Reggeli Hirlap, 1924. július (33. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-01 / 148. szám

XXXIII. évfolyam, 148 sz., Miskolc, 1924 júlis hó 1., kedd Az exlex osztálysorsjáték és a demokrácia írta: Pályi Ede dr. Ma már az idegen utazók az­t hihetnék, hogy az ex­lex a magyar alkotmány integráns részt­. Hogyne, mikor a költségvetés elfogadására még rendelkezésünkre állott egy nyolcórás ülésemet­, mega­kadál­yozhatta volna az exlexnek júliu elsején való bekövetkezését, de a nemzetgyűlés szombaton elhatározta, hogy ezt nem tartja meg. A magyar nemzetgyűlésen egyetlen hang sem emelkedett fel ez ellen, ami az idegen usa­zó előtt az exLextet a magyar alkotmányosság természetszerű háziberendezésének tüntethette fel. Valamikor ez másként volt. 1897. év decem­ber végén már látható­­ volt, hogy az ellenzéki obstrukciója Bánffyval szemben költségvetési exlexbe viszi az országot. Helyzetünk fölött­i el­mélkedés támadt, hogy mi lesz január elsején. Nem dől-e össze az égboltozat? Lyuk támad-e Magyarország helyén? Ilyenek volta­k a problé­mák. Mindenkinek volt valamilyen problémája. Én például pénzt küldöttem a berlini Habig-ka­­lapos cégnek és rendeltem nála egy kalapot ab­ból a célból, hogyha az január elsején megér­kezik és vámot kérnek tőlem, akkor tiltakozni­­fogok ez ellen, mert exlex idején nincs joga a kormánynak vámot szedni.. Nevetne Marx, ha olvasni tudná a mostani el­beszélésemet, hogy miből keletkezett az 1898. ja­nuár elsején az első magyar exlex veszélye. — Sorsdöntőnek tartották akkor ennek a helyzet­nek a beálltát, de a marxi skolasztikusok se tudnák belemagyarázni ebbe a politikai vetélke­dések helyzetébe a történelmet. A helyzet histó­riája a következő volt: 1896-ban báró Bánffy Dezső választást csinált. Akkor horribilis­ szá­mokról beszéltek, hogy mibe került a választás. Hatmillió forintot emlegettek. A választás után a többséghez jutott Bánffy első törvényjavasla­tát az osztálysorsjátékról nyújtotta be. Én ak­kor a Pesti Napló munkatársa voltam. A Pesti Napló Holzspach Weisenbacher építő­cég tulaj­dona volt. Ez a cég építette a budai királyi pa­lotát. Akkor ez jó üzlet lehetett, mert a cég megvette a Pesti Naplót, hogy báró Bánffy De­zső politikáját támogassa benne. Az én időmben Naményi Ambrus volt a főszerkesztő, aki mint képviselő a pénzügyi bizottság tagja volt és re­ferense az osztálysorsjáték törvényjavaslat­nak. Neményi Ambrus kiadta az osztály­­­rs já­ték prospektusát, ezt reklámcédulakén­t osztogat­ták később, de akkor, mint hír, szenzációs volt. Én számítást tettem és kiszámítottam, hogy a prospektus szerint a játék engedményesei leg­alább évi négymillió forintot, tehát 20 év alatt 80 millió forint nemzeti ajándékot kapnak. — Ezen számításaimat nevetve mutattam Szemere Attila országgyűlési képviselőnek, akivel sze­mélyes barátságban voltam, mondván, hogy megint milyen szép panamát csináltak. _ Szeme­re nem hitt számítása­im­nak, ezért kérdést inté­zett Neményihez, aki viszont elismerte számítá­saim helyességét. Ekkor Szemere Attila össze­hozott engemet Szemere Miklóssal. Egy napon ura­sági határ állott meg a lakásom előtt. Ura­sági inas szállott le belőle, feljött hozzám Ká­rolyi Sándor gróf egy levelével, amelyben kért, hogy menjek el hozzá. Elmentem. Az öreg gróf ágyban fekvő beteg volt, mellette ült Károly­i István gróf. Megkértek, hogy mondjam el nekik számí­tásaimat. Elmondottam, de úgy lát­tam, hogy nem nagyon érthették meg. Ezért megkértek, hogy egy másik nap ismét menjek el, amikor többen lesznek. Ekkor ott találtam többek között Horánszky Nándort és Ivánka Oszkárt is. Előadást tartottam nekik, majd Ho­ránszky Nándor azt kérdezte, honnan vettem az adatokat. Erre felmutattam a Pesti Naplóban megjelent prospektust. Nagyon meg voltak üt­közve, mert azt hitték, hogy titkos aktát lopott el valaki és azok alapján beszélek. Nem tudták elképzelni, hogy egy nyilvános számadásból ki lehessen olvasni egy 80 milliós panama adatait. Elhatározták ott, hogy Horánszky Nándor­­ el­megy a kereskedelmi törvényszékhez az osztály­sorsjegyek cégjegyzési adatait megvizsgálja és ha azok is igazolják számadásaimat, összehív­ják Károlyi Sándor gróf házába Dessewffy Au­rél gróf vezetése mellett a főrendiház ellenzékét felállítanak a szobában egy nagy fekete táblát és úgy végzem el számadásaimat, hogy a meg­jelentek azt mind megérthessék. Én vártam a meghívást, de nem jött. Ehelyett hire keletke­zett, hogy Horánszky Nándor kereskedelmi mi­niszter lesz és az egész ellenzék kibékült Bán­ffyval. A hír nem volt igaz. Tényleg volt va­lami közvetítő tárgyalás Bánffy és az ellenzék között, de azután messzemenő háborúskodás fej­lődött ki. Többek között azzal vádolták Bánffy hogy becsapta az ellenzéket és egy ízben nyíltan szemébe is mondották: Hazudik. Ebből azután párbaj is keletkezett Horánszky és Bánffy kö­zött. Ezenkívül nagy obstrukció volt, amely be­lement 1899 januárjába, de amelyet most már nem szereltek le, mint­­ ahogy leszerelték az 1898-ikit. Az obstrukció folytán az ország exlex­­be jutott és így Bánffy kénytelen volt lemon­dani. Bánffy maga helyett Fejérváry bárót ajánlotta, azonban a király mégis Széll Ká­lánt volt kénytelen kinevezni. A király is oly lehetetlennek tartotta az exlex állapotot, hogy lemondott kedvenc emberének, Fejérvárynak a kinevezéséről és vállalta a reáerőszakolt Szel­­­mi rasztereln­öik­ének. Íme az előbb elmondottam, hogy az exlex megindulásának oka Magyarországon az osz­tálysorsjáték üzlettel egyesült politikai vetélke­dés volt. Akkor azt állították, hogy hatmillió korona értékű osztálysorsjáték engedélyt adtak, később­­ azonban megtudhattuk, hogy" csak 1.200.000 forintot adtak választási költségekre. A mellett még meg kellett az engedélyesek közt választatni négyet országgyűlési képviselőnek és még többeket kinevezni udvari tanácsosnál­. Ilyan kis ,okok hoznak létre nagy okozatokat a törté­nelenmen. A magam csekélységére is hatással volt ez az eset. Elfordultam az ellenzéktől, m­ert úgy ítél­ten­ meg viselkedését, hogy nem a panama mi­att fordult Bánffy ellen, hanem emeltyűnek aka’­lta azt használni, hogy a kormányban részt­­vegyen. De akkor Bánffyhoz sem csatlakoztam és 1900 február első napjaiban megalapítottam a református irányú Magyar Szó napilapot. Azóta az exlex úgy hozzátartozik a magyar alkotmányos élethez, mint a reggeli­­kávéhoz a zsemle. Pedig nagy következményei voltak en­nek, ami azonban már inkább a történelmi el­mélkedésre tartozik. Én a demokrácia lényegét így definiálnám: mindenkiért. Ez azonban csak ideális teória. A demokrácia igazi belső lénye­ge: mindenkinek a felelőssége. Demokrácia csak ott lehetséges, ahol mindenki felelős.­­ Azonban az egész nép együtt szuverén, ez tehát nem felelős. Mindenki más felelős, a király is, az államfő is, természetesen az államfő az al­kotmányos berendezkedés szerint a miniszter­­elnök személyében. Az exlex azonban akadálya volt, hogy Magyarországon kifejlődhessék a de­mokrácia. Természetesen ez is csak teoretikus beállítás, mert a magyarországi választási rend­szer mellett a képviselőket nem a nép választot­ta. A kormány felelőssége tehát a képviselőház­zal szemben tehát csak üres frázissá lett. A kép­viselőházat a kormány akarata és a választási kassza teremtette. A Deutschland und Ungarn című könyvem­ben megírtam, hogy egy és ugyanazon a napon megkérdeztem Khuen-Héderváry Károly és Ap­­ponyi Albert grófokat, az ellenzék vezéreit,­­ hogy mi az oka Magyarországon a korrupció­nak. Khuen-Héderváry így válaszolt: Magyar­­országon szükség van a korrupcióra, hogy fé­ken lehessen tartani a nemzetiségeket. ■*­ Appo­­nyi viszont igy válaszolt: Magyarországon szük­ség van a korrupcióra, hogy féken lehessen tar­tani a magyarságot. — Én pedig azt mondom, hogy mindkettőt igaznak tartom. Annyi bizo­nyos, hogy a magyar alkotmányos életben ekép sok volt a látszat, de elvileg fenmaradt a fele­lősség elve, amelyből kifejlődhetett volna a de­m­­krácia. Az exlex intézménye azonban meg­szüntette a felelősség rendszerét, teh­át gyöke­rében támadta meg a demokrácia alapelvének kifejlődését. Fontos tárgyalások a Nemzeti Bank és a devizakérdés körül A franciák nem vesznek részt a külöldi kölcsön jegyzésében — A többi államok a kölcsön­összeget teljesen lejegyezték — Anglia körülbelül 8 millió fontot jegyez A Reggeli Hírlap budapesti szerkesztősége jelenti telefonon: A Magyar Nemzeti Bank Popovics Sándor elnöklete alatt hétfőig, délelőtt nagyon fontos tanácskozást tartott, részt vett a népszövetségi főbiztos­­ megbízásából Lieb­­mann is, a Nemzeti Bank devizatanácsadója. A tárgyalás zárt ajtók mögött folyt le. Érte­sülésünk­ szerint azokat a fontos rendszabá­lyokat tárgyalták, melyek a valuta- és devi­zaforgalom terén fognak életbe lépni a devi­zarendelet által biztosított jogoknál fogva. Letárgyalták a magángazdaságok szanálásá­val kapcsolatos azokat az égető problémákat, amelyeket a Nemzeti Bank a legközelebbi ta­nácsülésére fog előterjeszteni. A tanácsülés végeztével Popovics Sándor munkatársunknak a következőket mondotta: — Tárgyaltuk a Magyar Nemzeti Bank üz­letvezetésében folyamatban levő kérdések anyagát és a devizaügyrendet, amelyre vo­natkozólag néhány nap múlva ismét tárgya­lások lesznek, ugyannyira, hogy az előké­szület munkájának befejezése a jövő hét vé­gére várható. A külföldi kölcsönnel kapcsolatban a pénz­ügyminisztériumhoz az a jelentés érkezett, hogy a franciák nem vesznek részt a köl­csön jegyzésében. Ennek oka az, hogy a fran­cia kormány még a francia megyék kölcsön­­szükségletét sem tudja kielégíteni jelenlegi pénzügyi nehézségei mellett. Iletékes he­lyen arról értesítenek bennünket, hogy Fran­ciaország magatartása nem befolyásolja a kölcsön jegyzésének eredményét. A kölcsön összegét egyébként már teljesen jegyezték. Amerikában is sikerrel jártak a jegyzések, amennyiben Newyorkban biztosítva van 2.25 millió angol fontnyi jegyzés. Most már körül­belül véglegesen kialakultak az összegek, me­lyeket az egyes államok jegyeznek. Olaszor­szág 1.5, Svájc 1.25, Hollandia 0.5, Amerika 2.25 millió angol fontot jegyez. A kölcsön többi részét pedig az angol pénzpiac jegyez­te le. Az Evening News tudósítója azt írja, hogy a magyar kölcsönnek Londonban jegyzésre kerülő részét, amely csaknem 8 millió font sterlinget tesz ki, valószínűleg a legközelebbi órákban kibocsájtják 7 és fél százalékos köt­vényekben 88-as árfolyamon. A kölcsön lejá­rata 20 év, a magyar kormány azonban fen­­tartja magának azt a jogot, hogy tíz év múlva a kölcsönt kifizethesse. Pénteken elnapolják a nemzetgyűlést Bonyodalmak a fővárosi javaslat körül • A kormány a javaslatot le akarja vetetni a napirendről Kétséges, hogy ősszel is tárgyalásra kerülhet A nemzetgyűlés hétfőn nem tartott ülést, de azért szokatlanul élénk mozgolódás volt tapasz­talható a politikában. Az a­ körülmény, hogy a fajvédők az ind­emni­tás vitájában csendes ob­­strukcióval húzzák az időt, amelyhez kétségte­lenül jóhiszeműen, de taktikailag hibásan csat­lakoztak Ruperték és a szocialisták, a politiká­ban bizonyos kavarodást idézett elő. A fajvédők ugyan Wolffék érdekében és javára akarják késleltetni a fővárosi javaslatok letárgyalását, de kétségtelen, hogy ezzel akaratlanul is a kor­mánynak tettek szolgálatot, mert Bethlen csu­­pán a liberális ellenzék nyomására határozta el magát, hogy a fővárosi javaslatokat letár­­gyalta­tja. Az indemnitási vita elhúzódása azon­ban kézenfekvő alkalmat ad a Bethlen-kormány­­nak arra, hogy a parlamenti szünetre való h­i­vatkozással a fővárosi javaslat tárgyalását vég­képen levegye a napirendről. Informátorunk rámutatott arra, hogy az in­demnitási vita elhúzódása miatt­ megtörténhe­tik, hogy a fővárosi törvényjavaslat még az őszi ülésszakban sem kerülhet tárgyalásra, meg őszre előreláthatóan olyan fontos és sürgős al­kotmányjogi javaslatokat kell a Háznak letár­gyalnia, amelyek a fővárosi és törvényhatósági választásokat, melyek ma elsőrangú érdekünk, másodrangúakká degradálja. Informátorunk rá­mutatott arra is, hogy a fővárosi törvényjavas­latnak mostani elodázása az országos politikára is nagy hatással van, mert ennek egyenes kö­vetkezménye, hogy a vidéki törvényhatóságok­ban sem kerülhet sor a rendszeres választások­ra, ami a Bethlen-kormány helyzetét erősíti meg, hiszen tudvalevő, hogy a mai kormányzati rendszer éppen arra törekedett,­ hogy a maga kreatúráival biztosítsa életfenmaradását a nyil­vánosság előtt. Ma már nyíltan beszéltek a kormánypárti kö­rökben, hogy a nemzetgyűlés együ­ttmaradásá­­nak utolsó terminusa július 8-ika lehet, ami vi­szont azt jelenti a valóságban, hogy előrelátha­tóan már e héten — pénteken —, július 4-ikén elnapolják a Házat azért is, mert július 5-én és 7-ikén, szombaton és hétfőin a nemzetgyűlés úgy sem tartana ülést, az egyetlen keddi ülésre pedig nem kapnának tanácskozóképes számban a képviselőiket. Lapunk mai száma 12 oldal. Ára 3000 korona.

Next