Reggeli Hirlap, 1924. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-01 / 27. szám

REGGELI HÍRLAP 2. oldal „Reálpolitikát kell folytatnunk, nem lehetünk kalandorok .. Betti­én miniszterelnök és Kállay pénzügyminiszter a kő­c­önü­gyrül Az egységes párt csütörtökön este a mi­niszterelnök tiszteletére estélyt rendezett, a­melyen az összes miniszteren és a pártnak­­csaknem minden egyes tagja részt vett. Pekár Gyula üdvözölte a miniszterelnököt, akit a párt tagjai percekig zajosan ünnepel­tek. Bethlen István gróf miniszterelnök emel­kedett ezután szólásra és ezeket mondta: — Sokan ellenvetést hoztak fel a külföldi kölcsönnel szemben, azt mondották, hogy el­mulasztottuk azt az időt, amely alkalmas lett volna arra, hogy saját erőkkel talpra álljunk. Azt mondanák, hogy a termelés fo­kozásával és fejlesztésével, külkereskedel­münkkel és külpolitikánkkal helyreállíthat­tuk volna az országot. Azt is mondották,­­ hogy nem folytattunk olyan külpolitikát, és nem készítettünk elő kellő talajt, amely ak­ciónkat sikerrel koronázta volna. Nem aka­rok e percben hosszas vitába bocsátkozni, de elég rámutatnom arra, hogy a volt pénzügy­­miniszterek és a jelenlegi pénzügyminiszter is, mindent megtettek, hogy saját erőnkből és a nemzet áldozatkészségéből állítsuk talp­ra ezt az országot. Nézzünk szembe csak azokkal az argumentumokkal, amelyeket külpolitikánk terén felhoztak. Itt valóságos szillogizmussal találkozunk. Egyik lapban olvastam, hogy nekünk vagy a kisantant kö­telékét kellett volna szétoszlatnunk, vagy a nagyhatalmakkal való összeköttetést kel­lett volna keresni. Ezek mind kivihetetlen ideák. Nekünk nem lehet feladatunk, hogy vezető szerepet játszunk Európa politikájá­ban. A hivatásunk csak az lehet, hogy alkal­mazkodjunk a körülményekhez, amelyek ránk nézve előnyösek. Alkalmazkodjunk egy politikához, amely érdekeinket a nemzetközi viszonylatokban diadalra juttassa. Azokat a hatalmakat kell megnyerni, akiknek politi­kájuk az, hogy Közép-Európát gazdaságilag talpraállítsák. Reálpolitikát kell folytat­nunk, mert kalandorok nem lehetünk. Ezt az utat kövessük, erre van ma szükség, hogy a parlamentben kivívjuk azt a célt, amely­nek előestélyén állunk. Arra kell töreked­nünk, hogy mint egy ember, tartsunk ki egymás mellett a magyar jövő érdekében. Ezután Berki Gyula üdvözölte Kállay Ti­bor pénzügyminisztert, aki a következőkben válaszol: — A londoni tárgyalások egy kölcsön le­hetőségének előfeltételét teremtették meg. — Azt hiszem, bármilyen kérdés csak ezt a célt fogja szolgálni. A tárgyalásoknál felvetődött a reparáció gondolata. Maga a népszövetség is belátta, hogyha azt akarja, hogy egy nem­zet megerősödve kerüljön ki a mai viszo­nyokból, ahhoz szükséges a reparációk elve­tése. Csontos Imre szólalt fel azután. Beszédében üdvözli a népjóléti minisztert, ki nagy erő­feszítéssel munkálkodott azon, hogy a minisz­terelnök távolléte alatt az ország ügyei a legnagyobb rendben végeztessenek. Vass József népjóléti miniszter megköszö­ni Csontos Imre üdvözletét. Szerénytelenség­nek tartja, hogy felszólaljon, azért, mert Bethlen miniszterelnök, a vezér, már felszó­lalt. Másrészről az indemnitási vita során a vezér már úgyis beszámolt működéséről. A vezér azt mondotta, hogy ne igyunk előre a medve bőrére, ő azt korainak találja, mert olyan külpolitikai eredményeket, amelyeket Bethlen István gróf, még senki sem ért el. Ő tanúja volt annak a nagy küzdelem­nek és vívódásnak, amelyet a vezér véghez vitt. Büszkeség árasztja el a lelkét, hogy a magyar probléma ügyét Európa ügyévé tet­te meg. Titkos román minisztertanács „a nemzeti ipar védelmezésére“ Módosítani akarják a román vámtarifát • Négy-öt milliárd adó katonai célpkra - Új muníció gyárán létesítése Bukarestből jelentik. A román kormány Bratianu miniszterelnök hibáján a minap­­isztertanácson igen fontos s a magyar ke­­nisztertanácsos igen fontos és a magyar ke­reskedelmet és ipart is közelről érintő kérdé­sek kerültek tárgyalásra. Beavatott hely­ről szerzett értesülések szerint a miniszter­tanács a következőket határozta el: 1. Valamennyi gazdasági jellegű törvény­­javaslat a nemzeti ipar védelmének alapján álljon; 2. Minden minisztérium a külföldről való behozatal tekintetében szorítkozzék a legszo­rosabb szükséges dolgokra, csak olyan cik­keket rendelve meg, melyeket az országban előállítani nem lehet; 3. A vámtarifát sürgősen át kell vizsgálni, hogy a nemzeti iparnak e részében is védel­met lehessen nyújtani, különösen pedig a fémipar részesüljön kellő oltalomban. 4. A hadsereg szükségleteinek kielégítésé­re minden intézkedés tétessék meg, fejlesz­­szék azokat az iparágakat, amelyek ma is készítenek felszerelési cikkeket a hadsereg számára; kezdjenek tárgyalásokat az ország­ban levő nagy fémgyárakkal, az olyan mű­helyekben való megrendelések céljából, a­melyek a hadsereg szükségleteire képesek szállításokat eszközölni, a létező arzenálokat fejlesszék, újabbakat létesítsenek s végül, — hogy állítsanak fel sürgősen a repülőgépek előállítására szükséges nagyobbszabású gyár­telepeket. A legérdekesebb kérdés felől nem vitat­koztak, arról tudniillik, hogy e nagyszabású terveket minő pénzforrásokból kívánja a kormány megvalósítani. Arról suttognak,­­­ hogy Bratianu Vintila reménykedik, hogy közelebbről befejezheti a petróleumkérdés­ben folytatott tárgyalásait. Hogyan jutott Szarka Sári vőlegényhez ? — A Reggeli Hírlap eredeti tárcája. — Irta : Csermely Gyula Hát ahhoz bizony csak kerülő után jutott. Erdő mellett nem jó lakni: magyar szólás­mondás ez már rég időktől fogva. Enyelgő népdal első sora is igy hangzik és ismeri ezt széles ez országban ur és paraszt egyaránt. Szarka Gergely atyánkba pedig ezenfelül még tapasztalatból is tudta, hogy nem jó, ha az ember erdő mellett lakik. Messze fönt lakott a hegyen, a községi nagy erdő szélén. Ott volt háza, kertje, minden gaz­dasága és ott élt vele leánya is, a pirosképű­­t is Sári. Jámbor kis történetem ezzel a pirosképű Sá­rival kezdődik, kit valamely meleg tavaszi na­­pu csúnyán megharapott egy kigyó. Nehéz eteg lett persze és istenfélő atyja megfo­gadta, hogy kőrisfából való feszületet állít a szerencsétlenség helyén, ha leánya megmarad és rendesen meggyógyul. Meg is gyógyult szépen és Geregly gazda azt mondta magában, hogy nem jó az Istennek sokáig adós maradni, mert aki az Istennek adós marad, az az ördögnek fizet kamatot. Te­hát elérkezettnek látta az időt, hogy azt a meg­ígért feszületet mennél hamarabb össze is eszkábálja. Kivágott az erdőből egy kőrisfát, szépen ki is faragta és két héttel később már ott emelke­dett a zöldre festett feszület azon a helyen, ahol Sárikát megharapta a kigyó. Hát, szép feszület volt, Szarka Gergely kitett magáért, elismeréssel adózott neki az egész falu. A főtisztelendő úr meg is diósért© és Ger­gely gazda meg volt elégedve, de nagyon. Csakhogy kis hiba esett a kréta körül. Az a hely, ahol Sárit megmarta a kigyó, nem a Szarka Gergely atynákfia birtoka volt, hanem a Mátrai Péteré. Aki lent lakott a völgyben, az Ipoly vize mellett. Nos, ez a Mátrai Péter nem a papot vitte föl másodszor is a hegyre, hogyha már az ő bir­tokán áll a feszület, hát szentelje meg az ő nevében is, hanem fölvitte oda a járásbirót, pert indítván Szarka Gergely és a főtisztelen­dő úr ellen. Hogy helyezzék őt vissza megsér­tett jogaiba, eltávolitva onnan a birtokhábo­­rító keresztfát. Hát, furcsa pör volt ez nagyon, ennél fur­csábbat még nem igen látott magyar királyi bélyeges papiros. A főtisztelendő ar okosan védekezett. Min­den felelősséget Szarka Gergelyre hárított. Ő foglalta el a Mátrai Péter fundusából a szük­séges területet, a feszületet is ő állította fel és az Egyház csak megszentelte. Ámde a megszen­telés télije még korántsem az, amit a jogászok az ő külön nyelvükön animus possidendinek neveznek. Szarka Gergely azonban azt bizonygatta, hogy nem is ő az alperes, hanem maga az Úr­isten. A feszület most már az Istené, tehát őt perelje meg Mátrai Péter gazda, ha kedves neki a lelke üdvössége. De mert a járásbíróság kompetenciája az Is­tenre nem terjed ki, hát egyedül Szarka Ger­gely atyánkfiát marasztalta el. Hogy helyezze vissza Mátrai Pétert az ő birtokába és fizessen perköltséget, sokat. . . . Hová megyen a kárvallott magyar, mi­kor ég a fején a süveg? Ügyvédhez szalad. De ebben a perben az „ü­gyvégy“ úr csak az a bi­zonyos köpönyeg volt, amit eső után kerít elő az ember. Mert Szarka Gergő gazda, mint afféle igazi palóc, csak az ítélet kihirdetése után ment el az ügy­védhez­, hogy segítsen rajta, ha tud. — Nagy az eén bajom, — igy kezdte — hogy reám küldte az Isten ezt a nagy bajt. Een hívő kereszteeny vagyok, tekintetes uram, feszüle­tet aállitottam az Istennek és most azt ia fü­zet az Isten, hogy een füzessek kötseeget! Mit lehet itt tenni? Erre keressen paragrafust a te­kintetes úr. Bizony semmit sem lehetett tenni. De hogy Gergely gazda mégsem hiába jött légyen hozzá az irodába, hát nem a törvénykönyvben, ha­nem valami hirtelen jött ötletre hallgatva, az Evangyéliumban lapozgatott a jogtudós. Van abban bölcs mondás mindenre. Csak keresni kell és talál az ember. Máté könyvében talált egy verset, alkalmatásat ta­pasznalt, a Gergely gazda nagy sebére. A hetedik rész tizenkilencedik versét olvasta fel neki. — Valamely fa nem terem jó gyümöl­csöt, kivágattatik és a tűzre vettetik. — Hogy éertsem ezt, nagy uram? — kérdezi* Gergő gazda, a tudatlan. — Úgy értse ezt, atyámfia, hogy a kend fája háborúságot és port termett maga és a szom­szédja között, tehát az irás szava és a bírói íté­let szerint is eltávolittatik . . . igy van a’. Gergely gazda elment, tökéletesen kielégí­tette ez a magyarázat. De két hét múlva ismét csak az ügyvédi iroda küszöbéhez törölte a csizmája sáros talpát. — No, mi a baj megint, jó ember? Gergely gazda nagyot sóhajtott. Előbb a füle tövét vakargatta, csak azután bökte ki, hogy neki „esete“ vagyon. Eset: ez már nagy baj. Mikor a parasztember ügyet emleget, az meg­ nem komoly dolog. Az csak egyszerű port jelent. De mikor esetek emleget az atyafi, az már több a kettőnél. Otk Péntek, 1924 február 1. Szó van végül még arról, hogy a liberála párti képviselők bizonyos csoportja új adó­nem behozatalát szándékozik kezdeményezni, amely a nemzeti védelem céljaira szolgálna csupán. Ez az adó az összesített adókhoz cser­tett pótadó lenne. A törvényjavaslatot ház szerint, parlamenti tagok készítenék s nyúj­tanák be. Négy-öt milliárdot remélnek ebből és ezt kizárólag a hadsereg céljaira fordíta­nák. Megsemmisítik a debreceni választást Debreczenből jelentik­ Ismeretes, hogy hétfőre tűzte ki a központi választmány a pótválasztást Debreczen harmadik kerületé­ben Nagy Vince és Haendel Vilmos között, ez azonban valószínűleg elmarad, mert vá­ratlanul olyan körülmények jöttek közbe, a­melyek a választás megsemmisítését fogják maguk után vonni. A választási elnök ugyan­is a lezajlott választásnál több súlyos tech­nikai hibát követett el. A központi választ­­mánynál már szóba is kerültek ezek és a leg­rövidebb idő alatt hivatalból fognak ezekké foglalkozni. Ennek valószínűleg az az intéz­kedés lesz a következménye, hogy az alapvá­lasztást megsemmisítik. Hogy a központi vá­lasztmányi intézkedése hétfőig megtörténik­» , az még nem bizonyos. Ha az intézkedés egyelőre elmarad, illetőleg nem érkezik !s Debreczenbe, akkor a pótválasztást megtart­ják, ami nem jelenti azt, hogy az alap vá­lasztást a központi választmány meg se semmisíthesse. Valószínűleg teljesen új vá­lasztást fognak tartani még februárban. ------------mmmmm­­mm hiuullli_______^ Belgrádiban nem hisznek a jugo­szláv úU.sz berátság tartósságában Belga itt:­ jelentik Ismeretes, hogy a fi­mei kérdés körül alakult külpolitikai hely Olaszor. A­szlávi­a között enyu és a líé! • ■ zz'l van ahhoz, hogy állam­közi sz biztosítsa egymás ba­rátságé átságnak mélyebb, tehát szövete. ’ is.ge is van. Érdekes megöl, hogy a belgrád­i utó a legnagyobb tartóz­­kodással V' -ik ennek a baráti viszony­nak kimélyitése kérdésében. Igen jellemző erre a „Tribuna“ ál­lantié cikkezése, de különösen a legutóbb vezető he­lyen irt cikke, amelyben abból az alkalom­ból, hogy az Olaszországgal kötött egyezmé­nyek a ratifikálás előtt állanak, rámutat ar­ra, hogy Olaszország mindennek dacára a ju­goszláv határok mentén építtet stratégiai vasutakat. Figyelmezteti a kormányt és a közvéleményt arra, hogy Olaszország vég­eredményben mégis csak tagja volt a hábo­rút okozó hármasszövetségnek és ezt a tényt különösen a legutóbbi események kapcsán juttatja számtalanszor eszünkbe. Jó lesz ily formán, ha a barátságos viszony kiépítése körül nem feledkezik meg Jugoszlávia a szükséges elővigyázatokról. A cikk nagy feltűnést keltett az olaszba­rát körökben.

Next