Reggeli Hirlap, 1923. december (32. évfolyam, 273-295. szám)

1923-12-01 / 273. szám

HET­Y­ELI HÍRLAPI Öngyilkos lett, mert kilakoltatták Három éjszaka a szabad ég alatt a lakáshivatal jóvoltából — Két kilakoltatás szomorú követ­kezménye — Mikor a miskolci lakáshivatal humánusan jár el Hírt adott a Reggeli Hírlap arról, hogy a népjóléti miniszter a napokban bizalmasan uta­sította a lakáshivatalok végrehajtó közegeit, hogy télvíz idején, novembertől márciusig, senkit se kényszerítsenek lakása elhagyására, sőt járás­bíróságok kilakoltató végzéseinek végrehajtását is függesszék fel. A bizalmas utasítás felől érdek­­lődtünk Bulyovszky Gusztávnál, a miskolci la­­káshiva­al elnökénél, aki kijelentette, hogy az utasítás Miskolcra mm jött ugyan meg, de a vezetése alatt álló hivatal anélkül is a leghumá­­nusabban fogja kezelni a kérdést és kilakoltatást tavaszig senkin sem fognak végrehajtani. A lakáshivatal elnöke mindössze néhány nap­pal ezelőtt tette ezt a nyilatkozatot, ha ez a néhány nap, úgy lát­szik, elegendő volt arra, hogy az ígéretre rácáfoljon a valóság. Két tra­gikus következményű kilakoltatás történt Miskol­cot­ azóta, hogy a lakáshivatal elnöke ígéretet tett a kilakoltatások felfüggesztésére. Az egyik­­kilakoltatott végső elkeseredésében öngyilkossá­got követett el, a másik pedig családjával együtt harmadik napja ködben, esőben, szélben és hidegben szabad ég alatt tölti éjszakáját. Szurkos Iona 30 éves hadiözvegy, napszá­mos, akinek két kis gyermeke van, esztendők óta egy gazdálkodónál volt alkalmazva. Fizeté­séhez többek közt egy egy szoba konyhából álló lakás is tartozott. A lakás a Szeles­ utca 57. szám alatt van. A szolgálati viszony Szurkos Vona­ta munkaadója közt a mai hónap elején megszűnt. A gazdákodó az asszony helyére új alkalmazottat fogadott fel, akinek szerződés sze­rint szintén lakást kellett adnia. A lakáshivatal­­h­oz fordultak, eredményt azonban nem tudtak elérni. A háztulajdonos végre is megadta a vá­rakozást és a járásbíróságnál keresett jogvédel­met, amely kötelezte is Szurkos Ilonát a lakás elhagyására. Az ügy azóta húzódott. Pénteken délelőtt Szur­kos Ilonának ismét végzést kézbesítettek, amely­ben a lakáshivatal elrendelte, hogy lakását 48 óra alatt ürítse ki, mert ellenkező esetben kény­szeres e­dészei fogják végrehajtani. A szerencsétlen asszony még a délelőtt folya­mán felkereste pártfogóit, de nem tudtak rajta segíteni. Eredménytelen útjáról délbe tért haza és a legnagyobb kétségbeeséssel panaszolta el szomszédainak rettenetes helyzetét. Egy óra táj­ban azután gyermekeit a szomszédokhoz küldöette, ■ő maga pedig bezárkózott szobájába, ahol maró inget ivott. Az öngyilkosságot a szomszédok fe­dezték fel, akik betörték a lakás ajtaját és az asszonyt eszméletlen állapotban találták ágyában fekve. Kezében még akkor is a lakáshivatal vég­zését szorongatta, a mentők 1­úlyos belső sérüléssel az Erzsébet­kórházba szállították. Állapota, orvosai vélemé­nye szerint, életveszélyes. Az asszony két gyer­mekét egy­előre szomszédok vettek gondozás alá. Hasonlóan szomorú a másik eset is. Ennek áldozata Bokor Istvánné, a Búza tér 3. szám alatti ház volt házmestere, akit a lakáshivatal szerdán kilakoltatott és aki azóta is szabadág alatt van 3 tagú családjával együtt. A kilakol­tatás előzménye az, hogy Bokor Istvánné a ház­­mesteri állását felmondta, mire a háztulajdonos új házmestert vett fel a helyére. Ennek is la­kást kellett adni, Bokornó mindent elkövetett, hogy lakáshoz jusson, természetesen eredmény nélkül. Végül is a járásbíróság elrendelte a ki­lakoltatást, amelyet minden tiltakozás ellenére a lakáshivatal szerdán végre is hajtott. A szabad ég alatt ütött tanyáján felkerestük a szerencsétlen családot. A kilátogatott hajlék­talanok agyongyötörtek a hidegtől és nedves november végi időjárástól, kopott, összetöredezett bútordarabok közt töltik a nappalokat és az éj­szakákat, zsámányul dobva min­den gyilkos kórnak. Három fekete félhold 1*1) — REGÉNY — Irta: CSERMELY GYULA Ám a zsebkendő lelet után módosított a ter­vén, de csak annyiban, hogy akcióba lép már mihelyst benyit az a­szony a hallba. Megrémülni, elájulni akkor is fog — a bűn útjára tért asz­szony mind ijedős és kell e sok annak, akinek amúgy is nyugtala­nkodik a szíve ? A három fekete félhold és a csuklya föltétlenül megteszi a hatását, de ha várakozás ellenére nem ájul is el, a pi­lanatnyi megdermedése is elég lesz, hogy ideje legyen elábítani az asszonyt. Elhódítani és bevinni a szobába, azután csókolni azt a be­zárult kis száját, amíg előáll az előre megrendelt alkalmatosság. Jóc­á­m, a fuvaros, a szekérrel. Így képzelte el Santi a dolgoinak folyását, de rémképen jött. Paola Fornac­ari nem ájult el, csak egy kétségbeesett kiáltást hallatott és pil­lanat alatt felism­erve a helyzetet, rettenetesen mellbe lökte a csukást. Hogy időt nyerjen és kiugorjék az ajtón és meneküljön, fus­son, amerre utat lát. Csakhogy erre is gondolt ám Santi. Az ej­ó­nak csak kívül volt kilincse, a belsőt a jóelőre levette, hogy becsapódván az asszony mögött az ajtó, ki ne nyithassa belő­ről, hogy edzözjek. — Camillo, végem van, segíts! — kiáltotta a halálra vár asszony. — Camillo, Camilom, oltalmazz meg! A rá ráugró merénylőt, kit megvaduthatott a­­Camillo kiáltás, háromszor és négyszer is el­lökte, a térdére, a gyomrába is rúgott, de a vé­dekezés nem vezetett sikerre. Santi, mint a vért szagolt vadállat, kifog­y­hatatlan erővel támadott és minden visszavert rohamot új roham ért. — Camillo, Camillom, segíts! — Az enyém leszel, asszony, — volt a vá­lasz. Az enyém leszel, — hörögte Santi — és ha maga a Madonna írta, hogy segítsen. Paola már érezte, hogy elgyengül, de a Ma­donna szóra eszébe jutott a segítség, a mentő­szer. Megmenekül ettől az ördögtől, ki azt írta volt neki, mikor ő ur­a?Azony volt, hogy még találkozik a három fekete félholddal. Találkozott velük, itt vannak , a klastrombe­i ördög is itt van, mégis megmenekül tőle és ha a valóságos ördög ad százs­oros erőt neki, akkor is. Még egy utolsót lökött a merénylőn, olyat, hogy az fájdalmában fel­szisszent, aztán kirán­totta zsebéből a fiolát és mentta belőle a mérget. — Ói, Szűz Mária, szent anyám — nyögte — kegyelmedbe ajánlom telkemet! Magtántorodott, elszédült... az üvegcse ki­esett a kezéből és ő utána esett és végigterült a földön. X. Mazio Santi csak azt látta, hogy a forrón óhajtott ass­zony már nem küzd, csak azt hallotta, hogy hívja a Szüzet és kegyelmébe ajánlja a lelkét. — Igen, — jött ki rekedten a torkából, mint a kiéhes­ített vadállatéból, mhor Dyers hsat lát — lested legyen a Szűzé, de tested az enyém legyen, Paola . .. Leaz is, — hörögte, mert azt hitte, hogy csak elgyengült a küzdelemben, csak elájult és éppen lehajolt, hogy felragadja az se b­­szonyt, mikor belökte va a­ki az ajtót és neki­­ugrott és leteperte és rátérdelt. — Hah, ki vagy, te csuhába bújt sátán? — így tört ki a kérdés a mentőből. — Most r­egkötözlek és átadlak a hóhérnak ! Mazio Santi védekezni próbált, de hiába. Sem akrobata ügyessége, sem izmainak ereje nem használt, mert a bőráncú kámzsa nem engedte, hogy kellőleg kifejtse, így hát tehetetlen­ül ver­gődött, mint a béka és csak hadonászott, csak levegő után kapkodott, a mellére térdepelt sulyának sistta. Paola fája a földön volt, selyemből való, hosszú és elég erős volt, azzal kötözte össze és hogy ártalmatlanná tette a merénylőt, az asszony­hoz fordult, hogy segítse. Feltámasztotta és élesztgette és kérdezte: mi történt, asszonyom, beszéljen... de Hannsteinné csak hö­gött és nem felelt. Fehéres hab látszott a száján. — Hah, megmérgezte, — ordított fal az em­ber és majd megfojtotta naaiveduliságában a merénylőt. — Megmérgezte, segítség, segítség ! C­asani Camillo volt, ki a legkritiku­abb pilla­natban berojtott és ártalmatlanná tette Sántít. Menyasszonyánál ült és tudta is, mi történt vele, nem is, de mikor hatot ü­ött az óra, felriadt és arra hivatkozva, hogy nyitva hagyta a lakását, egy pillanatra bocsánatot kért Halón­ál. (A to­ronyból leesett ember is, ha csak agyon s­em zúzta magát egészen, bizonyos időnek elmúlta utál és retör.) Azért ment haza, hogy sietve eltávolítsa a könyvet, amit jeladás céljából az ablakba tett, vagy ha már magánál találja Hinn- ­ Újabb eredményeket ért el a rendőrség a bombamerényletek ügyében A nyomozás érdekeire való tekintettel újabb adatokat még nem közölnek a nyilvánossággal.­­ A bombamerénylőket átkisérték az ügyészségre A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége telefonon jelenti: Hírt sdtünk arról, hogy az Erzsébetvárosi Demokrata Kör ellen elköveett bombamerénylet aktái eltűntek. A nagy súlyú aktatömeget sem az ügyészségen, sem a rendőrségen nem talál­ják. A rendőrség már több ízben elkérte az ügyészségtől ezeket az aktákat, amelyeket a többi nyomozásnál szoktak felhasználni, így m­inéban is elkérték az aktákat az ügyészségtől, amikor is a Kovács-testvérek ügyében volt reá­juk szükség. Augusztusban visszaszállították az aktákat az ügyészségre, amelyet ott át is vettek. Azóta az erzsébetvárosi merénylet aktái nem kerültek elő. A főkapitányság már számol azzal, hogy az akták véglegesen eltűr­tek és éppen azért a nagyszabású ügy nyomozati adatait újból rekonstruáln­i fogja. Ez a nagy munka értesü­lé­sü­nk szerint 2-3 napot vesz igénybe. Az őrizetbe vett gyanúsított egyéneket egyéb­ként Adorján Géza kivételével pénteken átkísér­tik az ügyészségre. Valószí­ű­, hogy Adorján ellen közigazgatási úton fognak eljárni A bombamerényletekkel gyanúsított egyének kihallgatását tovább folytatják, de a nyiltános­sággal a nyomozás érdekében nem közöltek sem­mit a vallomások részlev­eleiről. Arról értesülünk azonban, hogy a rendőrség előrehaladt a nagy­szabású merényletek kinyomozásánál is. A rend­őrség megtudta azt is, hogy a bombákat hogyan készítették. A srapneleket és a kézigránátokat olyképen alakították át, hogy a kupakot leszed­ték és lakatos műhelyekben acéllapot szereltek reá, amellyel a támadt nyílást befedték. Az acélemezeket átlyukasztották és ezen keresztül vezették a robbanó­anyaghoz a gyújtó zsinórt. Megír­uk azt is, hogy egy úriasszony a csü­­tör­öki nap folyamán terhelő vallomást tett Már­ff­ Józsefre és társaira Egyes lapok azt írták, hogy ez az asszony Fixl Hársfa utcai vendéglős sógornője volt, azonban mint kiderült, nem Fixl sógornőjéről van szó. Az asszonynak Márffyék­­kal való szembesítése pozitív eredménnyel járt és még más terhelő vallomások is hangzottak el a bombavetőkre nézve. Különben úgy látszik, a bombák korszaka még nem ért véget. Pénteken délután ugyanis a Márton utcában a járókelőknek feltűnt egy hat év körüli fiúgyermek, kezében egy gyanús csomaggal. A fiúcska elmondotta, hogy a cso­magot egy férfi adta át neki. Megállapították, hogy a csomagban kézigránát volt. A rendőrség keresi azt az embert, aki a kézigránátot a gyer­meknek eddig ismeretlen céllal átadta. Andrejkát nyugdíjba küldik A péntek esti minisztertanácson, értesülésünk szerint, szóba kerül Andrejka Károly főkapitány helyettes, detektivfőnök ügye. A minisztertanács elhatározta, hogy Andrejkát nyugdíjba küldi Utódjára nézve nem történt döntés, mert a de­­tektivtestületet megreformálni készülnek. A re­form szerint ezután nem lesz detek­ti­vfőnök, csupán a detekivtestület adminisztrációs ügyeit fogja intézni egy központi szerv. Az ellenőrzést az egyes osztályvezetők fogják intézni, ugyan­csak ők rendelkeznek majd az egyes csoportok felett. A bűnügyi detektivcsoport felett a bűn­ügyi osztály veze­tje fog állani, a betörők de­tektivcsopor­ta pedig a betörőosztály vezetőjének a rendelkezésére fog állani. A detektivtestület ilyenformán való átszervezése teljesen német raktára készül. Mint értesülünk, a reformok kapc­slatban vannak a detektívtestüület szaporí­tásával, amelynek létszáma egyébként jelenleg 2650 detektív. Szó van arról is, hogy a külföldi kölcsön folyósítása után fogják a detektívtestü­­­letet megerősíteni. 3. n Mal srombat, 1923 december 1. Pipere és játékáruk legol­csóbban beszerezhetik az AME­­IKAI ÁRUHÁZ­ban

Next