Reggeli Hirlap, 1924. június (33. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-01 / 125. szám

REGGELI HIRLAP 2. oldal, Vasárnap, 1924 június 1. Vámbéry Rusztem önmagáról A Cobden­ Szövetség miskolci fiókjának ün­nepi gyűlése alkalmából Miskolcra jött tudva­lévően Vámbéry Rusztem is. A Reggeli Hírlap munkatársa felkereste a ma élő legnagyobb magyar kriminológust és megkérte, hogy mondjon el egyet-mást önma­gáról, életéről és munkásságáról. A­­nagy nevű jogtudós a következőkben foglalta össze mon­danivalóját: — ötvenkét esztendős vagyok. Valamikor fi­lológusnak készültem, mire az apám azt mon­dotta, hogy inkább utcaseprő legyek, így lettem ,aztán jogász. Minthogy Luther azt mondotta: „Ein Jurist nichts ist, denn ein Jurist ist ein ar­mes Ding“, érdeklődésem ott kezdődött a jog iránt, ahol a jog véget ért, tudniillik a szocioló­giánál. Fiatal koromban optimista voltam s feltételeztem naivul, hogy az emberek általában jók. Mikor azonban érdeklődtem, hogy van­nak-e közöttük mások is, rájöttem, hogy akad­nak köztük rosszak is, ez volt­ az oka, hogy kri­minológus lettem. Ma is azzal foglalkoznék, ha nem lettek volna rossz emberek, akik ebben megakadályoztak. Minthogy pedig a világtör­ténelem legnagyobb rablásának egyik szeren­csétlen áldozata lettem, tudniillik földhitel zá­logleveleimet kegyes volt a kormány a jelen­legi papírkoronákban visszafizetni, kénytelen voltam kenyérkereset után­ nézni és í­gy lettem ügyvéd. Sajnos, azonban gazdasági helyzetünk azt a tapasztalatot ébresztette bennem, hogy az ügyvédi pálya sem keresett foglalkozás. „Mit tart a professzor úr a könyveiről?“ — A „Házasság védelme a büntető­jogban“ című könyvemben a házasságtöréssel foglalko­zom. „Kellemes, vagy kellemetlen téma ez?“ — Akkor, amidőn a könyvet irtam­, fiatal há­zas voltam, nagyon komolyan vettem a témát. Ma már belátom, hogy nem volt érdemes róla •485 oldalt ir­ni. „A büntetőjog és az etika clmű könyve mivel foglalkozik?“ — Azzal­­a határvonallal, amely a bűnösséget az erkölcstől elválasztja. „M­ilyen könyveket irt még professzor úr?“ — A büntető­jog tankönyvét. A bűnvádi per­­rendtartás tankönyvét, azonkívül még vagy négy monográfiát. „Foglalkozik-e politikával?“ — Soha életemben. Most se én mentem a po­litikához, hanem a politika jött szükségszerű­­leg hozzám, mert aki ma Magyarországon kul­túrát, tudományt akar művelni, annak előbb meg kell teremtenie a hozzávaló országot. Ha nem i­s vagyunk történelmi material­isták, az­ért sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy a megfelelő gazdasági állapot, társadalmi szer­vezettség és politikai konszolidáltság nélkül az egész szellemi kultúra csak légvárakból áll. Javaslat a vámjog szabályozásáról A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága elé má­jus 28-ikán a pénzügyminiszter újabb vámtör­vényjavaslatot nyújtott be. Az új törvényjavas­lat a vámjog szabályozásával foglalkozik és nem tévesztendő össze a jelenleg nemzetgyűlés előtt fekvő vámtarifa törvényjavaslattal. Ez utóbbi gazdaságpolitikai munka, míg a vám­jogi törvényjavaslat a vámkezelés formalitásá­nak jogi szabályait tartalmazza és a vámjognak állandóságra szánt kodifikálása­ lett, napról-napra több emeletet kellett hiába megjárnia, mind nehezebb lett sorsa, terhe, míg egy kedvező alkalommal Szekó Ternő ,ugyancsak elveszítette egyik lábszárát és a közös sors és közös láb következtében az énekesnő feleségül ment a hamiskártyáshoz. Délelőtt aludt a férfiú, a láb tehát az asszonnyal járt a háttérre vásárolni, még egyéb haszontalanságokat lebonyolítani. — Unalmas volt ez az élet, mint akár a kövér, álmos kutyák élete, amelyek öreg asszonyok szolgálatában állanak. De délután felkelt Szekó Ternő, borotvál­kozni, köhögni, szitkozódni kezdett és a mű­­láb szívesen hordta a mosdóvizet, az ebéd­hez való sört a Sebestyén-térről, a virágot a gomblyukba, mert tudta, hogy nemsokára lecsatolja őt az asszony, hogy átadja fér­jének. Székó Ternőt sohasem vitte haszontalan helyekre a lába, amint öreg kocsisok se jár­nak éjnek idején máshová, csak a kivilágí­tott, vidám házak elé, pedig másfelé is meg­kereshetnék a kenyerüket. Szekó Ternóval járt a műláb a Zrínyi kávéházba, ahol a legtréfásabb emberek ütögették meg a te­nyerükkel : Hogy van az öreg csont ? Kár­tyaasztalok alatt temérdek időt töltött az öreg láb, de itt sem volt unalmas az élet. Az örökös pénzcsörgés, remény és szomorú­ság, öröm és bánat, amelyek az ilyen asz­talok környékén örökké ébren vannak, el­jutottak az asztal alá is. Sok lábbal meg­ismerkedett a műláb az asztal alatt, amely lábak, amig gazdájukra várakozni kellett, az asztal alatt elmondogatták élettörténetü­ket. — Voltak itt öreg, kimustrált lábak. A jugoszláv parlamenti ellenzéki pártok egymásután tiltakoznak Pasics kormányra­­jutása ellen. A proklamációk során szomba­ton jelent meg a szlovén néppárt kiáltvá­nya. Az összes kiáltványok közül ez a leg­élesebb hangú. A párt megállapítja, hogy a szlovének és horvátok egy országban egye­sültek a szerbekkel azzal a gondolattal, hogy az új államban az összemberi jogokat és ja­vakat élvezni fogják. Egyesültek továbbá azzal a gondolattal is, hogy az új államban az individualisztikus lehetőségeket, mint ön­célú és szabad nép fel fogják használni. En­nek bizonyítására mindent megtettek és en­nek az igazolására jött létre a korfui dek­laráció is, amelyet Sándor király az akkori régens is szankcionált. Ezt, az egyezményt Pastes nem tart­otta be. A szkupstinában legutóbb lefolyt eseményeket a kiáltvány fáradalmi csínynek nevezi. A Belgrádban folyó magyar-jugoszláv gaz­dasági tárgyalások kedvezően haladnak elő­re. A postai egyezménybizottság kölcsönös megegyezéssel befejezte munkálatait, ép ugye a pénzügyi bizottság is, kivéve azokat a pénzügyi kérdéseket, amelyeket a pénzügyi albizottságnak adott át elintézés végett. A bírói jogsegélyre vonatkozólag merült fel egypár vitás pont. Miután Wodianer báró amelyek akkor sem mozdultak meg, amikor öklök döngették az asztalt, veszekedéssel volt tele a földfeletti világ. Csak jó vacso­rát, utána pihenést, reggel tükörfürdőt óhaj­tottak ezek a szenvedélytelen lábak, amint az öreg is megelégszik az ablakkal. Viszont más lábak léhán, ostobán, szinte beteges vá­gyódással gondoltak az éjjeli táncra, a nők után való járkálásra, a lenge, könnyű lép­tekre, amelyeket megtehetnek, ha gazdájuk­nak odafent az asztalon kedvez a szerencse. „Holnap új cipőt kapunk,“ — mondták, amikor a tallérok csörögtek a magasban. Szőkó Ternő egy napon mindenét elveszí­tette, mint egy kucséber, aki üres kosárral ül a sarokban. Tréfás, vidéki úr kurjango­­gatott az asztal felett. „Játszunk a műlá­badban egy parti kártyást!“ indítványozta a jókedvű idegen Szőkó Ternő lecsatolta a műlábat az asztal alatt és a láb ekkor látta meg a zöld posztót, a makkászt és a sápadt arcokat, amelyek az asztalt körülveszik. Megismerkedett kezekkel, amelyek görcsösen, remegve jártak-keltek begörbített újakkal és reszkedő körmükkel. A láb ott feküdt az asztalon, mezítelenül, szemérmetlenül, mint egy darab hús a mé­szárosnál. A kártyák futamod­tak, csattogtak, összeütköztek, barátkoztak körülötte. Jöttek - mentek a különböző figurák, a vidéki úr keze nevetett, Székó Ternóé vonaglott. Végül is a műláb a falusi ember oldalára került. „Hazaviszem a falumba és Sánta Lajnak ajándékozom“­ — szólt az idegen. Székó Ternó egy kimustrált billiárdbotra támaszkodva ment haza és története befe­jeződött. VILÁ­GESEMÉNYEK Június 1-én lemond a Poincare-kormány A Poincare-kormány tagjai vasárnap dél­előtt fél 11 órakor megjelennek az Elyséeben és átnyújtják az elnöknek lemondási okmá­nyukat. Millerand elnök a távozó kabinetet valószínűleg fel fogja kérni az ügyek további vezetésére, amíg az új kormány*" meg népi alakul. Ha előreláthatóan akadály nem jön közbe, az új kormány június 10-én bemutat­­kozhatik a kamarának. Most már bi­­nyos, hogy az új kormányt Hernet alakítja meg. Szó van arról is, hogy Alillerand köztár­sasági elnök a baloldali pártok kívánságára lemond. Herriot a radikálisok gyűlésén saj­nálkozását fejezte ki afelett, hogy az elnök ellen erős hadjáratot indítottak a baloldali lapok. Helytelenítette, hogy tőle azt követe­lik, hogy ne fogadja el Millerand kezéből a miniszterelnöki kinevezést. Majd határozot­tan állást foglalt az elnök személye mellett és kijelentette, hogy nem fordulhat az alkot­mány megsértése nélkül Millerand személye ellen, különösen akkor, ha elfogadja az elnök kezéből a kormány megalakításáról szóló megbízást. A leendő miniszterelnök kijelentései dacá­ra azonban mégis előfordulhat, hogy a bal­oldali blokk vasárnapi kongresszusából fel­szólítja az elnököt állásáról való lemondásra. Ebben az esetben módosulna a pártnak a kormány megalakítására vonatkozó eddigi határozata is. A szlovének tiltakozása a Pasics-kormány ellen magyar követ ezen pontokra nézve nem tu­dott megegyezésre jutni, elutazott Budapest­re, hogy a kormánytól instrukciókat kérjen. Wodianer kedden tér vissza Belgrádba és értesülésünk szerint, az összes vitás pontok kérdésében létrejön a megegyezés. Benes bécsi tárgyalásai Benes cseh külügyminiszter szombaton Bécsben járt. Látogatást tett Seipel osztrák kancellárnál, aki Grünberger külügyminisz­terrel együtt fogadta őt. Az államférfiak között hosszas tanácskozás volt, amely főleg politikai kérdésekre vonatkozott. Megvitat­ták a tanácskozás során Benes részéről Olasz­országgal kötött egyezmény szövegét is.­­ Megbeszélés tárgyát alkotta még a nemzetek tanácsának küszöbön álló értekezlete is, a­melyben tudvalevőleg Benes mint elnök fog szerepelni. A cseh külügyminiszter a kora délutáni órákban utazott vissza Prágába. Japán és az amerikai bevándorlási törvény A japán sajtó élénken foglalkozik a was­hingtoni törvényhozás­ intézkedésével, amely a japán bevándorlók elé áthághatatlan tilalmat állít. A tokiói kormány elhatározta, hogy az amerik­ai törvény ellen óvással fog élni, mert a japán-amerikai szerződés megszegését látják benne. Egyben fel fogja hívni Hanihara főkon­zult, hogy hagyja el állomáshelyét. A japán lapok az elkeseredés hangján innak a törvény­ről. A Nichi-Nichi című lap azt írja, hogy abban az esetben, ha a javaslatot Coolidge el­nök aláírja, a barátságos viszony lehetetlenné van téve az Egyesült­ Államokkal. Mi nem sze­retjük a háborút — írja tovább a lap — azon­ban a tisztességér­zet kényszeríteni fog minket arra, hogy a nekünk dobott keztyüt fölvegyük. vtviviravim Tinón A nemzetgyűlés igazságügyi bizottsága tovább tárgyalja a büntetőnovellát A nemzetgyűlés igazságügyi bizottsága Platthy György elnöklésével szombat délelőtt folytatta a büntetőnovella tárgyalását. Elsőnek Rupert Rezső szólalt fel és kifogá­solta a 8. szakaszt, amely a következőképen hangzik. Aki sajtó útján vagy egyébként nyil­vánosan, vagy nagyobb számú, bár nem együtt­levő személy előtt bűntett vagy vétség elköve­tésére egyenesen felhív, vagy izgat, ha a bűn­tett vagy vétség elkövettetett, a­int felbujtó büntetendő. Ha pedig a felhívás vagy izgatás eredménytelen marad, amennyiben a törvény külön rendelkezései alá nem esik, két évig ter­jedhető államfogház­­és 20 millióig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.­­ Rupert kifogá­solta az egész szakaszt, amely alkalmas arra, hogy politikailag üldözőbe lehessen fogni egye­seiket, akikről az izgatás vétségét vagy bűntet­tét önkény nem állapítja meg a feljelentés. Farkas Tibor jelezte, hogy ő ugyan a sajtó­szakaszra nézve súlyos kritikát kíván majd el­mondani, de a 8. szakasznak a szükségszerűsé­gét maga is megállapítja. Benedek János nagyon sajnálatosnak tartja, hogy a sajtószak­aszokat a büntető novellába beleillesztették. Ha a kormány ezt a szakaszt úgy hajtaná végre, mint ahogy politikai tekin­tet nélkül végrehajtható volna, akkor elfogad­ná. A maga részéről azonban azt tapasztalja, hogy az utóbbi esztendőkben a sajtó útján vagy nyilvánosan elkövetett izgatásokat nem torol­ták meg. Pakots József, mivel nem tagja az igazság­ügyi bizottságnak, külön engedélyt kér indí­t­­ványtételre és azt indítványozta, hogy a nyol­cadik szakasz töröltessék a novellából. Egyéb­ként általánosságban azt kéri, hogy a sajtósza­kaszokat vegyék ki a novellából és a kormány új sajtótervezettel jöjjön, amely tervezetet a jogászi és sajtóérdekeltség előzetes tárgyalása alá bocsássanak. Elnök figyelmezteti Pakotsot, hogy ilyen in­dítványt már elutasított a bizottság és nem en­gedi meg, hogy a nyolcadik szakasz indokolá­sán tart menve, foglalkozzék a felszólaló a ja­vaslattal. Horváth Zoltán módosítást ajánl a szakasz­hoz. Mástör József feltétlenül szükségesnek tartja a szakaszt a maga egész terjedelmében való el­fogadására. Hajós Kálmán szintén a szakasz megtartása mellett nyilatkozott. Rassa­y Károly feltétlenül kéri a minisztertől, hogy az egész szakaszt vegyék ki a novellából. A szakaszt a bizottság végül eredeti szöveg­ben fogadta el. Ezután a sztrájkról szóló sza­kaszt tárgyalták. Farkas Tibor indítványozza, hogy a szóval való bántalmazásról szóló intézkedést vegy­ék ki a novellából. Farkas István, Rassay Ká­roly és Szakács Jó­zsefi is felszólalnak. A bizottság a novella tárgyalását, kedden dél­után folytatja.

Next