgattak mindig a déli korzón. Úgy volt, hogy szeretik egymást. A keresztapám megakadt. Fáradtan roskadt vissza a székbe. — Az esküvő? — dadogta. Mit tudom azt én ? * Hol van még az ? Zavarosan hunyorgott apró vágású szürke szemével. — Előbb még a kauciót kéne letenni. Az apára nevetett. j — A kaució ? Ugyan ne bolondozz! Okoz is az neked gondot. Ily dúsgazdag nagykereskedő. Keresztapa a vállát vonogatta. i — Hiszen nem is akadok én fönn rongyos s húszezer korona miatt. I A mellére csapott, vak és eltévelyedett gőggel. Micha még mindig ezresek dagadoznának a bőrtárcája alatt. Húsz darab százas sem volt bizony már abban. I — A Katinka... — dadogta — szegény Katinka... nevetve. — Meg ez! — morogta az öreg. — Hogy oda van... hogy most egy hétig nem fogja látni a családot. Máskor hónapokig oda volt, mégis nyugodtan ment el. Ez sem bucsúzkodott. Nem is feltett senkit. — Furdalja talán a lelkiismeret? — Rossz fát tett volna a tűzre ? — Meglehet. Csak hetek múlva értettük meg a dolgot. Már én is tudtam, mert volt úgy megijedve a keresztapám. Azért búcsúzott el olyan érzékenyen, mert tudta, hogy soha nem fog látni bennünket többet. Pedig voltak, akik Béczben is találkoztak vele. Talán megpróbált alkudozni is a hitelezőkkel. Egyezkedett. Csak mikor látta, hogy semmire sem megy, akkor szánta el magát a végnélküli tangertuli útra. Nemsokára kártya is érkezett. Az öreg úr baj nélkül kikötött Ellis bland sóhajos szigetén. De azután évekig semmi hír sem érkezett róla. — Bottal üthetem már a pénzem nyomát — morogta az apája bosszusan. (Folytatjuk ! 2. olel K*dd 1923 október 2. A fogyasztók védelme a villamostársasággal szemben Meg kell változtatni a döntőbíróságról szóló kormányrendeletet Napról-ekora nagyobb elégületlenséget vált tizedeken át, jobb viszonyok mellett kellett volna ki a fogyasztók, főként a közalkalmazottak és egyéb fix fizetésűek körében a villamostársaság azon eljárása, hogy döntőbírósági eljárásra hivatkozva, előleg fizetésére kötelezi az áramfogyasztókat, kikapcsolással fenyegetve meg az azonnali fizetéssel késlekedőket. Úgy látjuk, hogy ezen kérdés hatalmi ügygyé kezd elfajulni a miskolci villamostársaság és a fogyasztó közönség, illetve a város között, amiből szerintünk csakis a hivatalos város, mint erkölcsi testület, kerülhet ki győztesen, mert ezt követeli a közérdek, a váross larcosság egyetemességének érdeke. Az a kérdés most már, hogy miként lehet reálízni a villamostársaságot törvényes uton arra, hogy ne követelje az áramelőleget és ne számítson túlzott áramdíjakat a fogyasztóknak ? Illetékes közgazdasági fórumhoz fordulva, alábbi felvilágosítást kaptuk: — Ami a villamossági társaság által követelt előleget eied, ha arra a társaságnak a döntőbíróság jogot adott, ellene legális uton észrevételt tenni nem lehet. A társaság méltányosságára, emberies belátására kell tehát hivatkozni, főként a fixfizetésűekkel szemben, akik nincsenek abban a kedvező anyagi helyzetben, hogy a pénzbeszedő által váratlanul prezentált tíz-húszezer koronás nyugtát azonnal kifizesse. Ami a döntőbírósági eljárást és ezzel kapcsolatban az áramdíj megállapítását illeti, a fogyasztók kellő védelmet csakis azon esetben találhatnának, ha a döntőbírósági eljárásról szóló rendeletét a kormány mielőbb revízió alá venné , és pedig vagy úgy, hogy abban a város szak-értőinek ugyanoly arányú szavazat biztosíttatnék, mint a bizottság többi tagjának, vagy pedig akként, hogy a városnak megadatnék a fellebbezési jog a kereskedelmi miniszterhez. A kormányrendelet ilyen irányú revíziója mellett már nem kellene tartani attól a fogyasztóknak, hogy a döntőbíróság elsősorban szakszempontok által vezettettve — ami a villamos- Báginak kedvez! — hozza meg ítéletét. Igaz ugyan, hogy a döntőbíróság tagjai a rendelet értelmében a döntőbíróság elnökének, az elnök pedig a kereskedelmi miniszter előtt esküt teszinem arra, hogy tisztükben lelkiismeretesen és részrehajlás nélkül fognak eljárni, azonban mindnyájan emberek vagyunk ! És mert a döntőbíróság műszaki férfiakból van megszervezve, éppen nem lehet csodálkozni azon, hogy a szakférfiaknál, elsősorban a villamossági üzem, mint technikai vállalat és annak fejlesztése lebeg szem előtt. — így érthető meg az is, hogy a döntőbíróság jelentős beruházási kiadásokat, amiket év pedig nem áll jól neked. Egy vasasnak legyen acélból a szive. (A keresztapám ugyanis vaskereskedő volt.) Most mégis belátó öremmel nézett ránk. — Egy kortyot sem ittam.. Hágó!... nem ép... falat ital nem ment le a torkomon. De mit is gondolsz rólam, konty a villamostársaságnak megtennie, most félév alatt törlesztett le a fogyasztókkal a felemelt áramdíjban! Holott a méltányosság amellett széles hogy több évre elosztva viseljék a fogyasztók s villamos mulasztásának súlyos következményeit!" — A döntőbírósági rendeletet tehát sürgősen meg kell változtatni, mert másként nem remélhető, hogy a fogyasztói érdekek is kellő mérlegelést fognak taláni a villamosáramdíjaknak. A hivatalos köröknek, elsősorban a városnak kellene indokolt felterjesztésben megtenni a kellő lépéseket a kormánynál, felterjesztésének támogatását kérve a többi törvényhatóságoktól is, hogy a döntőbírósági eljárásról szóló rendelet revízió alá legyen véve még ez évben. Ha a Kansz is közbeveti magát a miskolci közalkalmazottak érdekében, biztos remény van arra , hogy a kormány meg fog hajlani a közérdek előtt és revízió alá fogja venni rendeletét, úgyhogy a dűlőbíróságban a fogyasztási érdek is képviselve lesz. — Ha ez be nem következnék, attóltehet tartani, hogy villamossági áramdíjakat a jövőben nem is aranyparitásban, hanem a minden- skori drágaságot meghaladó árban fogják meg fizetni a fogyasztók, ami különösen azon esetben történhet meg, ha a társaság reá jó arra, hogy vagyonának gyors szaporítása és a részvényeinek árfolyamemelése végett is nagy szerep lukratív befektetés a tisztviselői stb. házak építése, aminek több száz milliónyi költségeit a döntőbíróság úgyis bevasalhatná egy évi rövid időn belül a fogyasztókon, azokon a firtire testieken is, akiket szerencsétlen végzetük ide sodort Miskolcra, ahol arra vannak kárhoztatva az emberek, hogy évtizedek mulasztásainak terheit viseljék éppen most, amidőn szűkös megélhetéseükre is alig jut fizetésükből, i * A villamossági rt. üzletvezetősége, a dönté- s bírósági ítéletre hivatkozással, tudvalévően előlegeket követel a fogyasztóktól. A kereskedőknél és iparosoknál az előleg gyakran olyan magasra rúghatja a számla összegét, hogy a cégek képtelettek napi forgótőkéjükből azonnal kifizetni az előregdíjat. A Kereskedelmi és Iparkamara szóvátette ezen kérdést a villamossági rt. üzletvezetőségénél, figyelmükbe ajánlva azt, hogy ma a legtöbb cég nem rendelkezik annyi efiaktív pénzzel hogy azonnal képes lenne kifizetni az áramelőlegdijban követelt többszázezer koronát s igy a fogyasztóknak a számla bemutatása után bizonyos idő engedélyezendő az előleg befizetésére. Meghatódott. Kezet cófolt az anyámnak. Atyám kezét melegen megrázta. Még engem is homlokon csókolt. — Aztán nagyt* céjj, te fia! Kitámolygott a szobából. Még hallottuk, hogy künne kapu hevesen becsapódik mögötte. Talán a szél tette, vagy az irdalát. A kocsija megindult a sáros és feneketlen és koromsötét után... a távoli vasútállomás felé. Az anyám furcsa arcot vágott. — Ez bizony megbolondult! — csipegte