Reggeli Hirlap, 1924. május (33. évfolyam, 100-124. szám)

1924-05-01 / 100. szám

Csütörtök, 1164 .tájsul 1. 3. oldal. Az abaúji közigazgatás szembehelyezkedett a miskolci lakásügyi miniszteri biztossággal Törvény és rendelet ellenére kilakoltatnak egy volt községi jegyzőt A miniszteri biztosság eredménytelenül tiltakozott 3 ügy foglalkoztatja a lakásügyi miniszteri biztosságot, amelynek hatásköre tudja ra arra, sőt tegnap óta, az egri kerületire is, miután a népjóléti miniszter az egri miniszteri biztosságot 11 megszüntette. Olyan esetről van szó, amely bizonyára foglalkoztatni fogja úgy Vass József népjóléti minisztert, paint Rakovszky Iván belügyminisztert is. Puttnoki Nagy József felsőmérai nyugalmazott községi jegyző 1911 óta lakik jelenlegi lakásában, amelyet a jogi képviselője által felmutatott oktatotti bizonylátok szerint nem a község részére, hanem a saját nevében bérelt. Ebben az évben nyugalomba vonult Putnoki Nagy József és helyébe Dala Gusztávot választották meg jegyzőnek. Az uj jegyzőnek nincs lakása Fellsőmérán és ezért Szepessy Zoltán encsi főszolgabíró szolgálatig lakásnak minősítette Putnoki Nagy József lakását és felszólította a nyugalmazott jegyzőt, hogy adja azt át. A főszolgabírói határozatot helybenhagyta Szentimrey Pál alispán is és tudtára adták a nyugalmazott jegyzőnek, hogy május hó 1-én elell hagynia lakását, különben végrehajtják a határozatot. Ez az alispán által is jóváhagyott határozat azonban teljesen törvény és rendelet ellenes. Putnoki Nagy József lakásügyében a főszolgabíróság ugyanis nem mint közigazgatási hatóság volt jogosult eljárni, hanem mint lakásügyi hatóság és így határozata ellen joggal élhetett panasszal a lakásügyi miniszteri biztossághoz a nyugalmazott jegyző. A főszolgabiró azonban azzal utasította vissza a panaszt, hogy végrehajtás elrendelése ellen nincs panasznak helye. Ebben igaza van az encsi járás főszol- gabirájának, mert a lakásrendelet 82-ik szaka-sza csakugyan úgy rendelkezik, hogy a lakás- ügyi hatóság által elrendelt végrehajtás ellen nincs panasznak helye. Csakhogy úgy áll a dolog, hogy a lakásügyi hatóság alatt a lakásügyi miniszteri biztosság is értendő, ennek jogerős határozata nélkül tehát sem a főszolgabíró úr, sem az alispán úr kilakoltatást nem rendelhetnek el. A nyugalmazott jegyző jogi képviselője bejelentette a kínos esetet a miskolci Lakásügyi miniszteri biztosságnak. És most következik a dolog fejtőző része. A miniszteri biztosság a kérdés érdembeni elintézéséig sürgősen felfüggesztette a főszolgabírói határozat végrehajtását, mint törvény és rendeletellenest. Azt hilletné erre mindenki, hogy a n enosii főszolgabíró deférált ennek az illetékes helyről jötte utasításinak. De nem így történt. A nyugalmazott jegyző jogi képviselője ma izgatottan jelentkezett ismét a miniszteri biztosságnál és értesítette Bakó Lajos helyettes miniszteri biztost, hogy Szepessy encsi főszolgabíró a leirat ellenére is ragaszkodik álláspontjához. Előadása szerint ezután Bakó Lajos nyomban érintkezésbe lépett dr. Soldon Béla főispán, miniszteri biztossal és a vele folytatott tanácskozó. S na mély sóhajjal: bár csak az övié lenne, így ment ez néhány hónapig. Dodiból már egy minden tekintetben úri viselkedésű fiucska formálódott ki s ő is kimondhatatlan szeretettel, ragaszkodással igyekezett jótevőjének meghálálni az otthont, a szeretetet. Ekkor!. . .egy este Dodit egyedül hagyta a hölgy, elment bu- Csucsók, dédelgetés nélkül. A komorna vetkőztette le, fektette ágyba, de Dodi mégsem bírt elaludni. Hiányzott már nagyon az eddig élvezett dédelgetés, az a hol fellobanó melegség,,hol kissé futólagosan odalehelt anyáskodó csók, mely minden este kijárt lefekvés előtt. Nagyon sokat vergődött, sóhajtozott, míg végre megkönyörült rajta az álom. Vagy talán jobb lett volna meg sem érnie a következő reggelt, amikor pártfogója egy átpezsgőzött és unott gyűröttségével az arcán, hazajött, s Dodi hálószobája küszöbén megállva, odahívta a komornál. — A kicsikének pedig reggeli után ki kell tidnia az utat, Leona, — szólott oda félvállról, — meguntam már nagyon a gyermek csacsogását s apropos, a barátom is bosszant jóideje hogy óvónővé lettem. Sajnállak, kis barátom, — fordult oda a hangos beszédre ágyában felülő Dodihoz, — de el kell téged küldetnem a házamból. Baj, hogy ismét az utcára kerülsz, de választanom kellett közted és a barátom között s én bizony őt választottam, kicsikém. Szervusz! — intett mégegyszer s azzal már ki suhant az ajtón. Dodi kiáltani akart valamit, de hang nem jött ki a torkán. Csak hörgött, mint egy eltaposott szegény kis állat ... az a néhány, könynyedén odavetett lelketlen szó a szívéig hatott. Megértette, hogy kilökték, mint egy elviselt ruhadarabot a szemétre, nem kell már többé. A jószívű komorna ott siránkozott felette és kéztördelve bizonyítgatta, hogy ő nem oka semminek, ő is csak eszköz az úrnője szeszélyes késséi között . . . Dodi nem is hallotta talán. — Csek bólongatott, megtörve, meggörnyedve bánatában, mint egy gyermek alakban járó aggasután telefonon hívta fel az encsi járás főszolgabíráját. Bakó Lajos erélyes hangon szólította fel a főszolgabírót a végrehajtási eljárás felfüggesztésére és figyelmeztette ellenszegülésének következményeire. A válasz ennek dacára meglepő volt: Szepessy Zoltán ugyanis lejelentette, hogy ő Szanitimrey Pál abaújvármegyei alispán által is jóváhagyott határozat alapján jár el és nem hajlandó elhatározásától eltérni. adott tényállás valódiságáról, felkerestük Bakó Lajos miniszteri biztos-helyettest, aki a következőket mondotta: — Legnagyobb sajnálatomra, meg kell erősítenem ezt a tényállást, úgy áll tehát a dolog, ahogy azt Putnoki Nagy József megbízottja előadta. Az abaúji közigazgatás érthetetlenül szembe mer helyezkedni a kormány rendeleteivel. Szembe helyezkedik ismételt felhívás és figyelmeztetés dacára is az erre illetékes felsőbb hatóság utasításaival. H Hogy milyen folyományai lesznek ennek a kínos ügynek, azt nem tudhatjuk. Csupán egyet tudunk, azt, hogy május hó elsején egy öreg, érdemekben gazdag jegyzőt hajléktalanná tesznek törvény és rendelet ellenére, így informáltak bennünket az érdekeltek. — Hogy meggyőződést szerezzünk az általuk elő- REGGELI HÍRLAP A Városház téren állít szobrot Miskolc a hősök emlékének A hősök temetőjében csalodokkal jelölik meg a sírokat A város egész társadalma résztvesz a kegyeletes áldozatban Sándor dí.zott meg, a kormány nyolcmillió Szerdán délutánra Hodobay polgármester a gazdasági és társadalmi érdekképviseletek vezetőit értekezletre hívta össze abból a célból, hogy tervezetet dolgozzanak ki a hősök temetőjében nyugvó névtelen hősök sírjának megjelölésére. Az értekezleten megjelentek Bulyovszky Gusztáv, a népgondozó veztője, a miskolci orvosegyesület képviseletében Szabó Ármin dr. tiszti főorvos, az ügyvédi kamara részéről Forgács Dezső dr., a Kereskedelmi Testület és a Kereskedők és Gazdák Körének képviseletében Ferenczi Károly, a gyógyszerészegyesület részéről Rácz Görgy dr., az Iparkamara részéről Wittich Andor, az Ipartestület részéről Huska Vilmos, a gazdák képviseletében Szatmáry István." Az értekezlet előtt Hodobay Sándor dr. polgármester ismertette, hogy a hősök temetőjében több, mint háromezer hős nyugszik, sírjuk mindezideig jeltelenül állt. A város és a társadalom kötelessége, hogy azok emlékét, akik a világháborúban életüket áldozták fel a haza üdvéért, az ország boldogulásáért, a kegyelet emlékkel örökítse meg és ajánlja a tiszteletébe a mai s a következő generációnak. Az értekezlet hivatott arra, hogy megfelelő áldozatkészséggel segítse elő a magasztos cél megvalósulását. Ezután a népgondozó hivatal vezetője előadta a népjóléti minisztériumban a hősök temetőjében levő jeltelen sírok megjelölésére kidolgozott javaslatot. A miskolci hősök temetőjében 3 ezer 500 katona nyugszik jeltelen sirhantok alatt. A sírokat parcellák osztják negyvenöt részre. A kegyeletes megemlékezés leggyakorlatiasabb módja a nehéz gazdasági viszonyok között az lenne, ha minden ilyen par- ,cellában egy-egy obeliszket állítanának fel s ezekre írnák a hős katonák neveit. Egy egy ilyen obeliszk beszerzési és előállítási költsége egymillió 700 ezer koronába kerül. A város annak idején ötmillió koronát szava- ■ tyán. Egy gondolat élt csupán benne, a tádatosabb egy fejletlen gyermeki testben elmúlás gondolata. Megleste, mikor hagyja már magába a komorna s ekkor sebtiben magára kapkodta a ruháit s leszökött az oldallépcsőn az utcára. Zugó fejében úgy ném lett, mintha a kapuhoz leérve, utána kiáltottak volna, de nem hallgatott ő már senkire, semmire, csak rohan lélek- szelfogytáig előre, a Duna felé. A gyors, futástól egészen elakadt a lélekzete, mire ott volt a célnál: az eskütéri hídfőnél. Jobbra-balra, előtte-megette csillogó autók, fogatok röpítették az élet tülekedőit, vidáman csevegő hölgyek, urak siettek el mellette s némelyiknek fel is tűnt talán az izgatottan viselkedő, szépen öltözött kisfiú. Kétszer is végigment a hídon, le-le nézett a méltóságteljesen hömpölygő folyamra s mindannyiszor visszakapta a fejét Hiába, nehéz volt még igy is . . . megtört szívvel eldobni az életet . . . amikor körülötte minden az életért tülekedik lármás, ezerhangú forgatagban. Lement a hídról s felkapaszkodott a Gallért oldalába. Ott kuporgott étlen-szomjan, mig csak le nem szállott az este. Tegnap még oly szép volt ez az esteledés, a lámpafény, ma pedig olyan már, mint a ravatal gyertyája . . . az elmúlást hirdeti az ő számára. Egy imádság jutott az eszébe. Talán még akkor tanulta, amikor kicsikorában a jó nagyanyó fogta össze kezeit az esteli imára . . . azt rebegte most utoljára el-elcsukló szájjal. Már nem sírt, nem félt többé. Eddig még soha nem érzett erős megnyugvás költözött a kihűlni készülő kicsiny szívbe s mint egy halálba induló katona, összeharapott foggal fordult vissza újra a hídnak. Aj közepén megállott, szétnézett s pillanatok alatt, mire egy odaugró rendőr elkaphatta volna . . . lezuhant a mélységbe. Fel sem vetették többé a habok. Az öreg Duna jó titoktartó s örökös ágyat vet annak, akit azon a földön már mindenki elhagyott koronát adott, a gyűjtés kétmillió koronát eredményezett a célnak és igy az emlékoszlopok felállításának költségeire 15 millió korona áll a népgondozó hivatal rendelkezésére. A még hiányzó összeget a társadalom különböző rétegeinek kell áldozatos és hazafias készséggel összehozni. Önkéntes felajánlásokra kérte fel a megjelenteket. Bulyovszky Gusztáv kijelentette, hogy nem tartja helyesnek a hősök sírjának ily módon való megjelölését. Miskolc tekintélye és a hősök dicsősége követeli, hogy méltóbb emléket állítsanak a névtelen katonáknak. Helyesebb volna, ha a város a hősök temetőjének közepén díszes szarkofágot emelne és ebbe egy névtelen katona porhüvelyét helyezné vallásos szertartások és hazafias ünnepség között örök nyugalomra. A szarkofág megépítésére a legnagyobb költséget sem kell sajnálni. Hodobay Sándor dr. polgármester válaszolva a felszólalásra, előadta, hogy a város vezetősége annak idején minden névtelen sírt emlékkel akart megjelölni. Ezt a tervet, bármennyire is megérdemelné a hősök emléke, a rossz pénzügyi viszonyok miatt nem lehet megvalósítani. Ezért vetették fel a könynyebben kivihető, kevesebb költséggel járó, a célnak megfelelő tervet. Egyébként a város a hősök iránt érzett hódolatával monumentálisabb módon is meg fogja örökíteni a világháborúban elesettek emlékét. A Városház-térnek abból a részéből,, ahol a négyeslámpa áll, a kövezési munkálatok során parkot alakítanak és ennek közepére kerül majd a hősök szobra. Ez hatalmas s teljesen művészi kivitelű bronzszobor lesz, előállítási költsége előreláthatólag 50—60 millió koronába fog kerülni. A törvényhatósági bizottság a hősök szobrának felállítását már el is határozta, a mérnöki hivatal most dolgozik a versenytárgyalási feltételeken. legir-j A polgármester felvilágosításai után az tv az érdekképviseletek vezetői legnagyobb készséggel ajánlották fel támogatásukat a hősök obeliszkjének felállítására, így remélhető, hogy a nyár elejére legalább 15—20 emlékoszlopot állíthatnak fel a hősök tejde tőjében. Rácz György dr. felajánlotta még a sportegyesületek "támogatását. A miskolci futballcsapatok pünkösd vasárnapján közös mérkőzést tartanak, amelynek jövedelmét, előreláthatólag 8—10 millió koronát, felajánlotta a magasztos cél közelebbi megvalósítására. A többi érdekképviseletek kiküldötteit, akik a szerdai értekezleten nem jelentek meg, más alkalommal hívja össze a polgármester. A nemzeti kisebbségi központ terve A Reggeli Hírlap bécsi szerkesztősége jelenti: Távirati jelentés már beszámolt arról, hogy a római nemzetközi szociológiai konferencia határozatot fogadott el, amelyben a Népszövetséget egy, a nemzeti kisebbségek helyzetét ellenőrző központ létesíésére hívja fel Bécs székhellyel. A konferencia egyik részvevőjétől a Reggeli Hírlap bécsi szerkesztősége következő nyilatkozatát kapta.:v A római kongresszus azért kívánja a központ Bécsben való létesítését, mivel az osztrák főváros közel van mindazokhoz a dimamenti államokhoz, amelyekben nemzetközi kisebbségek laknak. A bécsi központnak az lenne a feladata, hogy adatokat gyűjtsön a Népszövetség számára és egyúttal annak megbízásából ellenőrizze a kisebbségek helyzetét. Ha úgy találja, hogy valamelyik ország kormánya nem respektálja a kisebbségek szabadságjogait, úgy, mint a Népszövetség illetékes szerve azonnal felelősségre vonhatná az illető kormányt. " "■*■ -■---j "